Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-25 / 70. szám

I

1993. március 25.

Gazdaság

FARKAS PÁL (MKDM) interpellációja az SZK Nemzeti Tanácsában

Megroggyant mezőgazdaság

A mezőgazdasági termelésben rendkívül bonyolult helyzet következett be. A hivatalos adatok szerint 1992 első félévében a mezőgazdasági vállalatok termelésében 5,3 milliárd koronás hiány mutatkozott, míg az 1993. év végén ez az összeg már 14 milliárd szlovák koronát tett ki. A mezőgazdasági termelés összteljesítménye 25 milliárd szlovák koronával csökkent, miközben a költségek nem egészen 7 milliárddal. A forrásképzés a korábbi pluszhelyzettel szemben 10 milliárd koronás hiányt mutat.

A mezőgazdaság, mely korábban mint nyereséges ágazat sok dicséretet kapott nemzetgazdaságunkban, nemkívánatos ágazattá vált és olyan gazdasági nehézségekkel küszködik, melyeket meg kell oldani. Az agrárreform eredetileg azt feltételezte, hogy a mezőgazdasági termények felvásárlási ára együtt növekszik majd a termelési költségekkel és a fogyasztói árakkal. A valóság azonban teljesen más, s ezen illene elgondolkodni is. A mezőgazdasági termények felvásárlási ára ötször lassabban növekedett, mint azt tervezték, miközben a termelési költségek növekedése a tervezettnél kétszer, a fogyasztói áraké pedig hatszor volt gyorsabb.

Hatékony állami támogatáspolitika nélkül csak kevés mezőgazdasági termék konkurenciaképes a külföldi piacokon. A fejlett országokba irányuló mezőgazdasági exportot szigorú vám- és piacvédő intézkedések korlátozzák, a gazdaságilag fejletlenebb országokba irányulót viszont az adott országok fizetésképtelensége akadályozza. A nyugati piacokon többnyire nem a termelési költségek miatt versenyképtelenek a mezőgazdasági termékeink, hanem azért, mert Nyugaton lényegesen nagyobbak a belső dotációk, de a, fejlett piacokra irányuló export támogatása is. A nyugat-európai országokban az állami támogatás a piaci termelés 40-60 százalékát érinti, az exporttámogatás a 60 százalékát, s ez háromszorosa a nálunk adott szubvencióknak és támogatásoknak.

Az SZK NT mezőgazdasági, víz- és erdőgazdálkodási bizottságának március 3-ai ülésén a Szlovák Nemzeti Bank alkormányzója, aki a bank igazgatásával van megbízva, fején találta a szöget, amikor kijelentette: a mezőgazdászok bizonyára nem vették észre azt a tényt, hogy 1989 óta az állam folyamatosan csökkenti és számolja fel a támogatásokat, pedig ez nyílt jele kíván lenni annak, hogy a mezőgazdasági termelés terjedelmét országunkban csökkenteni kell. Igen, ez

a valóság. A valós helyzet pedig az, hogy:- a mezőgazdasági vállalatok 90 százaléka veszteséges. A veszteségesség objektív és szubjektív tényezői pontosan megállapíthatók;- a mezőgazdaságnak nyújtott állami támogatás nagyon alacsony szintű, s idén még mindeddig (a szerk. megj.: március 17-ig) egy fillér támogatást nem kaptak a termelők. Az állami támogatás egyik fajtájaként felfogható a falusi lakosság szociális kérdéseinek megoldása. Az ún. termelési szubvenciók csaknem fele irányul a rossz természeti feltételek melletti mezőgazdasági termelés hátrányainak kiküszöbölésére. Éppen ezért gondolom, helyénvaló a kormánytól választ kérni arra, mi lesz Szlovákiában a jövedelmező és az intenzív mezőgazdaság fejlesztésével. Legfőbb ideje, hogy a kormány felülbírálja az ország élelmezési politikáját és megállapítsa a biztonságos ellátás szintjét, ezáltal úrrá legyen az agrárpolitikai helyzeten is, minél előbb, mert a tavaszi munkákat már el kell kezdeni. A mezőgazdaságnak elfogadható kamatozású hitelekre van szüksége, az államnak célirányosan kell támogatnia az intenzív mezőgazdasági termelést, jól átgondolt, hosszú távú és konstruktív agrárprogramot kell kidolgoznia, nem ajándékokat osztogatnia.

Most pedig egy további, egészen más szempontból szeretnék mezőgazdaságunk problémáival foglalkozni. 1993. január 28-ig lezajlott mezőgazdasági szövetkezeteinkben a transzformáció, melynek alapján át kellett volna alakulnia mezőgazdasági szövetkezeteinknek úgy, hogy összhangba kerüljenek a Kereskedelmi Törvénykönyvbe foglalt vállalkozási formákkal, vagy a tulajdonosok szövetkezetévé kellett volna válniuk. Reménykedünk, hogy a szövetkezetek zömében az óhajtott változás következett be, így átalakulnak a termelési viszonyok, a munkához való viszony és más lesz a termelés az átalakult szövetkezetekben. Hogy végre megváltozik a mezőgazdasági vállalkozások élén álló menedzsment (vezetés) is úgy, hogy a szakértelem és a felmutatott eredmény lesz a döntő, nem más.

Sajnos, vannak azonban olyan szövetkezetek is, ahol a transzformáció csak a szövetkezet nevének változását hozta meg, s továbbra is a szocialista mezőgazdasághoz hasonlatos termelés folyik bennük. Sőt vannak olyan szövetkezetek', ahol formálisan zajlott csak transzformáció, a valóságban nem változott semmi. Nem tartottak új, demokratikus választásokat egyetlen szervbe sem, a cégbírósági bejegyzés során pedig a tagok névsorából csak azok maradtak ki, akik időközben távoztak a szövetkezetből. Bizonyára igazat adnak nekem, hogy ilyen hozzáállással és ilyen szövetkezetekkel nemigen fogjuk megoldani Szlovákia égető mezőgazdasági és élelmiszer-ipari problémáit, s hogy a földművelők és a fogyasztók továbbra is joggal kérdezik majd, hogyan kerülhet egy kilogramm liszt 8,40-ben vagy 9,20-ba, ha a búza felvásárlási ára kilónként, 2,30 korona.

További komoly és mindeddig megoldatlan kérdés a mezőgazdaságban és a mezőgazdasági szövetkezetekben a vagyon kiadása a Tt. 42/1992. sz. törvényének 13. paragrafusa

2. bekezdése alapján. A fenti törvényt különböző szövetkezetek különbözőképpen értelmezik és a vagyonrész kiadását a pillanatnyi realizációs (piaci) árak alapján hajtják végre, mégpedig olyan terményben, amelyet ők maguk határoznak meg direktív módon, nem a jogosult személyekkel megállapodva. A vagyoni követelések ilyetén rendezése ellentétben áll az ésszerű és logikus megfontolással. A szövetkezet tiszta vagyonának megállapításakor minden alapeszköz, épület, anyag, állat, egyéb vagyontárgy, illetve követelés pontosan megállapított konkrét értékkel került felvételre (vagy a könyvelési, vagy a beszerzési áron). Az így megállapított értékek összege képezte a szövetkezet alapvagyonát. Kérdezem hát, milyen alapon adják ki más elvek szerint a szövetkezetek a jogosult személyeknek a vagyonrészüket, hogyan számolhatnak más árakon, mint amilyeneken ez a vagyonrész a transzformációs előkészület során az alapvagyonba bekerült? Sajnos, az ilyen eljárás korlátozza a magánvállalkozás fellendülését és kialakulását, pedig mindmáig ez az egyetlen konkurens gazdálkodási forma a nagyüzemi mezőgazdálkodásnak.

Ezért interpellálom a földgazdálkodási minisztert, kérdezem: kiadhat-e minisztériuma általánosan érvényes értelmezést, vagy módszertani utasítást a jogosült személyek vagyonrészének kiadására vonatkozóan? Szerintem egy módszertani utasítás segítene átláthatóvá tenni a mezőgazdasági vállalkozási szféra érdekütközéseinek sűrű hálózatát. Mert hála Istennek, a különböző szférák már kialakulóban vannak, kezdenek termelni, termeszteni.

(Elhangzott az SZK NT 17. ülésén, 1993. március 17-én.)

Szabad ÚJSÁG 5

Fotó: M. Nagy László

Mit tervez a kormány?

A földgazdálkodás legfőbb teendői

A pillanatnyi rövid távú intézkedésrendszer alapelve az élelmiszerpiac és a mezőgazdaság mint társadalmi prioritás együttes, komplex meghatározása.

A tárca fő teendői:

1. Felújítani az új termés finanszírozását és fenntartani az állattenyésztést, hogy megálljon vagy legalább mérséklődjön a gabona-, az olajosmagvak, a zöldség-, a tej-, a sertés- és baromfihús-termelés csökkenése, valamint további más alapélelmiszerek termelésének visszaesése.

2. Március végéig folyósítani az állami költségvetésből az időarányos támogatási összegeket.

3. Az államilag garantált minimális felvásárlási árak rendszerének felülvizsgálata és időszerűsítése.

4. Bővíteni az ún. ,,zálog“-rendszert a betakarítás utáni terményfelvásárlásokban, ezáltal rugalmasabbá tenni a termelési költségek megtérülését a mezőgazdaságban.

5. Felgyorsítani a mezőgazdasági szövetkezetek és állami gazdaságok vagyoni és pénzügyi viszonyainak rendezését, ha azok a csődtörvény alapján tönkrementek.

A bősi vízerőmű finanszírozását az érintett energetikai és vízgazdálkodási szervezetek önálló jogi személyként - szervezeti és tőkeösszevonással - oldják meg, a pénzügyi gazdálkodást alávetve a bősi erőmű szükségleteinek.

(A kormány Stará Turá-i gazdasági tanácskozásának határozataiból.)

Háttér

Szankciós törvényjavaslat készül

A cseh parlament még tavaly jóváhagyta azt a törvényt, amely arról rendelkezik, hogyan büntethetők azok a szövetkezetek, amelyek akadályozzák a földtulajdon és a vagyonrész kiadását azon jogosult személyeknek, akik magángazdálkodást szeretnének folytatni. Szlovákiában ilyen törvény csak most készül, a parlament egy képviselői csoportjának kezdeményezésére.

Az időeltolódás feltehetőleg annak a következménye, hogy míg Csehországban a gazdasági reform iránya teljesen egyértelmű, Szlovákiában nem létezik egy hosszú távú tiszta gazdasági stratégia, amely nyilvánvalóvá tenné, honnan hová szeretne eljutni az ország. E hiány következménye, hogy a különböző politikai erők különféle elképzeléseikhez keresnek megértést és támogatást. A baloldaliak még mindig a szocialista mezőgazdaság előnyeit dicsérik, és szeretnék visszalopni alapelveit a kormány programjába. Érveik az olcsó élelmiszerekre épülnek, mely lehetővé tenné, hogy az ország legszegényebb rétegei is elégségesen táplálkozzanak. Ugyanők azonban hallani sem akarnak arról, hogy az extenzív gazdálkodást a valóban intenzív váltsa fel, s arról sem beszélnek, hogy az őstermelés és a feldolgozás összekapcsolásával is lehetne gazdaságosabban, olcsóbban élelmiszert termelni.

A múlt héten azon folyt vita a szlovák parlamentben, vajon az élelmiszer-ipari vállalatok eladásából származó bevételekkel dotálhatja-e a kormány a mezőgazdasági termelést A törvény erre nem ad lehetőséget, pedig sokan vélekednek úgy, a jelenlegi pénzhiányos helyzetben ez lenne a megoldás.

Nos, pillanatnyi megoldást ez mindenképpen jelentene. Mondjuk annyit, hogy idén még túlélné a megpróbáltatásokat

sok halálra ítélt szövetkezet. De jövőre kezdődne minden elölről. Néhány év alatt így akár az egész élelmiszer-feldolgozás eladásra kerülne - természetesen: külföldieknek.

A világban most élelmiszer-túltermelés van. Minden fejlett ország értékesítési gondokkal küzd. Védőintézkedéseket vezet be egymás ellen Nyugat-Európa és Amerika. Érthetően védi kiki a saját gazdaságát, a saját állampolgárait. Közben éles harc folyik a piacokért. A külföldi tőkének való közvetlen eladásokat tehát térségünk országainak is meg kell fontolniuk. Szlovákia mélyen ár alatt adta el a hamburgiaknak a dohányipar döntő részét, mert szüksége van a devizára a szlovák korona árfolyamának és belső konvertibilitásának fenntartása érdekében.

A kormány további hasonló eladásokra is készül. Egyrészt a devizatartalékok biztosítása, másrészt a mezőgazdaság megsegítése érdekében. A kormányfő konkrétan két vállalat mezőgazdasági támogatási célzatú eladásáról beszélt. A politikai pletykák - mivel eddig még meg nem erősített hírekről van csak szó - a cukoripar eladásáról beszélnek.

A világban cukordömping van. Aki vásárlónak jelentkezik, feltehetőleg saját termékét akarja majd a mi piacunkon is értékesíteni, első lépésként tehát visszafejleszti majd cukorgyáraink termelését. Ha cukorgyáraink csökkentik termelésüket, cukorrépát sem kell annyit termelni, mint eddig, tehát a mezőgazdaság egy jövedelmező „speciális növénytől" esik el így. * A dohányipari monopólium idegen kézre adása ugyanilyen következményekkel járhat. Tehát annak ellenére, hogy a kormány ma visszapumpálna némi pénzt a mezőgazdaságba idén, valójában eret vágna rajta, meri jelentős bevételektől fosztaná meg.

Megoldást pedig e lépések nem jelentenének, csak a gondok elodázását. Hosszabb távon pedig drágább élelmiszereket, melyeket az import megkerülésével - „importálnánk“, így a kilátásba helyezett vámintézkedések sem jelentenének hasznot a mezőgazdaságnak.

Tekintettel arra, hogy a világ nagyobbik fele - vagy legalábbis az erősebbik fele - diktálja a játékszabályokat, az olyan kis országok, mint Szlovákia, nehezen szegülhetnek szembe vele. Járhatóbb utat jelent, ha alaposan szemügyre veszik, mit hogyan csinálnak a fejlett országok. Mert akkor a mezőgazdaság terén (bár nem csak ott) arra is rá kell döbbenni, egy dolog az állami támogatás mértéke, de azzal szorosan összefügg, hogy kik azok, akik a támogatást kapják. Hogy nagyságrendben mondjuk hány ember él a mezőgazdaságból Németországban, de akár még Franciaországban is - az összlakossághoz képest és hány nálunk. Hogy hány ember művel meg ott 2000 hektár földet, hányat éltet ugyanekkora földdarab nálunk. A megoldáskeresésnek ez a vizsgálódása is az egyik összetevője kell, hogy legyen.

Ameddig ugyanis szociális-foglalkoztatási kérdéseket is meg kell oldania a gazdaságnak, s tulajdonképpen a rejtett munkanélküliség vagy a munkaerő-felesleg dotálása is folyik a mezőgazdaságban, addig nem lehet hatékony termelésről, hatékony állami támogatásról sem beszélni. A közepes és nagyobb magángazdaságok nálunk éppen arra lennének jók, hogy megmutassák: milyen költségekkel tudunk élelmiszert termelni valójában.-ts-