Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-22 / 67. szám

1993. március 22. Tallózó Szabad ÚJSÁG 5 UGYANARRÓL A romáknak nem sikerült Amerikai rendezőnek való csemege----------------------------------------------------------------------------------------------------—-----------------------------------------------* A szlovákiai roma kisebbség a kormány koncepció nélküli politikája és főleg a kultúrális minisztérium helyi és nemzeti­ségi kulturális főosztályának közönye miatt zsákutcába jutott. A romák társadalmi és kulturális céljaira már legalább fél éve nem utaltak ki semmilyen összeget abból az alapból, amelyet erre a célra a nemzeti tanács jóváhagyott. Erről tájékoztattak Kassán a roma politikai pártok, kulturális szövetségek és vállalkozói szervezetek képviselői. Közölték, a tarthatatlan helyzetről tájé­koztatták Roman Kováőot, a kormány alelnökét, akinek egyúttal tiltakozó jegyzéket adtak át a szlovákiai romák nevében. Ebben kifogásolják a kultu­rális minisztérium, a miniszterelnöki hivatal alantas szándékát, hogy meg­rágalmazzák és lejárassák a roma kulturális szervezeteket és egyéb in­tézményeket a közvélemény előtt. Er­re abban a cikkben került sor, amelyet az EXTRA SLOVENSKO c. hetilap közölt „A roma kultúra Peugeot-n uta­zik“ címmel. Ez a cikk ellenőrizetlen, elferdített és hazug információkra tá­maszkodik, amelyeket a kulturális mi­nisztérium és a kormány hivatala bo­csátott a lap rendelkezésére, tzzei egyértelműen megsértették az emberi MteOPWfcSIOBBODl jogokról szóló alkotmánytörvényt és lejáratták a szlovákiai romákat. Ezért arra kérik Roman Kováöot, hogy fogal­mazza meg azokat a célokat és szán­dékokat, amelyek ilyen eljárásra kész­tettek. Egy másik tiltakozásban, ame­lyet a kassai romák írtak, arra hívják fel a figyelmet, hogy a kassai Slovan szálló vezetése és személyzete faji megkülönböztetést alkalmaz a romák­kal szemben. A szállodai szolgálat („fekete serifek“) február 26-án erő­szakkal fenyegetőztek, és kivezették a haliból Demeter Gézát, a Romano l’il nevo hetilap szerkesztőjét, akinek csehországi találkája volt Weidlinger amerikai rendezővel. A romák szempontjából a találko­zás Roman Kováő-csal nem hozott eredményt, mert a problémákról csak általánosságokban beszélt, s a roma kultúra fejlesztéséről, annak ellenére, hogy végveszély fenyegeti, egyáltalán nem tett említést. Gyakorlatilag a kul­turális szövetségek létéről és a Roma­no l'il nevű hetilapról van szó, amely pénzügyi segítség nélkül nem jelentet­hető meg már. A romák képviselői e helyzet alapján megvonták bizalmu­kat a kulturális minisztérium helyi és nemzetiségi szekciójának itteni igaz­gatójától, Dr. A. Lángtól és munkatár­sától, Dr. V. Zemantól, valamint a kor­mányhivatal illetékesétől, Dr. K. Orgo­­vánovától, s kérik leváltásukat. A roma képviselők rámutattak a skinheadek fasizálódó törekvéseire,főleg Kassán. Peter Kuchársky polgármester-helyet­tes megígérte, hogy az ügyészséggel és a rendőrséggel karöltve lépéseket tesz az olyan csoportok ellen, amelyek nem titkolják, hogy támadásoknak akarják kitenni a romákat. (zpm) A romák széthúzása már a múlté Kimennek az utcára? Szlovákia lakosságának térképén már hosszabb ideje villog a roma ki­sebbség többségének nyomorát jelző fény. A kassai találkozó résztvevői megállapodtak abban, hogy a roma kisebbség fenyegetettsége idején megtalálta a közös utat, s a roma politikai pártok, mozgalmak és szerve­zetek 90 százaléka közös asztalhoz ült. Néhány órás mozgalmas, de kez­dettől fogva a koalíció felé irányuló tanácskozás végén megállapíthatták: a szlovákiai romák széthúzása már a múlté. Kassán létrehozták a Szóvivők Tanácsát, amely partnere mindenki­nek, aki a roma kisebbség problémái­nak megoldásában érdekelt. A taná­csot megbízták, hogy folytasson pár­beszédet a kormánnyal és a parla­menttel. Kijelölték azt a 32 főiskolai, vagy középiskolai végzettséggel ren­delkező jelöltet, akik tanácsadói posz­tokra pályáznak az elnöki hivatalban, a szlovák kormányban, a minisztériu­mokon és más fontos intézményben, hogy ott róluk nélkülük ne döntsenek. A találkozón erősen bírálták a kor­mányhivatal és a kulturális minisztéri­um, valamint Keltoáová miniszter asz­­szony tárcájának személyzeti politiká­ját. További konkrét lépésük az volt, hogy saját népszámlálást szerveznek, mert a legutóbbi hivatalos népszámlá­lás (amely szerint Szlovákiában kb. 80 ezer roma él) eredményei kétségbe vonhatók. Sürgős felhívást intéztek a törvényhozó szervekhez és az ügyészséghez. „Nem akarunk erő­szakkal válaszolni az erőszakra" - mondta Dr. Gejza Adam Kassáról, aki a skinheadek részéről fenyegető veszélyről beszélt. A romák szerint a skinheadek egy nacionalista szerve­zetet alkotnak, amely megsérti az alapvető emberi és szabadságjogok chartáját, faji szempontból üldözi a ro­mákat, akik megfelelő védelmet kérnek. Amennyiben a kialakuló roma egy­ség visszhangja a kormány, a parla­ment és a többi érdekelt részéről elég­telen lesz, a Szóvivők Tanácsa az Európai Közösséghez fordul. Otthon a roma pártok, szervezetek és moz­galmak 90 százaléka sztrájkokat és utcai tömeges tiltakozásokat kezde­ményez. ÉVA BOMBOVÁ Strahovon a fajgyűlölet ellen Munkát és lakást a fajgyűlölet he­lyett - ez volt a főiskolai kollégiumok strahovi tüntetésének jelszava. A ren­dezők szerint ezer, a sajtóiroda szerint 500, a rendőrség szerint 700 volt a résztvevők száma. ,,A tüntetés bebi­zonyította, hogy a fiatal gádzsók képe­sek egyesülni a romákkal és megmu­tatni, hogy a fajgyűlölet problémája a fiatalok szociális helyzetéből, nem pedig faji, vagy felekezeti hovatarto­zásból fakad" - mondta Václav Vob­­ruba, a matematika-fizikai tanszék hallgatója. A tüntetést a Fasizmus és Fajgyűlölet Elleni Ifjúsági Kampány az Anarchista Föderációval és a Roma Petíciós Bizottsággal együtt szervez­te. Vobruba szerint a megmozdulás értelme az volt, hogy követeljék: ves­senek véget a fajgyűlölő támadások­nak, ne engedjék megjelenni a fasisz­ta könyveket, mint pl. Goebbels napló­it, ne születhessenek olyan rendele­tek, mint Jirkovban. Az anarchisták képviselői kijelen­tették, hogy a nacionalizmus és a faj­gyűlölet szembeötlően megerősödött a Cseh Köztársaság kikiáltása után. Szerintük szimbolikus, hogy Újévkor a skinheadek ,,Csehország a csehe­ké“ felkiáltásokkal embereket vertek meg a prágai utcákon, hogy január 30- án a fasiszta uralom hatalomra lépé­sének évfordulóján Pardubicén a skin­headek engedélyezett fasiszta tünte­tést tarthattak. „ Fel kell lépni mindenki ellen, aki elnyomást gyakorol, legyen az sztálinista, vagy kapitalista “ - szólt a tüntetők felhívása. A németországi szervezetek részt­vevői és az angol vendégek figyel­meztettek rá, hogy a rasszista és fa­siszta harci csoportok megjelenése RUDtPRÁVO összeurópai probléma, amelynek fő­leg szociális okai vannak, és a velük szembeni ellenállásnak is közösnek kell lennie. Erős rendőri felügyelet mellett a tüntetők Smíchovon át a Gyermek­szigethez vonultak, ahol két rock­együttes rendezett műsort. Annak ellenére, hogy a sajtóiroda szerint a skinheadek nem zavarták meg a tüntetést közvetlenül, a rendőr­ség észlelte, hogy többen kapcsolatot akarnak teremteni a tüntetőkkel. A rendőrség helyi őrszobájára 51 sze­mélyt vittek be, köztük négy német állampolgárt. A rendőrök elkobozták a skinheadektől a fabotokat, a láncos fegyvereket, egy baltát, egy könnyfa­kasztó gázpalackot és egy gázpisz­tolyt. A fegyverek tulajdonosai ellen büntető eljárást indítottak tiltott fegy­verkezéseimén. JOSEF NYVLT A strahovi tüntetők fajgyűlölet elleni transzparensekkel vonultak fel Fotó: DORIAN HANUŐ, RP A gyűlölet magva A politikai légkör alig változott, csu­pán a használt szavak változtak meg némileg. A „hivatalos" vélemé­nyek hordozói úgy tesznek, mintha csak ők tudnák meghatározni Szlo­vákia nemzeti érdekeit, s főleg azt, ki cselekszik ezen érdekek ellen. In­nen már csak egy lépés választ el attól, hogy a más véleményen levőt hazaárulónak minősítsék... A gyűlö­let hatékony politikai fegyver. Gyűlö­lettel választásokat lehet megnyerni. Segítségével lerázhatok a politikai ellenfelek. Sőt, mozgósítani lehet vele a nemzetet egy öngyilkos küz­delemre is. Gyűlölettel azonban nem lehet országot építeni. Ellenkezőleg - a gyűlölet bomlasztja az államot. Rendszerint a legsötétebb erőket és ösztönöket korbácsoja fel, amelyek vaslogikával fokozatosan felszámol­ják a nemzet legjobb fiait és leányait. Úgy tűnik, Szlovákia most igen ko­moly helyzetben van. Nemcsak azért, mert gazdasági állapota ked­vezőtlen. Ez másodlagos probléma. Az alapkérdés az, amit az elmélet állameszmének nevez. Ezen esz-Slovensky denník Ludové noviny pre Slovensko mék tisztaságától, szilárdságától függ majd az ország sorsa. Ezért vessünk egy pillantást arra, milyen eszmék alakítják a fiatal állam alap­jait. Hogyan értékelik az alapvető polgári erényeket, a tisztességet, bátorságot, szilárdságot, tör­vénytiszteletet azokban a percekben is, amelyek számunkra kedvezőtle­nek. Megvan-e a képesség arra, hogy meglássuk az igazságot akkor is, ha az számunkra kellemetlen ? IVAN SlMKO (Részlet) A szegedi magyar-szlovák fórumról Kíméletlenebből saját nacionalizmusunk ellen öten voltunk szlovák újságírók a III. szegedi szlovák-magyar fórumon. Alig érkeztünk meg, levetítették a Ma­gyar Televízió felvételeit a pozsonyi Slovan-Ferencváros futballmeccsről, nevezetesen a ferencvárosi szurkolók elleni csuklyás beavatkozásról. Azu­tán felkértek bennünket, hogy próbál­nővé sioyo juk meg beleélni magunkat a magyar kollégák helyzetébe és írjunk a kom­mentár nélkül vetített filmhez saját kommentárt. Ugyanerre kérték fel a magyar újságíró kollégákat is azzal, hogy nézzék a történteket szlovák szemmel. Ez voit az első játékos vita a magyar és szlovák újságírók közt. Két napon keresztül próbáltuk azután ellenőrizni saját szemléletünk helyes­ségét a másik országban történtekről és viszont. Leteszteltük, képesek va­­gyunk-e megérteni a másikat, párbe­szédet folytatni. Egyidejűleg írók, szo­ciológusok és történészek párhuza­mosan vitatkoztak a szlovák és a ma­gyar társadalmi gondolkodásról, az ér­telmiség és a politika viszonyáról. Senki senkit nem akart a saját hitére téríteni, ezzel senki nem is próbálko­zott. Egymás megértéséről volt szó, arról, képesek vagyunk-e a ma­gyar-szlovák kapcsolatokat ápolni an­nak ellenére, hogy a látószögünk kü­lönbözik. Elérhető ez egyáltalán? Nem lehet egyértelmű igennel, vagy nemmel vá­laszolni, a dolgok bonyolultabbak és mi arra ítéltettünk, hogy e térségben együtt éljünk. Ezér^ úgy vélem, meg kellett próbálni. Ennek érdekében jött létre 1991-ben a szlovák-magyar fó­rum néhány lelkes magyarországi és szlovákiai értelmiségi jóvoltából. Köz­tük volt Rudolf Chmel is, aki kétségte­lenül a szlovák-magyar viszony leg­jobb ismerője. Szinte hihetetlen, ho­gyan volt képes a kormány visszahívni ezt a szakavatott embert Szlovákia budapesti nagykövetének posztjáról. Ki tudja, nem akarja-e ezek után vala­ki a tilalmi listára tenni a „Mária en­­vangéliuma" rock-opera szlovák sze­replőit is, akik olyan átütő sikert arat­tak Budapesten?! A Magyar Hírlap azt írta róluk, hogy „az érzékeny művé­szek tökéletesebb harmóniát tudnak teremteni, mint a morcos politikusok“. A szegedi találkozóra eljött Göncz Árpád államfő is. A szociológusokkal és írókkal folytatott beszélgetése so­rán kijelentette: „Mindkettőnk nemzeti kultúrája közel áll egymáshoz, törté­nelmünk sok vonatkozásban közös, vagy átfedi egymást. De ugyanazt más szemmel látja a szlovák, más szemmel a magyar, mert a két nemzet eltérő viszonyok között alakult. Meg kellene ismernünk a másik fél eltérő nézeteit, s ezek megértése a mi érde­künk, mert így szinte tükörben láthat­juk magunkat“. A szlovák-magyar fórum első két évfolyamán bemutatott tanulmányokat a Szlovák Tudományos Akadémia Történelmi Intézete szerény, de ér­demdús kiadásban közölte. Duéan Kovái a 20. századi szlovák-magyar viszonyról itt a többi közt ezt írja: „Talán eszményi lenne, ha mind a szlovák, mind a magyar értelmiség az eddiginél határozottabban, és úgy­mond, kíméletlenebből fordulna saját nacionalizmusa ellen“. A nemzeteink közti viszony, persze, nem maradhat az értelmiségiek ügye/és ezért a fórum most kezdeményezi a vállalkozók köz­ti kapcsolatokat, mert ők érzik legin­kább az akadályokat és a kifejezetten kicsinyes problémákat a kölcsönös kapcsolatokban. A szlovákok és a ma­gyarok számára legfőbb ideje, hogy a múltból kilépjenek a jövő felé, ahogy Rudolf Chmel mondta, aki az első fórumon meggyőződését fejezte ki: „A kölcsönös megértés és empátia segít­ségével áthidalhatók a múltban fel­gyülemlett előítéletek és sztereotípiák, s elérhető, hogy vonzóak legyünk nemcsak egymás, de a világ számá­ra is“. JÚLIUS LÓRINCZ A TALLÓZÓ oldalon megjelente­tett írások nem tükrözik szükségsze­rűen a szerkesztőség véleményét, csupán áttekintést adnak arról, mit írnak más lapok. Egyes cikkeket ter­mészetesen rövidítve közlünk. I

Next

/
Thumbnails
Contents