Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-11 / 58. szám

4 Szabad ÚJSÁG Tallózó 1993. március 11. Negyed évszázaddal ezelőtt történt Az élet nagy imádója A hír óriási szenzációként hatott és terjedt el az egész világon: a dél­afrikai Fokvárosban szívátültetést haj­tottak végre! Az elsőt az emberiség történetében! S a műtétet végrehajtó professzor neve szinte egyik napról a másikra vált ismertté a földkereksé­gen: Christian Barnard. Mindez immár huszonöt évvel eze­lőtt történt. Egészen pontosan most már valamivel régebben, ugyanis a szenzációs szervátültetésre 1967 decemberében került sor. „EGYSZERŰ ORVOS VOLTAM ADDIG...“- Hogy nem szállt-e a fejembe a dicső­ség? Természetesen voltak némi problé­máim. Ezt egyszerűen nem is tagadom. Mert a szóban forgó szívátültetésig egysze­rű orvos voltam a dél-afrikai Fokvárosban. S aztán hirtelen, egyik napról a másikra világhírűvé váltam. Addig a dicsőséggel tulajdonképpen semmi kapcsolatom nem volt. Fokozatosan tudatosítanom kellett az egészet - s alkalmazkodni a körülmények­hez - vallja Barnard professzor. Vele együtt vált világhírűvé a páciense is. A műtét folyamán, amely egyébként nyolc órán keresztül tartott, egy nő szívét ültették át Louis Washkansky szervezeté­be. Etikai okokból a nö nevét nem kürtölték szét a nagyvilágban. Az egész világ óriási érdeklődéssel várta az első fejleményeket. Szinte mindenki szurkolt mind a professzornak, mind a páci­ensnek, hogy a műtét sikeres legyen. A férfi szervezete azonban az átültetett szívet nem fogadta be - s Louis Washkansky 18 nap után meghalt. Barnard professzor nem szereti a nagy szavakat, s elutasítja, hogy ezzel a műtéttel lényegesen feljebb tolta az orvostudomány mércéjét.- De hiszen már ezt megelőzően is vol­tak szervátültetések. Gondoljunk például a vese- és a májátültetésekre. Az én érde­mem csupán annyi, hogy elsőként hajlottam végre szívátültetést - állapítja meg szeré­nyen. Nagyra értékeli azonban azt, hogy az azóta eltelt negyed évszázad alatt az orvo­sok három nagyon fontos ismeretet sajátí­tottak el. Először: tudatosították, hogy az akkorihoz hasonló nehéz esetekben egyéb alternatíva nem létezik, csakis a szervátül­tetés. Másodszor: annyira tökéletesedtek a transzplantáció végrehajtásában, hogy ma már összehasonlíthatatlanul kisebb a ri­zikó, mint abban az időben volt a szívátülte­tések során. Harmadszor: az átültetések­nek köszönhetően nemcsak hogy sikerült meghosszabbítani a páciensek életét, de az élet minőségét is sikerült javítani. A 66 éves Dirk van Zyl, Barnard professzor egykori páciense immár 22 éve él új szívvel. TUDOMÁNY ÉS ERKÖLCS Ezzel kapcsolatosan természetesen fel­merül a kérdés: vajon hol is vannak az orvostudomány határai, meddig juthat el az emberiség ilyen téren, hogy az orvosok „tettei“ összhangban legyenek az erkölcs­ösei? Barnard professzor számára ezek a ha-DIE# WELT tárok világosak. Nem úgy vélekedik, hogy az igyekezet fő célja az emberi élet minden áron történő meghosszabbítása.- Egyszerűen fogalmazva - vallja - min­dent meg lehet tenni, ami az emberi élet megmentése és meghosszabbítása mellett azt a célt is szolgálja, hogy az ember életének minősége jobb legyen. Az emberi élet minőségének javítását minden orvos­nak szem előtt kellene tartani. 1983-ban Barnard professzor úgy dön­tött, hogy mint sebészorvos befejezi aktív tevékenységét. Akkori döntését egyrészt azzal indokolta, hogy mindkét kezének Ízü­letei súlyos gyulladásban vannak... Időköz­ben azonban újra teljesen egészséges lett! Ennek ellenére már kilenc éve nem tette be a lábát a műtőbe. Hogy miért?- A szívsebészet az orvostudomány egyik legigényesebb területe. Az embernek órákon keresztül a műtőteremben kell len­nie - s maximálisan összpontosítani a mun­kára. Hogy ezt csinálni tudja, minden reggel éreznie kell: ezt csinálni akarom! Az a siker első előfeltétele. Korábban éheztem a mű­tétekre, később azonban ez a láz alábbha­gyott. Arra a kérdésre, hogy vajon szükség esetén beleegyezne-e abba, hogy rajta is szívátültetést hajtsanak végre, egyértelmű­en igennel válaszolt.- Ha erre sor kerülne, mindenképpen legjobb növendékem, David Cooper lenne a műtét végrehajtója - jegyzi meg moso­lyogva. - A szervátültetésnek egyébként óriási a jövője. És a múszivek? Nem hiszek bennük. Ugyanis az ember szervezetében a múszív mindig is idegen test lesz. , HOGYAN ÉL A LEGENDA? Annak ellenére, hogy már hét iksz nyom­ja a vállát, Barnard professzor még mindig fiatalos, friss és elegáns. Az arca szinte ráncok nélküli, haja nem ősz... Kiegyensú­lyozott, örül az életnek, szereti a tréfát és a nőket.- Reggel négyéves kisfiam, Armin több­nyire korán felkelt. Könnyű reggeli után elmegyek a testépítő klubba egy kis edzés­re. Miután hazajövök olvasok, írok, felkere­sem a barátaimat. Ebédre szintén keveset eszem, a vacsorát pedig teljesen kihagyom. Nem dohányzom, s csak néha iszom egy kevés bort. Mint már a fentiekben említettük, Bar­nard professzor szereti a nőket. A jelenlegi, immár harmadik felesége, a német szárma­zású Karen Setzkom - aki egykoron fotó­modell volt - 42 évvel fiatalabb a profesz­­szornál!- Nagyon kellemes egy ilyen fiatal nővel élni. Őszintén meg kell vallanom, hogy velem korabelivel nem tudnék együttélni. Szeretem, csodálom a fiatalságot! Annak ellenére, hogy Karen még csak 29 éves lesz, már érett ö. Nem féltékeny, s hagyja, hogy éljem az életemet. Ha szolgálna az egészség, száz évet is szeretnék élni! Különbségek a közép-európaiak közt Az Európai Közösség (EK) bizottsá­ga a múlt év végén megrendelt egy közvélemény-kutatást Közép- és Ke­­let-Európa 18 országában. Ez az ún. Eurobarométer-akció része volt. A Cseh és a Szlovák Köztársaságon • kívül Lengyelországban és Magyaror­szágon is folytattak vizsgálatokat. E két utóbbi országgal szemben a cseheknél és a szlovákoknál vi­szonylagos derűlátás nyilvánult meg, de ennek magyarázata a szakértők szerint még mélyebb vizsgálatot igé­nyel. Lehet, hogy e különbség magyará­zata abban van, hogy a szomszéd országokban a reformok már régeb­ben folynak, ami az AISA ügynökség (amely a felmérést még Csehszlová­kia keretében végezte) szerint a kétel­kedők és derűlátók arányában nyilvá­nul meg: a magyaroknak csak 16 százaléka véli úgy, hogy egy éven belül javul a gazdasági helyzet. Cseh­országban két és félszer több megkér­dezett van ezen a nézeten. Az AISA felhívta arra a figyelmet, hogy a gazdasági és politikai fejlődés helyességére adott válaszok görbéje mind a lengyelek, mind a szlovákok, csehek és magyarok esetében az „U“ betűhöz hasonlít. A lengyelek és a magyarok orszságai a fájdalmas változásoknak már előrehaladottabb stádiumába jutottak, és erősebben ér­zik a társadalom jelentős részét érő szociális következményeket. Ezért ők már az „U“ betű leszálló ágán az alsó hajlat szélén állnak nézeteikkel. A cse­hek ezzel szemben még csak a leszál­ló ág legelején vannak. Még nagyobbak a különbségek a kevésbé megfogható fogalmak értel-MF DNES mezésében, mint például a sajtósza­badság kérdésében. Nagyjából min­den második magyar vagy lengyel igen kritikus a televízióval, rádióval és a sajtóval szemben, de a cseheknél és a szlovákoknál az állampolgárok négy ötödé kifejezetten hisz a hírközlő szer­veknek. Lengyelországban az embe­rek háromnegyede ellenzi a tömegtá­jékoztatás bármiféle állami ellenőrzé­sét, Magyarországon ezt a lakosság kétharmada vallja. Ezzel szemben a csehek 42 százaléka és a szlovákok 48 százaléka a cenzúra egy bizonyos fajtáját elfogadná. Adam Michnik, a Gazeta Wyborcza főszerkesztője Lengyelországban erő­teljesen kiállt minden olyan kísérlet ellen, amely akárcsak az egyház ré­széről „átmeneti időre“ és csak erköl-Lehet-e biztonságos tankhajót építeni? Tavaly decemberben, az utóbbi 16 évben immár harmadszor, járt szerencsétlenül Spanyolország északnyugati partjainál egy olaj­­szállító tartályhajó. Már rég nem mondható, hogy ilyen események váratlanok. Hiszen évente 3 ezer tankhajó hét világtengeren 1,4 milliárd tonna nyersolajat szállít. Ebből a szempontból az Aegean Sea szerencsétlensége szinte szükségszerűnek tűnik. A tengeren hatméteres hullámok tornyosulnak, a vihar erőssége eléri a kilences fokot, a török Aegean Sea a sziklás öbölben manőverez, hogy utat találjon a biztonságos La Coruna kikötő felé. Hajnali öt óra tájt a 80 ezer tonna olajat szállító hajó zátonyra futott. A sziklazátony a La Torre de Hercules világítótorony közelében van. A záto­nyok már régen kísértik a hajósokat, s nyilván ezért építették már a rómaiak éppen ide a világítótornyot. Az éles sziklák felhasították a hajó törzsét, és a kilenc tartály közül hét megsérült vagy felrobbant. Öt órával később a viharos tenger hullámverése kettétörte a 261 méter hosszú hajótörzset, amely azután lángba borult. A rakomány többsége a tengerbe ömlött. Az égő olaj elborí­totta az öblöt. Füstfelhők gomolyogtak a part felé, ahol az iskolákat be kellett zárni, és az embereket kitelepítették. A tartályhajók biztonságáról már 1989 óta folyik a vita, amióta Alaszka partjainál szerencsétlenül járt az EX­XON VALDEZ. Ennek a szerencsét­lenségnek óriási környezeti következ­ményei voltak. A baleset után George Bush amerikai elnök törvényt írt alá, amely szerint minden 1990. június 30- aután épült tankhajónak kettőzött törz­zsel kell rendelkeznie, amennyiben az amerikai felségvizekben akar hajózni. Alig két évvel Bush kezdeményezése után az International Maritime Organi­zation (IMO) tagállamai meghatároz­ták a tengeri szállítás minimális szab­ványait. A tartályhajókról hozott dön­tés 1993. július 6-án lép érvénybe. Az IMO minden tagállamát felszólították, hogy iktassa törvénybe: a tankhajók­nak kettőzött törzsburkolattal kell ren­delkezniük. Ilyen biztonsági szabvány szerint épült az a török tartályhajó is, amely a spanyol partoknál robbant fel. A hajót 1973-ban Hirosimában épí­tették. Az IMO tagjai a határozathozatalnál két alapelvet követtek: az egyik szer­kezeti elv az amerikai, amely szerint a tankhajók törzse dupla falú, a másik Baloldalt a dupla falú tankhajó metszetét láthatjuk, összeütközés esetén ez nem elég, mert már 2,5 csomó sebesség esetén bekövetkezett ütközéskor is kilyukad, és az olaj kiömlik. Ezzel szemben a jobboldali képen látható MID-DECK rendszerrel épített hajónak kiegyenlítő víztartályokat építettek az oldalába, amelyek szélessége 6 méter. Ilyen hajó 7,3 csomó sebességgel is ütközhet anélkül, hogy kiömlene a rakomány. (A Der Spiegel ábrái) pedig az ún. MID-DECK hajó, amely japán módszer szerint kiüríthető ki­egyenlítőtartályokkal veszi körül az olajat tartalmazó törzs oldalfalait. Csakhogy a határozat még érvénybe sem lépett, amikor kételkedő hangok kaptak teret: • A dupla falú törzs nem jelent kettőzött védelmet. A számítások szerint a megelőzéshez fűzött re­mények túlzottak. • A MID-DECK szerkezettel, amely az összeütközésnél sokkal biztonságosabb, mint a dupla falú törzs, viszont az a baj, hogy köny­­nyen megsérülhet a hajófenék, amennyiben az ütközés alulról éri a hajót. Walter Abicht professzor, a hambur­gi egyetem hajóépítő intézetének munkatársa szerint a dupla falú törzs megvédi a hajót a fenéksérüléstől, de összeütközés esetén az ilyen hajó sem biztonságosabb a hagyományos tankhajónál. A szakértő nem érti, miért ragaszkodik az IMO olyan görcsösen a MID-DECK rendszerhez. Azt java­solja, hogy további szerkezeti változá­sokat eszközöljenek a tankhajókon, főleg olyanokat, amelyek többszörös rétegekkel, rakomány elkülönítéssel óvják a szállított olajat. A biztonsági koncepciók azonban önmagukban nem oldanak meg min­dent. A környezet veszélyeztettsége mindig attól függ, mennyi a szállí­tott olaj mennyisége. Az EXXON konszernnek az EXXON VALDEZ kastasztrófája után 2,5 milliárd dollárt kellett fizetnie a szennyezett partré­szen okozott károk felszámolásáért, és további egy milliárdba került a bün­tetés és a kártérítés. Akkor 42 ezer tonna nyersolaj került a tengerbe. Ez csak a fele volt annak az olajmennyi­ségnek, amelyet az Aegaean Sea tankhajó szállított, amikor tavaly de­cember 3-án a spanyol partoknál sze­rencsétlenül járt. esi vonatkozásban cenzúrát akart be­vezetni. A lengyel Wprost c. hetilap 1993 februárjában két történelmi véleményt közölt a sajtó ellenőrzéséről: Thomas Jeffersonét és Adolf Hitlerét. Az ameri­kai elnök egykor kijelentette: „Ha dön­tenem kellene, hogy kormányunk le­gyen-e vagy sajtónk, egyértelműen a második lehetőséget választanám“. A német diktátor ezzel szemben ezt mondta: „Sajtónk szervezettsége két­ségtelenül valós siker. Sajtótörvé­nyünk meghatározza, hogy a jövőben a kormány tagjainak eltérő nézeteit nem szabad nyilvánosan szellőztetni, mert ez nem a sajtó dolga. Kizártuk a szabadságnak az) a koncepcióját, amely szerint mindenki azt mondhatja, amit akar“. Az Eurobarométer most a politiku­sok, képviselők kezébe kerül, akik a többiek közt eszerint alakítják ki véleményüket régiónkról. Ezért nem lehet számunkra közömbös, mit gon­dolnak a közép-európaiak közti kü­lönbségekről. JOZEFVESELY Nyílik az olló Csehszlovákia kettéosztása azért is sikerült konfliktusmentesen, mert a PDP és az DSZM elnökei biztosították a közvéleményt: a két ország között egészen rendkívüli jó kapcsolatok lesznek. Bizonyítékképpen a vagy harminckét oldalas szerződést lobog­tatták. Két hónapos önállóság után azonban minden másképp van. Az eltérő gazdasági fejlődés először a va­lutauniót szüntette meg, és most töré­kennyé, sőt, ingataggá teszi a vám­uniót is. A követelmény, hogy mielőbb építsék ki a szigorú határt a két ország között egyidőben hangzik el azzal a folyamattal, amely során visszatart­­hatatlanul nyílik a két ország viszonyát jelképező olló. Mind Klaus kormányfő, mind Dlouhy miniszter igyekszik fenn­tartani a vámuniót (amelynek ösz­­szeomlása a cseh exportőröket ka­tasztrófába sodorná), bizonygatják szoros barátságukat Havel és Kovác elnökök, de mindennek ellenére úgy vélem, hogy a kölcsönös viszonyban komoly nehézségek tűntek fel a látha­táron. Csehország külpolitikai orientá­ciója az EK-ra és a NATO-ra ma már nyilvánvaló ellentétbe kerül a szlovák félfordulattal Ukrajna felé és a visegrá­di országok felé. Kovác minapi felhívá­sa a visegrádi négyek kapcsolatainak intézményesítésére Prágában bizto­san nem talál éltető talajra. Meciar kabinetjének hajlama az állami dirigiz­­mus bizonyos formái alkalmazására, és a gazdaság politikai eszközökkel történő szabályozására szöges ellen­tétben áll a cseh kormány irányvonalá­val. A szlovák elnök szakképzettségét illetően közgazdász és bankember, attól tartok azonban, hogy a domináló Meciar mellett aligha lesz lehetősége befolyásolni a szlovák külpolitika és főleg a gazdaságpolitika alakulását úgy, hogy a cseh-szlovák vámunió, s ennek folytán a többi szerződés is esélyt kapjon a túlélésre és a nyílóolló­effektus megszűnjön. KATERINA PERKNEROVÁ A TALLÓZÓ oldalon megjelente­tett írások nem tükrözik szükségsze­rűen a szerkesztőség véleményét csupán áttekintést adnak arról, mit írnak más lajDok. Egyes cikkeket ter­mészetesen rövidítve közlünk.

Next

/
Thumbnails
Contents