Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)
1993-03-01 / 49. szám
4 Szabad ÚJSÁG Tallózó 1993. március 1. A husziták szlovákiai dúiásának ára Úgy hírlik, hogy a szlovák fél a szövetségi vagyon elosztásáról folyó tárgyalásokon anyagi követeléseket támaszt azokkal a károkkal kapcsolatban, amelyeket a cseh huszita haderő brandysi Jan Jiskra vezetésével 1450 és 1469 között okozott Szlovákiának. A dúlás okozta károkat egy független közgazdászokból álló bizottság Koötúch professzor vezetésével minimálisan 4,74 milliárd csehszlovák koronára becsüli, mégpedig kamatok nélkül. Megbízható szlovák forrásokból megtudtuk, hogy a jellegzetesen pragmatikusan és óvatosan cselekvő csehek megpróbálták tisztázni, mi történik, ha az egyébként önzetlen szlovák fél a gazdasági nehézségek nyomására (a pozsonyi metró építésének azonnali megkezdése, a bősi vízlépcső építésének meggyorsítása, a szlovák nagykövetség reprezentatív épületegyüttesének létrehozása Új-Zélandon) mégis követelni fogja a kamatokat. A számításokat, amelyeknek nehézségi foka vetekedett a relativitáselmélet alkalmazásával, Koőárník minisztériuma végezte. Ezért négy napra fel kellett függesztenie a többi munkát, köztük a valósan behajtott adók arányának kiszámítását abból az összegből, amelyet be kellett volna hajtania. A számítások eredménye olyan rémisztő volt, hogy Tosovsky Cseh Nemzeti Bankjának kellett újból átszámolnia a végösszeget. Bebizonyosodott, hogy önállóságunkat óriási veszély fenyegeti: ötszázalékos kamatok mellett a kártérítésért Szlovákia megvásárolhatná az egész Cseh Köztársaságot, tízszázalékos kamat mellett pedig Ausztriát és Svájc olasz nyelvterületét is. Biztos forrásból tájékoztattak, hogy az ügybe - még a számítások befejezése előtt - bekapcsolódott Klaus kormányfő is. Anélkül, hogy megvárta volna a számítások végeredményét, kiadta az irányelveket: elébe kell menni a szlovák követeléseknek, hogy ne idegesítsük fel őket, mert kizáratnak minket az ENSZ-ből. Amint megtudta a végeredményt, új jelszót adott ki: nem vonulhatunk vissza; de a szlovák arany ügyében elébe megyünk követeléseiknek. A szlovák fél szerencsére jelezte, hogy hajlandó csökkenteni követelését erre a minimumra. Megköveteli azonban, hogy a cseh fél minden még nyílt kérdésben tanúsítson engedékenységet: ugyanakkor fenntartja magának a jogot visszatérni a kérdéshez, amennyiben a cseh kormány továbbra is megengedi a cseh hírközlésnek a Szlovákiáról alkotott kép eltorzítását. Ebben az esetben természetesen tíz százaléknál alacsonyabb kamat nem számítható. A cseh kormány is elégedett: sikerült ismét megmentenie a Cseh Köztársaság önállóságát. De mi feltesszük a kérdést: meddig? Megállapítottuk, hogy egy szupertitkos pozsonyi intézet azon dolgozik, hogy kimutassa: a cseh barbárok önkényesen bomlasztották az első önálló szlovák államalakulatot, a Nagymorva Birodalmat. Mi több, utólag megtudtuk, hogy Koctúch szűk körben nagyra értékelte Klaus új jelszavát. A többi közt Koctúch kijelentette: ,,...köztünk szólva, semmi mást nem akartunk, mint a szlovák aranyat. Tudtuk ugyanis, hogy a világ túl szegény ahhoz, hogy kielégíthesse minden jogos követelésünket." JIRÍ SLÁMA (A szerző közgazdász professzor és Münchenben él) Pénzügyeinkről csak a külföldi hírügynökségektől értesülhetünk Állampolgár, kérdezd meg az IMF-et A DPA és a Reuter hírügynökségek révén terjedt el az információ, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) néhány képviselője, aki Szlovákiában járt a szlovák pénznem megszilárdítása ügyében, idő előtt távozott. A német és az angol hírügynökség szerint erre azért került sor, mert a szlovák fél nem volt hajlandó elfogadni a lebegtetett árfolyamot és a szlovák pénznem leértékelését. Vladislav Bachár, a pénzügyminisztérium IMF-ügyi tanácsadója a Szlovák TV -ben cáfolta ezeket a híreket. Szerinte a hitel első része (130 millió dollár) már áprilisban megérkezik Szlovákiába. Információk híján Marián Tkác, a Szlovák Nemzeti Bank Mw m m m IS Szlovákia „igaz képe“ külföldön Az otthonülő portréja Lapozgatok a Financial Times-ban, olyan újságban, amelyet minden valamirevaló bizniszmen olvas világszerte. Szembeszökő cim hirdeti: The Czech Republic. Valóban, ha az ember elolvassa az e címmel megjelent mellékletet, nem teljes, de határozottan vonzó képet kap Csehországról. Mondhatják, hogy ez állami propaganda, és hogy elutasítani való dolog. Csakhogy a cél szentesíti az eszközt. A nemzetközi bizniszben és politikában ez természetes. A Newsweek magazin még a múlt év novemberében 12 fizetett oldalt szentelt Lengyelországnak (decemberben 8 oldalt Szudánnak). Valamivel később a Time International világlap helyet adott Romániának. Más szóval: az év végén" Kelet-Európa megmozdult. Sajnos, csak a szlovák mellékletet nem találom sehol. A legfiatalabb eu-' rópai köztársaság manapság olyan benyomást kelt, mintha még mindig nem józanodott volna ki függetlenségi mámorából. Az ilyen hazai helyzetben nem csoda, hogy Szlovákia viszonya a környező világhoz egy üres hordóra emlékeztet. Ha valaki jó szándékkal kopog rajta, csak bizonytalan kongás hallatszik. Kinek kell egy üres hordó? No, de hagyjuk a hasonlatokat! A tény az, hogy ha bárki meg akar tudni valamit Szlovákiáról, a cseh újságírók cikkeit kell olvasnia (jobb esetben), vagy az angolokéra kell hagyatkoznia, akiknek nevei az alföldi rónákra emlékeztetnek (rosszabb esetben). Hogy ez jó-e, azt az olvasó ítélje meg. A világ információ-piacán az a lényeg, hogy minden áron bejusson egy Ha már a Financial Times-nál tartunk: másfél évvel ezelőtt ugyanilyen fizetett hirdetést jelentettek meg, persze, akkor még Csehszlovákiáról. Mennyi üres szócséplés hangzott el a külföldi töke becsalogatásáról! Mennyi ököl emelkedett Prága felé, hogy elszívja a nyugati pénz áramlását! Ma már nem működik a föderális „öntözőrendszer,“ amely egyenetlenül ugyan, de juttatott a pénzáramlatból. Nem csoda, hogy Szlovákia egyre elfeledettebbé válik, és bezárkózottabb, elszigeteltebb lesz, mint Románia vagy Szudán. Itt van a „Szlovákia igaz képéért" mozgalom is! Ez egyike a Meciar-féle, kétségtelenül sokoldalú aktivitások eredményének, valamiféle újságíró klub, amely igaz képeket hivatott gyártani. Négy vagy talán öt cseh újságíró két-három hét alatt többet tett Csehországért, mint ez az egész klub a hosszú léte alatt, - valakin vagy valaki népszerűségén élősködött mostanáig... Lehet hogy tévedek. Lehet, hogy ennek a klubnak tevékenységével igazán sikerült a legvalósabb képet megfesteni Szlovákiáról: az otthon ülő, kemencénél melegedő Janóét. D. BORSKY, Amszterdam alelnöke elzárkózott a nyilatkozat elől, és nem nyilatkozott Július Tóth pénzügyminiszter sem. Ezért ismét hozzájuk fordultunk. Marián Tkác arra a kérdésünkre, milyen kapcsolatokra számít az IMF-fel és hogyan látja a szlovák pénznem jövőjét, így válaszolt: „Nincsenek információim, minderről Tóth pénzügyminiszter számolhatna be, ez az ö tárcájának ügye“. A nemzeti bank szóvivője, Juraj Paska annyiban pontosított, hogy az IMF képviselői a nemzeti bankkal a múlt hét keddjén tárgyaltak, de a további programot a pénzügyminisztérium biztosította, úgyhogy a bank ehhez nem szólhat hozzá. Megkérdeztük ezért Július Tóth pénzügyminisztert: • Milyen volt a Nemzetközi Valutaalap programja Szlovákiában?- Kérdezze meg tőlük. • Idő előtt távozott az IMF küldöttsége vagy nem? Milyen feltételeket szabtak a Szlovákiának nyújtandó kölcsön ügyében?- Ez sem tartozik a nyilvánosságra. A nyilvánosságnak meg kell tanulnia, hogy csak azt hallhatja, amit a közlemény tartalmaz. Mindig akkor, amikor a valutáról, a fizétésekről és államközi megállapodásokról lesz tárgyalás. • Elég lesz, ha behozatali pótdíjszabást és egyéb importkorlátozó intézkedést hozunk, ahogy arról Meciar úr beszélt a televízióban, hogy ne kelljen leértékelni a szlovák valutát?-A szlovák pénznem leértékeléséről senkivel sem beszélek többé, (bog, so) Az IMF gondolkodási időt adott? A héttagú IMF-küldöttség öt tagjának távozása a múlt heti tárgyalások után számos spekulációra adott okot. Sokszor a spekulációk túlzottak voltak. A küldöttség azért jött Szlovákiába, hogy tanulmányozza, reális-e az a Memorandum, amelyet vezetőink Washingtonban az IMF-pek nyújtottak át. Amint azt a szlovák pénzügyminisztériumban megtudtuk, a még befejezetlen tárgyalások kisebb szünet után folytatódnak. Úgy tűnik azonban, hogy közgazdászainknak nem állnak rendelkezésére tárgyszerű adatok Szlovákia gazdaságáról. A kormány képviselői nem képesek, vagy csak elképzelések és vágyálmok szintjén képesek adatokat szolgáltatni a kereskedelmi mérlegről, a külkereskedelem távlatairól, a gazdaságfejlesztő tervezetekről. És ez olyan tárgyalásokhoz, amelyeken nagy és kemény pénzekről van szó - kevés. Az IMF küldöttség és a nemzeti bank nem értett egyet a két intézmény közti árfolyammal. Ezen kívül fontos pontja volt a tárgyalásoknak az állami költségvetés megítélése. Óriási kérdőjel jnagasodik a költségvetés bevételi oldalán, és így az IMF a hatalmas kockázat miatt feltételei közé további restrikciót sorolt. Ez azonban nemcsak a tárcák minisztereit háborítja majd fel, hanem azokat a közgazdászokat is, akik már korábban is elvetették a restriktiv politika folytatását, és rámutattak az IMF feltételeinek elfogadhatatlanságára. Az IMF tehát gondolkodási időt adott a kormánynak és a kormány közgazdászainak, hogy fontolják meg, milyen útra akarják terelni gazdaságunkat. Egyetlen dolog állapítható csak meg: mind az áprilisra várt IMF-kölcsönnel, mind nélküle, nehéz idők várnak ránk. A belső átválthatóság híján - és ez az IMF kedvező ajánlása nélkül lehetetlen - véget ér minden reform, és iparunk még nagyobb hanyatlásnak indul... GABRIEL BEER A tisztelendő úr is elhiszi! Bizonyára nem ismeretlen az olvasó előtt a mondás: a szem a lélek tükre. A szem a nyelv számos fordulatában játszik szerepet - szemmel ver, nem áll jól a szeme, szemrevaló, tekintetével felnyársalja, stb. A szemet azonban veszélyek is fenyegetik. Az ember figyelmetlenségből, könynyelműségből, súlyos betegség következtében, baleset során, vagy születési rendellenesség miatt el is veszítheti a szemét.- Ember, hiszen nekem sincs munkám. A különbség köztünk csak az, hogy nekem ezért fizetés jár... Anton Radic rajza, NÁRODNÁ OBRODA Pozsonyban a Gorkij utcán van a rendelője és laboratóriuma egy embernek, aki már több, mint negyed százada azon fáradozik, hogy viszszaadja a látószerv elvesztése miatt hátrányba került emberek önbizalmát. Szlovákiában csak két ember - egy Pozsonyban és egy Kassán - foglalkozik szemprotézisok készítésével. Ma egy idős néni jött „utolsó próbára“. Diszkréten a háttérbe vonulunk, s csak amikor a pótszem a helyén van, mutatja meg Milan Prielozny optikus az eredményt. Önbizalmat nyújtó szavakkal fordul a nénihez: „Nos, ezzel a szemmel már nyugodtan belenézhet akár a tisztelendő úr szemébe is a gyónásnál". „Valóban néni, ez egy igen szép szem" - teszem hozzá, és komolyan mondom. Olyan, mint az eleven. Prielozny úr folytatja: „Számomra igen fontos, hogy a pácienst megnyerjem. Akik elvesztették a szemüket, ezt igen nehezen viselik. Nehéz helyzetükön igyekszem segíteni. Mindig némi humorral, bátorítással közeledek feléjük. Meggyőzöm őket, hogy protézisra nemcsak esztétikai, hanem egészségügyi szempontból is szükségük van. Milan Prielozny látszerész mester ALAN HYZA felvétele Elmondom, hogy ezentúl úgy járnak majd hozzám, mint például a fodrászhoz. Hiszen a szemprotézisnek is karbantartásra van szüksége. A gyermekekkel egy jégkrémbe fogadok, hogy sikerük lesz az új protézissel. Vagy példákat mondok olyan emberekről, akik szemprotézissel nagy eredményeket értek el. “ Prielozny mester rendelőjében megfordulnak munkások, építészek, színészek, írók, operaénekesek, pincérek, politikusok, orvosok... PRÁGA „A berendelt páciens sokszor nem tudja, mire számíthat. Jöttek olyanok is, akik bőrönddel érkeztek, mert az hitték, egy hétig itt kell maradniuk. Nem kell. Meg kell állapítanom, hogyan vesztette el az illető a szemét, milyen környezetben él, dolgozik, hogyan viseli az új helyzetet. Igen fontos munkám számára a hely, amelyet a szemsebészek meghagytak. Ettől függ, mit tehetek. Meg kell tekintenem a szemüreget, felmérnem, hogy a pótszem gömbölyűbb vagy csiszoltabb, kisebb vagy nagyobb legyen. “ S Milan Prielozny elpanaszolta, hogy ma az orvosok már nem „varrnak“ olyan jól, mint régebben. A kis műhelyben vagyunk. A mester itt viasszal, gipszformákkal dolgozik, azután fehér akrilsavból - ami fogászati anyag - elkészíti a félkész terméket, amelyet csiszol, simít, fényez... A leginkább az lepett meg, hogy a szivárványhártyát vízfestékkel színezi, ecsettel, mint a festők. S miből van a kötőhártya, a kis piros erek a szemfehérjén? Vörös selyemszálakból. Az újságíró természetesen valami ,,leg"-et keres. A legkönnyebb állítólag a sötét szem elkészítése. Elég egy fekete foltot felvinni - legalábbis így mondja - és száz százalékosan „passzolni“ fog. Érdekességképp megjegyezzük: egy szemprotézis 700 koronába kerül. Gyakran adódnak azonban nehézségek is. „Megtörténik, hogy az ember elveszti pótszemét, pl. beugrik egy tóba, és a protézis mindörökre elvész. Vagy megsérülhet. Megtörtént az is, hogy a gyerekek meg akarták tréfálni társukat és ellopták protézisét. Röviden szólva: az embernek pótprotézisre is szüksége van. Volt egy páciensem, aki több évre külföldre utazott, annak két-három szemet készítettem tartalékba" - emlékezik Prielozny mester". A jó mester kineveli utódját is. Hogyan lesz ez Prielozny mester esetében, még nem tudni, mert: „A lányom az érettségi után a brünni látszerésziskolában kezdett tanulni. De ahogy ez már a lányokkal lenni szokott, férjhez ment. Most szülési szabadságon van, és tanulmányait rövidesen Pozsonyban folytatja majd... “ OLGA BELEŐOVÁ A TALLÓZÓ oldalon megjelentetett írások nem tükrözik szükségszerűen a szerkesztőség véleményét, csupán áttekintést adnak arról, mit írnak más lapok. Egyes cikkeket természetesen rövidítve közlünk. ország neve a köztudatba. Ez, úgy látszik, Csehországban közismert, tudják, a fő, hogy beszéljenek róluk. E téren a csehek mindig jobbak voltak.
