Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-28 / 98. szám

ftfa ■ Luj fr i) (Jt_ fa

j * j . i u ^ fa

i * • 7 v / • ■

MLU ^-rf/í

fa°

cUL

tloí,

1993. április 28.

Belpolitika

Kisebbségi sorskérdések a kormányprogram teljesítése tükrében

V dlfal/. Mr+fi^freS / 3 . ((J. Ifi Szabad ÚJSÁG 5

Alkotmányos rendezésre van szükség

A szlovák parlament legutóbbi ülésén nyolc hónapos munkájával számolt el a kormány s előterjesztette a további évekre vonatkozó programját. Sok más egyéb mellett a Szlovákiában élő nem szlovák nemzetiségű lakosság sorsát és jogállását sem rendezték megnyugtatóan e tervezetek. Nem csoda hát, ha e kérdésre a parlamentben felszólaló magyar nemzetiségű képviselők minduntalan visszatértek, s egy kivétellel - a kormánypártiéval - mind a szükséges törvényes rendezés megszületését sürgették. A parlamenti vita időnként méltatlanná fajult, nacionalista sértegetésekbe fulladt.

Az alábbiakban a magyar koalíció tagjai felszólalásainak egy részét közöljük, hogy olvasóink is lássák, mi a lényege a vitának.

RÓZSA ERNŐ, Együttélés

Legyen tilos minden asszimilációs törekvés

A Szlovák Köztársaság kormánya az előterjesztett anyagokban összeveti a feladatok teljesítését az elfogadott határozatokkal, a további anyagokban pedig megfogalmazza a kormányprogram módosítását az önálló szlovák állam megalakulásának megfelelően.

Engedjék meg, hogy három problémához én is hozzászóljak. Ezek az alábbiak:

1. az SZNT 25. számú határozata,

2. a nemzetiségi politika,

3. az államszervezés és a demokrácia alakulása.

Az SZNT 25. sz. határozatának 2. pontja kimondja: „A Szlovák Köztársaság kormánya fel akarja gyorsítani a Szlovák Köztársaságban az átmenetet a társadalmi és gazdasági válságból a demokratikus, humánus, szociálisan igazságos polgári társadalomba és a konkurenciaképes piacgazdaságba.“

A kormány szándéka és elképzelése azonban más dolog, mint a valóság tényei. A kormány minden igyekezete ellenére megállapítható, hogy ezek a feladatok és elképzelések nem teljesülnek, a társadalmi és a gazdasági válság még jobban elmélyült, a polgári társadalom nem a feltételezett irányban fejlődik, hanem épp ellenkezőleg, az egypárti diktatúra jelei mutatkoznak, és nem beszélhetünk országunk versenyképes piacgazdaságáról sem.

A kormányprogram nemzetiségi politikai fejezetében az olvasható, hogy: „A polgári társadalom részeként a szlovákok egyenrangú partnerének tartjuk a nemzeti kisebbségekhez tartozókat. A kormány biztosítja a nemzeti kisebbségek szabad, korlátlan fejlődését, nemzeti és etnikai sajátosságaik, nyelvkultúrájuk és művelődésük fejlődését."

E feladat teljesítését a mostani előterjesztésben így értékeli a kormány:

„A nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok jogállását és jogérvényesítésük feltételeit az SZK Alkotmánya európai szinten rögzíti.“

Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a Szlovák Köztársaság Alkotmányának idevágó cikkelyei mindössze kimondják e polgári jogokat, végrehajtásukhoz azonban semmiféle garanciát nem nyújtanak, így a mindennapi életben ezek az alapjogok nincsenek betartva.

Az államigazgatási szervek egyes szintjein saját magyarázatot, értelmezést foganatosítanak a nemzeti kisebbségi és etnikai csoportjogok érvényesítése során. Elég lehet példának a kárpótlási törvények, a földtörvény, a szövetkezetek transzformációjának törvénye, a nyelvtörvény, a családjogi törvény stb. megemlítése.

Az SZK kormánya minden ígérgetése ellenére sem hajlandó párbeszédet folytatni a szlovákiai magyar nemzeti közösség képviselőivel, legitim parlamenti képviselőivel, s ezzel csak tovább fokozza a bizalmatlanságot, fölöslegesen állít ellenségképet az országon belül, a tömegtájékoztatási eszközökben válasz nélkül hagyott, felelőtlen vádak jelennek meg, melyekben ötödik hadosztálynak, heinleinistáknak bélyegeznek bennünket büntetendő módon. Mindez annak a következménye, hogy a kormány nem veszi komolyan a köztársaságban élő nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok létét, felesleges feszültséget keltve e magatartásával.

A kormányprogram az államszervezés és demokráciafejlesztés fejezetben kimondja: „A kormány mindent megtesz a demokratikus jogállam megteremtéséért, mind politikai, mind gazdasági síkon támogatja a pluralizmust, az alapvető szociális biztonságot, a humanizmust és megértést, a nemzetiségi, etnikai és vallási toleranciát.

A kormány támogatja a társadalom igazgatásának területenkénti decentralizálását. Minden közösség - egyesület, község, város vagy régió - jogosult a szabad önkormányzatra a polgárok haszna érdekében. Támogatjuk az SZK területi és közigazgatási felosztásáról szóló törvény elfogadását, mely racionális közigazgatási szerkezetet tesz lehetővé, javítja annak működését a lakosság érdekében, erősítve egyben a regionális, a városi és községi önkormányzatokat, valamint a polgári egyesületek önkormányzatait.

A kormány támogatja az államigazgatási apparátus jobb munkavégzése érdekében hozandó intézkedéseket, az államigazgatási bürokrácia felszámolását, az állami alkalmazottak és államigazgatási dolgozók korrumpálásának megakadályozását. Támogatjuk az állami szolgálat intézményének bevezetését, ahová az embereket szigorúan a szakmai hozzáértés alapján választjuk ki.“

A most előterjesztett anyag „közigazgatás “ fejezetében ez áll: „A közigazgatási feladatok végrehajtása során mindenekelőtt a helyi államigazgatás és közigazgatás elvi reformjának előkészítését végeztük el."

Ha összevetjük a kormányprogramot és annak teljesítését a valósággal, nagyon szomorú képet kapunk:

1. A megígért demokrácia, plurális rendszer és jogállami törekvések helyett az egy párt uralmának lehetünk tanúi, mely már-már a diktatúrával határos.

2. A szociális biztonság helyett szociális bizonytalanság alakult ki, nőtt a munkanélküliség, a drágaság és rosszak a létfeltételek.

3. A polgárok soraiban ígért megértés helyett szítják a gyűlöletet, folyik az ellenségkeresés a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok soraiban.

4. A feltételezett és ígért államigazgatási decentralizáció helyett a hatalom központosításának vagyunk tanúi.

5. Az önkormányzatok fejlesztése és anyagi támogatása helyett gazdasági ellehetetlenítésük zajlik, hiszen ők felelnek pl. az egészséges környezetért, az ivóvíz, a kanalizáció biztosításáért, a levegőtisztaságért, a hulladéktárolásért is.

6. A népakarat végrehajtása helyett

a helyi államigazgatási szervek döntéseinek végrehajtására kerül sor, még a helyi népszavazások eredményét sem veszik figyelembe.

7. A megígért közszolgálat intézményének bevezetése helyett az államigazgatási szervekben tisztogatások folynak.

8. Az oly szükséges szakértelmet az államigazgatásban kizárólag az egy politikai mozgalomhoz, a DSZM- hez való tartozás jelenti.

Ezeket a tényeket képviselői tapasztalataim alapján soroltam fel olyan szándékkal, hogy róluk komolyan gondolkodjon el az a kormány, amelyet bemutatkozásakor a miniszterelnök „bölcs kormánynak“ nevezett, így remélhetőleg a helyes kiutat is képes lesz megtalálni e bölcs kormány a jelenlegi áldatlan állapotból.

Ami a kormányprogram időszerűsítését érinti a nemzetiségi politika, az egyházakhoz való viszony terén, a kormány leszögezi: „A kormánynak érdeke az SZK állampolgárai közti kölcsönös szolidaritás és egyenlőség támogatása. Meg akarjuk teremteni a feltételeket a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok sajátosságainak elfogadására, jogaik kiteljesítésének teret kívánunk nyitni, biztosítva védelmüket, ezáltal akarjuk elérni Szlovákiában a kölcsönös megértést és az egység megszilárdulását.“

Boldog ember leszek, ha ez valóra válik. Nemegyszer mondtuk már, a Szlovák Köztársaságot hazánknak tartjuk, szülőföldünket a honunknak tekintjük, erősödése érdekében latba vetjük minden erőnket.

Engedjék meg azonban, hogy elmondjam, a kölcsönös megértés és Szlovákia szilárd egysége eléréséhez szükséges Szlovákiában természetes emberi jogok megváltoztathatatlansága. Szükséges megérteni, hogy a szlovák nemzet és a magyar nemzeti közösség, valamint az etnikai csoportok harmonikus együttélése elválaszthatatlan része az európai nemzetközi biztonságnak. Az a véleményem, hogy az alkotmány 33. és 34. cikkelyébe foglalt jogokon kívül szükség van alkotmánymódosításra vagy egy alkotmánytörvény elfogadására is, mely az alábbiakat rögzíti:

a) jogot ad a nemzeti, etnikai, nyelvi, kulturális identitás és sajátosságok megőrzésére és fejlesztésére,

b) jogot ad az igények szabad kifejezésére, a jogok érvényesítésére, e jogok betartásának és érvényesítésének ellenőrzésében való részvételre, jogot ad a bennünket érintő kérdésekben önállóan és önkormányzóan dönteni,

c) jog a szülőföldhöz, a szellemi és anyagi örökség megőrzéséhez, a nemzetiségi és etnika szerkezet védelméhez lakhelyünkön, jogvédelem

mindenfajta adminisztratív beavatkozás ellen, mely jogainkat korlátozná.

Alkotmányban kell rögzíteni minden olyan tevékenység tilalmát, mely aszszimiláló, vagy amelynek eredményeként bekövetkezik az asszimiláció.

Világosan és egyértelműen kell megfogalmazni a nem szlovák anyanyelvű lakosság erőszakos (kényszerített) áttelepítésének vagy kitelepítésének alkotmányellenes voltát.

Az SZK-ban élő magyarok és etnikai csoportok jogainak védelmére kiépített szervek rendszere nélkül nem lehet biztosítani az ország tartós stabilitását. Az országos, regionális és helyi önkormányzati tanácsok, képviseletek és ezek végrehajtó szervei rendszerének legális kiépítéséről van szó. Ezek a szervek közintézmények, az államhatalom szerveinek részét kell képezniük, tehát ki kell alakítani azokat az államigazgatási és önkormányzati szervek minden szintjén. Létrehozásukat és jogköreiket törvényben kell rögzíteni.

A valós jogegyenlőség és a megmaradás érdekében alkotmányosan kell rögzíteni az alábbi önálló és önkormányzó döntéshozatali köröket:

a) kisebbségi iskolaügy és kultúra;

b) kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás a nemzeti és etnikai közösségek tagjai közt mind a Szlovák Köztársaság területén, mind annak határain túl az identitás, a nyelv, a hagyományok és a kulturális örökség megőrzése és ápolása érdekében;

c) az anyanyelv szabad használata a magán- és közéletben, szóban és írásban a magyar nemzeti közösség, illetve az etnikai csoportok által lakott területeken.

Végezetül tudatosítani kell, hogy az e jogok érvényesítéséhez szükséges pénzügyi és anyagi eszközök megadása nem a Szlovák Köztársaság ajándéka, hanem törvényes kötelessége, melyet a költségvetésében kell biztosítania.

Nemzetiségi kódexben kell rögzíteni az országos, a regionális és helyi szervek kapcsolódását az egyéb országos szervekhez, így biztosítani részvételüket a hatalom minden részlegében, mind a törvényhozásban, mind a végrehajtásban, mind pedig bírói hatalomban.

Meggyőződésem, hogy az SZK kormánya ily módon aktualizált konkrét nemzetiségpolitikai feladatai segítenek a demokrácia fejlesztésében, a jogállamiság megteremtésében, a valódi megértés és valódi egység megszületésében, s általuk a mi köztársaságunk is felzárkózik a szabad és demokratikus európai országok nagy családjához.

1993. IV. 22.

DOBOS LÁSZLÓ, Együttélés

Vádak helyett megértést!

A tegnapi parlamenti vita során elhangzottak elszomorítottak: megint oda jutottunk, ahová általában jutunk, ha a kisebbségek ügyei kerülnek szóba. Az indulatok fellángolásához, a vádaskodáshoz. Olyan érzésem van, hogy évtizedek óta ülünk ugyanabban a körhintában, a megnemértés körhintájában. Ezen évtizedek során állandósult a reakciók, a fogalmak és frázisok halmaza is bírálatunkra. Ha általánosságban véve beszélünk a nemzetiségi ügyekről, látszólag rendben van minden, de ha a konkrét ügyekhez nyúlunk, máris csikorognak a fogaskerekek.

Igenis: a dolgok megoldása - ez a kulcsa minden politikai helyzetnek. A mostaninak is. A dolgok megoldása- mert ezzel hosszú évtizedeken át adósak már nekünk. A hatvanas évek elején már Karol Bacilek elvtárssal, az SZLKP KB első titkárával a helységnevek írásáról veszekedtünk. Tagja voltam annak a bizottságnak- melynek elnöke a belügyi megbízott, Jelen volt -, melynek feladata lett volna e kérdés megoldása. Egy hónapja az Európa Tanács küldötteinek próbáltuk megmagyarázni, milyen gondjaink vannak a keresztnevek anyakönyveztetésével és a kétnyelvű helységnévhasználattal. A totalitarizmus nem tudott megoldást találni e gondjainkra. Mindeddig, sajnos, a demokrácia sem. Az Európa Tanács egyik küldöttje azt mondta nekünk: milyen probléma lehet itt, amikor a keresztnév megválasztása a szülő autonóm, joga. Mi nem oldhatnánk meg ezt a kérdést ugyanígy egy mondattal? Hisz az eddigi gyakorlat - a belügyminiszteri engedélyezés kérdése - már sokszorosan meghaladott a világban!

Mint elkoptatott lemez ismételgetjük, nem vagyunk Szlovákia ellenségei, hiszen ez a mi hazánk is; semmi mást nem akarunk, csak rendezni elemi emberi dolgainkat. Miért nem ülhetünk le az illetékesekkel megbeszélni a kétnyelvűség kérdését; miért nem beszélhetjük meg a vegyes lakosságú területeken élő szlovákok problémáit? Térjünk a tárgyra végre: keressük a megoldást, dolgozzunk ki ajánlásokat - a szédülten keringő körhinta másképpen nem állítható meg.

Külföldre írt leveleinkről és Strasbourgról pedig csak annyit akarok mondani: úgy van ez, mint a rossz házasságban. Ha a menyecske nem talál megértésre otthon, előbb a barátnőinek kezd panaszkodni, aztán a szomszédasszonynak, végül hazaszalad a mamához. Ez az elementáris emberi logika.

Laluha képviselő úr címére annyit jegyeznék meg az Európa Tanács képviselőinek látogatásáról, hogy leginkább bennünket lepett meg, milyen kevés időt - néhány percet - tartott találkozónk az ET küldötteivel, akik a kisebbségek helyzetét jöttek vizsgálni. Mi valami egészen más viszonyulást vártunk el.

A kormány elszámolásában foglalkozik a nemzetiségi kérdéssel. Mi azonban ezt nem tartjuk értékelésnek, mivel csupán néhány általános, felületes mondatot olvashatunk itt. A kormány hivatalba lépése óta nemegyszer beszéltünk ügyeinkről, nem egy javaslatot terjesztettünk elő. Konkrét eredmény helyett azonban szóvirágokat, veszekedést, leggyakrabban pedig monológokat hallunk. És elutasítást. Kézzelfogható megoldás igen kevés van, vagy semmilyen. Mint refrént ismételgetik állandóan: igen, a nemzetiségi kérdést európai színvonalon rendezzük. Ezek szép szavak, konkrét eredmények nélkül. Ez így csak frázis. Az általános kinyilatkoztatások helyett konkrét döntéseket kell hozni. Dönteni kell, és szívesen megismernénk kormányunk szándékát, akceptálni fogja-e a helyi önkormányzatok európai kartáját; a regionális és kisebbségi nyelvek kartáját; az Európai Konvenció kisebbségi jogokról szóló jegyzőkönyvét, a polgári és politikai jogokról szóló egyezményt?

Tudjuk, a szlovák nemzet életében történelmi esemény az önálló államiság. Tudjuk azt is, hogy háromnegyed év alatt egyetlen kormány sem képes csodákra. De akkor sem fogadhatjuk el, hogy a nemzetiségi ügyek csak szóban, vitában, véget nem érő vádaskodásokban ölthessenek testet.

Többször kezdeményeztünk találkozót a kormányfővel. Háromnegyed év alatt erre nem jutott idő. Igaz, ez nem idő, hanem viszonyulás kérdése. Nem normális dolog, ha a kormányfő ignorálja országa magyar nemzetiségű állampolgárainak legitim politikai képviseletét. Szinte már érthetetlen. Egyetlen konkrét kérdésről sem cserélünk eszmét. Nem normális az sem, hogy arról, amiről itthon kellene beszélnünk, az Európa Parlamenttel levelezünk. Tavaly júliusban, a kormányprogram vitája során javasoltam, épüljön a politika a széles körű konszenzusra. Kinevettek érte.

Mindeddig csupán a kultuszminiszterrel sikerült párbeszédet folytatni. Konkrét dolgokat sorolhatnék, melyek megterhelik a kormány és a magyar képviselők kapcsolatát. Nem akarok most panaszkodni. Inkább a negatív viszony okát keresem. De kezdjem bármivel is, mindig a bizalmatlansághoz jutok el. Minden javaslatunk megítélésekor a bizalmatlanságé a főszerep. Akármelyik konkrét esetet veszem - ez eredménye: bizalmatlanság és elutasítás. És ez a bizalmatlanság, sajnos, rendkívül mélyen gyökerező. Olyannyira nagyfokú, hogy lehetetlenné teszi a nemzetiségi problémák józan megítélését. Ezek a viszonyulások így sehová nem vezetnek. Csak a konfliktusok halmozódnak egyremásra.

Márciusban a volt Jugoszláviában voltam. Eszék környékén kinn jártam a horvát-szerb frontvonalon. Civilekkel és katonákkal is beszélgettem. Amit átéltem, megdöbbentő: félelem és gyűlölet. A gyűlöletből, mely a bosszút táplálja, gyilkolás fakad. Úgy tértem haza, hogy mindent meg kell tennem azért, hogy ez nálunk ne következhessen be.

A bomló Jugoszlávia hatalmas memento. A politika nem engedheti meg, hogy kis dolgokból vagy látszólagos apróságokból konfliktus alakuljon ki. A rossz politikai kapcsolatok alapja mindenütt a világon a bizalmatlanság. Minden konkrét ügyről, még a legkellemetlenebb kérdésekről is nyílt párbeszédet kell folytatnunk; akkor is, ha időnként rendkívül kellemetlen dolgokat mondunk egymás szemébe.

Szembe kell néznünk egymással és megoldást kell találnunk minden helyzetben, mert az eddigi politikai gyakorlat a nemzetiségi politika terén csak zsákutcához vezethet.

1993. IV. beírnék gs fordítás: -ts-)

\