Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-03 / 78. szám
Riport 1993. április 3. 6 Szabad ÚJSÁG Húsfeldolgozó üzem épül Nagykürtösön. Azaz, a régi vágóhidat építik át. Már majdnem kész, már üzemel is. A befejezéséhez azonban hiányzik a pénz. A legnagyobb baj az, hogy a tőkerészvényes mezőgazdasági szövetkezetek legtöbbje lerongyolódott, s képtelen tovább fedezni az építkezést. Most mindenki a csodára vár. A gazdaságok azt szeretnék, ha minél előbb megvásárolná valaki az üzemet, s visszakaphatnák befektetett tőkéjüket. Kellene a pénz, mint egy falat kenyér: jó lenne vetőmagra, műtrágyára, növényápoló szerekre, alkatrészre vagy éppenséggel üzemanyagra. No meg persze a bérek kifizetésére is. Az üzem igazgatója is fellélegezne: véget érne a bizonytalanság, pont kerülne végre a jó ideje húzódó ügy végére, befejeződhetnének a munkálatok, s a vágóhíd teljes ütemben működhetne. Mert ez a mostani állapot senkinek sem jó. A Kürtös-patak mentén épült húsfeldolgozó helyén eredetileg állatok kényszervágására szolgáló törpevágóhíd állt. A környékbeli szövetkezetek, állami gazdaságok A fiatalok már kitanulták a szakma fortélyait (A szerző felvételei) azonban túl nagy hasznát nem vették az üzemecskének. Hiába létezett a vágíhód, ha a sertést, marhát sok tíz kilométernyire lévő üzemekbe, Losoncra, netán Zólyomba kellett szállíta(t)niuk. A feldolgozó felújítására, bővítésére, teljes átépítésére azonban a jogosult losonci húsüzem nem akart (vagy nem tudott?) komolyabb tőkét áldozni, ezért a (Nagykürtösi) járás néhány mezőgazdasági üzemének vezetői úgy határoztak, kézbe veszik a dolgok irányítását, összeadják a szükséges pénzt az üzem módosítására, s ezzel legalább két legyet ütnek egy csapásra. Először is ugye, nem kell tovább pénzfaló méregdrága üzemanyagon távolra „utaztatniuk“ a levágásra szánt jószágot, másodsorban pedig, mivel részvényesekké válnak, helyzeti előnyt élveznek, s akkor küldhetik az állatokat a bárd alá, amikor számukra a legmegfelelőbb. A besztercebányai bíróságon ezerkilencszázkilencvenegy május tizenötödikén jegyezték be a nagykürtösi Másoprodukt részvénytársaságot. A szerződést a lukanényei mezőgazgasági szövetkezet, az ipolybalogi mezőgazdasági szövetkezet, a závadai Agrokombinát mezőgazdasági szövetkezet és a losonci húsipari vállalat képviselői írták alá. A losonci cég az alapépületet biztosította, a többi részvényes pedig egységesen hat-hat millió koronával szállt be a jónak ígérkezett vállalkozásba. Kóborló milliók A szép elképzelések megvalósíthatónak látszottak. Az elképzelést tett is követte, a gazdaságok munkásai, szakemberei munkához is láttak, s eleinte szépen folyt is az építkezés. Aztán, ahogy mondani szokás, becsapott a bomba. Kiderült ugyanis, hogy nem mindegyik részvényes képes állni a szavát, nem mindegyik mezőgazdasági üzem tudja teljesíteni vállalt kötelezettségeit. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint valójában csupán az ipolybalogi gazdaság tett eleget teljes mértékben a szerződésben lefektetett elvárásoknak. Az építkezés, a tervek szerint, a gépekkel és berendezésekkel együtt 46 millió koronába kerülne. A munkálatok ezerkilencszázkilencvenegy szeptemberében kezdődtek el. A húskombinátnak valójában két fázisban kell elkészülnie. A vágóhíd a hútőhelyiségekkel együtt tavaly októberig tető alá került. Az építésnél mintegy félszáz személy dolgozott, többségük előtte munkanélküli volt. Két évre munkát, kereseti lehetőséget kaptak a szövetkezetek szakcsoportjai is: a gazdaságok saját építöcsapataikat vetették be, mintegy 35 szövetkezeti tag is dolgozott az építkezésen. Jelenleg 20 szarvasmarhát és 120 sertést, borjút vagy juhot képes naponta feldolgozni az üzem. Jozef Kovácik igazgató mondta:- A vágásnál természetszerűleg előnyben részesítettük a részvényeseket, munkatervünket az ő igényeik szerint állítottuk össze, ám ha tőlük nem kaptunk elegendő jószágot, más gazdaságoktól is feldolgoztunk bizonyos mennyiséget. A régió többi szövetkezeteitől, történetesen nemcsak a nagykürtösi, hanem a Losonci és a Zólyomi járásból is dolgoztunk fel állatokat. A részleg avatására mintegy három hónap késéssel került sor. A következő lépcsőben az épületegyüttes falai között különböző végtermékek készítésére kerül(het)ne sor. Egyetlen munkanap alatt 4-5 tonna húskészítményt lehetne előállítani. Ez a gyakorlatban mintegy 50 fajta húsárut jelentene. A sonka modern németországi gépeken készülne, s jutna végre a járás minden hűsboltjába, élelmiszerüzletébe elegendő virsli is... Az üzemnek nemcsak Nagykürtösön, hanem Zólyomban és Besztercebányán is működik szaküzlete.- Bárhol másutt is nyithatnánk boltokat - vélekedett az igazgató -, csak lenne érdeklődés. Az újabb húskészítményeket előállító részleg némiképp hozzájárulna a járásban a munkanélküliség enyhítéséhez is, hiszen mintegy 25-30 személyt tudnának ezáltal alkalmazni. A jövendő (?) húskombinát a kürtösi munkahivatal segítségével állástalanok átképzését is felvállalta. A hentesmunka rendkívül igénybe veszi a szervezetet, nem volt elég jól képzett szakembere az üzemnek, ám most már úgy tűnik, megoldódott a helyzet. A dolgozók zöme fiatalember, esetleg középkorú, javakorabeli férfi. Az alkalmazottak legtöbbje nagykürtösi, valamint a környező falvakból ingázik. S legtöbbjük őrül, hogy állása van, örül, hogy keres. Mert bizony Kürtösön és környékén egyre többen kerülnek az utcára, egyre többen maradnak legalább valamiféle biztos megélhetést ígérő állás nélkül. Egyelőre egy műszakban folyik a feldolgozás. A munkálatok befejezésére nincs pénz.- Jelen pillanatban úgy áll a helyzet - magyarázta Jozef Kovácik -, hogy a részvényes mezőgazdasági szövetkezetek visszakérik a befektetett tőkéjüket. Ez pedig a valóságban megközelítőleg 20 millió koronát jelent. Hogy miért ennyit? Nos azért, mert - mint az igazgató asztalán felejtett iratból kilestem - a gyakorlatban a gazdaságok nem is egyforma tétellel szálltak be az üzletbe, az ipolybalogi szövetkezet például a szerződésben foglalt tőkétől többet is áldozott a beruházásra.- Bár csak mindegyik részvényes olyan lelkiismeretesen teljesítette volna kötelezettségeit, mint a balogi gazdaság - sóhajtott beszélgetőpartnerem -, akkor most nem főne a fejem, s már régen befejezhettük volna az építkezést. Hitelt már szinte egyik gazdaság sem kap, senki sem tudja érdemben segíteni a vállalkozást. S mindenki abban bízik, jön egy merész vállalkozó, megvásárolja az üzemet, s kifizeti a részvényeseket is. Állítólag van érdeklődő, a szövetkezeteknek viszont már most, azonnal kellene a - megváltó - pénz. ZOLCZER LÁSZLÓ Maszek zöldségfeldolgozó Nagyfödémesen „Még mindig gyakori a rugalmatlanság“ Amikor a legutóbb Nagyfödémesen jártunk, s az utcán több járókelőt is megkérdeztünk, vajon jelen pillanatban ki a község „legjobban menő“ magánvállalkozója, mindenki egyértelműen vágta rá: hát a Szőcs..., a Laci! A községi hivatalban szintén ezzel a kérdéssel kopogtattunk. S mivel ott is határozottan állították ugyanazt, amit az utca embere, felkerestük a vállalkozót. A piacot ki kell építeni Szerencsénk volt, a „gazdát“ otthon találtuk. Ez pedig - mint ahogyan azt a későbbiekben vallja - viszonylag ritkán fordul elő.- Ha azt akarom, hogy a gépezet rendesen működjön, mind többet mozgásban kell lennem - magyarázza Szőcs László, akit mind a községben, mind pedig annak széles környékén egyszerűen csak „tormásnak“ neveznek. - Véleményem szerint esetünkben - értem itt a magánvállalkozókat - módfelett fontos a minél tágabb körű üzleti hálózat kiépítése. Érdeklődni, tudakolódni szükséges a piac iránt. S nem csupán a szűk környéken, de a távolabbra eső járásokban, régiókban úgyszintén. Mert ha jómagam is csak mondjuk a Galántai járásban próbálkoztam volna, azt hiszem, nehezen érvényesülök... A nagyfödémesi zöldségfeldolgozó elmondhatja magáról, hogy mind ez ideig megy neki az üzlet. Igaz, a gépezet még nem működik teljesen zökkenőmentesen. Szó, ami szó - fejtegeti -, még mindig gyakori a rugalmatlanság, s bizony a bürok-Ha kell, a nej is besegít... rácia, a legtöbb esetben túlbonyolított, felesleges irat- és dokumentumhalmozás sokunk idegzetét alaposan próbára teszi. Saját tapasztalatomból megemlíteném a telefon-esetet. Éveken keresztül hiába vártam, hogy beszereljék a „csodálatos“ készüléket. Anélkül meg természetesen igencsak nehéz volt intézkednem, üzleteket kötnöm. Szaladgáltam, intézkedtem - de hosszú ideig eredménytelenül. Nemrégiben azonban - végre! - nekem is lett telefonom. Azt hiszem, nem szükséges különösebben hangsúlyoznom, mennyivel könnyebb most a helyzetem. Váltások sorozata Szőcs László esetében az indulás nem volt teljesen egyértelmű. Mert amikor elvégezte az alapiskolát, még meg sem fordult a fejében, hogy egyszer zöldségfeldolgozással próbálkozik majd.-Valóban teljesen más beállítottság volt jellemző akkoriban rám - idézi fel a közelmúltat. - Ugyanis az alapiskolai tanulmányaim befejeztével Érsekújvárott tanultam tovább - elektrotechnikát. Ezerkilencszázhetven-Szőcs László: „A bürokrácia ma is nagy úr...“ nyolcban érettségiztem. A katonai szolgálat letöltését követően nyolc éven át a pozsonyi Milexben dolgoztam karbantartóként. Persze, akkoriban már voltak bizonyos elképzeléseim a maszekoskodást illetően is. Igaz, abban az időben még szinte ki sem mertük mondani az ilyen szavakat, hogy magánvállalkozás, maszekoskodás... Néhány barátjával akkortájt olyan elképzelése volt, hogy érdemes lenne mondjuk zacskós málna készítésével foglalkozni. Egészen komolyan be is indították a „gépezetet", valóban ígéretesnek mutatkozott a dolog..- Sajnos, a hosszan tartó irat- és dokumentumrendezés ezen a téren is megmutatkozott. S éppen ennek „köszönhetően“ végül is nem lett az egészből semmi, mert mire mindent rendeztek az illetékesek - kettévált az ország. Mi pedig annak idején úgy fontolgattunk, hogy csehországi iskolákba szállítjuk majd a zacskós málnát. Eszerint intéztük az összes dokumentumot is... S mindezeket követően döntött úgy Szőcs László, hogy ráadja magát a zöldségfeldolgozásra... A bővítés elengedhetetlen A családi ház melletti raktárban javában zajlik a tormafeldolgozás.-Jelenleg csakis erre a zöldségfajtára összpontosítunk - magyarázza a magánvállalkozó. - Még ami az előző elképzelésünket illeti: megvásároltuk például a málnatöltőt, megvolt a hűtőberendezés is. Csakhogy közben kénytelen voltam átállni. Éppen ezért rövid időn belül szükséges lesz a tökéletesítés, a bővítés. Egyrészt a gépi felszereltséget illetően, másrészt pedig a termékbővítés vonatkozásában is. Mert igaz ugyan, hogy a torma értékesítésével egyáltalán nincsenek problémáim, de csak egy-két fajta zöldség feldolgozására szakosodni, ez nem éppen ésszerű dolog. Köztudott, manapság semmi sem olcsó. A zöldség sem az. Nemrégiben Magyarországról hozattam 21 tonna tormát, mert a hazai nyersanyagot csak nagyon drágán kaptam volna meg. Igaz, a magyarországi alapanyag csak harmadik osztályú... De nem csupán a nyersanyag lett drágább. Drágábbak - és jóval - az üvegek, amelyeket Nemsováról szállítok, többe kerülnek a fedők is. S nem olcsó a munkaerő sem. Egyelőre csak idénymunkákra alkalmazok embereket, egyébként a család (feleségem, anyám, anyósom, apósom) végzi a mindennapos teendőket. Talán majd ha még jobban beindul a dolog... Akkor minden bizonnyal kénytelen leszek több embert alkalmazni. Persze, ezt végképp nem bánnám. Sőt, igencsak örülnék, ha már ott tartanánk ... SUSLA BÉLA Jozef Kovácik: „Hús lenne, csak vásárolnák az em- Az idősebbek szívesen segítenek a kezdőknek berek“ Kellene is, meg nem is Fut a disznó a pénz után
