Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-17 / 63. szám

1993. március 17.

Belföld

Szlovákia saját utat akar járni

Megállítható a gazdasági hanyatlás?

A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa ma kezdődő ülésének egyik napirendi pontja feltehetőleg Vladimír Meciar kormányfő pontosított gazdasági stratégiájának megvitatása lesz. A honatyák elé azt követően kerül e tervezet, hogy azt a kormányfő gazdaságpolitikai tanácsadó testületé alaposan meghánytavetette, majd maga Meéiar konzultált ennek érdekében az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank elnökével, Jacques Attalival, illetve előterjesztette azt a pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatóinak, valamint a gazdasági újságíróknak, az utóbbiaktól támogatást is kérve az elképzelésekhez a sajtóban.

A kormány legújabb gazdasági elképzeléseinek lényege: hogy Szlovákia saját utat akar járni. Nem kívánja követni sem a lengyel, sem a magyar reform mintáját, a Klaus-féle útról pedig teljesen le kíván térni, mivel az nem felel meg Szlovákia érdekeinek.

Meöiar Szlovákia jelenlegi gazdasági helyzetét értékelve fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy csak olyan reform képzelhető el, amely nem borítja fel a szociális egyensúlyt, tehát csökkenteni kell az eddigi restrikció mértékét. A kormányzó politikai erő a szociális piacgazdaságot tűzte ki célul, mely nem mellőzi a környezetvédelmi szempontokat sem. A kormányzat nem akar lemondani a tulajdonváltásról sem, csak más dimenziókat és ütemet szab neki, hogy elviselhetőbb következményekkel járjon. A szociális piacgazdaság tényének kiemelésekor rámutatott: Németország is ezt az utat járja. (A kormányfő csak arról feledkezett meg, hány év és évtized alatt teremtette meg a háború utáni Németország a szociális piacgazdaság feltételeit, s hogy a jelenlegi gazdasági állapot mellett Szlovákiának kb. hány évre lesz szüksége annak megteremtéséhez.)

A szlovák gazdasági reform végrehajtásához közmegegyezésre, politikai stabilitásra lesz szükség a kormányfő szerint, egyébként a gazdasági hanyatlás tovább növekszik, Meciar szerint amennyiben idén sikerül Szlovákiának öt százalékos termelésélénkülést elérnie, az ország rövid időn belül kilábalhat a nehézségekből. Ezzel az óhajjal szemben azonban fennáll a szakértők azon komoly érve, mely szerint idén 26-28 százalékos visszaesés várható a bruttó hazai termékben (ez a kormány adata), sőt egyesek szerint jóval meghaladja majd e csökkenés a 30 százalékot... Ilyen körülmények közt kell megpróbálnia talpon maradnia az országnak. Meciar kormánya ugyan számít még további piacvesztésekre, az alacsony technológiai színvonal stagnálására, a munkanélküliség további növekedésére, mégis optimista. Bízik abban, hogy sikerül kibontakoztatni a visegrádi együttműködést - ami stabilizáló tényezőként hathat és piacok megtartását jelentheti hogy az Európai Közösség nem különböző módon hajtja végre a két csehszlovák utódállam csatlakoztatását, tehát nem sodorja veszélybe a vámunió létét, hanem fenntartja a külkapcsolatok egyformaságát.

A kormány gazdasági stratégiája: megállítani a hanyatlást. A mezőgazdaság szemszögéből a hanyatlás megállítása a túlélést jelenti, mivel az egész ágazat csődben van. A kormány nem arra törekszik, hogy minden vállalat túlélje a változásokat, hanem arra, hogy a jó gazdálkodásra képesek közül minél több maradjon fenn. A szociálpolitika és az egészségügy terén a fennálló helyzetet a kormány megfelelőnek tartja, csupán a környezetvédelem terén lenne szükség még további lényegi változásokra, amelyekre azonban nincs pénze a költségvetésnek.

Az új stratégia - vagyis a gazdasági hanyatlás megállítása, a gazdaságélénkítés feltételeinek megteremtése és a szociális béke fenntartása - hordoz magában komoly kockázatokat is. A költségvetésben ezek a bevételi oldalon például az adók csökkenésében mutatkozhatnak meg, ami felboríthatja a költségvetési egyensúlyt. Amennyiben pedig nem sikerül elegendő

Knazko kontra Meciar-----------------forrást teremteni a gazi. aságélénkítéshez, a hanyatlás jóval nagyobb lehet, mint bárki gondolná.

A forrásteremtés pénzt jelent. A Nemzetközi Valutalap szakértőivel abban egyezett meg a kormány, hogy a három-négy hónap elteltével újra tárgyalóasztalhoz ülnek majd, mert akkorra hozzávetőleg világossá válik, milyen a szlovák gazdaság valós teljesítőképessége. Meőiar a pillanatnyi - még Prága által szolgáltatott - adatokat hamisnak, Szlovákia érdekei ellen hatónak tartja. A szerződés a Valutaalappal tehát valamikor az év közepén készülhet majd el, s akkor már rögzíthetők lesznek benne a szlovák gazdaságpolitika alapelvei is. Ugyanezen okból utasítja el a kormányzat a szlovák korona leértékelését is. Hangsúlyozta, hogy az ország kb. 600 milliárd koronás vagyona a felére csökkenne általa, miközben Szlovákiának vannak tartalékai. A szövetségi aranykészletből 40 tonna Szlovákiát illeti, a Szlovák Nemzeti Bank devizakészletei az utóbbi időben növekednek. A kormány olyan devizatartalék kialakítását tervezi az év végéig, mely lehetővé teszi a szlovák korona teljes konvertibilitását (átválthatóságát). Meőiar szerint ennek eléréséhez 500 millió dollárra lesz szükség, s bár a feladat nem könnyű, ő elérhető célnak tartja.

A szociális béke megtartása szempontjából a kormány ki akarja küszöbölni az indokolatlan áremeléseket. A gazdaság menetét nem pénzügyi restrikcióval akarja szabályozni, hanem más eszközökkel. Ezek sorába tartoznak majd a banki feltételek, az exporttámogatás, a devizatörvény módosítása, mely a hazai bankoknál vezetett devizaszámlákat előnyös kamatozásúvá tenné. A kormány a banktörvény módosításával a bankrendszer liberalizálását készíti majd elő, s fontolgatja, ne nyújtson-e külön kedvezményeket azoknak a külföldi bankoknak, amelyek konkrét tőkével lépnének be a mi bankjainkba. A bankok műszaki korszerűsítése is rendkívül fontos, mivel jelenleg csak hosszadalmas ügyintézésre képesek. A kormány fontolóra veszi, ne alakítsa-e át a volt Csehszlovák Kereskedelmi Bank szlovákiai intézményét egy multilaterális klíringközponttá. A hitelnyújtás terén a kormány olyan lépéseket latolgat, hogy beruházási hiteleket csak azok a vállalkozók kaphatnának, akik rendelkeznek a befektetendő összeg tíz százalékával. Tervezik egy központ létrehozását, ahol nyilvántartanák az egyes vállalkozók minden felvett hitelét, hogy ne fordulhasson elő, ami most elég gyakori: hogy egy és ugyanazon ingatlan különböző bankoknál többször is be van táblázva. Ha az ilyen vállalkozások tönkre mennek, akár bankokat is magukkal ránthatnak, vélekedett a kormányfő. A létesítendő központ arra szolgálna, hogy a vállalkozók ne kerülhessék meg számlavezető bankjuk értesítését arról, ha más pénzintézetnél hitelt vesznek fel.

A kormány készül a csődtörvény módosítására is. Tekintettel arra, hogy a bíróságok a jelenlegi csődeljárások lefolytatásával sem bírnak, tervezik különböző intézmények megbízását az eljárások lebonyolításával. A kormány olyan szanálási eljárásokra is készül, amelyek során az állam által okozott adósságoktól szabadítanák meg a fizetésképtelen vállalatokat. E pénzeszközöket minél rövidebb időn belül folyósítani akarja a kormány.

Meéiar kormányfő saját bevallása szerint optimista. Bízik abban, hogy sikerül végrehajtania ezt a tervet. Ahogy megfogalmazta: neki más választása nincs, mint optimistának lenni. Ezzel együtt azonban nem árt, ha látjuk azokat az esetleges kockázatokat, amelyek a kormányfő „gazdasági szigorlatában“ is megfogalmazódtak, ha esetleg mégsem jön be az optimista variáns.

Az egy he túlzások utyanis ezúttal sem maradtak el. Nem tisztázódott, 500 millió dollár „megszerzésével“ a kormányfő jövő január elsejére valóban teljes konvertibilitású szlovák koronát

Szabad ÚJSÁG 5

Fotó: M. Nagy László

akar-e biztosítani országának, vagy csak a nemzeti valuta ún. belső konvertibilitását akarja megteremteni, ami az üzleti életben jelent „teljes átválthatóságot“ a keményvalutákkal szemben is. Nem tisztázódott, hogyan akar akár öt százalékos terméknövekedést elérni az év végéig a kormány, amikor a gazdaság „defenzívában“ van, s amikor a térségünk országai közül tavaly legjobb eredményeket elért lengyel gazdasági is csak 0-1 százalékos növekedést volt képes felmutatni. Szlovákia számára már az is jelentős lenne, ha a tavalyi 17 százalékos csökkenéssel szemben ennél alacsonyabb mértékűt sikerülne elérni.

Hogy országunk gazdasági gondjai igen komolyak, arra mi sem utal jobban, mint a Tabak Rt. eladása a hamburgiaknak - jóval áron alul -, elvégre azt minden hatalom pontosan tudja, az államkassza extrabevételeket a cigarettagyáraktól, a szeszipartól és a kőolajipartól remélhet. S ezek hozzávetőleg pontosan tervezhető bevételek. Ha egy kormány a legjövedelmezőbb vállalkozásait kénytelen eladni, bármennyire optimista is, derűlátásra indokolatlan. Ha pedig a kormányfő az új gazdasági stratégia ismertetése után néhány nappal bejelenti, hogy további vállalatokat ad el az állam, hogy folyósítani tudja az állami támogatást a mezőgazdaságnak, különben az nem tudja végrehajtani a tavaszi munkákat és nem lesz kenyér, akkor jó, ha pontosan tudjuk: a kormány ugyanúgy jár el, mint az a szövetkezeti vezetőség, amely eladja a takarmánykészletét, vagy az állatait, hogy fizetést tudjon adni tagságának, miközben tudja, ősszel ennek következtében húshiány, tejhiány stb. jelentkezik majd a piacon.

Az optimizmus mellett tehát nem árt józanul szembenézni a tényekkel sem.

N. GYURKOVITS RÓZA

Egy nem minden tanulság nélküli ügy

z elmúlt hét végén Losoncon tartott értekezletet a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom országos pártvezetése. A kormány gazdasági stratégiai terve mellett az esedékes országos közgyűlést készítették elő, közben pedig kisebb Ítélethirdetésre is sort kerítettek a hónapok óta megoldásra váró Knazko kontra Meciar ügyben. A mozgalom vezető testületé - ahogy az várható volt - Meciar pártelnök és kormányfő mellett állt ki. Igaz, azt egyelőre senki nem tette közzé, milyen szavazati arányban. A kiszivárgott silány híradás szerint a kormányfő azért kérte a hallgatási kötelezettség feloldását, hogy közzé tehesse, hány esetben cselekedett Knazko külügyminiszter Szlovákia érdekeivel ellentétesen. Várható, hogy rövidesen lesz részletes bűnlajstroma Knazkónak, egyelőre azonban annyi világos csupán, hogy a rebellis miniszter ,,szövetségi szemüveggel" néz még mindig számos dolgot, s képes úgy építeni a külügyi kapcsolatokat és külügyi képviseleteket, hogy Meciar nem teljesen biztos abban, hogy a nagykövetek teljességgel Szlovákia érdekeit képviselik. A kormányfő legfőbb kifogása mégis az volt, hogy külügyminisztere sok mindent másképpen lát és értékel mint ő.

Azt hiszem, a Knazko-Meciar-vita

lényege éppen ebben keresendő. Magában a kormányfőben, illetve az ő magatartásában, mivel Vladimír Meciar hajlamos arra, hogy önmagát és kormánya érdekeit azonosítsa Szlovákia érdekeivel. Aki tehát úgy gondolja, hogy Szlovákia érdeke másmilyen is lehet, nem csupán az, amit a kormányfő szlovák érdekké nyilvánított, az az ország ellensége. A kormányfő szerint. így eshet meg, hogy miközben Vladimír Meciar politikai összefogást, közmegegyezést hirdet, egyre kuszáltabbá válik a szlovákiai politikai színtér, mivel a közmegegyezésnek egy több szubjektum által létrehozott közös kompromisszumnak kellene lennie, nem pedig diktátumnak. Közmegegyezést sürgetni, közben pedig kijelenteni, hogy mindenkinek joga van elmondani a véleményét, de hogy mi fog történni, arról kizárólag csak a DSZM-nek van joga dönteni - ez valahogy nem fér össze. Legalább ennyit illene tudatosítania a kormányfőnek is. S illene tudatosítania, hogy nem él légüres térben sem ő, sem Szlovákia, és hogy térségünkben léteznek olyan kérdések, amelyekre egyértelmű választ kell adni. Még akkor is, ha az ország belső alapkérdéseire nincs egyértelmű válasz.

Meőiar és Knazko közt mindenképpen feszültséget képez a külpolitikai

orientáció, alapvetően pedig a védelmi elképzelések. Nem véletlen, hogy Szlovákiának mindmáig nincs védelmi minisztere, s hogy mindmáig nem ismeretes a katonai-védelmi doktrína. Meciar nem zárja ki, hogy Szlovákia keletre orientálódjék. Ukrajna és Oroszország sokat jelent számára, praktikus szempontból is. Itt van a múlt tehertételeként a szlovákiai fegyvergyártás, melynek visszafejlesztése nehezen megy, időről időre pedig felmerül: a visszafejlesztés helyett nem inkább piacokat kellene-e keresni a fegyverzeteknek. Nos, a nálunk gyártott fegyverek a volt szovjet szférában jelentenek piacot, mivel ott használatosak olyan felszerelések, amelyekkel ezek összeszerelhetők, kompatibilisek... Ráadásul: a fegyver mindig jövedelmező üzlet volt. S ki tudja még, ki kerül hatalomra keleten...

Milan Knazko ezzel szemben egyértelműen letette a garast a nyugati orientáció, biztonságpolitikailag pedig a NATO-hoz való közelítés mellett. Olyan mértékben tette ezt, hogy Meciar kormányfő szükségesnek tartotta a saját maga által létrehozott külügyminisztériummal szemben a kormánya mellett egy további külügyi központ kialakítását. Ennek vezetésére egy „ testhezállóbb" embert választott, Jozef Moravcík volt szövetségi külügyminisztert, aki szolgálatkészségét már korábban is bizonyította. S bár Moravcík decemberben még azt nyilatkozta, az ország önállósulását követően visszatér tanítani a jogi egyetemre, még mindig ,, tanácsadó", feltehetőleg talonban marad mindaddig, míg el nem dől a Knazko-ügy.

A politikai színkép azt mutatja, Milan Knazko egy dolgot pontosan tudatosít: Szlovákia jövőjét, külpolitikáját nem négy évre szólóan kell építeni, s valószínűleg olyan téveszméje sincs, hogy a DSZM örök időkre Szlovákia uralkodó politikai ereje marad. Nem véletlen, hogy miniszterként ő merte kimondani: Szlovákiának kisebbségi kormánya van, ezért nyitnia kell a vezetésnek a többi politikai erő felé. Feltehetőleg ez is a bűnei közé tartozik, elvégre az elmúlt nyolc hónap során a DSZM részéről inkább annak lehettünk tanúi, hogy minden szinten a volt kommunista pártot kopírozó vezetés alakult ki, mely úgy gondolta, az ő feladata az összes kisebb-nagyobb vezetői poszt betöltése. Emlékezzünk csak arra, mi mindenbe bele nem avatkoztak és avatkoznak a DSZM önjelölt járási vezetői! Nos, Knazko minden lényeges politikai erővel konzultálta külpolitikai elképzeléseit. Feltehetőleg ez sem váltotta ki kormányfője lelkes elismerését.

Meciar eddigi politikai pályafutása arra enged következtetni, hogy ő általában bizalmatlan mindenkivel szemben, és hogy sok esetben építi stratégiáját az ,,okos enged...“ elvre, de benne nem ő játssza az okosat. Ennek a stratégiának ,,köszönhetően" sikerült villámgyorsan kettéválasztania Csehszlovákiát, s bár igaz, időnként hibáztatja még érte a cseheket, pedig csupán annyi történt, hogy Václav Klaus szaván fogta őt. Meciar akkor abból indult ki, miből nem hajlandó engedni. S mivel a csehek úgy gondolták, könnyebben boldogulnak a folyton akadékoskodó Szlovákia nélkül, itt állunk most önállóan.

Hasonló módszerekkel próbálkozott Szlovákia a nyugat irányában is. Bős kérdésében is kész tény elé állították a világot, mondván: ha nem akartok újabb tűzfészket, tegyetek igazságot, győzzétek meg a magyarokat, hogy ez a helyes megoldás. Nos, ez nem következett be. A Nemzetközi Valutaalap sem állt rá a ,,békesség érdekében“, hogy Szlovákia diktálja a feltételeket. S van még néhány ilyen ,,apróság". A kérdés csupán az: mindezekért felelőssé tehető-e a szlovák külügyminisztérium és a külügyminiszter.

Az igazi kérdés pedig az: kinek az érdeke az igazi szlovák érdex.-ngyr-