Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)
1993-03-05 / 53. szám
1 1993. március 5. Mezőgazdaság szabad ÚJSÁG 5 Osztozkodás a mezőgazdasági szövetkezetekben Kiássák a csatabárdot? Elégedetlenek és főleg türelmetlenek azok, akik kapják a vagyonrészt, nehéz, sőt nagyon nehéz helyzetben vannak azok, akik adják. Nem azért, mert ellenzik a dolgot, vagy mert megkérdőjelezik a jogszabály rendelkezéseit, hanem azért, mert nagyon nehéz megtalálni a közös nevezőt. Azt, amit a szövetkezet a faluban élők munkahelyének megmentése mellett adni tud, és amit a magángazda elfogad, mert az munkáját segíti. Minél nagyobb területet vettek saját művelésbe a magángazdák, annál élesebbek az ellentétek, hiszen annál több munkaeszköz, munkahely kerül ki a szövetkezetből. Ilyen helyzetben azt remélni, hogy mindenütt indulatmentesen megy végbe a vagyonmegosztás, naiv dolog lenne. Az viszont vitathatatlan, hogy a jogszabály ismerete elősegíti a szükségszerű megegyezést. Elsősorban ezzel a céllal tettük fel kérdéseinket Pongrácz László dunaszerdahelyi magánügyvédnek, a földtörvények elismert szakértőjének. Magángazdák és földtulajdonosok ügyeit felvállaló ügyvédként az egyik, mezőgazdasági üzemek jogtanácsosaként pedig a másik oldalról ismeri a helyzetet, így válaszait az érdekek kölcsönös tiszteletben tartásával formálta. Mielőtt rátérnénk a vagyonrészek kikérésével-kiadásával kapcsolatos tudnivalókra, a közérthetőség érdekében kérem foglalja össze: Mi a vagyonrész, a mezőgazdasági szövekezetben ki és milyen alapon kapott vagyonrészt, és ennek megfelelően milyen tételekből áll össze? Vagyonrész a szövetkezet vagyonának bizonyos hányada, amit természetes személy javára írtak, vagyis a jogosult személy tulajdona. A mezőgazdasági szövetkezetben az kapott vagyonrészt, akitől, illetve örökhagyójától egykor a szövetkezet átvett földet vagy más mezőgazdasági ingatlant, ingóságot, azt az idevonatkozó jogszabályokban meghatározott időben használta, illetve a kérdéses személy az adott időszakban tagként dolgozott a szövetkezetben . A vagyonrészre jogosult személyek a szövetkezetnek átadott mezőgazdasági ingatlanaik és ingóságaik ellenében 199Zdecember végéig kárpótlást kérhettek és kaptak. Ez a restitúciós vagyonrész. Földjük, élő és holt leltáruk használatáért, valamint ledolgozott éveik után transzformált vagyonrészt kaptak a jogosult személyek. A restitúciós és a transzformált vagyonrészt a mezőgazdasági szövetkezetek egy tételként tartják számon, de ha kikérésről-kiadásról beszélünk, jogi szempontból a két tételt külön kell venni, mivel az érvényes jogszabályok ilyen jellegű rendelekezései között vannak bizonyos eltérések. Vegyük tehát mi is külön. Kezdjük a restitúciós vagyonrésszel, vagyis azzal, amit a jogosult személy egykor elvett mezőgazdasági ingatlanáért, élő és holt leltáráért kárpótlásként kapott. Tapasztalatom szerint ennél a vagyonrésznél több probléma is felmerül. Egyik a mezőgazdasági célt szolgáló, többségükben már nem létező épületekkel kapcsolatos. A kárpótlást kérőnek valamilyen okmánnyal bizonyítania kell, hogy a kérdéses épület a tulajdonában volt. Ugyancsak nehézségeket okoz az épület tényleges értékének a meghatározása, helyenként pedig nézeteltérések merülnek fel a kárpótlás jellegű vagyonrész kiadási idejét illetően. Sajnos a törvényalkotók miatt, mivel a kiadás idejét meghatározó földtörvény idevonatkozó paragrafusában a korábbi egyéves időtartamot úgy módosították, hogy az kétféleképpen értelmezhető. Ennek ellenére gyakorlattá kellene válnia, hogy a jogosult személy kárpótlásának módjáról és kárpótlásáról az írásbeli igénylést követő két hónapon belül, illetve legkésőbb két hónap elteltével döntenek. Ezt a határidőt a mezőgazdasági szövetkezetek többségében úgy teljesítik, hogy a magángazdáknak az induláshoz kárpótlási előleget adnak, épületeket, gazdasági állatokat, gépeket, az elszámolást pedig a transzformált vagyonrész kiadásával kapcsolják össze. Problémákat és nézeteltéréseket okoz, hogy amíg a földtörvény, illetve annak novellája a kárpótlás határidejét egyértelműen az írásbeli beadvány napjától számolja, addig a transzformációs törvény a transzformált vagyonrész kiadásával kapcsolatosan ugyan meghatározza a kilencven napot, de a határidő kezdetét csak közvetve mondja ki. Így a 90 nap leteltét sokan helytelenül értelmezik, mert a földtörvényhez hasonlóan a kezdetet leegyszerűsítik a beadvány napjára. Azért, mert figyelmetlenül, felületesen olvassák a jogszabályt. A transzformációs törvény idevonatkozó paragrafusa kimondja, hogy „amennyiben a jogosult személy nem válik a transzformációs tervezet szerinti jogi személy tagjává“, akkor egyéb feltételek teljesítése esetén „vagyonrészét azon naptól számított 90 napon belül kell neki kiadni, amikor a jogosult személy a kiadást írásban kérte“. A két idézett részt ebben az esetben együtt kell értelmezni. A jogosult személy írásbeli igényét 90 napon belül kell teljesíteni, de ő ezt csak azt követően adhatta be, miután nem vált a „transzformációé tervezet szerinti jogi személy“, vagyis az új, átalakult szövetkezet tagjává. Ezt pedig a jogosult személy csak a jogosult személyek második közgyűlése után dönthette el. Sőt még az sem érdektelen megjegyzés, hogy a jogosult személy csak a második közgyűlést követő harminc napon belül tudta meg, milyen értékű vagyonrészt írtak a javára, s addig, ha kérte is, nem tudta, hogy mit kérjen. A vagyonrész kiadásával kapcsolatosan egy további, szintén félreértéseket okozó párhuzamot vonnak a restitúciós és a transzformált vagyonrész között, mégpedig az öszszetételt illetően. A restitúciós vagyonrész kiadásánál figyelembe veszik az egykor átvett mezőgazdasági vagyon összetételét. Adott személytől átvett adott értékű vagyonban bizonyos százalékarányban volt képviselve az épület, szőlő, gyümölcsös, gép, eszköz, gazdasági állatok, gabona, vetőmag stb. Most, a kárpótlásos jellegű vagyonrész viszszaadásánál, ha a két érdekelt fél nem egyezik meg másként, alapul veszik az egykori összetételt. Ha nem tudnának megegyezni, akkor a vita eldöntésére egyedül jogosult bíróságnak is van miből kiindulnia. A transzformált vagyonrésznél azonban ilyen támpont nincs. Ez a szövetkezet vagyonának a hányada, a rész összetétele azonos az egész összetételével. Ebből következik, hogy a transzformált vagyonrészbe az út, a kerítések, az alkatrészraktár készlete, az istállók, az elhasználatlan építőanyag stb. éppúgy bele tartozik, mint az ekék, vetőgépek, traktorok, kombájnok, gazdasági állatok stb., ami a vagyonukat kikérőket leginkább érdekli. A szövetkezet adott számú személynek ad megélhetést, és a vagyonmegosztást követően is működőképesnek kell maradnia. Ha kiadja az összes ekét, vetőgépet, traktort, nem lesz működőképes. íratlan szabály, hogy amennyivel csökken a szántó területe, olyan arányban lehet és kell minden mást lecsökkenteni. Persze az is igaz, hogy fél istállóval, néhány kilométernyi úttal, darabnyi kerítéssel a magángazda sem tud mit kezdeni. Marad az egyedüli lehetséges mód, az érdekek kölcsönös tiszteletben tartása, a megegyezés. Ha a két érdekelt fél erre képtelen lesz, az egyiknek sokba fog kerülni, arról nem is szólva, hogy a bíróságok jelenlegi túlterheltsége mellett kilencven napon belül aligha oldódik meg a vagyonmegosztási ellentét. A gyakorlatot ismerő ügyvéd mit tanácsol? Már említettem, mindenkinek, aki kikéri vagyonrészét a szövetkezetből, nem juthat eke, traktor, vetőgép. Mindez azonban rendelkezésére állhat a magángazdáknak, ha egymás között megegyeznek, hogy gépparkjuk teljessé tételéhez melyikük mit kér ki a szövetkezetből. Ha összeadják hektáraikat, és magállapítják, hogy a szövetkezetben hány hektárra jut egy traktor, eke, vetőgép, kombájn, akkor már lesz egy jogilag is megalapozott támpontjuk, hogy összterületükre mit kérhetnek. Ugyanez érvényes az állattenyésztésre. A sertéshizlalást, tehéntartást tervezők együtt már kikérhetnek egy telepszéli istállót a megfelelő állatokkal, együtt, feltéve, hogy futja rá a keretük, vagyis vagyonrészük. Újságban olvastam a megfogalmazást, hogy az érdekelt személy akkor kérheti ki vagyonrészét, ha főfoglalkozásban mezőgazdasági termelőtevékenységet folytat. Félrevezető és téves megfogalmazás. Olyan kitételt, hogy főfoglalkozás, az idevonatkozó jogszabályok nem ismernek. A transzformált vagyonrész kikérésének egyedüli feltétele, hogy a vagyonrészét kérő a községi hivatalban bejegyzett magángazda legyen. Mint ilyen, mezőgazdasági termelést folytat, és ebből állandó bevétele van. Közben dolgozhat gyárban, lehet tanító, hivatalnok, újságíró vagy éppen ügyvéd, s lehet akár féltucat további iparengedélye. Ember legyen a talpán, aki eldönti, hogy melyik foglalkozás a fő. Aki teheti és akarja, az a szövetkezetből kikéri vagyonrészét, ha nem, belép tagnak a szövetkezetbe. Van azonban egy harmadik csoport is. Nem regisztrált magángazda, vagyonrészét tehát nem kérheti ki, és tagnak sem lép be a szövetkezetbe. Aki nem kérheti, illetve nem kéri ki vagyonrészét, és nem lesz a szövetkezet tagja, az vagyonrészét hét évre a szövetkezetre bízza. Az átadott vagyonrészt a szövetkezet változatlan értékben köteles megőrizni. Akinek most 50 ezer korona értékű a vagyonrésze, azzal hét éven belül, illetve hét év múltán ilyen értékű vagyonrésszel kell elszámolnia a szövetkezetnek. Az elszámolás történhet hét év után egyszerre, illetve a hét év folyamán, részletekben. A törvény egyiket sem írja elő kötelezőnek, csak azt mondja ki, hogy legkésőbb hét év múltán rendezni kell a számlát. Az, aki nem tagja a szövetkezetnek, mit kérhet azért, hogy a szövetkezet használja vagyonrészét? Csak azt, amit már említettem: a vagyonrész értékének a megtartását. A vagyonrész használati jogának átengedéséért a tulajdonosnak haszonbérre törvényből eredő joga nincs. Más lesz a helyzet, ha a szövetkezeten belül vállalkozási egységek alakulnak. Bizonyos számú személy összefog, és bérbe veszi a szövetkezet adott ágazatát, termelési egységét. Ha a haszonbérbe vett ágazat, részleg, egység értéke nagyobb mint a bérlők vagyonrészeinek összértéke, akkor a bérlők vállalkozásukba munkaviszony nélkül befogadhatnak olyan, a szövetkezeten kívül álló személyeket, akik vagyonrészeiket termelési célokra átengedik az érdekelt csoportnak. Ez a csoport a vagyonrészét neki átengedőnek már fizet haszonbért. Itt azonban nem a szövetkezet és a vagyonrész-tulajdonos, hanem a bérlők és a vagyonrész tulajdonosa között jön létre a szerződés, ami tulajdonképpen vállalkozás. így a nyereség és a veszteség lehetősége is benne van. Hozhat jövedelmet, de csődöt, veszteséget is, s mivel az elmúlt negyven év alatt a szövetkezetek tagjai ilyesmihez nem szoktak hozzá, egyhamar aligha terjed el. A szövetkezeten kívül álló nem magángazda vagyonrész-tulajdonos számára tehát marad az egyedüli lehetőség, az, hogy vagyonrészét ingyen és bérmentesen átengedi használatra a szövetkezetnek. Hacsak a szövetkezet alapszabályzata nem rendelkezik másként. EGRI FERENC A mutatós cégtábla már félsiker Nemcsak meszeltek Füleken tavaly nyílt meg az első mezőgazdasági szakbolt. Korábban a kertészkedők és az állattenyésztők népes tábora Losoncon, illetve a még közelebbi Salgótarjánban vásárolta meg a szükséges kellékeket és eszközöket. A szakbolt bár bővelkedett hiánycikkekben, sokat jelentett a füleki és a környékbeli gazdálkodóknak. Szemesekből és tápokból szinte kimeríthetetlen készletekkel rendelkezett ami a terményforgalmazó vállalat losonci üzemét dicséri. Az év végén bezárt a bolt.,,Meszelnek” - mondta egyik alkalmi ismerősöm, aki valószínűleg vásárolni szeretett volna, mert utánfutóval érkezett. Nemrégiben új cégtábla került a régi helyére. Mutatós és esztétikus, így szinte kényszerített, hogy betérjek a boltba és szemügyre vegyem az áruválasztékot. Nem utolsósorban azt, hogy mitől agrocentrum a bolt. Első pillantásra feltűnt, hogy a takaróktól, lepedőktől roskadozó polcok szellősebbek lettek. A nem mezőgazdasági áru helyébe egyszerű és színes csomagolásban vetőmagok kerültek. Tavaly szakkönyveket még nem árultak, most igen.-Szeretném fokozatosan bővíteni az áruválasztékot - tájékoztatott a mezőgazdasági bolt új tulajdonosa, Snelczer Frigyes -, hogy a kertészkedök és az állattenyésztők nálam mindent megtaláljanak. A korábban forgalmazott lepedőket, pokrócokat és mindazt, ami a mezőgazdasági termeléssel, illetve az állattenyésztéssel nincs közvetlen kapcsolatban, már nem áruljuk. Kevés a hely, az épület mindössze négy helyiségből áll, s mint tudjuk, a vegyszereket, tápokat, szemeseket külön kell tárolni. Ezért is szakosodtam a mezőgazdasági eszközök, illetve vetőmagvak, takarmányok forgalmazására. Gépeket és kerti szerszámokat egyelőre még nem árulok, de remélem rövidesen már ezekért sem kell a kertészkedöknek Losoncra utazniuk. Snelczer Frigyes a pult mögött- Azokat az újdonságokat is igyekszem beszerezni, amelyekkel a termelés hatékonyabbá tehető. Már árulok biokészítményeket és fehérjetartalmú termékeket is, amiket az állattartók odahaza is összekeverhetnek (A szerző felvételei) a szemesekkel. Az így elkészített takarmánykeverék nemcsak egyenértékű a nagyüzemben gyártottal, hanem lényegesen kevesebbe kerül. FARKAS OTTÓ /^YOLNOHOSPODÁRSKE ? ö J POTREBY RADNlCNA 26 MEZŐGAZDASÁGI BOLT TEL. 82225 A cégtábla A szegény embert még az ág is húzza, tartja a közmondás, s bár megszületésekor még nem voltak mezőgazdasági szövetkezetek, mégis, mintha rájuk szabták volna. Szegények a szerencsédének, akárcsak a templom egere. Nincs pénzük vetőmagra, üzemanyagra, takarmánykeverékekre, sőt lassan már fizetésre sem, és most ráadásul még az „ág“ is. Pontosabban a vagyonmegosztás, -kiadás, ami a szövetkezet transzformációjának alighanem a legnehezebb feladata lesz.
