Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-21 / 92. szám

1993. április 21. Gazdaság Mit ér a vagyonjegyes privatizációs részvény? Milliomosok aligha leszünk Szlovákiában hozzávetőleg kétmillió­hatszázezer polgár szerzett részvényeket a vagyonjegyes privatizáció során „szét­osztott" 503 részvénytársaság több mint 117 milliárd korona alapértékú vagyonából. A befektetők egyharmada május végéig veheti át a megszerzett részvényeiről szóló bizonylatot a regisztrációs helyeken, két­harmada pedig ezt követően, mivel ók a va­gyonjegyes privatizációs alapok közvetíté­sével kapcsolódtak be a nagy privatizációs szerencsejátékba. Az összegezések szerint a felkínált vagyon 93 százaléka talált gaz­dára a vagyonjegyes privatizáció első hullá­mában. A Cseh Tudományos Akadémia Információelméleti Intézetének adatai sze­rint az egyéni befektetők átlagosan 42 ezer koronás vagyont szereztek egy vagyon­jegykönyvre (ezer pontra), míg a vagyonje­gyes privatizációs alapok által befektetett 1000 - 1000 pontra 29 ezer korona értékű vagyon jut. Ezek az adatok természetesen átlagértéket jeleznek. Csehországban a legkelendőbbek a Kereskedelmi Bank és a Cseh Energetikai Vállalat részvényei vol­tak, Szlovákiában a kassai Kelet-szlovákiai Vasműéi és az Általános Hitelbankéi. Csak befektetők Szlovákiában 6,41 milliárd koro­na értékben jegyeztettek vagyont, míg a szlovákiai befektetők által jegyeztetett csehországi vagyon értéke 26,28 milliárd korona. Szlovákia egyelőre ki akarja adni ezt a vagyont (pontosabban a részvénye­ket) a csehországi tulajdonosoknak, Cseh­ország azonban feltételekhez köti a részvé­nyek kiadását. Hogy okkal, vagy ok nélkül, arról hosszan lehetne vitatkozni. Tény ugyanis, hogy a vagyonjegyes privatizációs elképzelés kidolgozása és elindítása idején senki nem számolt komolyan Csehszlová­kia kettéválásával, így azzal sem, hogy a szimbolikus összegért privatizálható álla­mi vagyon részvényesülése pillanatában már külföldi állampolgárok tulajdonába ke­rül Bármennyire felháborító is Václav Klaus cseh kormányfő magyarázata - hogy a va­gyonérték közti csaknem húszmilliárdos kü­lönbség megtérítését kéri a vagyonelosztás során, s csak akkor hajlandó kiadni a szlo­vákiai befektetők részvényeit -, eljárásának van logikája. A vagyonjegyes privatizáció­ból ugyanis ki voltak zárva a külföldi állam­polgárok a kezdetektől fogva, s bár igaz, hogy a vagyonjegyes privatizációról szóló törvény nem rendelkezik arról, mi a teendő, ha valamely befektető „menet közben“ vá­lik külföldi állampolgárrá, az ország kettévá­lását követően e kérdést is rendezni kell. Feltehetőleg a szlovák kormány hasonló­képpen ragaszkodna e kérdés tisztázásá­hoz, ha a befektetési arányok fordítottak lennének. Igaz ugyan, hogy a nemzetközi szokásjog védi a befektetéseket, hogy a pri­vatizáció során megszerzett magántulajdon egyfajta államosításának tűnhet fel, ha Csehország nem adja ki a szlovák állampol­gároknak - főleg pedig a befektetési ala­poknak - a részvényeket, a kérdés azonban nem kezelhető ilyen leegyszerűsített mó­don. A vagyonjegyes privatizáció leginkább a magántulajdonszerzés azon módjához hasonlítható, amilyen a második világhábo­rú utáni Magyarországon a földosztás volt. Ott is, nálunk is állampolgári jogon, (szinte) ingyen jutott vagyonához-magántulajdon­­hoz a lakosság jó része. Amikor a kitelepíté­sek során magyarországi szlovákok érkez­tek hozzánk a tölünk Magyarországra kite­lepített magyarok portáira, itt megkapták a szlovák vezetéstől azt a tulajdont, amit magyarországi lakhelyükön a földosztáskor kaptak. A vagyoncserét tehát állam bonyolí­totta le az állammal. Ennek alapján nincs napjainkban kárpótlási jogigénye a lakos­ságcsere keretében állampolgárságot cse­rélni kényszerült érintetteknek volt országuk területén. Még akkor sem, ha a kitelepítés következtében rosszul jártak. Szlovákia és Csehország esetében- a vitás kérdések taglalása során - alapve­tően tudatosítani kell, hogy két önálló or­szágról van már szó s minden azon múlik, a két ország vezetői képesek lesznek-e nagyvonalúan rendezni egymás közt a vitás kérdéseket. A nagyvonalúság ez esetben mindkét fél részéről kellő belátást és enge­dékenységet is jelent. Igaz, ez pillanatnyilag nem jellemző egyik félre sem. így aztán a két veszekedö-huzakodó kormány közt- mint az „rendes“ válópöröknél szokás- leginkább az állampolgár - a gyerek- issza meg a levét mindennek. Sokon készpénzt szeretnének Tekintsünk el most a Csehországban visszatartott részvényektől, maradjunk azoknál, amelyeket a regisztrációs helye­ken most osztanak ki! A Vagyonjegyes Privatizációs Központ tapasztalatai szerint elég sokan gondolják úgy, hogy befekteté­seik fejében most készpénzt vehetnek fel, vagy az iránt érdeklődnek, mikor fizetik ki nekik a megszerzett vagyonérték összegét. Amikor meghallják, hogy ezt az összeget senki sem fizeti ki nekik, sokan csalódottak. Pedig a vagyonjegyes privatizáció első pil­lanatától kezdve megmondták e koncepció kidolgozói, hogy nem készpénzszerzésröl van szó, hanem az állami tulajdon magán­kézre juttatásáról, tehát egy névleges érté­kű vagyonrész megszerezhetőségéről. Ha valaki mégis pénzzé akarja tenni a megszerzett tulajdont, a kialakulóban lévő tőkepiacon eladhatja részvényeit. Termé­szetesen ennek a tranzakciónak is meg­lesznek a saját szabályai. Az értékpapír­­tőzsdén szigorú szabályok érvényesülnek majd. Csak azokkal a részvényekkel lehet majd kereskedni - megbízottak, ún. bróke­rek által -, amelyeket a tőzsdén jegyeztetni fognak. A pozsonyi értékpapírtőzsde veze­tője, Marián Sásik szerint a részvényje­­gyeztetési szándékot eddig a legnagyobb szlovákiai részvénytársaságok mintegy fele jelezte náluk. Az idei év végéig várhatóan harminc részvénytársaság értékpapírjai ke­rülnek a tőzsdére. A pozsonyi opciós tőzs­de is kialakulóban van. Itt meghatározott időhöz, futamidőhöz kötött üzleteket bonyo­lítanak majd, valamint opciót értékesítenek, tehát jogot az értékpapírok vételére és ela­dására. Ezen a fajta tőzsdén kimondottan spekulatív üzleteket bonyolítanak majd. A volt regisztrációs helyeken kialakítanak Szlovákiában egy tőzsdén kívüli értékpapír­­piacot, az ún. RM-Systém-et. A vagyonje­gyes privatizációban részvényhez jutott egyének leginkább ezt a piacot használhat­ják majd ki. Az érdeklődő a felkeresett fióknál kitölt egy kínálati vagy vételi űrlapot, ezzel bekerül a számítógépes rendszerbe, s egy néhány héten át tartó árverési soroza­tot követően, lebonyolítják számára a kért üzletet. A részvényeknek csak a felső és alsó határértékét (árát) határozzák meg az érdeklődők Az RM-Systém Slovakia igaz­gatója, Zdenek Hlinka azt is közzétette, hogy a rendszer nyitott lesz azok számára is, akik a vagyonjegyes privatizációban nem vettek részt, amennyiben érdeklődőként vagy ügyfélként regisztráltatják magukat. A vagyonjegyes privatizáció során meg­szerzett részvény - pontosabban a rész­vénynyilvántartási kivonat - magánszemé­lyek l$í)zt is átruházható. Elég, ha az eladó és a'vevő együtt megjelenik a regisztrációs helyen, bejelentik, hogy megegyeztek az átruházásban, kitöltik az erről szóló űrlapot, s ennek alapján a központ elvégzi a tulajdo­nosváltozás bejegyzését a számítógépes rendszer segítségével. A vételár ilyenkor kizárólag az üzletfelek dolga, a regisztrá­ciós központban csupán negyven koronás átíratási díjat kell fizetni. Magánszemélyek közt az adásvételi vagy átruházási szerző­dés megköthető közjegyzőnél is. Ez eset­ben a közjegyzőileg hitelesített szerződés alapján az egyik fél is intézheti az átíratást a számítógépes nyilvántartóban. A részvényesnek joga van részt venni a társaság közgyűlésén, s joga van ott szavazni - részvényei arányában. Nos, a vagyonjegyes privatizációban egyénileg szerzett részvényekkel aligha lehet döntően befolyásolni majd, mi történjen az adott részvénytársaságban. A Kelet-szlovákiai Vasmű például meg sem hívta az egyéni részvényeseket a közgyűlésére, csupán a Nemzeti Vagyonalapot és a három legna­gyobb privatizációs alapot hívta meg, amit azzal indokolt, hogy ezek birtokolják a rész­vények 60 százalékát, tehát úgy is övék a döntő szó. A Nemzeti Vagyonalap egyéb­ként továbbra is az állami részesedést kép­viseli. A részvények harminc százalékát birtokló egyéni befektetők Így lényegében nem jutnak szóhoz, még csak ötleteik el­mondására sem kapnak módot. E tapaszta­latok birtokában egyes helyeken már alaku­lóban van a tulajdonosok szövetsége, hogy ennek elöljárói megpróbálják ellensúlyozni a privatizációs alapokat a részvénytársasá­gokban. A szépséghibája e szövetségnek csupán annyi, hogy a legtöbb esetben a meglévő vállalatvezetés jut vezető sze­rephez benne, s így tulajdonképpen maguk a kisbefektetők játszanak közre önmaguk teljes kirekesztésében, hagyva, hogy áttör­­hetetlen falat alakítson ki az állam-privati­zációs alap-menedzsment hármas. |ön a esőd,.. Számos privatizált részvénytársaság a csőd szélén áll, s csak azért létezik még, mert nem lépett életbe a csődtörvény. Amennyiben a társaságot szanálják vagy felszámolják, a részvényesnek joga van a maradékvagyon ráeső hányadára. Igaz, betéte-befektetése visszakövetelésére nincs joga sem a társaság fennállása, sem csődje esetén. Nos, ahogy a befektetési alapok szövetségének elnöke kifejtette, hogy egypár kimondottan olyan privatizá­ciós alap, mely a „csődbiztos“ részvénytár­saságokat vásárolta fel olyan céllal, hogy a csőd- és felszámolási eljárások során jusson pénzhez éppen a maradékvagyon által. Ezek az alapok nem nagyok, furcsák a működési elveik a többiek szerint. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ahol ók mozognak, az már a töke, az értékpapírok világa, ahol a spekuláció és a kockáztatás egyenesen kötelező. S miért ne próbálnák ki, ha egyszer megtehetik?! Egyáltalán nem biztos, hogy ezen az úton kevesebb nyere­séghez (vagy hozadékhoz?) jutnak a ben­nük bizók, mint a magukat komoly elképze­lések megvalósítójának ígérő alapok. Voltak befektetési alapok, amelyek azzal csalogatták az állampolgárt vagyonjegyes játékra, hogy részvényeiket nagy összegért megveszi tőlük. • A legtöbb ,,ígérgetés“ alap továbbra is állítja, hogy kifizeti a megígért összeget, csak azt nem hajlandó elárulni senki, hon­nan szerzi rá a pénzt. Az ajándékozás ugyanilyen feltételekkel bonyolítható le magánszemélyek között. Az örökösödés a jogerős örökösödési végzés birtokában jegyeztethető be, ennek 70 ko­rona a térítési díja. A Vagyonjegyes Privatizációs Központ, mely a részvények kiadása után Értékpapír­­központtá alakul át - kirendeltségei pedig a regisztrációs helyeken maradnak - évi 30 korona fejében vezeti majd a részvényesek számláit. Teljes listát az értékpapírok árfo­lyamáról kétszáz koronáért kaphatnak az érdeklődök. A részvényesnek egy kötelessége volt: befizetni a betétet, ez esetben az 1035 koronát. A részvényes azonban valamivel több joggal bír: például részesedhet a rész­vénytársaság nyereségéből részvényei után. Az osztalék kifizetésére azonban nem használható fel a részvénytársaság alapva­­gyona és tartalékalapja. Nem nehéz kitalál­ni, hogy Szlovákia jelenlegi gazdasági hely­zetében rövid távon aligha hoznak osztalé­kot e részvények, mert ha még termelnek is nyereséget egyes társaságok, azok kényte­lenek lesznek újrabefektetni e pénzüket, hogy felzárkózzanak a fejlettebb világhoz... Az Általános Hitelbank privatizációs' alapja, az ún. VÚB-Kupón pl. 12 ezer koro­nát ígért befektetőinek. Nos, ez az alap januárban ajánlott levélben küldött előszer­ződést ezen összeg kifizetésére az ügyfe­leinek. Akik ezt az előszerződést aláírva visszaküldték a banknak, azoknál megtörté­nik a szerződés aláírása a bank részéről is. A szerződés egy példányát megkapják a befektetők, s ezzel azt kővetően, hogy a VÚB-Kupón befektetési alap részvény­nyilvántartási könyvének kivonatát is meg­kapják, az Általános Hitelbank bármelyik fiókjánál felvehetik a megígért összeget. Ez az idei nyár folyamán esedékes. Lassan tehát lezárul Szlovákiában a „nagy népi szerencsejáték“. Tudjuk, Csehországban júliusban elkezdődik a má­sodik vagyonjegyes privatizációs hullám. Meglátjuk, az első tapasztalatainak birtoká­ban mekkora lesz a sikere. Szlovákiában a gazdaság jelenlegi állása mellett már nem terveznek teljeskörü, állampolgári elvű pri­vatizálást. A kormány legfeljebb annyit mond: kiegészítésként, szűk körben talán él majd ezzel a módszerrel, elsősorban azon­ban az állami vagyon eladásával akarja magánkézbe adni a tulajdonjogot. Az or­szágnak pénzre van szüksége.- ngyr-Szabad ÍIJSÁG 5 Nem titok: a gazdasági szerkezetváltáshoz sok pénz­re van szükség. Szlovákia és vele együtt az összes posztszocialista ország nyugati tőkéért esdekel. A tőke azonban nem jön, vagy legalábbis nem olyan mértékben, amely segítene rövid idő alatt megoldani a gazdasági problémákat. Nem titok: nincs könnyű helyzetben a kormány. Szlová­kia kormánya különösen. Szlovákiának az általános világ­­gazdasági válság, a piacgazdasági váltás mellett saját önállósága terheit is viselnie kell. Kérdés: mit tesz ilyen helyzetben a kormány. Magát menti-e elsősorban, enged­ve a rövid távú kísértésnek, vagy az ország jövőjére gondol.. ? A külföldi tőke beáramlása nem okvetlenül egyenlő az ország kiárusításával, ha azt okos szerződésekkel engedik be az adott országba. Még vészhelyzetben is szabad okosnak lenni. A dohányiparát például mindegyik közép-Tőke és termelésátalakítás Te is, fiam, Brutus? európai ország megerősítette nyugati tőkével, de állami kézben hagyta a részvények kontrollcsomagját, mivel a dohányáru extrabevételt is jelent a költségvetésnek. Magyarország két nagy multinacionális céget engedett be piacára, de kikötötte: a feldolgozott dohány 70 százalékát Magyarországon kell megtermeltetni. Szlovákia eladta a dohányipart egyetlen multinacionális cégnek, mert sür­gősen készpénzre volt szüksége s nem kötött ki semmit... Holott nem titok, hogy a világ cigarettapiacán óriási a túl­termelés és minden világvállalat a meglévő készleteinek keres piacot. Feltehetőleg nálunk rövid és középtávon a dohányipari termelés és foglalkoztatás visszaesése következik, a fogyasztói piacon pedig túlsúlyba kerül a külföldi dohányáru. A további tervezett üzemeledások is hasonló jegyeket viselnek. A sajtóban ugyan megjelennek ellenvélemények, de az ország pénzügyi helyzete nem sok jóval kecsegtet. Kiárusításra kerül a cukoripar. Tervezi a kormány a garam­­szentkereszti alumíniumkohó eladását, holott a világon már ismert tény, hogy a nyugati alumíniumkohók tőkehiány miatt nem képesek termelésük csökkentésére, holott az iparág helyzete ezt kívánná. A nyugati kohók működése a jelenlegi termelési szint mellett 50 százalékban veszte­séges. Az árviszonyok csak akkor lennének helyreállítha­tók, ha csökkentenék a kapacitásokat, visszafognák a ter­melést. A termeléscsökkenés azonban megnövelné a da­rabárat, mivel a kohók állandó költségei nem nagyon csökkennének általa, ezért ehhez az eszközhöz nem nyúlnak szívesen. A becslések szerint az alumíniumpiacon csak az évtized végére várható javulás, mivel a gazdasági recesszió eleve nem tesz lehetővé új beruházásokat, így akkorra mintegy ösztönösen, természetes módon csökken le annyira az alumíniumtermelés, hogy az maga helyreál­lítja az árviszonyokat. A fokozatos termeléscsökkenés az USA-ban is tapasz­talható. Előzetes adatok szerint 1992-ben a primér alumí­niumtermelés 4,042 millió tonnát tett ki, ez 2,0 százalékkal kevesebb az 1991-esnél, mely 4,121 millió tonna volt. Szigorították a kereskedelmi kvótákat is az alumíniumter­­melésben és kivitelben, válsággal küzd az ágazat. Ameny­­nyiben tehát Szlovákia nem okosan adja el a garamszent­­kereszti alumíniumkohót, feltehetőleg nálunk lesz nagyobb a termeléscsökkenés, nem a vevő szülőhazájában. Külföldi gazdasági elemzések szerint érdekesen alakul a helyzet a faiparban. Az előrejelzések a brit piacon számítanak áremelkedésre és élénkülő keresletre. Hogy a fát honnan szerzik majd be, arra az az 1992-es adat mutat, mely szerint a svéd és finn fafeldolgozás erőtelje­sen növekedett. Az európai, elsősorban a német és a brit piac kész arra, hogy a svéd korona leértékelése után olcsóbban vegyen át az eddiginél több svéd faárut, de ugyanez vonatkozik a holland, a francia és az osztrák piacra is. Nagy-Britannia a font leértékelése után gazdaságpoliti­káját növekedésorientálttá alakította. Mivel a kamatok 15 év óta a legalacsonyabb szintre süllyedtek, minden bizony­nyal fellendül az építőipar, így nő a fűrészáru iránti kereslet is. Számítani kell arra is, hogy a Kanadából Európába irányuló export csökken, mivel Kanadának jó piaca van az USA-ban, ráadásul számára az európai árak túl alacso­nyak. Az előrejelzések szerint Oroszország 1993-ban sem tud több faanyagot szállítani Nagy-Britanniába, mint ta­valy, így várhatóan a skandináviai országok felé fordul a brit piac. A húspiac tavalyi alakulásáról szóló GATT-jelentés szerint tovább csökkent a marhahús exportja és a marha­hústermelés is. Ennek oka jórészt az Európai Közösség és Argentína exportjának csökkenése, illetve az EK, Közép- Európa és FÁK termelésének csökkenése. Az európai exportőröket tavaly a legérzékenyebben a FÁK keresleté­nek csökkenése érintette, miközben az EK országaiban az egyszázalékos tervezett idei kvótacsökkenóst elhalasztot­ták, nem sikerült keresletélénkülést elérni. Kérdés, az így esedékes kétszázalékos termeléscsökkenés jövőre kivite­lezhető lesz-e, a fogyasztási rendszerben ugyanis nem várható változás. Ez kellemetlen következményekkel jár és járhat később is térségünk húsexportjára nézve, mivel a jelzett idei 2-3 százalékos további exportcsökkenés az EK változatlan termelése mellett szinte előre jelzi a protek­cionista intézkedéseket.-ts-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents