Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-05 / 53. szám

7~\ \ő y /lZ 4^ J. fUí. // * .^Vj' /A-&.l:ir £-­­—— ----------------— ■ ■ ' ■ 1 ■ 1 ■■■— — 6 Szabad ÚJSÁG Mozaik 1993. március 5. Az olvasó kérdez — a jogász válaszol K. L. olvasónk kérdezi levelében: Van egy családi házam kerttel. Olvastam az újságokban az ingatlanadóról. Mi után kell ezt az adófajtát fizetni, meddig és hová kell megtennem az adóbevallást? Jó lesz igyekeznie, mert az ingatlanadóról az adóbevallást erre az évre 1993. március 15-éig be kell nyújtania ahhoz az önkormányzati szervhez, amelynek illetékességi területén van a háza és a kertje. Az adóbevallást a pénzügyminisztérium által kiadott nyomtatványon kell megtenni. Az ingatlanadó egy új adófajta és ez év első napjától létezik. A korábbi házadót és a mezőgazdasági adót helyettesíti. Magában foglalja a telek­adót és az építményadót. A telekadó tárgya minden a Szlovák Köztársa­ság területén fekvő és az ingatlannyilvántartásba felvett telek. Az ingatlanadóról szóló törvény a telkeket, az ingatlannyilvántartás adataival összhangban a következőképpen csoportosítja: a) szántóföld, komlóföld, szőlő, gyümölcsös és kaszáló b) kert c) erdőtelek, amelyen gazdasági hasznosítású erdő van d) halastó és egyéb gazdasági hasznosítású vízterület e) beépített terület és udvar f) egyéb terület. Ha a telken olyan épület van, amely után építményadót kell fizetni, a beépített területért nem kell telekadót fizetni. Bizonyos telkek mentesek a telekadó alól. Például: öt évig adómentesek azok a telkek, amelyeken egyéni mezőgazdasági vállalkozók mezőgazdasági termelésbe kezdtek. Az építményadó tárgya minden olyan, a Szlovák Köztársaság területén lévő építmény, amely a talajhoz szilárd alappal kapcsolódik, és amelyre használatbavételi engedélyt adtak ki, vagy amelyet ilyen engedély kiadása nélkül ténylegesen használnak. A törvény az építményeket a következő csoportokra osztja fel: a) lakóépületek (családi házak, bérházak, mezőgazdasági telepek lakóépületei és hasonlók) b) nyaralók c) garázsok d) vállalkozói és keresőtevékenység folytatására szolgáló objektumok e) egyéb épületek. Nem tartoznak az építményadó alá a gátak, a csatornák, a vízvezeté­kek, a távfűtés és nyilvános közlekedési utak építményei. Adómentesek például:- a használatbavételi engedély kiadásától számított 15 évig azok az új házak, amelyek természetes személyek tulajdonában vannak, és kizárólag a tulajdonos vagy közeli hozzátartozói állandó lakására szolgálnak-a használatbavételi engedély kiadásától számított 15 évig azok a lakóépületek, amelyekben a lakások kizárólag természetes szemé­lyek tulajdonában vannak. Mind a két esetben csak akkor érvényesíthető az adómentesség, ha ezeket az építményeket nem használják vállalkozói vagy keresőtevé­kenység folytatására, illetve nem adták bérbe. A telkem után fizetendő telekadó összegét ki határozza meg? Hogyan állapítsam meg a telkem értékét? Az adóköteles személy az adóbevallásban köteles minden olyan adatot feltüntetni, amely döntő az adó összegének megállapításánál (ezekre az adatokra vonatkozó kérdéseket az adóbevallás megtételére szolgáló nyomtatványok tartalmazzák), és ki kell számítania a fizetendő telekadó összegét is. Az adó kiszámításához ismernie kell a telek alapterületét, fajtáját (kert, szántóföld, szőlő stb.) és szántóföld, komlóföld, szőlő, gyümölcsös valamint kaszáló esetében a bonitást is. Tájékozódnia kell arról is, hogy a telekadót beszedő illetékes önkormányzat milyen adómértéket szabott meg a működési területére. A fizetendő adó összege az ingatlanadóról szóló 317/1992 Tt. számú törvény 5. és 6. paragrafusai, valamint a Szlovák Köztársaság Pénz­ügyminisztériuma 465/1991 Tt. számú rendeletének segítségével állapít­ható meg. Dr. Lengyel László kereskedelmi jogtanácsos FELHÍVÁS A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége felhívja a kedves pedagóguskollé­gák figyelmét, hogy 1993. március 8-ig jelezzék vissza, milyen, hány és hányadik osztály részére igényelnek Tolnai tankönyvcsomagot. A tankönyv értékesítését a Nyitrai Tanárképző Főiskola tankönyvboltja vállalta. Irányárat csak a budapesti egyeztetés után közöl az SZMPSZ. Tankönyvcsomag 1. osztályosok részére...............................................................db Tankönyvcsomag 2. osztályosok részére...............................................................db Tankönyvcsomag 3. osztályosok részére...............................................................db Az igényt a következő címre jelezzék vissza.* Ádám Zita vagy MOSS Rimavská Sobota Blhovce 27 Tel.: 0866/246 47 980 32 Tel.: 0866/936 119 II. lévai talál kozó jón elhangzott előadásokbá TÓTH LAJOS Szellemi értékteremtés Meghajlok mindenki előtt, akik felis­merték a Szlovákiai magyar értelmisé­gi találkozó jelentőségét, és tekintet nélkül pártállásra: felül tudnak emel­kedni gyarló emberi torzsalkodáso­kon, széthúzáson, amely sajnos ka­tasztrófába is sodorhatta volna a szlo­vákiai magyarságot. Ezt az összejöve­telt nevezhetjük bárhogy, Független Értelmiségi Fórumnak, Decemberi vagy Kulturális Parlamentnek, az egyházi és magániskolák képviselői először hallgattatnak meg, mondhat­ják el problémáikat és céljaikat ilyen rangos összejövetelen. Tagadhatatlan, a 89-es események nagy reményekkel töltöttek el mind­nyájunkat. Az iskolákban is. A külön­böző intézkedések, igazgatócserék ugyan felkavarták iskoláink állóvizét, azonban abból azóta sem lett tiszta forrás, hogy gyermekeink önfeledten enyhíthetnék tudásszomjukat. Az elmúlt évtizedek legnagobb bűn­ténye az, amelyet a gyerekek lelkében és személyiségében követtek el. Olyan hosszú időt töltöttünk egy nagy hazugság szolgálatában, hogy majd­nem ráment az életünk. Félő, hogy az évtizedes lelki rombolásból, fertőből csak az újabb generációk tudnak majd kilábalni. Mindenki látja, hogy iskola­­rendszerünk rossz, beteg, válságban van. A szellemi rendszerváltás nem történt meg. Ami mégis, az nagyon kevés: Iskolarendszerünk az átalaku­lásban messze elmarad a társadalom többi szférája mögött. Néhányan, akik a rendszerváltással vállaltuk a másságot, a szó legneme­sebb értelmében az alternatívát - az értékteremtést, a küzdelmet szellemi életünkben a magán- és egyházi isko­lák alapításával -, tudatában vagyunk felelősségünknek és küldetésünknek. Egy nemzet iskolák és értelmiség nélkül nem létezhet. Mindenki tudja, ez így volt, így van és így lesz az egész világon. A negativista szemlé­let, mely az utóbbi időben nagyon eluralkodott az iskolákban, a legna­gyobb károkat okozza a gyermekek lelkében. így nem lehet felkészíteni ifjúságunkat szellemi-tudományos té­ren a jövő polgárosodó társadalmára. Az új feladatokra, személyiségek nevelésére pedagógusaink - az is­mert okoknál fogva - nincsenek felké­szülve. Kisebbségi létünket a szocia­lista világ duplán sújtotta. Ma sem könnyebb a helyzet, amikor többszö­rösen kisebbségi helyzetben vagyunk. Ezt bizonyítja az oly sokszor megfo­galmazott jogfosztottságunk, gyerme­keink hátrányos helyzete a magyaror­szági egyetemi felvételi vizsgákon, va­lamint hogy kiskoruktól olyan kisebb­ségi érzésekkel, görcsökkel vannak tele, melyek nagyban gátolják őket a kibontakozásban. Ezért: igenis szel­lemi elitképzésre van szükségünk. Is­koláinkban ott vannak a tehetségek. Ifjúságunk tiszta és életképes. Minden gyermek kincs, csak hozzáértő míves­nek kell csiszolnia. Már a politikai döntések előtt hoz­zuk létre a szellemi autonómiát. A múlt nagyjai sem vártak az állam kegyeire, vagyonukat áldozták fel, szellemi mű­helyeket hoztak létre. Pázmány, Szé­chenyi, Kós Károly és Apáczai. A ma­gániskolákra szükség van. Az állami iskolákban magyarul folyik a tanítás, de még nem tudni, mitől magyar isko­lák. A szlovákiai magyar iskoláknak nincs koncepciójuk. Tankönyveink - idézet a nevelésből - "... még mindig kommunista értékrendet képvi­selnek, kisebbségi szempontból pedig egy torz történelmi múlt és hibás nem­zeti énkép sugalmazói...“ A pedagó­giában nem tudunk mit kezdeni a füg­getlenséggel. Hiányoznak a pedagó­giai, módszertani, tudományos és ku­tatóintézeteink. A jövő társadalmának elvárásai, az új magyar értelmiségképzés szüksé­gessége motivált bennünket, hogy Galántán megalapítsuk Szlovákia első nyolcéves magángimnáziumát. Most már második éve - külön épületben három osztállyal, negyvenhárom tele­pülésről nyolcvanöt tanulóval - a Bod­rogköztől Csallóközig jelentős szere­pet töltünk be. A kétségbeesett Dominique Erre még a német jobboldali szélsősé­gesek is felkapják a fejüket. Úgy tűnhet, egy fiatal lány, horogkereszttel az arcán, csakis az ő fanatikus hívük lehet. Dominique esete azonban egészen más. Amikor nemrégiben kilépett háza ajtaján, két fiatal skinhead lepte meg. Erőszakkal a ház mögé hurcolták, s dulakodás közben arcára horogkeresztet karcoltak. Szeszély­ből vagy gyűlöletből?! És még örülhet, hogy ennyivel megúszta. Ha nem áll közéjük, meglátja, többre is képesek, kiabálták még utána. Mindez a németországi Bautzenben tör­tént, fényes nappal. A tizennégy éves Domi­nique K. kétségbe van esve. Megbélyegzett arca nem engedi feledni az átélt sokkot. Nap mint nap rettegésben él, megerősza­kolhatják, sőt, meg is ölhetik, ezért ki se mer mozdulni a házból. (zs) Áprilisi tréfa, március elsején A pórul járt „segédpilóta" Egy jó tréfa aranyat ér. Bármikor. Még márciusban is, nemcsak április elsején... A minap történt. Hétfő este volt, március elseje. A brünni nemzetközi autóbusz befutott a pozsonyi Bajkál úti megállóba. Az utasok kikászálód­tak a tömött járműből, amely indult is volna tovább a főpályaudvarra, ami­kor egy ötven év körüli férfi jelent meg a kocsi ajtajában. A tagbaszakadt emberen sötét kordbársony nadrág, vékony pulóver és sötétkék „buszsofőregyening“ volt. Ahá, buszsofőr - ismertem fel én is azonnal -, de hol a felöltője, miért nincs rajta kabát? Nem fagyott ugyan, de meleg sem volt. Kirabol­ták talán, s most segítséget szeretne kérni? Vagy „kilopták alóla“ az au­tóbuszt? Annyi erőszakot lát, hall manapság útón-útfélen az ember...- Kolléga - szólt a jövevény a kormány mögött ülő vezetőhöz -, elviszel a pályaudvarra?- Természetesen - vágta rá a kér­dezett azonnal készséggel -, de áruld el, mi történt veled?- Pórul jártam - túrt a férfi a hajá­ba -, a társam cserbenhagyott. Nem értettük a mondatot, nem tudtuk mire vélni a dolgot. Szeren­csénkre nem csigázta tovább a kí­váncsiságunkat, további unszolás nélkül is beszélni kezdett.- Kinyitottam az oldalsó csomag­tartó szekrényeket, hogy a leszálló utasok kiszedhessék poggyászai­kat, aztán egyszer csak elindult az autóbusz. Először azt hittem, meg akar a váltótársam tréfálni, s vártam, mikor áll meg, hogy felszállhassak. De ő tovább ment, kisvártatva el is tűnt a kereszteződés után a sze­mem elől. Csak állt és bámult, folytatta a tör­ténetet, mint a borjú az új kapura, s nem tudta, nevessen-e vagy sírjon.- Még jó, hogy nem te vezetted a járművet - szellemeskedett a brünni sofőr -, mert akkor most az utasok is idegeskedhetnének... Kitört belőle a nevetés. Vele kaca­gott mindenki, aki hallotta az esetet, még a pórul járt „segédpilóta" is elmosolyintotta magát.- A csomagterek csapóajtaja is nyitva maradt - említette még némi töprengés után a férfi -, sőt még a kulcsot sem édem rá kivenni a zár­ból. Mi lesz, ha útközben, a kanya­rokban kipotyognak a pakkok a re­keszekből?- Óriási - csapkodta a térdét a cseh szaki -, néznek majd a járó­kelők meg a kocsi mögött haladó gépkocsivezetők...- Ilyen sem volt még - vágta rá a mögötte kacagó társa -, lehet, hogy előttünk épp most is ,, koffer­­eső“ esik? Nem hiába mondja a családom minden indulás előtt, hogy vigyázzak magamra, med „ dé­len", Szlovákiában akármi megtör­ténhet. Közben a pályaudvarra értünk. Szembetalálkoztunk egy fehér autó­busszal. Sajnos, a sötétben nem tudtam leolvasni a rendszámát, sem azt, hogy milyen vonalon közlekedik. Csak azt sikerült meglesnem, hogy távolsági járat volt. A kocsiban csak a vezető ült. Lassan araszolt előre. „Elveszett“ váltótársát kereste... ZOLCZER LÁSZLÓ Még akkor is, ha a múlt rendszer kegyeltjei vagy személytelen rétegei irigykednek és „feszítsd meg“-et ki­áltanak. Hiszen azokkal az iskolákkal szemben, ahol konzerválták a bolse­­vizmus szellemiségét, létünkkel követ­tük el a legnagyobb merényletet. Vi­szont csodálatos dolog, hogy egyes szervek és intézmények kicsinyes acsarkodásai nem hangolnak le ben­nünket. Legyen szó szószegésről, épületmegtagadásról, óraadás betiltá­sáról, tanszerek kölcsönzéséről, aján­dékba kapott tankönyveink elsinkófá­­lásáról. Gyermekeinket is megbélyeg­zik, megfenyegetik, megtagadják tőlük jogos tulajdonukat, az államtól kapott tankönyveket. Az alapítványoktól ka­pott pénzünket az itteni véleményezők lefaragják, odaítélik, ahol teljes az ál­lami támogatás. A legfontosabb peda­gógiai kérdésnek azt tartják, hogy mennyit keresnek pedagógusaink. A velünk szemben alkalmazott több adminisztratív intézkedés közül a leg­érthetetlenebb találmánynak az ugyanilyen, de állami intézmény létre­hozását tartom járásunkban. Már csak azért is, mert ezzel felelős személyek veszélybe sodorták azokat az iskolá­kat, ahol eddig is gyermekhiánnyal küszködtek. Mi nem az ellenség bosszantására hozzuk létre iskolánkat. A magyar ér­telmiségképzést, a szellemi értékte­remtést tűztük ki célul, és nem enged­jük, hogy személyeskedések, politikai nézetkülönbségek befolyásolják a fej­lődést. Iskolánk létrejötte mérföldkő oktatásügyünkben. Gyermekeinket keresztény szellemiségben neveljük, és az általános követelmények mellett magas szinten oktatjuk a matematikát, az esztétikát, a német és az angol nyelvet. Tanáraink pedig szabadon, többet, jobban, színvonalasabban - jó fizetésért, de van, aki elhivatottságból bért nem kérve - oktatják tanulóinkat. A felső évfolyamokban bevezetjük a reál, a humán és a fakultatív okta­tást. Tanulóink szakképesítést nyer­hetnek vállalkozásból, könyvelésből és a jog alapjaiból. Kérdés azonban, hogy egy magán­iskola mennyiben lehet csak néhány ember magánügye. Szükségesnek tartom, hogy a szlovákiai magyar ki­sebbség képviselői, közéletünk jelen­tős személyiségei, megismerve és megértve küldetésünket, erkölcsi se­gítséget nyújtsanak e sokszor ember­­feletti küzdelmünkben. Gazdasági té­ren vannak és lesznek nehézségeink, de állítom, hogy a szlovákiai magyar iskolaügy kérdése nem elsősorban pénzkérdés. Mégis engedjék meg, hogy köszönetét mondjak minden ha­zai és külföldi támogatónknak. Én azt vallom: a tanítóság hivatás. Fáradozásainkat feledteti az a megha­tóan felemelő érzés, amely értékte­remtő küldetésünkből fakad. MINDEN NŐNEK! Minden második héten - pénteken • sok színes olvasnivaló • egészségügyi és háztartási tanácsok • keresztrejtvény • rádió és tv-műsor két hétre az-ben E heti számunk tartalmából:- A beszélőn kívül Polgáriékkal a lipótvári vérengzésről- „A fiam nem tud olvasni... “- Dőrejárás Tejfalun- Divat: Tavaszi szélben Keresse a hírlapterjesztőknél!

Next

/
Thumbnails
Contents