Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-20 / 91. szám
k< in WTY^W 1993. április 20. l !\M y ¥ V (&Uji ^ V jifrjh Napjaink a <Xy Szabad ÚJSÁG 5 A költségvetési törvény 15,8 milliárdos hiányt engedélyez... Derült égből 13,5 milliárd Az elmúlt hét egyik ,,gyöngyszeme ' ‘ hazai helyzetünk,, igaz képének ‘ ‘ mozaikjában Július Tóth pénzügyminiszter azon bejelentése volt, hogy az államkassza hiánya március végén 13,5 milliárd koronát tett ki. Nos, ez az adat annak tudatában, hogy az idei költségvetési törvény és az egész esztendőre kivetítve legfeljebb 15,8 milliárd koronás hiányt tenne lehetővé, nem túl biztató. Legfeljebb arra ösztönzi-ösztönözhetné a kormányt, hogy hozzálásson a költségvetési törvény módosításának előkészítéséhez és végre teljesen konkrét, válságkezelő gazdasági programot dolgozzon ki. Egy ilyen lépés ugyan rendkívül nagy presztízsveszteséggel járna a kormányzó politikai erőre nézve, de még mindig kevesebb rosszat jelentene az országnak és polgárainak, mint az. ha a lejtőn szabadjára engedett szekeret hagyják tovább futni s közben délibábos ábrándjaikkal ,,etetik" a népet a közeli fellendülésről. Amikor karácsony előtt a DSZM és kormány rákényszeritette a parlamentet a költségvetés jóváhagyására (azzal, hogy ellenkező esetben nem lesz január 1-töl vámunió és pénzügyi unió Csehországgal), a vitában szinte kivétel nélkül minden parlamenti párt figyelmeztetett arra, a költségvetési bevételek meghatározása rossz, mivel a kormány nem a reális helyzetből indult ki. A kormány akkor azt hirdette, Szlovákia gazdasági helyzete jobb, mint bárki hinné, csak a csehek ijesztgetnek katasztrófával. A kormánynak az önálló Szlovákia keretei közt is volt már több mint száz napja arra, hogy feltérképezze a valós gazdasági helyzetet, ezt azonban máig nem tette meg. Ennek egyetlen oka lehet csupán: nem képes rá. Nincs meg hozzá a kellő szaktudása. Csak a szakértelem hiányával magyarázható az is, hogy tavaly az ősz folyamán képtelen volt a kormány számszerűsíteni és pénzösszegben kifejezni azokat a költségeket, amelyek az önálló országban jelentkeznek plusszkiadásként, s amelynek köszönhetően most a védelmi tárcának és a belügyminisztériumnak fel kell szabadítania a költségvetését, miközben ugyanezt kellett volna tenni a külügyi tárca esetében is. Viszonylag hangosan biztatta önmagát a szlovák kormány, hogy az önállóság meghozza az oly várt külföldi tőkét is az országba. Nos, ez sem történt meg. Helyette leállt a privatizáció, tovább vegetálnak a fizetésképtelen állami vállalatok, amelyek helyzetén a csődeljárás vagy a szanálás segíthetne, hogy legalább az életképesek fennmaradhassanak Elnapolták a csődtörvény életbe lépését, mivel az a munkanélküliség növekedésével járna... Szociális célokra pedig kevés az ország pénze Csakhogy elesik Így az államkassza az adóbevételektől is, mivel a fizetésképtelen vállalat adót sem tud fizetni. Mindeddig nem készült kimutatás arról, mennyi bevételtől esett el fizetésképtelenség címén a Nemzeti Biztosító, ami áttételesen kihat az egészségügyi ellátásra, a nyugdíjbiztosításokon keresztül a nyugdíjakra, a szociális járadékokra, a munkanélküli segélyekre. Ha nem lép a kormányzat, bekövetkezhet az ország teljes összeomlása. A jelen körülmények közt Szlovákia polgárai aligha számíthatnak helyzetük javulására. Minden jel arra utal, hogy nagy arányú, általános életszinvonal-romlás következik be rövidesen. Magáért beszél az a tény, hogy a köztársasági elnök kénytelen foglalkozni az ország pénzügyeivel. Ezek nem akármilyen pénzügyek. Szlovákia nemzeti valutájáról var. szó. Arról, milyen értéket képviselhet a szlovák korona, hogyan alakíthatók ki az értékállóságához szükséges devizatartalékok és fedezetek A Szlovák Nemzeti Banknak máig nincsen kormányzója, aki felelős lenne az ország pénzéért, követné a pénzügyi helyzet alakulását, lépéseket tenne a belső átválthatóság (az ún. konvertibilitás) megőrzése érdekében, amely nélkül a külkereskedelmi és üzleti kapcsolatok nem bonyolíthatók le. Szlovákia mindmáig nem küldött ki állandó képviselőt a Nemzetközi Valutaalaphoz, aki nevében tárgyalhatna, beletanulhatna számos szükséges ügyintézésbe. A februárban megegyezés nélkül távozott valutaalapos küldöttség májusra jelezte visszatértét. Akkorra ígérte a kormány saját pénzügyi elképzeléseinek kidolgozását, a pontos gazdasági elemzést és a szerződéskötést a Valutaalapnak, amely nélkül egyetlen fillér támogatást vagy hitelt nem kap az ország. Az is nyílt titok a világban, hogy amíg a Valutaalap nem fogad el egy országot megbízható partnernek, addig abba az országba külföldről csak a kalandortöke érkezik be, vagy egy-egy piacszerző nagyvállalkozás, amely azonban nem hoz gazdasági fellendülést. Hazai források nincsenek, a bankok nem tudnak hitelt nyújtani a perspektivikus vállalkozásoknak sem. Gazdaságélénkítést szándékkal a szlovák kormányzat 18 milliárd szlovák korona fedezetlen kibocsátását tervezi. Ebből az összegből nyújthatnának a bankok vállalkozási hiteleket. A fedezetlen pénz azonban óriási veszélyeket hordoz magában. Mindenképpen szigorú és erős kézben kell tartani, hogy ne szivároghasson át más szférába, ne kerülhessen be a fogyasztásélénkítésbe, mert abban a pillanatban felhígítja a nemzeti valutát és szuperinflációhoz vezet. Bizonyos fokú leértékelődést akkor is jelent az ország pénzére nézve, ha azt a vállalkozásokba fektetik be, ez esetben azonban legalább remény van arra. hogy utólag a fedezetlen pénz létrehozza önmaga fedezetét. (Az áruba, a gazdasági teljesítmény növekedésében.) A pillanatnyi, költségvetési helyzet, a kormány magatartása azonban e szempontból nem bizalomkeltő. Szlovákia jelenlegi kormányzata nem ilyen szempontból mutatkozik képesnek a szigorúságra és a vas fegyelemre. Az elképzelhetőbb variáns az, hogy a fedezetlen pénzzel a költségvetés hiányát próbálná ..befoltozni“, ami az oroszországihoz hasonló inflációhoz vezethetne... A fedezetlen pénz kibocsátásához természetesen a parlament beleegyezésére is szükség lesz. Meciar mozgalma - mint tudjuk - most már valóban kisebbségben van a parlamentben, tehát csak egyedül nem teheti meg ezt a lépést. Rövidesen eldől, ki áll a DSZM mellé koalíciós partnernek, vagy csendestársnak. Ezzel együtt eldől az is, ki az, aki valóban szívén viseli Szlovákia jövőjét, további sorsát. N. GYURKOVITS RÓZA így látja az ENSZ___ Közép-Európa tovább fuldoklik Az ENSZ Gazdasági Bizottságának elemzése és jelentése szerint nem sok jóval kecsegtet térségünk reformországaiban az idei esztendő. Az európai gazdasági kérdésekkel foglalkozó szakemberek úgy vélik, kegyetlen időszak köszönt ránk, mivel nyugati szomszédaink - akikre oly nagyon számítottunk, amikor a piacgazdaság felé vezető úton elindultunk - nem bírnak kilábalni a gazdasági válságból, így elsősorban saját gondjaikkal vannak elfoglalva. Közép-Európára sem pénzük, sem idejük nincsen. Az ENSZ szakértők nem várnak javulást, viszonylag kedvezőnek tartanák, ha a tavalyi - egy százalék körüli - gazdasági növekedés szintjét idén is elérnék országaink. Nyugat-Európában idén a gazdasági növekedés üteme várhatóan csökken Németországban, Olaszországban és Franciaországban, egy kissé növekszik Nagy-Britanniában, mely épp most lábal kifelé háború utáni történelme legnagyobb gazdasági recessziójából. Az USA várható gazdasági élénkülése olyan kis mértékű, hogy idén még nem tud hatást gyakorolni a világ gazdaságának alakulására. A posztkommunista országokban a legutóbbi három évben harminc százalékos átlagos termeléscsökkenés volt, ennél jóval kisebb mértékű volt a munkanélküliségi ráta, tehát idén a' munkanélküliek számának drasztikus növekedésével kell számolni. Ennek ellenére úgy látja az ENSZ, hogy Lengyelország már túl van a legrosszabbon és Magyarországon is mutatkoznak a fordulat jelei az ipari termelésben. Csehszlovákia biztató képet mutatott 1992 végén, az idei eredményeket azonban senki nem meri megjósolni. Alapvetően Szlovákia és Csehország kapcsolatainak alakulásán múlik, milyen lesz az adott országok további gazdasági helyzete. A piacvesztés mindkét félre nézve beláthatatlan következményekkel járhat, mivel a nyugati piacokon nem helyezhetők el kölcsönös kereskedelembe bevitt termékek, mivel pedig Szlovákia függése nagyobb, ö veszítheti a többet. Az ENSZ óva inti térségünk országait, hogy túlságosan bízzanak a külföldi tökében és befektetésekben, mivel nyugaton is kevés a szabad tőke. A hazai források mozgósítására szólít fel, a fogyasztás és a közkiadások korlátozása árán is. Az exportbevételeket a szakértők szerint csúcstechnológiák beszerzésére kell fordítani, meg kell alapozni a konkurenciaképes termelést, mellyel megindulhatnak ezek az országok az európai felzárkózás útján. Tőlünk keletre - Ukrajnát és a Baltikumot is beleértve - további gazdasági visszaesést jelez előre az ENSZ. Amennyiben térségünk valamennyi országa nem vállalja a népszerűtlen, ám szükséges lépések megtételét, csak ehhez a „keleti tömbhöz" kerülhet közelebb...-ts-Körültekintés az új Kárpát-medencében Az elmúlt évek politikai változásai a magyar kisebbség szempontjából sem maradtak következmények nélkül. Egyes utódállamok szövetségi államstruktúráját ún. nemzeti államok váltották fel. Ugyanakkor a magyarok számaránya az utódállamokban megnőtt, maga Magyarország is lassan újra a Kárpát-medence legnagyobb állama. Óhatatlanul alakul ki az a benyomás, hogy a Kárpát-medence népeinek törekvéseit a Kárpátokon túl keresett dél- és északszláv nyelvrokoni szövetségek nem elégítették ki jobban, mint azt a múltban a Magyarországhoz fűzött kötelékek tették. Ebből azonban távolról sem következik, hogy az új „utód-államok“ máris nagyobb megértéssel közelednének a magyarsághoz; s az sem, hogy a megmaradt Magyarországnak, e területi áldozatok árán szinte színmagyarrá vált országnak érdeke lenne egy súlyos nemzetiségi problémákkal újraterhelt „Kárpát-Magyarország“ visszaállításán álmodozni. Remélhetőleg viszont átgondolt politikának nyomán a felvázolt történelmi tapasztalatokból szomszédaink idővel levonják a szorosabb együttműködéshez hasznos tanulságokat. A magyarságnak higgadtan, nyitott szemmel, illúziók nélkül kell az utódállamokban zajló folyamatokat'értékelnie. Egyik elterjedt illúzió volt, hogy a többség akaratára épülő népuralom eleve könnyít a kisebbség sorsán, holott lényegileg csak a szóvátevés és a kivándorlás jogát adja meg. Valójában a demokrácia alapját képező egyenjogúság egy nyelvileg megosztott államban csak ténylegesen - kétkamarás - konszenzuális döntéshozatal révén valósulhat meg. Egy másik ehhez fűződő, gyakran hallatott illúzió, hogy a kisebbségi jogokat az ellenzéki pártok eleve jobban érvényesítenék. így azok a magyarságot a pártok harcaiba keverték anélkül, hogy az újkeletű függetlenség mámorában úszó országok egyik esélyes pártja is konkrétan elkötelezte volna magát a magyar kisebbség kollektív jogainak intézményes elismerésére. Intézményes biztosítás alatt olyan egyezményeket kell érteni, mint például az osztrák-olasz dél-tiroli egyezmény - implikálva 137 konkrét intézkedést - vagy a svájci államberendezés adta biztosítékokat. Itt a szövetségi és megyei alkotmányok a vidékenkénti nyelvi többséget elismerő nyelvterületekre osztják az országot. Maga az állampolgári jog pedig helyi őshonosságra épül, elejét véve minden nemzetiségi tisztogatásnak. Kárpátalján a szovjet világhatalmat egy kisebb atomhatalom, a nemzeti öntudatra ébredt Ukrajna váltotta fel. A határnyitás, az ungvári magyar fökonzulátus felállítása és főleg a magyarlakta Tiszaháti-beregszászi járásban a nyelvhasználati jogok kifejezett elismerése mutatja mind az ukrán -magyar, mind a ruszin-magyar együttélés javulását. Románia régi szomszédunk, s a problémák nyilvánosságra hozatalának lehetősége mellett a határnyitás és a Kárpátokon kívüli Romániából Erdélybe való visszaköltözés az, ami érinti a magyar nemzetiség helyzetét. Különben sem a kolozsvári fökonzulátus, sem a magyar egyetem, sem pedig a Magyar Autonóm Terület visszaállítása ügyében nem történt haladás. Nemcsak Maros, hanem a túlnyomóan magyar többségű Hargita és Kovászna megye sem rendelkezik egy jelentős helyi többségben lévő kisebbségnek kijáró autonóm önkormányzás jogkörével. Romániában a magyar nép jogainak elismerése az ország alapvető strukturális kérdése, mert míg Ukrajnában ez az összlakosságnak 1 százalékát érinti, addig Romániában 10 százalékát. De egy jogállam számára elkerülhetetlen annak belátása, hogy nem lehet átcsatolt területeket öslakói nélkül elfogadni. Az önálló Szlovákia (űjjá) születésével a felvidéki magyarság elvesztette a szövetségi államstruktúra adta lehetőségeket, viszont viszonylag nagyobb számaránnyal rendelkezik, s ezentúl Pozsonyban, tehát a Kárpátmedencén belül léphet fel jogaiért. Elsősorban a magyar többségű járásokban és városokban, mint Komárom, Dunaszerdahely az anyanyelvének a nyilvános életben és oktatásban való használata - a felsőoktatási szintet beleértve - az új ország jogállamiságának próbaköve. Egyetemi szinten a problémát megoldaná a Soros-alapítvány Közép-európai Egyetemének Prágából a két Komáromba való helyezése. A szlovén nemzet államában élő Mura-vidéki magyarság nem nagyobb számú, mint a hazai szlovénoké. így a felmerülő kérdések a teljes kölcsönösség elve alapján mindenkor rendezhetők S az 1991. VI. 25-ei alkotmány 5. és 64. szakaszában kifejezetten védi az őshonos olasz és magyar kisebbség jogait. Horvátországban a közös történelmi múlt révén szintén viszonylag kiegyensúlyozott kisebbségeinek száma a hazai horvátokéval. Magyar többségű város hiányában a lakosság 1 százalékát sem kitevő „nyelvtársaink" kollektív jogainak kiterjesztése valószínűtlen. A szerbek megszállta kelet-szlavóniai és a hazánkba menekült magyarok problémája, valamint az, hogy hogyan lehet szerb-ellenség nélkül Horvátország hű polgárának lenni, képeznek időszerű problémát. Szerbia új államjogi és politikaiföldrajzi formája még cseppfolyós állapotban van. Míg Montenegro révén megőrizte szövetségi felépítését, amely nyitva marad a szlavóniai és főleg a boszniai bekebelezések felé, addig vaskézzel felfüggesztette Kosovo és a Vajdaság autonómiáját - a szólás- és mozgásszabadságot kivéve - rosszabb helyzetet teremtve a kisebbségi kollektívának, mint azt a Tito diktatúra tette. A vajdasági jogvesztések mellett a közlekedőedények szabályai szerint a sorköteles magyarok behívása, elmenekülése és a szerb menekültek beköltöztetése révén a kardcsörtetés hátterében csendes etnikai tisztogatás zajlik le. Rövid távon a most már jól szerveződő vajdasági magyarság mellett hazánk képviselőjének Biztonsági Tanács-beli fellépése s Várady szövetségi igazságügy-miniszter jelent valamelyes fegyvertelen védelmet. Ami a kijegesedett állapotú rendezést illeti, ha a vajdasági magyarság többszöröse is a kárpátaljainak, politikai-földrajzi elosztása hasonló: a legnagyobb városokban, Újvidéken kisebbségben van - jóllehet a többnemzetüség folytán a Vajdaságban a szerbek is csak viszonylagos többséggel rendelkeznek, viszont Szabadka, Zenta magyar többségű. Mivel a jogok helyreállítása könnyebb, mint újak teremtése, elsősorban a Vajdaság autonómiájának újraélesztése lehet a cél, s azon belül a Szabadka-Kanizsa- Zenta-Topolya sokszögű vidék nyelvi önkormányzatának erősítése. Különös módon kevés szó esik manapság osztrák barátainkról. Pedig a kinos európai egyezkedések és' egyesülés folyamatában idővel hozzá kell szokni, hogy többi szomszédainkkal egyformán kezeljük őket. S még inkább ahhoz kell hozzászoktatnunk őket, hogy ők is, mint független államot kezeljenek bennünket. Ausztriának előbb támadhat etnikai problémája Olaszországgal Dél-Tirol miatt és a szlovénekkel Karintiában, mint az elcsatolt Őrség kis számú csendes magyarságával. Egyre több megnyilatkozás azonban azt mutatja, hogy az ún. Nyugat-Európához sebtében való csatlakozást többek között hazánk hátán igyekszik elérni, folyvást szimulálva, újrajátszva az Ostmark, a várta szerepét a keleti bizonytalanságra, „törökveszélyre" célozva. Ezért nem felesleges, ha hazánk kormánya figyelmezteti a korábban a „világnak kiállított“ barátságból most kihátráló kis Ausztriát arra, hogy az általuk annyira szorgalmazott visszatoloncolási egyezmény aláírása az osztrákok „európai vasfüggönyének" építésével, megerősítésével, összeegyeztethetetlen, és hazánk mint normális független európai ország csak az egyenlőség és kölcsönösség elve alapján tudja a történelmi barátságot tovább ápolni. Ez a pillanatfelvételszerü körkép mutatja, hogy most már számos kérdést újra a Kárpát-medence kebelén belül lehet és kellene-rendezni. Minden ország érdeke, hogy mint jogállam mihamarabb egyenlő partnereknek tekintsék egymást akár keletre, akár nyugatra, akár délre, akár északra vannak egymástól. Dr. ANKERL GÉZA
