Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-24 / 95. szám
4 Szabad ÚJSÁG Napjaink 1993. április 24. (az ekecsi nagyraktár területén) ÉLELMISZEREK, TISZTÍTÓSZEREK ÉS PIPERECIKKEK BŐ VÁLASZTÉKA •• / ELŐNYŐS AR GYORS KISZOLGÁLÁS >• Hl ✓ Nyitva: hétfő — péntek 7.00 - 15.30 Cím: 930 28 Okoc (areál veíkosklad Okoc) Telefon: 0709/928 105 vagy 0709/928 134 S7.ÚM-597 Új vev törxs vevők meg vevők Amíg ember lesz o Földön Egy időben egy ideig úgy látszott, nem lesz könyvesbolt Ipolyságon. Az egykori üzlet épületét ugyanis megvásárolta a lévai Hitelbank.- Bennünket menesztettek, kitettek - magyarázza Cseriné Torjai Ilona, a volt igazgatónő -, s mivel a városháza nem tudott azonnal megfelelő póthelyiséget biztosítani, félő volt, hogy a szép írott szó nem jut hajlékhoz a településen. Kocsma volt, s van is elég, csak épp könyvesbolt ne legyen, dühöngtem magamban. Szerencsére a polgármesteri hivatal talált gyógyírt a bajra Az illetékesek kijelöltek a könyvesbolt céljaira egy épületrészt. Az új bolt a főút mentén, a főtér egyik csücskében, forgalmas helyen található. Sokan felkeresik, látogatják a boltot. Az üzlet magánkézben van, a vállalkozó, az új tulajdonos természetesen Cseriné Torjai Ilona.- Közgazdász vagyok - mondja a fiatalasszony -, de ma már természetes, hogy könyvárusítással foglalkozom. Ma már ehhez értek a leginkább. Pedig, amikor Kassáról Ipolyságra kerültem, csak a véletlenen múlott, hogy a könyvesboltban kötöttem ki. Egyszerűen ott találtam állást magamnak Aztán, ahogy mondani szokás, megláttam és megszerettem a könyveladást, s ma már el sem tudnék más szakmát képzelni magamnak. A magánkönyvesbolt 1992. február elején nyílt meg. Cseriné asszony az árverésen megvásárolta az állami bolt raktárkészletét is. A kötetekhez kedvezményes áron jutott hozzá. Igaz, a készletben akadt jó néhány olyan mű is, amely a pártállam idején „kötelező olvasmány“ volt „sikerkönyvnek" számított, holott nem vásárolta. A könyveket apránként egymaga hordta a régi boltból az új üzlethelyiségbe Egyedül kezdte a munkát: a saját boltjában minden volt. Árut biztosított, árusított, s a könyvelést meg az egyéb ügyintézést is saját maga végezte. Még jó, hogy értett a könyveléshez. Kezdőtőke nélkül indult. Újabb könyveket csak a bevételből tudott vásárolni. Ezért apránként, lépésről lépésre haladt s halad azóta is előre. De halad.- Meggyőződésem - hangoztatja -, hogy bármennyire rossz is a gazdasági helyzet, a jó könyv azért még kelendő portéka, s néhány koronát szívesen áldoznak szellemük pallérozására is palócaink. S ennek Ilona asszony teljes szívből örül. Számos helyről kap áruajánlatot, a terjesztők révén valójában minden könyvújdonsághoz, érdekesebb új kiadványhoz hozzá tud jutni. A magyar nyelvű könyvek fogynak legjobban, hiszen Ipolyságon és vonzáskörzetében a magyar őslakos a legtöbb... IMWÜP A fiatalasszony az állami boltot 1982 óta vezette. Amikor átvette az irányítást, 700 ezer korona volt az évi forgalmuk, egy évtized múltán azonban , ezerkilencszázkilencvenkettőben viszont már 1 millió 200 ezer korona értékben adtak el könyveket. Negyedfoglalkozó írásokból több is elfogyna, mint amennyi a polcokon fellelhető. A szlovák könyvek terjesztői elég ritkán nyitják rá az ajtót.- Pedig én magyar és szlovák könyveket egyaránt szívesen árusítok - jelenti ki a tulajdonosnő -, számomra elsődleges szempont az, hogy milyen nyelvű művek iránt mutatkozik kereslet. Magam is tapasztaltam, nem kellett a fiatalasszonynak felhívnia rá a figyelmet: a szlovák alapiskola diákjai közül is sokan a magyar könyvek között válogatnak. A bolt utánvétellel házhoz küld minden kívánt megrendelt könyvet. Ipolyság határváros. A Magyarországról érkező átutazó vagy kimondottan a városkába érkező turisták közül is sokan megfordulnak a boltban. A külföldiek elsősorban részletes térképeket, valamint az országot bemutató kiadványokat keresnek. Ilona asszony a boltban is rendez a könyvújdonságokból alkalmanként minikiállítást. Az üzletben képek, festmények, magyarországi folyóiratok és magyar nyelvű hangkazetták is kaphatók. Azt már talán mondanom sem kell, hogy Cseriné Torjai Ilona lelkes könyvolvasó ZOLCZER LÁSZLÓ Vannak vissza-visszatérö „törzsvásárlói“ is. Egy valaki például - s ezt, szavai alapján merem állítani, soha nem fogja Ilona asszony elfelejteni - a pénzcsere határidejekor utolsó csehszlovák koronáit könyvekre költötte. Nem kerülik el a vállalkozók sem a könyvesboltot. Ők persze elsősorban a legújabb törvényeket, rendeleteket taglaló kiadványokat keresik. S mostanság egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a háztáji gazdálkodás alapjait magyarázó kötetek iránt is. A kertészkedéssel meg állattartással-A könyvújdonságok kilencven százaléka - mondja Cseriné Torjai Ilona • nálunk megvásárolható évenként egyszer érkeztek, ki tudja milyen elosztás szerint, újabb kiadványok. A polcokon - persze ez korántsem az eladók bűne - temérdek fércmunka s politikai propagandakiadvány is porosodott. Ma már kizárólag olyan könyveket rendel a tulajdonosnö, amelyek iránt komoly kereslet mutatkozik vagy legalábbis Ígérkezik. Csődbe is jutna egyhamar, ha semmibe venné a vásárlók igényeit. Körülnézünk a polcokon. Közben a tulajdonosnö újabb érveket sorol:- Az iskolai könyvtárak számára olcsó könyveket is tudok adni. Kérésre, záros határidőn belül, szinte bármilyen kötetet be tudok szerezni. Mint megjegyzi még, az iskolákkal aránylag jó a kapcsolata. Időszakos kiállításokon mutatja be az egyes újonságokat. Sajnálja, hogy a Madách Kiadó aránylag kevés mesekönyvet ad ki. Elmondja továbbá azt is, hogy a fiúk régebben az izgalmas kalandregényeket keresték, most meg a drasztikús, borzalmakkal bővelkedő történeteket veszik, a lányok meg, akik néhány éve még a „pöttyös“ és a „csíkos“ sorozatot vásárolták, manapság már az erotikus regényeket kérik... Karácsony táján egyetlen Verne kötetet sem tudott eladni. Változott a felnőttek ízlésvilága és érdeklődési köre is. Az idősebbek, talán hogy - ha csak pár órára is, de - megfeledkezzenek a rideg valóságról, az egyre égetőbb bajokról, a társadalmi feszültségekről, a vészesen növekedő munkanélküliségről, a romantikus történelmi írásokat, meg - a tulajdonosnö szerint mindenképpen örvendetes módon - a jelenlegi szlovákiai magyar toliforgatók munkáit keresik. Szinte hallom, hogy hördülnek föl néhányan a cím olvastán. Az orvhorgászokat? Akik válogatás nélkül pusztítják a halállományt, méretre, fajra, ívási időszakra való tekintet nélkül? Akik hivatalosan engedélyezett és szabályozott felszerelésen kívül húzóhálót, emelőzsákot, tonkinghálót, varsát, szigonyt, tapogatót meg a jó ég tudja, mi mindent nem használnak? Hogy ez nem egészen így van, arról a minap öreg halász barátom győzött meg, mikor csipkelődve megkérdeztem:- Na öreg, kiváltottad már a horgászengedélyt? Szinte sértődötten mért végig:- Nem. Sosem volt horgászengedélyem és nem is lesz.-Csak nem azt akarod mondani, hogy engedély nélkül ülsz a vízparton hetente háromszor-négyszer? Ezt nem gondoltam volna rólad.- Csak lassan a testtel. Nem azt a pár száz koronát sajnálom, bár a nyugdíjamhoz képest elég nagy öszszeg az is. Az a helyzet, hogy ha kiváltom az engedélyt, az olyan, mintha az ablakon dobtam volna ki azt az ötszázast. Mert mi történik azzal a pénzzel? Lehet, hogy másutt az országban az élővizek megóvására, halvédelemre, telepítésre fordítják. Az én vizeimen viszont... - A te vizeiden? - Igenis, az én vizeimen. Jobban a magaménak érzem és többet is törődöm vele, mint a horgásztársulat összes vezetőségi tagja együttvéve. Én és néhány barátom hiába is vásárolnánk horgászengedélyt, a mi holtágainkra abból a pénzből semmi sem jut. Oda nem telepítenek halakat, ott legfeljebb én tisztítom a vizet, hogy a hálóm bele ne akadjon a gyökerekbe. Hol voltak a horgászok, az engedéllyel rendelkező horgászok tavaly télen, mikor a holtágakat hetven centis jég borította? Ha mi, orvhalászok nem vágunk rendszeresen lékeket, nagyon sok hal elpusztult volna. Hogy közben megszigonyoztam egy két csukát meg süllőt? Aki azt hiszi, hogy ezért megéri, az jöjjön el velem egyszer léket vágni - egész napra, mínusz tizenöt fokos hidegben, mikor tüzet is nehéz gyújtani, és az emberen recseg-ropog a ruha a jégtől. Itt egyáltalán nem a halról van szó, hanem a természettel való kapcsolatról. Vagy hol voltak a sporthorgászok, mikor tavaly nyáron keményre szikkadtak a kubikok és a sekélyebb holtágak. Még szerencse, hogy volt néhány orvhalász, aki hajlandó volt föláldozni a szabadidejét. Vödörszámra hordtuk át a kárászokat a főágba...-Jó, valami van benne... de nem volt soha problémád az engedély miatt?- Nem nagyon. Fiatalkoromban erős, vállas gyerek voltam, nem úgy, mint most, és egy olyan barátommal jártam horgászni, aki szintén megvolt vagy száznyolcvanöt centi. A helyi ellenőrökkel nem volt semmi baj. ismertek minket és mi is őket, tudták, miről van szó... Egyszer egy idegen pasas jött ellenőrzésre. Valahonnan a városból... lehordott minket mindenfélének, hogy mit képzelünk, meg hány horoggal horgászunk és miért fenekessel... meg az a keszeg a hattartóban méreten aluli... Nem is keszeg volt, hanem ezüstkárász. Aztán csendőrséggel meg pénzbírsággal fenyegetőzött. Annyira felizgult, hogy le kelleti hűteni. Megfürdettük...-Ruhástul?- Hát, nem is vetkóztettük le! Nem is jött többet arrafelé aztán.-Aztán nem csodálom. És mostanában?- Most már, hogy idősebb vagyok, nem nyaggatnak. A múltkor jött egy ellenőr, de nagyon részeg volt. Ha egy korona visszajönne belőle ide, az ártéri holtágakba, egy szót sem szólnék. De hogy az én ötszázasomból idegen vizeket telepítsenek be hallal, vagy hogy mások egy görbe halászleves-pálinkás délutánt csináljanak belőle... azt már nem! De most már mennem kell. Gyere ki valamikor.- Ha lesz időm... Viszlát. És köszönöm a beszélgetés. TÓTH FERENC Somorja után •• Ekecsen is várja Önöket Az orvhorgászok védelmében Nem kerülik el a boltot a diákok sem (A szerző felvételei)
