Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)
1993-03-12 / 59. szám
4 Szabad ÚJSÁG Napjaink 1993. március 12. Legyenek büszkék arra, hogy kassaiak Dr. Rudolf Bauer lett Kassa új főpolgármestere. Az ő sikeres szereplése a demokratikus és jobboldali pártok győzelmét s egyben a nacionalisták és populisták, valamint a baloldal vereségét is jelentette. Ha Vladimír Meéiar annak előtte szorongással gondolt Kassára, a választások után ez az érzés még inkább megerősödhetett. Néhány héttel a megválasztása után az iránt érdeklődtünk a főpolgármestertől, hogyan értékeli az elmúlt időszakot, s mi okozta, hogy Kassán új választásokat kellett meghirdetni. lovákiában még csak rövid ideje létezik önigazgatás. Az 1990-es novemberi helyhatósági választások idején a nemzeti bizottságok helyett létrehozták az önkormányzatokat. Ezekre a posztokra olyan embereket választottak meg, akik leendő munkájukra sem tanfolyamokon, sem más módon nem készülhettek fel. Nem volt szó természetes kiválasztódásról. A politikai pártok gyorsan jelöltek valakit, és sok esetben ők sem tudtak objektív mérce szerint választani. Az emberek is véletlenszerűen szavaztak rájuk. így ezekre a helyekre többségben olyan emberek kerültek, akik nem rendelkeztek a feladatok ellátásához szükséges képességekkel. Ebben látom annak az objektív okát, hogy Kassa a stagnálás állapotába jutott. Odáig fajult a helyzet, hogy a városi önkormányzat a volt főpolgármester működését sikertelennek minősítette, és egy szavazat híján, egyhangúlag megszavazta visszahívását. Hasonló helyzet azonban más városokban is kialakult. Kassára valószínűleg azért is jobban odafigyelt a közvélemény, mert Szlovákia második legnagyobb városáról van szó. • Mint mondta, senki sem tudhatta, mire vállalkozik. Önnek azonban megvolt az az előnye, hogy az előző időszakban a főpolgármester helyetteseként részt vett a város ügyeinek intézésében. Ön szerint, mi az, amit a legsürgősebben meg kell oldani.- Nagyon sok mindent meg kell oldanunk. Egyelőre megoldatlan a város és a városrészek működésének öszszehangolása, valamint a szolgáltatások kérdése. Ebben a vonatkozásban elsősorban a városi üzemek, a Városi Útkarbantartó Gondnokság, Kassa Város Műszaki Szolgáltató Vállalatának vagy a Városi Zöldterület Gondnokságának működésére gondolok. A közeljövőben továbbá elő kell készítenünk az ez évi költségvetést is. Ezenkívül meg kell teremtenünk a színház helyreállításának feltételeit, és biztosítanunk kell a Szent Erzsébet Székesegyház restaurálásának befejezését. A nagyobb beruházások közül megemlíteném a gyermekkórház építését és a város csatornahálózatának felújítását. További megoldásra váró feladat, a lakások privatizálása. Amint a Nemzeti Tanács jóváhagyja a lakástörvényt, kezdeményezni fogjuk a lakások magánkézbe juttatását. Ami a regionális fejlesztést illeti, s egyben a külpolitikát is érinti, új feladatok állnak előttünk. Kassa regionális, sőt régiók fölötti jelentőséggel bír. A város intellektuális, egyetemi és tudományos potenciálja e téren is hasznosítható lesz. • A lakosságot érthető módon a melegvíz-szolgáltatás és a fűtés érinti elsősorban.- Rendszeres tárgyalásokat folytatunk a Szlovák Gázművek és a Hőerőművek képviselőivel. Ezeknek az intézményeknek a mérlege az elmúlt hónapban sem javult. Előkészítettük az évi törlesztés tervét. Mivel a fizetség havi részletekben egyenlően oszlik meg és a hőerőmű teljesítménye a nyári hónapokban alacsonyabb, úgy gondoljuk, júniusban, illetve júliusban törleszteni tudjuk az adósságokat és kiegyenlítjük a számlát. Ilyen értelemben tárgyaltam a gazdasági minisztériummal is. Van rá esélyünk, hogy figyelembe veszik álláspontunkat. A gázkérdést szerintem Szlovákia minden városában meg kell oldani, s nem értek egyet azzal, hogy kizárólag Kassán kell korlátozni vagy szabályozni a melegvíz-szolgáltatást. A Gázművek a legfrissebb hírek szerint, állítólag mintegy 4 milliárdos hiánnyal küzd. Ezen belül Kassa 150 millióval tartozik. Ez az összeg nem annyira jelentős, hogy indokolná az említett intézkedések kilátásba helyezését. • Számolnak azzal, hogy a gondok áthidalása érdekében esetleg kokszot vagy szenet fognak használni?- A hőszolgáltatás egy részét is már most szénnel biztosítjuk. Távlatilag más lehetőségeket is mérlegelünk, elsősorban a geotermális hő hasznosítására gondolok. Jelenleg azonban a hőerőmű privatizációjának kérdése és a technológia korszerűsítése foglalkoztat bennünket. Nagyon figyelemre méltó ajánlatot kaptunk például a japánoktól, akik előnyös feltételek mellett kölcsönt folyósítanának a korszerűsítés finanszírozására. • Az előbb említette a régiókat, mint nemzetközi politikai tényezőt. Kassa a Kárpátok Eurorégió része kíván lenni. Debrecenben azonban a szlovák kormány részéről nem került sor a dokumentum aláírására, és ezzel lelassult Szlovákia csatlakozása. Ön ott volt Debrecenben, milyen tapasztalatokkal érkezett haza?-Azt gondolom, hogy ez egy nagyon érdekes tervezet. Azokat a gondolatokat, amelyek ott megfogalmazódtak, nem árt megismerni. Érdemes tanulmányozni ennek a területnek az etnikai, kulturális és történelmi összefüggéseit, mert ezek megbízható kiindulópontul szolgálnak a régió stabilizálása számára, s ennek következtében biztosítható a külföldi tőke beáramlása is. Ehhez szeretnénk mi is hozzájárulni. Decemberben egy konkrét tanulmánnyal mentünk, amely az etnológiai és történelmi kapcsolatokat vizsgálta. A kidolgozásban nemcsak kassai, hanem ungvári és lengyelországi munkatársak is közreműködtek. A tanulmány segítségére lehet az egész Kárpátok Eurorégió koncepciója számára. A több mint egyéves előkészítés után kormányunknak az az álláspontja, hogy amíg nem születik meg az új közigazgatási felosztás, amely majd kialakítja a régiókat, nem írja alá a megállapodást. Ez persze árt az ügynek. Kicsit csalódott vagyok amiatt is, hogy Szlovákia csak mint társult tag csatlakozott a Kárpátok Eurorégióhoz. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, hogy milyen jogokkal rendelkezünk majd, csak a következő fél évben derül ki. A Kárpátok Eurorégió elősegítheti, hogy nemcsak a határmenti együttműködés szempontjait, hanem egy szélesebb összefüggésrendszer érvényesül majd. így fokozatosan kialakulhat egy valódi eurorégió, amely alapja lehet Európa új tagolódásának. • Visszatérünk tehát a múltba, amikor a határok sokkal átjárhatóbbak voltak, és Kassa, tekintettel nagyságára, politikai, gazdasági és tudományos teljesítőképességére beilleszkedik abba a térségbe, amelyhez valamikor szervesen illeszkedett?- Ugyanabba a folyóba kétszer nem léphetünk bele. Ma más a helyzet, világunk összezsugorodott, mi viszont kitártuk kapuinkat a világ előtt. Semmi értelme lezárni a határokat, nem lehet elszigetelődni, együtt kell működni. Örülnék, ha folytatnánk azokat a hagyományokat, amelyek a szabad királyi város sajátosságai voltak. Kassa kereskedelmi központ volt, erre vezetett a borostyánút, itt találkozott Kelét és Nyugat. Ezért fontos, hogy az emberek ismerjék városunk történelmét, és a maguk módján legyenek büszkék arra, hogy kassaiak, hogy kialakuljon az az öntudat, mely az együvétartozás érzését hozza magával, ami elősegíti nemcsak városunk, hanem az egész társadalom fejlődését. BALASSA ZOLTÁN Csúcsot döntött a munkanélküliség Kórkép a Komáromi járásból A számok önmaguk helyett beszélnek. A Komáromi járásban 1993. február 28-án 7397 munkanélkülit tartottak nyilván. Annyit, amennyit eddig még soha. Tavaly 5-6 ezer között mozgott a munkát keresők száma, illetve alig haladta meg a hatezret. Már a januári 6576 nyilvántartott személy is nem várt ugrásszerű növekedést jelentett, majd egy újabb erős hónap következett. A kétszeri nagyarányú növekedéssel a járás munkaképes lakosságának immár 15,5 százaléka van munka nélkül. Ha mindehhez még hozzátesszük, hogy a közel 7400 személy az elmúlt hónapok átlagának megfelelően mindössze 170 bejelentett munkahelyből válogathat, s ennek harmadát a hajógyár úgymond állandó kínálata teszi ki hegesztői munkahelyek betöltésére, akkor azoknak, akik elvesztették állásukat, sajnos* nem lehetnek nagy reményeik.-Kritikus a helyzet, még a legpesszimistább számításoknál is rosszabb. Nemcsak azok számára, akik munka nélkül maradtak, hanem a mi számunkra is, mivel előfordulhat, hogy a munkanélküliség kompiex kezelésére nem futja a pénzünkből - mondta Berta János, a járási munkaügyi hivatal igazgatója. Tavaly havi átlagban 2-2,2 millió korona munkanélküli-segélyt fizettek ki, az idén januárban hárommilliót. Akkor 2188 személy kapott munkanélkülisegélyt, februárban már 2410 segélyre jogosultat tartottak számon. Ha a segélyekre kifizetett havi összeg eléri, esetleg tartósan meghaladja a 3,5 millió koronát, akkor már kevesebbet, esetenként pedig semmit sem tudnak fizetni a munkanélküliek számára létesített munkahelyekért, amire 1992-ben 68 millió koronát fordítottak. Az új munkahelyek nélkül az átképzési program kevésbé lenne hatásos, nem szólva arról, hogy az is pénzbe kerül. Tavaly hárommillió koronát adott a munkaügyi hivatal ilyen célokra. A hivatal felmérése szerint a munkanélküliség januári és februári ugrásszerű növekedése több ok következménye. Befejezték tanulmányaikat a szakmunkástanulók, és nem tudtak elhelyezkedni. Voltak magánvállalkozók, akik viszszaadták iparengedélyüket, néhány magángazda is töröltette regisztrációját a községi hivatalban, de ennél is jellemzőbb, hogy a vállalkozók csökkentették alkalmazottaik számát. Az új betegbiztosítási rendszer életbe lépése után sok háztartásbeli is bejegyeztette magát a munkahivatalban, és végül - de nem utolsósorban - a munkanélküliek táborának növelésébe a transzformáción átesett mezőgazdaság is besegített.-Olyan gazdasági ágazat lett a mezőgazdaság, amelyikkel az idén már komolyan kell számolnunk - mondta Szeder Gyula, a tanácsadóátképző osztály előadója. - Tanácsadó testületünk ülésére már tavaly novemberben meghívtuk a földművelésügyi minisztérium regionális földügyi és tájékoztatási hivatalának, a parasztszövetség járási titkárságának, valamint a regionális Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kamara képviselőit. Közösen felmértük az agrár-munkanélküliség várható alakulását. Azzal számolunk, hogy a mezőgazdasági transzformációval és privatizációval összefüggésben az idén és jövőre a mezőgazdasági üzemekben dolgozók legkevesebb 30 százaléka veszti el munkahelyét. Ha leszámítjuk azokat, akik időközben elérik a nyugdíjkorhatárt, illetve idő előtt nyugdíjba mennek, esetleg új munkahelyet találnak, akkor munkahivatalunk a mezőgazdaságtól megközelítően ezer új regisztráltat kap.- Mindez azonban csak feltételezés - folytatta az igazgató. - Tanácsadó testületünk tagjai végigjárták a mezőgazdasági szövetkezeteket, s megbeszélték, hogy a nagyobb arányú elbocsátást idejében jelezni fogják. Eddig csak egy szövetkezet jelentett be hatvan személyt. Januárban és február első két hetében 147 olyan személyt vettünk nyilvántartásba, akik korábban a mezőgazdaságban dolgoztak. A jelek szerint a várt nagyobb arányú elbocsátások még váratnak magukra. Szerintem az év második felében lesznek, amikorra kiderül, hogy a bérbevett, privatizált részlegek is ráfizetésesek, és úgy próbálják majd menteni a helyzetet, hogy az ott dolgozók egy részét elküldik. Az idén még egy alakítója lesz a munkanélküliségnek, a csődtörvény. A munkaügyi hivatal már ezt a hatást is elemezte. A jelek szerint a következmények a Komáromi járásban kevésbé lesznek fájdalmasak. A legnagyobb 8-10 vállalatot, üzemet - hacsak nem jön közbe váratlan esemény, piacelvesztés - nem fenyegeti csőd. így az iparban üzemek felszámolása miatt tömeges elbocsátással nem számolnak. Más a helyzet a mezőgazdaságban. A csődtörvény elfogadása után néhány mezőgazdasági szövetkezet ellen megindul a felszámolási eljárás. Ez azonban kisebb arányú és rövidebb hatású lesz, mivel az alapvető termelőeszközök, a föld, a felszámolt üzem adósságainak fedezésére nem használható fel. A föld megmarad a munkanélkülivé vált tulajdonosoknak, akik gazdálkodásba kezdhetnek. Persze,ez sem lesz könnyű, mivel a csődbejutott szövetkezet vagyona vagy annak egy része, rámegy az adósságra, és esetenként jóformán csak a puszta föld marad meg. Az újrakezdés pénztelenségi gondjain a munkaügyi hivatal nem tud segíteni, de arra már most gondolnak, hogy a magángazdálkodásba kezdők számára, akárcsak tavaly, átképzési tanfolyamokat szerveznek. Ezekre nagy szükség van, hiszen a mezőgazdasági szövetkezetekben, állami gazdaságokban dolgozók nagy része a sajátos munkaszervezés miatt csak egy bizonyos munkát végzett, ahhoz értett, de ez a magángazdálkodáshoz kevés. EGRI FERENC Munkahelyet keresők között Meddig lehet ezt bírni „cérnával“? A körzeti munkaügyi hivatal ezúttal sem üres. Szó, ami szó, már régóta nem az. Ma talán még többen jöttek, mint tegnap vagy azelőtt. Mind többen kopogtatnak, hogy munkát szeretnének vállalni. Sajnos, ide jutottunk. Fiatal anyukák gyermekeikkel együtt jönnek, a bizonytalan tekintetek halmozódnak. Vajon miképpen alakul majd a holnap meg a holnapután? Meddig is tart a különböző ,,dokumentumok" intézése, s ami ennél is sokkal lényegesebb: mikor csönget a postás az első segéllyel, meddig kell várni a pénzre? S addig is hogyan, miből élni? Ilyen kegyetlen árak mellett? így elsősorban az újoncok gondolkodnak. Akik először vagy esetleg második alkalommal látogatnak el ide, a hivatalok tegszörnyűbbikébe. Ilyenek is vannak bőven. Ma is. Az egyik fiatalasszony éppen azt panaszolja mellettem ülő ,,kolléganőjének", hogy a múlt héten kapta kézhez a felmondást. Egyik napról a másikra elbocsátották, mindennemű indoklás, magyaráztatás nélkül. Illetve annyit azért megjegyzett neki egykori főnöke, hogy csökkenteni kellett a létszámot. S ugye, az idősebb dolgozókat illik előnyben részesíteni, így neki, fiatalabbnak mennie kellett. ,,De ha mondjuk legalább egy hónappal ezelőtt vagy a tavalyi év végén jelezte volna már a diri, miképpen is alakulnak a dolgokr", sopánkodik teljesen jogosan az ifjú hölgy. ,,De semmi ilyesmi nem történt. Látszólag minden a legnagyobb rendben zajlott, igaz, azért már jó ideje valamennyi alkalmazott tudta: A cég anyagilag nem áll a legjobban. S aztán ez lett a vége. Pedig kerek tíz évet húztam le a vállalatnál. De ki a fenét érdekel ez manapság?! Egy másik várakozó, egy harminc körüli fiatalember az egyik cigarettát a másik után szívja. Nem bőbeszédű, megfontolja mondandóját. „Már ötödik hónapja vagyok a listán. Gyakran eljövök ide, de mind ez idáig teljesen fölöslegesen jártam. Nem hiszem, hogy ők találnak majd a számomra munkát. Futkosom rengeteget, de eddig eredménytelenül. Sose gondoltam volna, hogy egyszer jómagam is a munkanélküliek táborát gyarapítóm. Meddig lehet mindezt idegekkel bírni. Otthon a két gyerek, az egyik három-, a másik meg ötéves. A feleségem is munkanélküli. Ne tessék csodálkozni, a postást több alkalommal úgy kellett elküldenünk, hogy nem tudtunk fizetni. Hát miből jusson az inkasszóra? Ereje teljében lévő fiatalember is szorongatja a személyazonosságiját a sorakozók között. Minden bizonnyal első alkalommal jár ezen a helyen. „Igen, most vagyok itt először. Eddig kőművesként dolgoztam egy építőipari vállalatnál Pozsonyban. A múlt héten tették ki a szűrömet, mondván, elegendő lesz a kevesebb munkaerő is. Nem tudom, mitévő legyek, hova forduljak, hol keressek munkát. Pedig tessék elhinni, a környéken viszonylag jó szakember hírében állottam. Nemrég nősültem, a feleségem gyereket vár. Könyörtelen, kegyetlen állapot... (susla)
