Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-03 / 78. szám

2 Szabad ÚJSÁG Belföld 1993. április 3. VojTECH BACHO szlovák főü­gyész tegnap levelet intézett MatúS Ku­­éera oktatásügyi miniszterhez s abban közölte vele, hogy az iskolaigazgató le­váltását, majd újabb kinevezését ered­ményező döntéseivel törvénysértést kö­vetett el. Az általa leváltott iskolaigazga­tókat ugyanis az illetékes iskolaszékek tudta nélkül hívta vissza tisztségükből. Pozsonyban Július Tóth pénz­ügyminiszter a szlovák kormány gazda­sági tanácsának elnöke úgy nyilatkozott, hogy az egykori szövetségi gyűlés által hozott csődeljárási törvénynek a kor­mány által kidolgozott módosító javas­lata elkészült. Annak végső módozatáról a kormány keddi tanácskozásán dönte­nek. Ennek lényege, hogy a csődeljárás során lehetővé teszi a megállapodást a csődbejutott vállalat és hitelezd« között. VLADIMÍR MEClAR kormányfő a középiskolások diákparlamentjével tör­tént találkozója során úgy nyilatkozott, hogy az elmúlt évi pedagóguslétszám­emelés során mintegy 6000, zömével szakképzetlen pedagógus került az isko­lákra, s azok jelenleg már feleslegessé váltak, és túlságos nagy luxus lenne őket megtartani. Mindez nem az oktatásügy leépítését, hanem annak a minőség irá­nyába történő elmozdulását jelentené. FrANTISeK KELE vezetésével ma Pozsonyból elindul az Északi sarkra az „Arktikus virág” elnevezésű expedí­ció. Az expedíció vezetője korábban szá­mos nevezetes akció vezetője volt, töb­bek között az ő vezetésével értek fel csehszlovákiai hegymászók 1984-ben a Mount Everestre. POZSONYBAN közzétett közvéle­mény-kutatási adatok szerint Szlovákia lakossága nagyon rossz véleménnyel van az államigazgatásban, valamint a külön­böző szervezetekben jelenleg dívó veze­tőkinevezési szokásokkal. A megkérde­zettek túlnyomó többsége úgy véleke­dik, hogy sokkal inkább döntő a „sógor­­ság, a pártállás, mint a szakmai alkalmas­ság”. Vitathatatlanul előnyt élveznek a DSZM szimpatizánsai, illetve tagjai. Kassán az ott megjelenő Slovens­­ky Vychod című újságban a lehető leg­nagyobb „üzletet” kínálta Ján Far­kainak a még meg nem koronázott ro­ma királynak a „Gyilkosság korlátlan fe­lelősséggel” elnevezésű szervezet, még­pedig azt, hogy megválthatja saját életét, ha lefizet,5 millió koronát. A lap közölte a nevezettnek eljuttatott postai utal­ványt, amelyen be kellett volna fizetnie az említett összeget, amit a „király” megtagadott. Eperjesen közölték, hogy a je­lenlegi 80 ezer tonna évi sótermelést 100 ezer tonnára emelik, miközben 40 százalékkal csökkentik a termelés ener­giaigényét és eközben kiküszöbölik a termelés kedvezőtlen környezeti hatása­it is. A korszerűsítés 160 millió koroná­ba került. K.ÚTYBAN a vámőrök letartóztat­tak egy cseh állampolgárt, aki Audi 80- as személygépkocsit próbált átcsem­pészni a határon hamis iratokkal. Egy kassai gépkocsivezetőt pedig Miglécné­­metinél értek tetten, aki Audi 100-as személygépkocsit akart átcsempészni ugyancsak hamis papírokkal. Közlemény A pozsonyi KÖZGÁZ KLUB szere­tettel vár minden érdeklődőt 1993 ápri­lis 7-i rendezvényére. Az est vendége Tsuneo Morita, a Nomura Kutatóinté­zet tudományos tanácsadója, a tokiói Hossei Egyetem volt professzora. Az előadásra, amelynek címe: A JAPÁN GAZDASÁG A VILÁGBAN, este 8.00 órától a Csemadok nagytermében ke­rül sor. A Szlovák Televízió magyar adása szombaton, 14,30-kor Jelentkezik A tartalomból: 1. Kazinczy-napok 2. Tulipános láda Pozsonypüspökin 3. Ki Mit Tud után 4. Ritmus ’93 Zselízen 5. Szkukálek Lajos kiállítása 6. Boszniai menekültek Bősön 7. Egy templom mint történelmi érték Műsorvezető: Pék Zoltán Ha szombat, akkor magyar adás! Jttál «M líraijai: U SS Még Ludovít Cérnák is tiltakozott Kioktattak, akár a kisgyereket Ismeretes, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom nagyszom­bati országos tanácsán a küldöttek megállapodtak abban, hogy a mozgalom nyit a többi parlamenti párt felé, ám nem koalíciós szerző­dés formájában, hanem a köztársasági elnök által összehívott rend­szeres találkozók segítségével. Tegnap megvalósult az első ilyen talál­kozó — amelyről egyébként lapunk egy más oldalán számolunk be —, amelyről a résztvevő Duray Miklóst, az Együttélés Politikai Mozga­lom elnökét és Bugár Bélát, a Magyar Kereszténydemokrata Mozga-A nép, az istenadta nép... Virágvasárnap, szamárháton Talán már elvirágzott a barka. Talán már a szelídség is kiveszőben van a szivekből. Vagy mégsem? S ha csendesen is, azért készülünk az ünnepre, a megtisztulásra, a feltámadásra... Bár tudjuk, előtte ott van még az árulás, az elárultatós, a megtagadás, a halál. Virágvasárnap Jézus szamárháton bevonul Jeruzsálembe. Vlrágvasárnap a nép ünnepli az új királyt, aki eljött, hogy átvegye az uralmat népe felett. Ahogy a bibliaértelmezők mondják: azért szamárháton, mert ő nem a hadúr, a félelmetes és harcos király, hanem a szelídség, a jóság, a lélek királya Igaz, haragos olykor, kiveri Isten házából a kútárakat, akik mindenből üzletet csi­nálnak, pénzt, hogy hatalmukat növeljék. Adj pénzt s elérsz mindent; adj pénzt, lesznek hűséges alattvalóid; adj pénzt, a barát barátját árulja el... Ahogy a jövendölés szólt, úgy érkezett Jézus virágvasárnap népe elé. „Hozsanna néked, hozsanna!" údvrivalgott a nép, mely mindig istenadta volt, mindig elnyomott, mindig kisemmizett, mindig szegény — és mindig a megváltást, a Megváltót várta, a vezért, aki majd elvezeti a tejjel-mézzel folyó Kánaánba. Azt mondja a bibliamagyarázó: a hozsannázó nép öt napon belül várva­­várt Ura ellen fordult, s azt üvöltötte, feszítsd meg őt. Mert Jézus nem a földi jólétet ígérte meg, az erkölcsi megújulást, a szeretet, a lélek, a jóság orszá­gát akarta elhozni a földre — örök idealistaként hirdetve: Kánaán, Isten országa csak így lehet a földön. Virégvasárnap... Hány ember próbálta azóta ezen a gyarló földön hirdetni az erkölcsi megtisztulást, a lélek megújhodását, a jóságot, a szeretet? Lehet, megbotránykoztató, vagy profán dolog jut eszembe a virágvasárnap ho­zsannázó tömeg nagycsütórtöki pálfordulásáról, de bocsássák meg nekem. Három éve ilyenkor mi is hozsannáztunk olyan embereknek, akik a szeretet, az erkölcsi megújulást hirdették. Közeli feltámadásunkat egy negyvenéves halál, vagy rémes kóma után. Kiverték az országból a kútárakat. Kiverték? A tömeg hangulata forgandó. Tavaly ilyenkor már a „feszítsd meg őt”-től visszhangzott az ország, ki akart volna vérrel verejtékezni, részt venni ön­maga megváltásában, amikor támadt új vezér. Nem szelíd, szamárháton, hanem kardcsörtető, merész lovas. Földi Kánaánt ígérő. S a nép, az isten­adta nép hozsannával köszöntötte a köpenyüket kifordított kufárok kísére­tében bevonuló új királyt. Holnap virágvasárnap. A tömeg pedig... A tömeg? Új királyt vár, aki meg­­cselekszi a csodát. Nem kell a Getszemáné-kert kínszenvedéseit átélni... N. Gyurkovits Róza Erőmű vagy aranykincs? Gyarapodik a kincstár lom elnökét kérdeztük. Duray Miklós: A találkozón nem de­rült ki egyértelműen, hogy a köztár­sasági elnök a győztes Meéiar-mozga­­lom határozatát teljesíti-e, avagy a vá­lasztások előtti ígéretét teljesíti, mely szerint pártok feletti elnök akar lenni és minden politikai erővel szándékában áll együttműködni. Azt azonban egyértel­műen le kell szögezni, hogy a találkozón a köztársasági elnök minden jószándéka ellenére a szóvivő Vladimír Meéiar volt, aki többek között kijelentette, a Szlová­kiában kialakult helyzetért nem csupán a DSZM a felelős, hanem az összes többi párt is, miközben egyértelműen leszögezte azt is, hogy sem a Őamogurs­­ky vezette kereszténydemokratákkal, sem az Együttélés Politikai Mozgalom­mal nem hajlandó együttműködni — még a köztársasági elnök kérésére sem. Számomra azonban nem ez volt az el­sődleges felismerés — mert akárhogy is van, a világ előtt a köztársasági elnököt nem lehet mellékvágányra futtatni —, hanem az, hogy a Meéiar-mozgalom egészen egyértelműen törekszik a telj­hatalomra, de úgy, hogy megpróbálja a problémák sűrűjébe vonni a többi par­lamenti erőt is, anélkül, hogy azoknak reális lehetőségük lenne bárminemű ha­tást is gyakorolni az eseményekre. Me­éiar újabb magyarellenes kirohanásai ellenére sincs rossz érzésem a találkozó után, mivel — nézetem szerint — a találkozón a józanul gondolkodó erők számára is egyértelművé válhatott, hogy nemzetközi aktivitásaink nem Szlovákia ellen, hanem egy meglévő állapot ellen hatnak, amelyeket a nemzetközi szerve­zetek tőlünk teljesen függetlenül fognak számonkémi Szlovákián. Bugár Béla: A találkozó egyértelmű­en bizonyította, hogy a köztársasági el­nök nem tud szabadulni mozgalma ha­(Folytatás az 1. oldalról) Csehszlovákia Teáin vidékén kapott na­gyobb területet. Mint látogatása során megállapíthatta, a cseh vezetők között is akadnak olyanok, akik — akárcsak a szlovák fél — azt tartanák a legjobb megoldásnak, ha a Csehország és Szlo­vákia közötti követeléseket és tartozá­sokat sikerülne lenullázni. Munkatársunknak arra a kérdésére, hogyan vélekedik a szlovák kormány te­vékenységéről, az elnök kijelentette, nem feladata a kormány nyilvános érté­kelése. Most a közte és a kormány közötti együttműködés mechanizmu-Ugrás a XXI. századba tása alól. Nem arról van szó, hogy az elnök a tegnapi találkozón bárkinek is segített volna az argumentációs rend­szer felállításában, vagy arról, hogy va­lakitől megvonta volna a szót, miközben másnak ezzel előnyöket szerez. Ezt nem mondhatnám. De azt igenis el kell mon­dani, hogy a tegnapi találkozón elsősor­ban Meéiar kormányfő tudatta velünk elképzeléseit, amelyek ellen a mi kifo­gásaink ellenére sem tudott a köztár­sasági elnök érveket felhozni. Igaz, ami­kor a kormányfő szokásához híven lero­hanta a Kereszténydemokrata Mozga­lom és az Együttélés képviselőit, majd pedig minket, magyar keresztényde­mokratákat vádolt meg azzal, hogy az ország ellenségei vagyunk, még Michal Kováé is feltette a kérdést, vajon miben, de az egész találkozóra leginkább az volt a jellemző, amit az eddigi csöndes­társ Szlovák Nemzeti Párt elnöke fogal­mazott meg, s úgy hangzott: Mint a kisgyerekeket oktattak ki bennünket. Nézetem és érzésem szerint Vladimír Meéiar legfeljebb a volt kommunisták­kal hajlandó együttműködni, azt is első­sorban azért, mert közben a Szlovák Nemzeti Párt bekeményített, s olyan feltételeket szabott, amelyek — bár­mennyire is meglepőek — az általános demokratikus elvek betartását illetően közelebb állnak a mi elképzeléseinkhez, mint a Meéiar-mozgalom képviselőihez. Mindez nem jelenti azt, hogy kialakult egy egységes ellenzék, merthogy az SZNP kisebbségpolitikai elképzelései igen messze vannak a miénktől, de azt mindenképpen előre vetíti, hogy Meéi­­amak rövidesen meg kell békélnie az­zal: mozgalma nem tudja magára vál­lalni, és főleg megoldani Szlovákia problémáit. Lejegyezte: N.S. sának kialakításán fáradoznak. A köz­­társasági elnök tegnap délelőtt politikai pártok és mozgalmak képviselőivel ta­lálkozott. Munkatársunk másik kérdé­sére, hogyan jellemezné a magyar politi­kai mozgalmaknak a találkozón kifejtett álláspontját, az elnök elmondta, vita ke­rekedett abban a kérdésben, mi szolgál­ja valójában Szlovákia érdekeit. Reméli, hogy a kisebbségi kérdésekről sorra ke­rülő tárgyalások után közeledni fognak egymáshoz a kormányszervek és a ma­gyar politikai mozgalmak meg pártok nézetei. A szlovák aranykincs állapotáról számolt be Peter Strelinger, a Ma­­tica slovenská alapítványa igazgató­­tanácsának tagja. Eddig mintegy tízezer hazafi ajándéka gyarapította a kincstárat. A kincs összértéke több tízmilló ko­ronára tehető. A pontos összegről Strelinger úr nem tudott számot ad­ni, mivel egyrészt nem győzik felbe­csülni a sok ajándék értékét, más­részt pedig felújítás alatt áll a kincset őrző Szlovák Nemzeti Bank pozso­nyi épülete (?). A gyűjtemény legbe­csesebb darabjai közé tartozik Vin­cent Hlozník festőművész 100 alko­tása, melyek közül 34-et az érdeklő­dők minden nap megtekinthetnek a pozsonyi vár lovagtermében (9.00- tól 17.00-ig). A „kincstárosok” eme kiállításon kívül még több más akció megvaló­sítására készülnek. Például Nyitrán 1993 július 17-én, egy a Wembley stadionban megvalósult koncerthez hasonló rendezvény lesz „Koncert pre Slovensko” címmel, melyre a rendezők meg akarják hívni Paul Si­mon — szerintük szlovák származá­sú — amerikai énekest is. A legú­jabb tervük pedig, hogy a Poradca podnikatefa című folyóirat szerkesz­tőségével együttműködve egy nép­szerűsítő kiadványt adnak ki a bősi vízerőműről, mely egyben a szlovák aranykincsgyűjteményt is reklámoz­ná. Mint megtudtuk: Bőssel kapcso­latban más messzemenő terveik is vannak a kulturális szervezet veze­tőinek — kulturális rendezvényeket kívánnak ott rendezni és hajóutakat szervezni a vízlépcsőhöz. S végül né­hány érdekesség, ki mennyit adott?: Vladimír Meciar, Ivan Gasparovic és Jozef Prokes 15 ezer koronát, Pe­ter Weis 5 ezret, Július Binder és Roman Kovác pedig 10 ezret (fe­jenként). (tüdő) (szó) Túl sok a változás... Szlovákia (válsága) nem volt, hanem lesz! Mind a mai napig nincsenek pontos, megbízható információink a reális gazdasági helyzetről. A megpró­báltatásokkal teli), de sikertelen rendszerváltás óta eltelt időszak „se terv, se piac” gazdaságpolitikájának eredménye: „se pénz, se posztó”... A jelenlegi (közép-ke­­let-európai) helyzet ellentmondása, hogy miközben a demokrácia távlatai, lehetőségei, váratlan gyorsasággal tűntek fel a horizonton, a gazdasági helyzet drámai módon romlik. Miközben nem múlik el nap az önállóvá szegényült hazánknak Európához és gazdasági közössé­geihez való társulását hangsúlyozó nyilatkozatok nélkül. A termelés (színvonala is) jelentősen csökken(t), s az előrejelzések szerint katasztrófahelyzetre lehet szá­mítani szinte az élet minden területén. Független szak­értők a Csehországtól való elszakadásunkat követően a nemzeti jövedelem várható zuhanását 7-8 százalék­ban prognosztizálják. A leginkább számottevő és egyben a legérzéke­nyebb veszteséget a nyersanyagtermelő ágazatokban jegyezték fel. Ez természetesen kihatott a kapcsolódó feldolgozóipari ágazatokra. Ha pedig az alapágazatok termelésének hanyatlását nem sikerül megállítani, ak­kor ez rövid időn belül elkerülhetetlenül tükröződni fog (s máris jelentkezik!) valamennyi fogyasztási cikk kibocsátásában. A következmények elképzelhetők és el­­képesztőek, hiszen tapasztalnunk kell, hogy a fogyasztói piacon a helyzet szinte óráról-órára súlyosabb. A hagyo­mányos termékek tucatjai tűntek s tűnnek el az üzletek­ből. A hiánycikk listája napról napra bővül. A falusiak elképedve figyelik a városok elszegényedését. Mert pél­dául fűrészt, szöget, gumicsizmát, befőzőfazekat, kály­hacsövet, és még száznyi megszokott és szükséges kellé­ket hiába is keres vagy csak elvétve talál. Bezzeg van helyette giccses bizsu, drágán vesztegetett olcsó bóvli és selejtes, divatjamúlt, hasznavehetetlen külföldi akármi. S ez minden mennyiségben. Sajnos, minálunk még nincsen piac, s lassan már gazdaság is alig-alig. Mert ahol a piackutatók lesik a vevő akaratát, ott az európai a minőség, és akkor szinte magától adódik a jól ismert közhely: olyan termékekkel kell a fogyasztókat megkövetni, amilyet azok óhajtanak. Persze nem elegendő, ha csak egyszer sikerül a vevő kívánalmainak megfelelni. A lényeg éppen az, hogy egy adott terméket mindig és legalább ugyanolyan minőségben állítanak elő a vállalatok vagy kisiparosok. Az 1992 utáni európai minőségi szabványok tulaj­donképpen ezt az igényt fogalmazták meg. S ez nem kevesebbet jelent, minthogy a hazai termékek és szol­gáltatások jelentős része, ha a jelenlegi felkészültséget vesszük alapul — nem képes állni a nyugati konkuren­ciaharcot az ingadozó és egyre silányabb minőség miatt. Ráadásul lépten-nyomon gátlástalanul becsapják, megalázzák és meghazudtolják az embert. Újabban pedig még golyót is kaphat, ha nagyon ugrál, vagy ha véletlenül belekeveredik egy tűzharccal kísért utcai rablótámadásba. És nincs apelláta. Nincs intézmény, amelyhez bizalommal, a sérelemért kijáró elégtétel reményében fordulhatna a lesajnált adózó választópol­gár. Dehát miféle jogbiztonság várható el egy olyan alakulóban lévő „birodalomban”, ahol a miniszterel­nök az egyik kijelentését a másikkal csapja agyon, és úgy beszél a nem tetsző véleményt nyilvánító állampol­gárral, vagy a kellemetlen kérdéseket fogalmazó újság­íróval, mint a rühes kutyával. Miféle jövőkép formá­lódhat bennünk ebben a hazánknak vallott földön a Kárpát-medence eme fertályában, ahol középkori módszerekkel próbálják elsötétíteni a Napot, ahol csak a „Szlovákia-Kép” káprázatának délibábjait űzhe­ti maga előtt, s tűzheti ki elérendő (s tovafutó) célként. Ahol az éhségsztrájkolással, a dühödt fenyegetőzé­sekkel, a gusztustalan sajtókampányokkal, a minősít­hetetlen „feliratokkal”, a politikai trójai falovakkal „megszerzett”, kikiáltott, megszavaz(tat)ott önállósá­got örömtüzekkel, patakokban folyó boroviékával és világgá röpített kurjongatásokkal ünnepelték. S mi­után mintegy száz nappal ezelőtt immár mindnyájunk számára s nevében kimondatott a visszavonhatatlan Szó — Consummatum est, azaz Elvégeztetett! —, tudjuk, hogy ezek után egyedül és kizárólagosan a Nagy Szlovák Vezér Szelleme lebeg Nagyszlovákia „felbős(z)ített” vizei fölött. A győztes párt (ál)prófétá­­inak jövendölései szerint január elsejével kezdetét vet­te a Teremtés Új Korszaka, amely a földgolyó újabb (nemzet)államának elhozza a világhírnevet és az ez­redfordulóra mindenképpen bekövetkező politikai­gazdasági megdicsőülést. Erre szokták mondani, hogy: úgy legyen, meg azt, hogy majd meglátjuk... (KORCSMÁROS)

Next

/
Thumbnails
Contents