Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-24 / 95. szám
LNf ¥■ ítniSKO :ia). MkCi Mt •' •Wl )*** ** lüR / iSAG KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI NAPILAP SZOMBAT 1993. április 24. Ili. évfolyam 95. szám Ára 3 korona A szlovák államfő hangoztatta, hogy a Szlovák Köztársaságnak semmi köze sincs az 1939-1945 között létezett Szlovák Államhoz . A mai Szlovákia a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság egyik utódállama. A Szlovák Állam létezése azonban nem tagadható le, rendszere viszont elítélendő, és a szlovák kormány ezt már többször kifejezte. Jozef Tiso személyével kapcsolatban Kováé hangoztatta, hogy a szlovák történelem tragikus személyisége volt. „Ha ma sok szó esik róla, akkor az azért van, mert erről 45 évig egyáltalán (Folytatás a 3. oldalon) Sok vitának tudomásulvétel a vége Bős ügyében már Hága illetékes Egy percre sem rendült meg a kormány széke az elszámoltatás során a szlovák parlamentben. A legtöbb bíráló nem is ilyen szándékkal emelt szót. A kik igazán el akartak érni valamit felszólalásaikkal és módosító javaslataikkal, azok a magyar koalíció képviselői voltak. Vladimír Miákovsltf (SZNP) a privatizációs folyamat teljes megbénulását vetette a kormány szemére, Mikuláá Dzurinda (KDM) szerint a restrikció a gazdaságban egyre nagyobb mértékű a kormány ellentétes ígéretei dacára, az állam egyre nagyobb mértékben avatkozik be a vállalatok ügyeibe, s nem világos, valóban piacgazdaságot akar-e a kormány kiépíteni a jövőben, vagy csak ezt deklarálja, mivel az új program nem mutat ilyen törekvéseket. Ján Masarik (KDM) a szociális programban nem találta meg az infláció és az áremelkedések ellensúlyaként a létminimum és a szociális járadékok valorizálását. Komplex bírálatot azonban az egész Az SZSZDP sajtótájékoztatójából Jószomszédságra ítélve Szlovákia Szociáldemokrata Pártja úgy gondola, Szlovákiának szakemberekből álló kormányra van szüksége, hogy az országban stabilizálódjon a helyzet, s fejlődésnek induson a gazdaság — hangzott el tegnap a párt sajtótájékoztatóján. programról ismét Peter Weiss, a DBP elnöke terjesztette elő. Az elszámolásban kifogásolta, hogy az leltár a tevékenységről, s nem a jóváhagyott kormányprogram teljesítésének értékelése. Szerinte hibás elképzelés a kiegyensúlyozott költségvetéshez való további ragaszkodás is, mivel nincsenek meg teljesítéséhez a további feltételek. A belső eladósodás állandó növekedésével, a prosperáló cégek eladásával, a túl sok külföldi hitelre adott állami garanciával a jövendő kormányra hárul át minden teher. A kormánypártiak ellenvéleményére azonban úgy reagált Weiss, hogy ő feltételes módban beszélt s tulajdonképpen óvott attól, hogy az általa felsoroltak bekövetkezzenek, és lényegében támogatni tudja a kormányt. A várt „földrengés” hát elmaradt. A parlament tudomásul vette a kormányprogram teljesítéséről szóló jelentést, utána pedig — amúgy kutyafuttában — jóváhagyta a bősi erőmű ügyében a hágai nemzetközi bíróság elé terjesztendő szlovák-magyar közös beadványt is, majd hétfőre napolta el az ülés folytatását. -Is-Für Lajos Pozsonyban A béke határa legyen Tegnap Pozsonyban történelmi — mindenekelőtt a katonai szférára vonatkoztatva — találkozóra került sor. Ugyanis az önálló Szlovák Köztársaság létezésének eme szakában első külföldi honvédelmi miniszterként éppen Für Lqjos látogatott el Pozsonyba, kollégájának, Imrich Andrejéáknak a meghívására. A magyar honvédelmi tárca vezető embere a délutáni sajtóértekezleten egyebek mellett kifejtette: „Örömmel üdvözlöm és nyugtázom, hogy a nemrégiben létrejött önálló Szlovákia az első, amely felvette velünk a közvetlen kapcsolatokat.” A magyar honvédelmi miniszter a továbbiakban leszögezte, hogy mindkét tárcától azt vátja el a lakosság: a közös határ a béke és a nyugalom határa legyen, és az új Európa szelleme teremtse meg a békés egymás mellett élés, a nyugodt, Jaroslav Wolf, az SZSZDP megbízott elnöke röviden véleményt mondott a kormány programnyilatkozatáról. Hangsúlyozta, a kormány nem tudott reagálni rugalmasan az államforma változására, nem állta meg helyét a cseh féllel való konfrontációban sem. A továbbiakban a megbízott elnök az SZSZDP küldöttségének németországi látogatásáról számolt be, ahol több párt képviselőivel is eszmecserét folytattak. A tárgyalások során egyértelművé vált, Németország nem tudja elképzelni azt, hogy a visegrádi négyek közül bármelyik állam külön kapcsolódjon be a nyugati integrációba. Ezeknek az államoknak egységesen kell lépniük, mindez persze természetesen az államok közötti szoros és korrekt kapcsolatok eredménye kell hogy legyen. Gazdasági viszonylatban mindenekelőtt arról volt szó, hogy Németországnak érdeke a Szlovákiával való gazdasági együttműködés. Több bankszakemberrel is tárgyaltak Bonnban és Berlinben, ahol alapvető fontosságúnak említették a kis- és középvállalkozók megsegítését, és szóba került egy ilyen jellegű bank létrehozása Szlovákiában. A párt igen fontosnak tartja egy gyümölcsöző kapcsolat megteremtését Pozsony és Berlin városa között. Ez annál is inkább hasznos lenne, mivel Szlovákiáról nyugaton igen keveset tudnak, a diplomáciai kapcsolatokban Magyarország jóval előttünk jár. Létfontosságúnak tartja Szlovákia és Csehország jószomszédi viszonyát, hiszen a két országnak együtt kell belépnie az Európai Közösségbe. Jelenleg, sajnos, a cseh és szlovák fél között nagyon passzív a viszony, s ebben a szlovákiai politikusok is vétkesek. (vida) Fél délelőtt a rádió mellett Nem is tudom... Annyi rosszait hallottam, olvastam a kormány „elszámolási” dokumentumáról, s még inkább az önálló Szlovákia viszonyaira pontosított programjáról, hogy talán még polgár sem lettem volna, nem még újságíró, ha csütörtökön délelőtt nem ülök a körmömet rágva a rádió mellett, s nem hallgatom végig a szlovák kormányfő beterjesztését a tisztelt házban. Szóval, polgárként és újságíróként leültem a rádió mellé, s füzettel és ceruzával a kezemben mindenre felkészültem, mindenre elszántam magam. Mindenekelőtt arra, hogy semmilyen körülmények között nem kapcsolom Id a készüléket, nem veszem fel a telefont, nem nyitok ajtót váratlan látogatónak, postásnak, miegyebek Meg is tettem. Vagyis csak ültem és hallgattam. És jegyzeteltem. De néha kiesett a toll a kezemből Nem is tudom, elmondjam-e, sokszor, bizony, nem tudtam, hányadán állok Mert a kormányfő sok minden egyéb mellett elmondta például azt, hogy „ma már mindenki számára teljesen világos, hogy a csehek két éve készültek a szétválásra, pontos forgatókönyvük volt arra nézve, mikor mit kell tenniük Ezzel szemben a szlovák kormány a konföderációra készült, a kettéválásra való felkészülésre mindössze négy hónapja maradt”. higgadt szomszédi viszony légkörét. A sajtótájékoztató következő részében Imrich Andrejéák kifejtette, hogy magyarországi kollégájával számos katonai kérdésben hasonló nézeteket vallott. A konkrétumokat illetően felvázolta azt a hét területet, amelyet még tavaly augusztusban hagytak jóvá a tátrai találkozás folyamán. A szlovák védelmi tárca vezetője ezek után szóba hozta a valós katonai együttműködést is. Kifejtette, Szlovákiának van esélye a magyarokkal való jó együttműködésre, hiszen gyakorlótereket tud felajánlani a magyar honvédségnek és a pilótaképzésben is segítségére lehet. Mindkét miniszter megerősítette, hogy a tárgyalásokat rövidesen folytatni kívánják. Erre lesz is alkalom, hiszen Für Lajos meghívta kollégáját, Imrich Andrejéákot budapesti látogatásra. (susla) Ez, ugyebár, menü a kormányt sok minden — az ellenzék által mindeddig megfogalmazott — vád alól Már meg is nyugodnék hogy mindentől függetlenül mégis okos kormányunk van, csak a körülmények katasztrófálisak ám könnyed szuszogásom megzavarja az okos kormány még okosabb lépéseinek a felsorolása, amikor is azt kell hallanom, hogy „ez a kormány, ez a mozgalom ezeréves elnyomás és megaláztatás után biztosította a szlovák nép államiságát, meffnentve őt a busicai szlávok sorsától”. Akkor most mi van? Ki nyomott kit és mikor? Ráadásul hová?Mibe? S még ráadásabbul: luzsicai szerbekről tudok ugyanilyen szlávolcról nem. Aztán hallgatom, hogy hiányoznak a szakemberek a kormány pedig nem tudott felkészülni a kormányzásra, meg azt is, hogy Szlovákia gazdaságának „lemérhetősége” egyelőre nem megoldható (Folytatás a 2. oldalon) Van ok a mosolygásra ? Mindig szeretettel néztem az utcán sétáló, rohanó, cipekedö, verejtékező, ideges, s mégis derűs fiatal anyukákat, amint csemetéjüket kocsiban tolva, kaijukba emelve, vagy maguk mellett húzva igyekeztek a munkába, óvodába, hazafelé. Mostanában a szeretet és megértés mellett mind több csodálat, tisztelet vegyül tekintetembe. Napról napra nehezebb körülmények között kell előteremteni a kicsi cipőt, ruhát, kabátot, mind magasabb áron vásárolják a pótolhatatlan tejet, almát, zöldséget, közben mosolyogniuk is kell, gyengéden simogatni, estimesét mondani. Törékeny vállukra raktuk a legnagyobb terhet. Erősnek kell lenniük ott, akkor, amikor férfiak dőlnek ki a sorból, vesztik el türelmüket, szitkozódnak, vagy éppen a parlamentben csépelik egymást. Már meg sem ütközünk azon, ha a fiatal családok általában csak egy, legfeljebb két gyermeket nevelnek, ennyit mernek „vállalni”. Nemcsak nálunk általános az — anyuka, apuka, gyerek dividualizmus. Pedig közösségre, az együttgondolkodók, az egymáson segítők, az egymás gondjaiban osztozók baráti társaságára van szükségünk ahhoz, hogy otthon érezzük magunkat a világban... A többi gyermeket tudatoA bemutatkozás során elmondták, hogy csoportjaik nem jogi személyek, inkább baráti társaságok. Szó esett az egyesület struktúrájáról, érdekvédelemről, közgyűlésről, elnökségről, programokról, rendezvényekről. SzáRemény és közösségi tudat — családmodell, hanem szinte egész Európában. Annál tiszteletreméltóbb az a kezdeményezés, amivel a NOÉ (Nagycsaládosok Országos Egyesülete) mutatkozott be a Magyarok Világszövetsége választmánya legutóbbi budapesti ülésén. Programokból idézek: „Az elmúlt évtizedekben sokan és sokféleképpen hirdették a kollektivizmust, s az eredmény soha nem látott befeléfordulás, tudatos insan elfogadó nagycsaládok, bár súlyos anyagi gondokkal küzdenek, mégis a bizalom és a jövőbe vetett hit jelei. A nemzet számára pótolhatatlan értékeket hordoznak. A reményt, az egymás érdekeit figyelembe vevő közösségi tudatot, a családi élet melegét testesítik meg egy olyan korban, amelyben ezek már-már kiveszni látszanak. Meggyőződésünk, hogy ezekre az értékekre a nemzet egészének szüksége van.” momra legfontosabbak azonban a NOÉ céljai, miszerint „az egyesület a társadalmi élet minden területén erősíti az élet és az anyaság tiszteletét, a házasságért és a jövő generációkért érzett felelősséget”. Szimpatikus az is, hogy tudatosítják, az embereket nem lehet jókra és rosszakra osztani — kategorizálni — csupán gyermekeik száma szerint. Átérzik azok fájdalmát is, akiknek az az „egy” sem adatik meg, vagy akiknek nem lehet több, ezért nyitottak az egy- vagy kétgyermekesek, valamint a gyermektelenek felé, s várják az ország határain túl élő nagycsaládok jelentkezését is. Talán sokakat megmosolyogtató gyermeteg szervezkedésnek tűnik a NOÉ programja, de épp ez a szép benne. Miközben halomra lövik egymást a darabokra hulló volt Jugoszláviában, a Szovjetunió utódállamaiban, egymás kiirtásán fáradoznak népek, országok, míg tucatjával kerülnek az utcára a munkájukat elvesztő nők, férfiak, csillagászati összegekért vásároljuk a mindennapi élelmet, s gyártják parlamentjeink a rosszabbnál rosszabb törvényeket, ők mernek emberek •lenni. Mernek szeretni, gyermekeket nevelni, barátokat keresni. Mernek tiszták lenni, elutasítani az erőszakot, gyűlöletet, mindent, ami az életet veszélyezteti. Mernek — talán — boldognak lenni. Ugyanakkor gyakorlatiasak is. Intézik — kevés pénzből — a gyermekek nyaraltatását, egymás segítését, például nagykereskedelmi áron való vásárlás megszervezésével, külföldi és hazai használtruha-akciók lebonyolításával, jogi tanácsadással. Bár a NOÉ nem párt, s nem is kíván politikai pártjelleget ölteni, de „részt szeretne venni a politikai életben”. Megpróbálnak fellépni a jövő kiárusítása ellen, mert meggyőződésük szerint a jelenleg hozott intézkedések között sok az ilyen jellegű. Azt hiszem, nem jobbak az itthoniak sem, azért tartom a NOÉ programját követésre méltó kezdeményezésnek számunkra is. DOLNÍK ERZSÉBET Kiüt a bábeli zűrzavarból A szlovák államfő befejezte amerikai látogatását Michal Kovác washingtoni tárgyalásai Michal Kovác szlovák, államfő washingtoni látogatása idején a Nemzeti Sajtóklubban sajtóértekezletet rendezett. A többi közt kijelentette: Szlovák Köztársaság kormánya mély sajnálatát és bocsánatkérését fejezte ki mindazért, ami a Szlovák Állam idején történt. Megpróbáljuk helyrehozni mindazt, ami lehetséges. Az áldozatok borzalmasak voltak és ezért örömmel fogadtam a meghívást a Holocaust Múzeum megnyitására".
