Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)
1993-03-09 / 56. szám
1993. március 9. 4 Szabad ÚJSÁG Körút Nyugat-Szlovákia járásaiban Vér nélkül nincs „folytatás“ Egy szívbeteg műtétjének levezetésekor közel tíz vérkonzervet használnak fel. Egy súlyos beteg kezelésekor napi két adag vérkészítményre van szükség. Ha számbavesszük, hogy egy konzerv előállításához hat véradóra van szükség, kénytelenek vagyunk szembesülni az egészségügyi dolgozók és véradók komoly munkájával. Ha nem lennének köztünk olyan nagyüzemi dolgozók, egyetemisták, lelkiismeretükre hallgató magánvállakozók és munkanélküliek, akik önként vért adnak, a fővárosban a szükséges vérállomány csupán húsz százalékát tudnák bebiztosítani. A vér pénzért történő eladására manapság csupán a magánkórházakban van mód. A szlovák fővárosban az egészségügyi létesítmények vérszükségleteit csupán akkor tudnák teljes mértékben fedezni, ha a polgárok tíz százaléka hajlandó lenne vért adni. Szlovákiai viszonylatban az emberek 9,7 százalékának humánus hozzáállására lenne szükség. Nyugat- Szlovákia járásaiban a helyzet változó. Egyes vértranszfúziós állomások éppencsak önellátóak, mások viszont készségesen segítenek más egészségügyi létesítmények, elsősorban a fővárosban találhatók vérszükségleteinek fedezésében. Kőrútunk során a magyarlakta vidéken uralkodó állapotok iránt szerettünk volna érdeklődni, az egyes hematológiai és vértranszfúziós állomásokon. A komáromi kórház hematológiai és vértranszfúziós állomása állandó vándorlás után négy évvel ezelőtt végre külön épületbe költözött. Dr. Erika Baétrnáková főorvos egy köteg aktát helyez elénk:-Ez az én .,számítógépem“. A véradók nyilvántartását még most is kézzel rajzolt táblázatokban vezetjük, és amikor sürgősen egy vércsoport tulajdonosaira lenne szükségünk, valamennyi kártyát át kell böngésznünk, ami kétségbeejtöen lelassítja munkánkat. Abban az esetben, ha osztályunk anyagi segítséget kapna, mégsem egy személyi számítógépek vennénk, hiszen a vér feldolgozásához szükséges gépeink is hiányoznak. Munkánk szép, de még mindig sok a papírmunka - tudjuk meg beszélgetőpartnerünktől, akit a Komáromi járás vérellátottságáról kérdezzük. A főorvos elmondása szerint az egészségügyi alkalmazottak 1963 óta végeznek lelkiismeretes toborzómunkát. Saját mentőautókkal évente két alkalommal ellátogatnak a járás falvaiba. A lakosok már tudják, melyik hónapban vannak soron, és „adakozókedvük“ az 1989-es novemberi eseményeket követően sem csökkent, valamennyien ingyen adnak vért. Ha a komáromiaknak sürgősen vérre van szükségük, a komáromi hajógyár dolgozóihoz fordulnak segítségért, akik a véradók harmadát teszik ki. A vérellátást illetően tehát a Komáromi járást önellátónak tekinthetjük. Az érsekújvári kórházban történt alagsori tűzesetet követően megszaporodott a komáromi kórház betegeinek száma a szülészeten, illetve a gyomorsebészeten. A vértranszfúziós állomás dolgozóinak is több lett a munkájuk. A szomszédos járásnak nyújtott segítségen kívül elsősorban Pozsonyt, Ságot, Nagyszombatot és Simonyt (Partizánskét) látják el vérrel.- Vannak ugyan községek, ahol nagyon jól működik a vöröskereszt alapszervezete, ám sem az ö, sem pedig a szakszervezetek munkájára nem támaszkodhatunk teljes bizalommal, hiszen a szükségleteinket elsősorban mi ismerjük, és a vérkonzerveket sem tudjuk az idők végtelenségéig tárolni. Attól tartunk, hogy elértéktelenedhetnek. Azelőtt is a saját egészségügyi dolgozóink, valamint a körzeti orvosok munkájára hagyatkoztunk, és most sincs ez másképpen - mondja dr. Baétrnáková, aki szerint Szlovákia különválásával több cseh partnert veszítettek, köztük a brünni vértranszfúziós állomást, amellyel több éven át folytattak nagyon jó szállítói-felvásárlói viszonyt. A vér drága folyadék: egy konzerv ára ezer korona, a vérplazma ennél is drágább: 1560 koronába kerül. E komoly érték ingyenes „szállítói“ 1988-ban százhuszonnégy taggal gyarapodtak, számuk 1991-ben újabb kétszázkilencvenhárom véradóval nőtt, tavaly pedig újabb kétszázharminckét ember csatlakozott azokhoz, akik segíteni kívánnak a rászorultakon. Az Érsekújvári Járási Kórház alagsorában történt tffzesetet követően az épületben végzik a felújítási munkákat. Ennek következményeképpen nem kerül sor műtétekre, és nem bonyolí-' tanak le szüléseket sem. Vérhasználatukat 40-50 konzervre csökkentették, és az eddigi két véradói napból is csupán egyet hagytak meg. Dr. Moravskától megtudtuk, hogy megmaradt vérkészleteiket felkínálták az egyik fővárosi kórháznak, ahol egy baleset több áldozatát is ápolják. Az Érsekújvári járásban tavaly százkilenc százalékra teljesítették véradási kötelezettségeiket, aminek köszönhetően csaknem az egész kerületet ellátták vérrel. A kórház vértranszfúziós állomásán dolgozók munkáját korszerű gépek könnyítik meg, és ugyancsak sokat köszönhetnek a körzeti orvosok segítségének. A járásban a forradalmi változásokat követően néhány hónapra csökkent az emberek lelkesedése, és bizony kevesebben jöttek el vért adni. Jelenleg minden a régi. Ottjártunkkor Ol’ga Hurnától, a vöröskereszt járási irodaközpontjának vezetőjétől megtudtuk, jelenleg is az önkéntes véradók toborzása a fő feladatuk. Rendszeresen felkeresik az egyes üzemeket. Párkányból egy megrendelt autóbusszal szállítják be az önkéntes véradókat Érsekújvárba, ám az emberek érdeklődése változó. Amint a kórház valamennyi osztályán újra megindul az élet, a vér ismét fontos alapelemévé válik majd az egészségügyi dolgozók munkájának. A Lévai járás hematológiai és vértranszfúziós állomásának főorvosa kérdésünkre elmondja, hogy a járás városainak és falvainak segítségével továbbra is önellátóak tudnak lenni, ám vérfeleslegük nincsen. Garamszőllós, Bakabánya, Zseliz, Palást, Nagysalló és Mohi lakosai azok közé tartoznak, akikre a vértranszfúziós állomásokon mindig számíthatnak. A főnővértől megtudtuk, hogy hetente egy napon fogadják a véradókat, és ilyenkor ötvenen-hetvenen is eljönnek teljesíteni emberi „feladatukat“. A vöröskereszt járási osztályának dolgozójától, Szalma Olgától megtudtuk, hogy a tavalyi évben 2800 véradójuk volt, valamennyien ingyenesen szolgáltatták az életet mentő folyadékot. Az idén januárban kétszázötvenheten jelentkeztek a vértranszfúziós állomáson. A lévaiak megpróbálnak önfenntartók lenni. Ehhez nagyrészt hozzájárulnak maguk az egészségügyi dolgozók is, akik ugyancsak adnak vért. A legszebb módon próbálnak példát mutatni, és vállalni hivatásuk létfontosságát. Bizonyára nem a hetven koronás frissítő vagy az alkalmi bálok miatt vállalják az emberek a véradással járó fáradságot. Találkoztunk olyanokkal is, akik vállalkozókként jöttek el a vértranszfúziós állomásra, majd miután levetet-Győzd le az influenzát! Hé* aranyszabállyal Szervezetünk egészséges védekezőrendszerének köszönhetően két vállra tudjuk „fektetni“ a legalávalóbb megfázást is, csak érteni kell a módját. Mielőtt még betegségünkkel orvoshoz fordulnánk, próbáljunk meg méltó ellenfélként megküzdeni az influenza első támadásaival. 1. Megfázással együtt jár az étvágytalanság. Mi mégse álljunk fel az asztaltól anélkül, hogy a szervezetünket meg ne erősítettük volna. Elsősorban zöldséget, gyümölcsöt, ásványi nyersanyagokat tartalmazó ételeket fogyasszunk, és igyunk a szokottnál is több folyadékot. Elsősorban a megfázás elleni gyógyteák közül válogassunk. 2. Köhögünk, az orrunkat fújjuk, ezért elzárkózunk a külvilágtól. A szobafogság ilyen esetekben sem kötelező. Természetesen ne erős szél- vagy hófúvásban induljunk útnak, mert így csak még jobban megfázhatunk. 3. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az alvás az egyik legjobb természetes orvosság a gyógyuláshoz. 4. Ha fáradékonyak vagyunk, és elutasítjuk a sétát, tartózkdojunk otthon. Mégsem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a túlfűtött szoba levegője is egészségtelen lehet. Szellőztessünk ki alaposan, hogy a tüdőnk minél több levegőhöz jusson. 5. Ne feledkezzünk meg a szájhigiénáról sem. Fogmosással, az antibakteriális pasztillák és öblőgetők segítségével kiűzhetjük a korai torokfájást. 6. Fontos megelőzésnek tekinthető, ha nem iszunk mások poharából és a tömött buszokon, villamosokon sálunkat, kendőnket az arcunk elé helyezzük. 7. Megfázásunk idején takarékosak, de főleg higiéniai szempontból is bölcsebbek vagyunk, ha a megszokottnál több papírzsebkendőt vásárolunk, és az influenza idején ezt használjuk. Feldolgozta: -+(Zolczer László illusztrációs felvétele) ték a fehér köppenyt, meg sem várva a frissítőt siettek vissza a munkahelyükre. Amint azt később megtudtuk, alkalmazójuk nincs tekintettel véradói tevékenységükre, sőt még a szabadnapot sem engedélyezi számukra. Bármiféle érdek és haszon nélkül adakoznak mások egészségéért. SZÁZ ILDIKÓ A véradásról a dunaszerdahelyi kórházban dr. Lydia Medved’ová, a véradó-hematológiai osztály orvosa tájékoztatott:-A helyzet nálunk romlott. Néhány évvel ezelőtt még nagy csoportokbkan, 40-50 ember járt egyszerre vért adni. Ma például csak öten jöttek. Reméljük, máskor majd többen lesznek. Különösen az Rh negatív vércsoportokkal van gond, mivel azok ritkábbak. Vannak esetek amikor telefonon kell véd kérnünk, nemegyszer bizony jóval messzebbről. A vér alapanyagul szolgál egyes szérumok előállításához is. Nagyon hiányzik nálunk egy olyan központ, ahol különféle vércsopodú vérkészítményeket tárolnának, amihez az éppen rászoruló kórházak könnyen hozzájuthatnának. Mi sajnos nem tudunk a véradásén fizetni, így továbbra is csak az önkéntes véradókra támaszkodhatunk. Akad azéd jó példa is, nemrég Nagymagyarról 45-en voltak itt véd adni. Még akadnak olyan falvak, ahonnét most is rendszeresen járnak nagyobb csopodok, így természetesen vannak ,, törzsvéradóink" is. Februárban sajnálatos módon csak 127 véradónk volt. Mindez talán abból is adódik, hogy a toborzás ma már sokkal nehezebb. Régebben a vöröskereszt különböző akciókat: véradó esteket, bálokat rendezett, és általában aktívabban működött, mint manapság. A véradók megnyerésééd persze a körzeti orvosok is sokat tehetnek és tesznek is minden bizonnyal.- Nem lehet, hogy azért csökkent a véradók száma, mert az emberek csalódtak az egészségügyi ellátásban? Elsősorban arra gondolok, hogy a véradók legtöbbször bizony nincsenek előnyben részesítve, ha orvoshoz mennek.- Ez sajnos előfordul. Ha tudomást szerzünk róla, akkor az illető orvost figyelmeztetjük. A véradók igazán megérdemlik, hogy előnyben részesüljenek az egészségügyi ellátásban. Néhány rendelő ajtajára ki is van függesztve az ingyenes véradók névsora. Fontosnak tadom elmondani, hogy a véradás semmiféle egészségi károsodást nem okoz. Férfiak háromhavonta, nők négyhavonta adhatnak véd. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a vér pótolhatatlan, ezéd kérünk minden egészséges embed, segítsen. Egészségügyünk amúgy is katasztrofális helyzetben van. Nap mint nap gyógyszerhiánnyal küszködünk. A levett vér is szinte azonnal felhasználódik. Vannak betegeink akik több napig is kénytelenek a vérre várni. Sajnos egyre több a beteg, s egyre több vérre van szükség. VIDA JÚLIA A körzeti orvosok viszálykodásának áldozata lett „Durván bánt velem a fogorvos“ Fiatal nyugdíjas vagyok. Súlyos betegségem idején nagyon elkeseredettnek éreztem magam, és nem hittem volna, hogy egy a lakhelyemtől távoli kórházban a szakemberek áldozatos kezelésének köszönhetően újra visszanyerhetem egészségemet. Nagyra becsülöm orvosi tudásukat, és főleg azt a szeretetet, kedvességet és együttérzést, amellyel egy csalódott, legyengült aszszonyból újra embed varázsoltak. Egy év elteltével egészségesen térhettem haza, ám a fogyasztott gyógyszerek mellékhatására erősen romlani kezdtek a fogaim. Rendszeres látogatójává váltam a körzeti fogorvosi rendelőnek, és kezelőorvosom mindent megtett annak érdekében, hogy a fogaimat megmentse. Körzetünkben elromlott a röntgengép, és egy kedves ajánlólevéllel elküldték a szomszédos körzet kórházába. Az ottani fogorvos azonnal észrevette, hogy nem őhozzá tartozom, és durván szidni kezdett engem meg a kezelőorvosomat is, milyen jogon küldött hozzá. Éreztem, valamiféle viszálykodás lehet a két szomszédos körzet orvosa között, amiéd ilyen barátságtalanul reagált erre az egyszerű kérésre. Én igazán nem tehettem arról, hogy körzetünkben elromlott a kezelésemhez szükséges berendezés. Négy évvel ezelőtt a lakhelyemtől távoli kórházban mentették meg az életemet, és senki sem kérdezte tőlem, miéd éppen hozzájuk fordultam. Most pedig egy egyszerű szolgálatot kérve meg kellett alázkodnom. vízöntő.. Megértjük olvasónk felháborodását, amit a két körzeti orvos kapcsolatában érzett viszálykodás ébresztett benne. Az egészségügyben észlelhető félreértések áldozatai elsősorban a betegek voltak, és lesznek sajnos a jövőben is. Talány marad számunkra, miért nem említette meg annak a kórháznak a nevét, ahol olyan önfeláldozóan kezelték. Bizonyára kezelőorvosa is megérdemelte volna, hogy levelében említést tegyen róla. Abban az esetben, ha Önnek valóban jogtalanul kellett eltűrnie a szomszédos körzeti rendelőben a durva elutasítást, közölhette volna velünk annak a kórháznak a nevét is. A levélben leírtaknak, annak ellenére, hogy az őszinte felháborodással íródott, nem tudunk utánnajárni, hiszen a levélíró nem tüntette fel sem a nevét, sem pedig lakhelye címét. A „Vízöntő“ hölggyel szeretnénk tudatni, hogy amennyiben kérte volna nevének, címének titokban tartását, abban az esetben azt nem hoztuk volna nyilvánosságra. Ennek ellenére köszönjük kedves olvasónknak a bizalmat, és kérjük levelezőinket, amennyiben kívánják, hogy segítsünk gondjaik orvoslásában, esetleg hogy velük elbeszélgetve utánnajárjunk az egészségügyi létesítményekben tapasztalt sérelmeiknek, teljes névvel és lakcímmel ellátott levelet írjanak szerkesztőségünkbe. (szi) — ...........
