Szabad Újság, 1993. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-16 / 88. szám
1993. április 16. Mezőgazdaság Szabad ÚJSÁG 5 Amerikai tapasztalatok tükrében A távolság nemcsak földrajzi Tomás Stevlík mérnök, kandidátus, az Érsekújvári Földhivatal igazgatója a közelmúltban három hónapot töltött az Amerikai Egyesült Államokban. Tanulmányútját a közép- és kelet-európai államok mezőgazdaságának megsegítésére létrehozott amerikai alap finanszírozta. A tananyag igényességét bizonyítja, hogy a csoport három szlovákiai tagját negyven pályázóból választották ki. Minnesota, Dél-Dakota és Wisconsin államokban több egyetemen, kutató- és mezőgazdasági intézetben, farmon töltött napok, hetek alatt olyan tapasztalatokkal gazdagodott, amiket idehaza a saját és az általa irányított hivatal munkájában egyaránt kamatoztathat. Ezekről beszélgettünk. Kezdjük talán azzal, amit a tanulmányút a földhivatal igazgatójának jelentett. Vendéglátóink személyes kéréseinket maximális mértékben figyelembe vették, így a három hónap alatt elsősorban azt tanulmányozhattam, amit a ránk váró nagy munka, a földrendezés során kamatoztathatunk. Amerikában földhivatalok a nálunk vett értelemben nincsenek, hiszen sem kárpótlással, sem a földingatlanok negyven éven át elhanyagolt tulajdonjogi és hagyatéki ügyeivel nem kell bajlódniuk. Van viszont olyan számítógépes ingatlan-nyitvántartásuk, amilyenről mi egyelőre csak álmodozunk. Ez az álom azonban fokozatosan valóra váltható. A formát és eljárást kicsiben és mintaként már betápláltam hivatalunk számítógépes rendszerébe. Ezt aszerint bővíthetjük, ahogy kataszterről kataszterre haladva végrehajtjuk a földrendezést. Ezzel a munkával kapcsolatosak azok az ismereteim is, amelyek a talajminőség és -érték megállapítását segítik. A földrendezés során az adott földtulajdonos 10-20 vagy még ennél is több nadrágszíjparcelláját oly módon kell táblásítanunk, hogy az új, immár egy, esetleg két egységbe összevont földtulajdon összértéke azonos legyen az egykori parcellák értékével. Ebben a munkában az amerikai talajfelértékelósi módszerek sokat segíthetnek. Látom, űrfelvételeket is hozott Amerikából. A földrendezésnél maradva sokat jelentett számomra, hogy megismerhettem az Eros Data Center műholdas adatgyűjtő munkáját. A magasból készített felvételeket a talajfajták feltérképezésére, a talajhasznosítás mértékének megállapítására és a terméskilátásokkal kapcsolatos stratégiai elemzések elkészítésére használják fel. Ez utóbbi adatok szolgálnak alapul a várható piaci helyzet, a kereslet-kínálat, és ennek megfelelően az árak előrejelzéséhez. Visszatérve a ránk váró földrendezésre, a tervezői munkát csak azt követően kezdhetjük el, ha már feltérképezzük a jelenlegi állapotot. Az Amerikában használatos eljárással mindezt a műholdas felvételek alapján az íróasztal mellett elkészíthetnénk. Ezek a felvételek viszont már kisebb magasságban készültek. Valóban. Nem űr-, hanem légi felvételek. A Minnesota állambeli Stevens kantonban székelő ASCS intézetben kaptam. Az intézet ezeket a felvételeket kettős céllal készítteti. Egyrészt így összesíti a talajvédelmi munkák eredményeit, másrészt pedig ellenőrzi a farmereknek adott pénzösszegek hasznosításának módját. Lévén amolyan hibridszerű intézmény, alacsony kamatokkal rövid lejáratú kölcsönöket és zöldhiteleket is ad a kanton területén gazdálkodó farmereknek. A felvételekből plusz mínusz öt százaléknyi pontossággal számítógép segítségével megállapítják, hogy a farmer miből és mennyit vetett, tehát pénzét valóban arra használta fel, amire kapta. Mezőgazdasági szövetkezetben is járt? Jártam. A már említett Morris város szövetkezetében, de ennek a mi mezőgazdasági. szövetkezeteinkhez semmi köze. Ebben és a többi szövetkezetben sem foglalkoznak se növénytermesztéssel se állattenyésztéssel. Jellegükben és tevékenységükkel inkább a mi mezőgazdasági és terményforgalmazó vállalatainkhoz hasonlítanak, azzal a különbséggel, hogy amolyan közös vállalkozásról van szó. A szövetkezetnek a farmerek a tagjai, saját sorukból választják a vezetőséget és az ügyvezető igazgatót. A szövetkezet beszerzi mindazt, amire a farmernek a gazdálkodáshoz szüksége van, illetve vevőket keres a farmok termékeire. A mi mezőgazdasági szövetkezeteinket, állami gazdaságainkat tehát egyedül a farmok jelentik? Igen, és ahogy nehezen tudtam megértetni az amerikai farmerrel, hogy van egy falu, ezer-kétezer lakossal, és az egymás mellett álló, utcákat alkotó házakat körülöleli a néhány ezernyi hektár külterület, éppúgy különös nekünk az amerikai farmrendszer. Ami ezer lakos együtt, az már város, ami farm, az pedig 300-400 hektárnyi, négyzet alakú terület, amelynek központi részét a mutatós lakóház, a rendezett füves udvar, a gazdasági épületek és az ezekhez tartozó kiegészítő létesítmények alkotják. A farmok többsége családi vállalkozás. Örökösödéssel sem a farm sem a földterület nem aprózódik. Egy-egy gazdaságban általában növénytermesztéssel és állattenyésztéssel is foglalkoznak, de csak bizonyos növények termesztésére, illetve egy bizonyos gazdasági állatfajta tenyésztésére szakosodott farmok is vannak. Meglepő volt számomra, hogy a farmer családja ellátására is csak azt termeli, tenyészti, amit nagyban, piaci célokra. Ha tejet, tojást, baromfit nem ad el, akkor ezt saját szükségletére is vásárolja. Annak, amit mi háztájinak nevezünk, nyomát sem láttam. A farmon a piacra tenyésztett gazdasági állatokon kívül csak az elmaradhatatlan eb található. Vendéglátóink elmondták, hogy a farmok átlagterülete fokozatosan nagyobbodik. Nem a gazdasági csődök miatt, hanem azért, mert a városba kerülő fiatalok közül egyre kevesebben hajlandók az idős, elhunyt szülő helyébe lépni, és farmerként leélni életüket. Bizonyára megtudta, hogy a termékszerkezet kialakítása mennyire szabad elhatározás kérdése, és milyen segítséggel, szolgáltatásokkal számolhatnak a farmerek? Az illúziók eloszlatására annyit, hogy létezik kvótáció. Nem saját akarat kérdése, hogy ki, miből és mennyit termel. Irigylésre méltó helyzet viszont, hogy a farmer már előre tudja, melyik terményét, mikor, kinek és mennyiért adhatja el. Ezen az áron termésének általában 70-75 százalékát köti le, amivel megalapozza termelői biztonságát. A termés nem lekötött részével már spekulál. Azért hagyja meg, hogy esetleg drágábban tudja majd eladni. Az értékesítés fellegvára a terménytőzsde, amely a várható terméssel összhangban alakítja az árakat. Az egymással szomszédos farmerek gépekkel, sőt munkaerővel is segítik egymást. A farmer tanácsadó szolgáltatás nélkül csak a szántást és a vetést végzi el. A tápanyag-utánpótlást, növényvédelmet, öntözést már szolgáltatás formájában megrendelhető útmutatás szerint, illetve ha úgy kívánja, szakember felügyelete mellett végzi. Biztonságot ad a farmernek, hogy többszintű bankrendszer áll mögötte. Hitelt változó, öt-tíz százalékos kamattal kap. Általában érvényes, hogy minél alacsonyabb a kamat, annál nehezebb megfelelni a kölcsön feltételeinek. Például ötszázalékos^ kamatnál már nemcsak öt évre visszamenően kérik a részletes gazdasági elemzést és ugyanilyen időre a stratégiai tervet, hanem a kölcsönt kérő műveltségét is felmérik. Mennyire ért ahhoz, amivel foglalkozni akar és aminek beindítására pénzt kér. Bár régebbi az adat, azért elmondom, hogy kaptam egy kimutatást, amely szerint 1970-86 között a tiszta jövedelemhez viszonyítva a kiadások nagyobb arányban növekedtek. A főidre és a családi házra kivetett adó a termelési költségek három százalékát tette ki. A farmer a gazdasági épületek után ugyanis nem fizet adót. Energiára, villanyra, üzemanyagra termelési költségeinek hat, műtrágyára, vegyi védőszerekre pedig nyolc százalékát fordítja. Az adóval kapcsolatos érdekesség az a kimutatás, amelyből az adófizető pontosan megtudja, hogy pénzéből milyen hivatalok, szervek mennyit kaptak. A három hónap nagy részét egyetemeken töltötte. Miként áll kapcsolatban az egyetem és az elsődleges mezőgazdasági termelés, pontosabban a tudományos kutatás és a gyakorlat? Három egyetemen jártam, és mindegyiken létezik az ún. Extention Service csoport. Ennek egyedüli feladata az egyetemen folyó kutatások eredményeinek átültetése a gyakorlatba. Ilyen célial szervezik a kutatók és a termelők eszmecseréit, ahogy ők nevezik, a föld napjait. Ilyenkor összehívják a vidék farmereit, akik számára ez egyben társadalmi esemény is, hiszen a tanyavilághoz hasonlítható farmrendszerben a legközelebbi szomszéd is legkevesebb egy kilométerre lakik a másiktól. Egy ilyen tapasztalatcserén én is részt vettem, éppen a kukoricatermesztés szerepelt napirenden. Felültettek bennünket néhány traktorvontatta platóra, amelyeken a padokat szalmabálák helyettesítették. Táblától tábláig mentünk, ahol az egyetem illetékes szakembere várta a csoportot és adott tájékoztatást a látható és megfigyelésre érdemes dolgokról. A tapasztalatokat helyben, majd közös eszmecserén is megvitattuk. Bizonyára látott, tapasztalt érdekességeket, amelyek az előző fejezetekből kimaradtak. Amerikában láttam először a környezetvédelem sajátos módját. Az egykori vizenyős, mocsaras, időközben lecsapolt és szántóvá alakított területeket restaurálják. Ismét elárasztják és hagyják, hogy a területet benője a vizenyős talajt kedvelő növényzet. Ezt követően fokozatosan a vízimadarak is viszszatérnek. Ugyancsak érdekes természetvédelmi kezdeményezése a szövetségi kormánynak, hogy ahol lehet, ott visszaállítják a préri eredeti növényzetét. Mindezt a farmerekkel minimum tíz évre megkötött szerződések alapján hajtják végre, és talán mondani is felesleges, hogy megfelelő kártalanítás ellenében, hiszen a földek magántulajdonban vannak. Ha van elegendő pénz és megfelelő jogszabály, akkor a tulajdonjog sem akadály. Az egyetemek általában városrészek a városban, esetenként sajátos előírásokkal. Az eggyé olvadt Saint Paulo és Minneapolis egyetemi városrészébe csak az egyetem autóbuszai hajthatnak be. A diákok és a tanárok is a városrészen kívül lévő központi parkolóban hagyják autóikat, és vagy gyalog vagy kerékpáron közlekednek. Az egyetemeken meglepően sok a vendégtanár, és még ennél is szembetűnőbb a külföldi diákok, főleg az ázsiaiak nagy részaránya. Rólunk, mezőgazdaságunkról keveset tudnak, és még a tanárok is kételkednek, hogy vannak gépeink, technológiáink, amelyek összevethetők az amerikaiakkal. Irigylésre méltó az egyetemisták sportolási lehetősége. Az elmaradhatatlan és úszómedencével is ellátott sportcsarnokot bármikor igénybe vehetik, szemeszterenként úgyszólván szimbolikus, 10-15 dollár ellenében. Ehhez persze azt is tudni kell, hogy az átlagos egyetemen az éves tandíj hat-tízezer dollár között mozog. A diákok többsége tanulmányai mellett a délutáni, esti órákban különféle munkákat is felvállal, általában eladóként, pincérként dolgozik, hogy pénzhez jusson. A nyári három hónapos szünidőt a többség végigdolgozza. Ilyenkor fizikai munkával egy-egy diák mintegy havi ezer dollárt is megkeres. Bizonyára ez is közrejátszik abban, hogy tanulmányaikat nagyon komolyan veszik. Lejegyezte: EGRI FERENC Recept - túlélésre SEMMIT SEM BÍZTAK A VÉLETLENRE • ÉSSZERŰBB ADMINISZTRÁCIÓ (52 SZEMÉLY HELYETT 9) • SZIGORÚ TAKARÉKOSSÁG ÉS CSEREKERESKEDELEM Ä szlovák kormány, valamint a gazdasági- és pénzügyi szakemberek tanácskozásaiból arra lehet következtetni, hogy lassan előtérbe kerülnek a konkrét gazdasági elemzések, a kormány által alkotott agrártámogatási elképzelések, amelyeket remélhetőleg szakszerű döntések követnek majd. Egy azonban bizonyos, a mezőgazdaság áldatlan helyzetében korai lenne fellendülésről beszélni. Belső és külső segítséggel, a szellemi tőke kamatoztatásával csupán a gazdaság visszaesésének megállítására van esély, hiszen a mélypontot, a gödör fenekét még nem értük el. A kormány toldozó-foldozó politikája aligha oldja meg a súlyosbodó problémákat, mert továbbra is hiányzik az átfogó, ütőképes agrárprogram, amely a válság megoldását, a gazdaság lépcsőzetes fellendülését eredményezhetné. A részmegoldások nem nagyon segítenek az ágazaton, nem tárják fel a pénzhiány, a fizetésképtelenség okait, de az eddigi elvont politikai okoskodásokkal ellentétben legalább már némi lélegzetvételhez juttatják a mezőgazdaságot. Az ágazat állami támogatására az idén 7 milliárd korona jut az államkasszából. Ennek a felét a rendszeres támogatások képezik, amelyek kifejezetten a kedvezőtlen termelési feltételek okozta különbségeket egyenlítik ki. A mi mezőgazdasági szövetkezeteink többségének továbbra sincs pénze a bérekre, az üzemanyagra, a vetőmagra, a takarmányalapra és a vegyszerekre. így a legalapvetőbb mezei munkákat sem tudják külső segítség nélkül, az agrotechnikai határidőn belül elvégezni. A teljes összeomlás határán álló mezőgazdaság „megmentésére“ a kormány illetékesei és pénzügyi szakemberei másfél milliárd korona hitelt biztosítottak a tavasziak finanszírozásához. Az operatív intézkedések arra irányultak, hogy legalább a termelés jelenlegi szintjét fenntarthassák. Most a gyorsaságon van a hangsúly. Ha nem jön idejében segítség, félő, hogy elkésünk. Márpedig akadozni látszik a hitelek folyósítása. Több mezőgazdasági üzem transzformálódott szövetkezet csak nehezen éli túl a válságot. ACsallóközaranyosi Mezőgazdasági Szövetkezet köztudottan a legjobbak közé tartozott a Komáromi járásban. A válság, a katasztrofális pénzügyi problémák itt később jelentkeztek mint ott, ahol már korábban is gyengébben gazdálkodtak. Erről Gaál János, a növénytermesztési ágazat vezetője a következőket mondta:-Szövetkezetünk sosem rendelkezett kiváló termőtalajjal. Az aranyosi határban a kavicstól az atkán keresztül a homokig minden megtalálható. Soha semmit nem bíztunk a véletlenre. Szellemi tőkénk kamatoztatásával, tagjaink és szakembereink szorgalmával hosszú évekig a járás legjobbjai közé tartoztunk és tartozunk ma is. A kormány elhibázott agrárpolitikájából és támogatási rendszeréből fakadóan belső-tartalékaink ugyan kimerültek, de még mindig hitelmentesek, fizetőképesek vagyunk, amit most a válság idején kevés szövetkezet mondhat el magáról. Nálunk olyan helyzet nem áll (és nem is állhat) fenn, hogy ha nem lesz megfelelő hitelkeret, akkor műveletlenül hagyjuk a földet. Saját intézkedéseinknek, szerkezetváltásunknak köszönhetően nem vagyunk a teljes csőd szélén. Azt, hogy pénzügyi helyzetünk mégis romlik, a mezőgazdasági minisztérium, az illetékes tárca tehetetlenségének, a nem megfelelő káderek, a garantált és minimális árak félresikeredett rendszerének, valamint a felvásárlók monopolhelyzetének tulajdonítjuk. A szerkezetváltással felszámoltunk minden olyan terméket, amely iránt nem volt kereslet a piacon. Olyan radikális intézkedésekhez folyamodtunk, amelyek a jelenlegi szorító helyzetben is biztosítják túlélésünket. Minden olyan tevékenységtől megváltunk, ami nem hozott hasznot. Csak olyan beruházásokat valósítottunk meg, amelyek költsége megtérült. Megszüntettük a felesleges vásárlásokat. Csak arra adunk ki pénzt, ami feltétlenül szükséges a gazdaság további működéséhez. Szigorított ügyeletet és nyilvántartást vezettünk be az üzemanyag-fogyasztásban. A gázolajat a gépek napi teljesítményének megfelelően adjuk ki, s naprakészen ellenőrizzük az elvégzett munka mennyiségét és minőségét. Jelentős tartalékaink vannak a talaj tápanyagellátásában. Hektáronként a korábbi 400 kg-ról 200-ra csökkentettük a bevitt tiszta tápanyag mennyiségét, anélkül, hogy az a hektárhozam rovására ment volna. Az eddiginél nagyobb figyelmet szentelünk az istállótrágyázásnak. Évente a szántóföld mintegy 30 százalékára szórunk ki szerves trágyát. Átszerveztük a munkahelyeket. Drasztikusan csökkentettük az adminisztrációs dolgozók számát is. Az eddigi 52 személy helyett mindössze 9 végzi ugyanazt a munkát és irodaközpontunk két szintjén a helyiségek is felszabadultak. A gépszerelők munkája is megváltozott. Csak a legvégső esetben cseréljük ki a meghibásodott alkatrészt, inkább a javítást, az alkatrészek felújítását szorgalmazzuk. A kiadásainkat így 40-50 százalékkal csökkentettük. Gondjainkon alig enyhített a piacszabályozási alap és a garantált felvásárlási árban is csalódtunk. Azt, hogy pénzügyi tartalékaink kimerülnek, nemcsak az aránytalan árpolitikával, hanem az élelmiszeripar pangásával is magyarázzuk. Egyes termékek felvásárlási árai éppen hogy csak fedezik a termelési költséget. Ráadásul a feldolgozóipar késve vagy egyáltalán nem fizet, ami a pénzügyi csőd szélére sodorhatja a mi szövetkezetünket is. A kinnlévőségeink összege megközelíti a 20 millió koronát. A cukorpiac pangása miatt a cukorgyár nem tud fizetni a termelőknek. A Juhocukor például az 1991-es tartozásait sem egyenlítette ki. Válaszként - kényszeredetten is - de lemondtunk a cukorrépatermesztésről, amelynek területe a korábbi években szántóföldünk 7-8 százalékát elfoglalta. Ugyancsak komoly összeggel tartozik a Milex és a húskombinát is. A nem, vagy a késve fizetők esetében, olyan döntést hoztunk, hogy akik termékeinkért nem tudnak fizetni, azok nem kapnak tőlünk árut. Ez év januárjában úgy határoztunk, csak azoknak szállítunk, akik előre fizetnek. Bevezettük a barterkereskedelmet is. Például a felvásárolt tej ellenében tejport kérünk a Milextől. A Nagyszombati Vetőmag és Fajtanemesítő Állomás vegyszerekkel egyenlítheti ki a számláját, míg másoktól különböző gépeket, gépi berendezéseket kérünk cserébe. A húskombinát például semmilyen formában nem tudja a számlát kiegyenlíteni, ezért vágóérett állatainkat Tőketerebesre szállítjuk - fejezte be nyilatkozatát az ágazatvezető. Q —avaiból kicsengett: a jelenlegi támogatáspolitika mellett is megbir-OZ koznak problémáikkal és az összes munka elvégzéséhez - ha nem is bőven - de meglesz a szükséges anyagi fedezetük. Ök a válság viharos időszakában, valóban önmagukra, szellemi hagyatékaikra, szakembereik ügyességére, jó üzleti szellemére támaszkodnak, s megpróbálnak fogódzókat biztosítani, életben maradni, hogy az átmeneti időszakot átvészelhessék. KRASCSENICS GÉZA i
