Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-13 / 60. szám

6 Szabad ÚJSÁG Agrárvilág 1993. március 13.

Amit az Európai Közösségről tudni kell

Határok nélküli térség

Az egységes belső piac megteremtésének útja

Az 1957-es Római Szerződés meghatározása szerint az egységes belső piac „egy belső, határok nélküli térség, ahol az áruk, személyek, szolgáltatások és tőke szabad mozgása biztosított e szerződés rendelkezései szerint”.

A Közösség létezésének 35 éve alatt a négy alapszabadság szabad áramlásának megvalósítása nem fejlődött szabályosan. Az első tíz év alatt az események gyors ütemben követték egymást. Az alapító hat ország (Franciaország, Németország, Belgium, Olaszország, Luxemburg és Hollandia) 1968 júliusára eltörölt minden egymás közötti vámot, valamint a mennyiségi korlátok túlnyomó többségét. Ennek eredményeként valósították meg egységes vámuniójukat, kidolgozva a közös külső vámtarifájukat a harmadik országból érkező importra.

Gyarapodó

közösség

A hetvenes években és a nyolcvanas évek elején az integráció üteme lassult. Ez egyrészt az 1973-as három új tag (Dánia, Írország és Nagy-Britannia) csatlakozásával kapcsolatos teendőkkel magyarázható, másrészt — s ez volt a fő akadály — a gazdasági recesszióval, az 1973-as és az 1979-es olajválsággal, amely felszínre hozta az egység hiányát és a tagországok közötti érdekellentéteket. Nem könnyítette a dolgokat az 1979-től 1984-ig húzódó, az Egyesült Királyság és partnerei közötti vita a közösségi költségvetéshez való hozzájárulásról.

Ebben az időszakban megnőtt a nem tarifás akadályok száma és szerepe, így a tagországok gazdaságaik rövid távú védelme érdekében adminisztratív eszközök gazdag rendszerét vették igénybe nemcsak a harmadik országokkal szemben, hanem egymás között is.

Ennek eleinte nem tulajdonítottak nagy jelentőséget, azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy széttördelik a termelési szerkezetet, többletköltséget okoznak, akadályozzák a vállalatok közötti együttműködéseket.

Az 1978-as koppenhágai csúcsértekezlet határozata a mediterrán országok csatlakozásáról (1981. Görögország, 1986. Spanyolország, Portugália) a közösségi integrációt az elmélyítésre irányuló törekvésekkel szemben a kifelé való növekedés irányába vitte, így a közösség életében további 5 év telt el anélkül, hogy átfogó intézkedést hoztak volna.

A tagországok állam- és kormányfőinek 1982. decemberi, koppenhágai csúcsértekezletén fogadták el azt a határozatot, amely az egységes belső piac létrehozását elsődleges célként kezeli. Ezt követően az 1983-as stuttgarti csúcskonferencián határozták meg a feladatokat.

Egy érdemi változást hozó Bizottság

Az új EK Bizottság hivatalba lépése 1985-ben Jacques Delors vezetésével érdemi változást hozott az integrációs folyamat előmozdításában. Az EK Bizottság elnöke 1985 márciusában az Európa Parlament elé terjesztette a belső piac programját, júniusban pedig már megjelent a Lord Cocfield irányításával összeállított Fehér Könyv, amelyet a milánói állam- és kormányfői csúcsértekezlet júniusban jóváhagyott.

Az egységes belső piac megteremtésével és működésével kapcsolatban három alapkövetelményt állítottak fel. Elsőként azt, hogy jöjjön létre a 12 közösségi tagország nemzeti piacaiból egy korlátozásoktól mentes egységes belső piac, amely teljes mértékben biztosítja a személyek, áruk, szolgáltatások és a tőke szabad mozgását. Második célként azt jelölték meg, hogy olyan belső piaci feltételrendszeren alapuljon, amely biztosítja a közösségi piac dinamikus fejlődését, egy összeurópai piac irányába. Végül harmadikként azt tűzték ki, hogy a piac rugalmassága mellett legyen kellően hatékony és tegye lehetővé az emberi és anyagi források, a

Az Európai Közösség legfőbb kereskedelmi partnerei (%-ban, 1990)

(1)EFTA: Európai Szabadkereskedelmi Társulás: Ausztria, Finnország, Izland, Lichtenstein, Norvégia, Svédország, Svájc

tőkeberuházások szabad áramlását azokra a területekre, amelyeken a legnagyobb hatékonyság, a legmagasabb szintű versenyképesség közösségi méretekben elérhető az USA-val és Japánnal való küzdelemben.

Az integrációs célok megvalósításával kapcsolatban még két fontos dokumentumot kell kiemelni. Az egyik az Egységes Európai Okmány, amely 1987. július 1-jón lépett életbe, a másik az 1988-ban elfogadott Delors-terv.

Úton

Maastricht felé

Az Egyes Európai Okmány módosítja a közösségi alapszerződéseket az intézmények közötti együttműködés, a gazdasági és szociális integráció és a politikai együttműködés területén. A döntéshozatali rendet illetően megszüntette az egyhangúság alapkövetelményét és bevezette a minősített többségű szavazást, amellyel rövidítette és gyorsította a közösségi döntések meghozatalát.

A Delors-terv alapvető feladata abban áll, hogy megteremtse azokat a gazdasági, költségvetési és járulékos intézményi feltételeket, amelyek anyagilag lehetővé teszik a belső piac kialakítását.

Az egységes belső piac megteremtéséhez szükséges tartalmi lépéseket és azok menetrendjét tartalmazó Fehér Könyv közel 300 intézményes fe-ladat megoldását jelentette.

A Közösség 1992 végére hivatalosan egységes piac lett, ez volt az utolsó hét év erőfeszítéseinek célja. A továbblépést az 1992 februárjában aláírt, jelenleg ratifikálás alatt lévő Maastricht! Szerződés jelenti, mely az európai integráció új szakaszának kezdete.

Az EK Fehér Könyvének „titkai”

A Fehér Könyv a piacot megosztó és az integráció továbbvitelének útjába álló akadályokat három csoportba sorolva elemzi. Külön kezeli a fizikai, a technikai és pénzügyi határok megszüntetését.

Egyszerűbb

ügyintézés

A fizikai határok a személyek és áruk ellenőrzését foglalják magukba. A közösség korábban is a határokon való hivatalos eljárások könnyítését, valamint a termékforgalom szabaddá tételét tűzte ki célul. A fizikai határok felszámolása a közösség részéről a következő intézkedéseket követeli meg:

1. A kereskedelem- és gazdaságpolitikában:

—- a regionális kvóták megszüntetését;

— az importkorlátozás közösségi szintre emelését;

— a mezőgazdasági árak automatikus összehangolását az EMS (Európai Monetáris Rendszer) keretén belül;

— a közös rendtartások intézményesítését minden olyan mezőgazdasági termékre, amelyre ez még nem terjedt ki.

2. A növény- és állategészségügyben (beleértve az állattenyésztés, a takarmányozás és a szaporítóanyagok körét is):

— mind a közösséget, mint a tagországokat illetően azonos szintű állat- és növény-egészségügyi politika és feltételrendszer kialakítását;

— a termelés, termesztés és feldolgozás egységes közösségi ellenőrzését és az eljárások kölcsönös elismerését;

— a különböző állat- és növénybetegségek ellenőrzési módszereinek harmonizálását;

— a mezőgazdaságban engedélyezett védekezési, kezelési módszerek közösségi elismerésének harmonizálását;

— az állattenyésztési követelmények és a szaporítóanyagok certifikálás haromonizálását;

— az állati és növényi eredetű élelmiszereknél az előállítás és az értékesítés egészségügyi előírásainak harmonizálását.

3. A szállításban:

— a tagországok szállítási kvótáinak felszámolását;

— az egységes biztonsági előírások bevezetését.

4. A statisztikában:

— egységes adminisztrációs okmány bevezetését a hivatalos eljárások egyszerűsítésére;

— új adatgyűjtési rendszer kialakítását, amelynél az információforrás nem az árukísérő okmány, hanem a vállalati statisztika.

Mindezek megvalósulása alapfeltétel ahhoz, hogy a belső határokon a fizikai ellenőrzést meg lehessen szüntetni és az ellenőrzést a származási, illetve rendeltetési helyen lehessen elvégezni és a

termékek szabad forgalmazása a közösség egységes követelményeinek egyidejű megtartása mellett történhessen. A határon történő ellenőrzés csak a harmadik országokból érkező termékek esetében maradna fenn.

A javaktól a pénzügyekig

A technikai oldalon megoldandó feladatok:

— a javak szabad áramlása;

— az állami megrendelések kérdése;

— a szolgáltatások közös piaca;

— a tőkeáramlás;

— az ipari együttműködés;

— a közösségi jogalkalmazás.

A techinkai határok felszámolása érdekében a közösség az egyes területeken a következő harmonizáló intézkedések meghozatalát tűzte ki:

1. A javak szabad áramlását illetően:

— a közösségi döntésekben a minősített többségi szavazás bevezetését;

— a kölcsönös elismerés elvének (jogszabályok egyenértékű) bevezetését;

— az európai szabványok bevezetését, közös szabványok hiányában a meglévő nemzeti szabványok egyenértékűségének elismerését;

— a notifikációs kötelezettség bevezetését (minden olyan tagországi új jogszabály vagy szabványtervezet előzetes bejelentési kötelezettségét a közösség felé, amely a kereskedelmet korlátozhatja);

— az élelmiszerek területén a fogyasztók egészség- és biztonságvédelme szempontjátból lényeges horizontális irányelvek kidolgozását, benne

— az élelmiszerek jelölését, megjelenítését és reklámját;

— az élelmiszerekhez felhasználható adalékanyagok körét;

— az élelmiszerekkel közvetlenül érintkező anyagok körét;

— a különleges táplálkozási célt szolgáló élelmiszerek körét;

— az élelmiszerek hatósági minőségellenőrzését.

2. Állami megrendeléseket illetően:

— az egyenlő versenyfeltételek biztosítását az egyes tagországok állami megrendeléseinél valamennyi közösségi vállalat részére;

— az irányelvek kidolgozását az eddig még közösségi szinten

nem szabályozott kulcsszektorokra: energia, szállítás, vízügy és (szállítási szerződések esetében) távközlés.

3. A szolgáltatások közös piacát Illetően:

— a pénzügyi szolgáltatásoknál

— a pénzügyi szolgáltatások liberalizálását;

— a pénzügyi intézmények felügyeletét;

— a hitelintézetek pénzügyi stabilitásának normáit;

— a pénzintézetek piacrajutási feltételeit;

— a biztosítások szabályozását;

— a szállításoknál

— a vasúti, közúti, vízi- és légiszállítások feltételeinek liberalizálását és harmonizálását;

— az új technilógiáknál és szolgáltatásoknál;

— az audiovizuális, számítógépes szolgáltatások szabályozását;

— az információ piac szabályozását, a nyilvánosság szabályait és feltételeit.

4. A tőkeáramlást illetően:

— a vállalatok és magánszemélyek számára a közösségen belül egységes hozzáférhetőség biztosítását a hatékony pénzügyi szolgáltatásokkal;

— a monetáris stabilitás biztosítása érdekében az EMS rendszer megerősítését és továbbfejlesztését;

— a versenyképes integrált pénzügyi rendszer létrehozását.

5. Az ipari együttműködést illetően:

— a közösségen belüli vállalatok együttműködésének elősegítését és feltételrendszerének egységes szabályozását;

— a szellemi és ipari tulajdonjogra vonatkozó szabályozás egységesítését.

6. A közösségi jog alkalmazásban:

— a belső eljárásrend javítását és ésszerűsítését a közösségi jogszabálysértések gyors és hatásos kiküszöbölésére;

— az egyes gazdasági ágazatok jogi helyzetével kapcsolatos közlések nyilvánosságra hozatalát;

— az üzleti versenyhelyzetre vonatkozó politika és az állami támogatások szabályozását.

Adók

és illetékek

A hozzáadottértók-adó alkalmazási körének összehangolásán belül megoldandó

— az átlagos adókulcsok és eltérések határértékeinek kialakítása és bevezetése;

— az adószintek közelítése;

— a tagállamok közötti kompenzációs rendszer megteremtése.

Ugyancsak össze kell hangolni a forgalmi adó szerkezetét, valamint meg kell szüntetni a határilletéket.

Az ECU összetétele (a tagországok pénzeinek százalékos aránya) (1992. július 31.)

DKR 2.52

DM 30.60

Forrás: dr 0.57

EK Bizottság pta 5.29

UKL 12.22

EX 0.80 , HFL 9.56

FF 19.32