Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-16 / 62. szám

1993. március 16. Gazdaság Szsbad ÍJS.ÍG 5 Szlovákia gazdasagán csak a beáramló külföldi töke segíthet „Én neoszocialista törekvéseket látok" Farkas Pál, az MKDM alel nőké, a szlovák parlament képviselője civil foglalkozását tekintve mérnök. Mielőtt politikai pályára lépett volna, a mezőgazdaságban dolgo­zott, közelről ismeri hát annak minden problémáját. A parlament mezőgazdasági bizottságában - ellenzéki politikusként - manapság egyedül marad véleményével, amikor arra figyelmeztet, nem lenne szabad a rosszul meghatározott szocialista mezőgazdasági támogatás gyakorlatát visszacsempészni Szlovákiába. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egyik nemrég megtartott sajtóértekezletén Farkas Pál egyenesen úgy fogalmazott: neoszocialista törekvéseket lát a szlovákiai gazda­ságpolitikában.- Lubomir Dolgos privatizá­ciós miniszter a kormány Stará Turá-i gazdaságstratégiai ta­nácskozását követően mintha többek közt Önnek válaszolva jelentette volna ki, hogy Szlová­kiában nem kell balratolódástól tartani. Kiváncsi lennék rá, mit szól On ehhez, illetve az egész szlovákiai gazdasági hely­zethez.- Csehszlovákiában már az ország megarakulása pillanatában megvoltak azok a feszítő erők, amelyek az or­szág egysége ellenében hatottak. A Monarchia iparának nagy részét a cseh és a morva területekre telepí­tette, míg Szlovákia területén létezett ugyan ipar, de igazán fejlett a mező­­gazdaság volt, az is a déli, a nemzetisé­gek által lakott területeken. Ezek a té­nyek meghatározták a gazdálkodás jellegét is az egyes területeken. Ha kézbe veszünk egy 1937-es kimuta­tást, láthatjuk belőle, Csehszlovákia még akkor is Európa legfejlettebb 12 országa közé tartozott. 1937-ben a francia nemzeti jövedelem 265 dollár volt egy lakosra, míg Csehszlovákiá­ban 170, Ausztriában 230, Magyaror­szágon 130, Lengyelországban 100 dollár. Ezek az adatok is mutatják, ez a térség hol tartott, s ha kihagyjuk a háborús időszakot, az 1948-as for­dulat innen repítette valahová mélyre ezeket az országokat. A szocialista tervgazdálkodás negyven éven át ig­­norálta a piacot; nem érdekelte, hogy raktárra termeltet, nem teremtett a gazdaságba visszaforgatható forrá­sokat. Az embereket pedig megtaní­totta arra, hogy nem kell túl sokat gondolkodni, hisz a megélhetésről úgy-ahogy gondoskodik az állam. A fiatal nemzedékek, még a gazdasá­gi szakemberek esetében is ideológiá­val helyettesítették a valós gondolko­dást, a lényeges információkhoz pedig csak egy nagyon szűk vezetőréteg jutott hozzá, így bele sem láttunk a vi­lágba. Nem tudhattuk mi, fiatalok, mi történik a világban. Az 1989-es válto­zást követően egy liberális kormány­zat került hatalomra, amely próbált nyitni a világ felé, próbálta beengedni az információkat arról, hogyan dolgo­zik a világ másik, a fejlettebb része. A liberális gazdaságpolitikának, a piac teljes liberalizálásának megvoltak a pozitív oldalai, de, sajnos, a negatí­vak is. Negyvenéves szocialista gaz­dálkodás után ugyanis a piac a saját szabályozó mechanizmusaival nem tud olyan hatékony eredményeket nyújtani, amire a későbbi gazdaság sikeresen ráépülhet. Bizonyos idő után rá kellett jönni, egyes ágazatokat teljesen le kell rombolni, s átmeneti állami felügyelet mellett az alapjaitól kell újra felépíteni az egészet. Az elő­ző kormány kétéves megbízatási idő­szaka rendkívül rövid volt e törekvé­sek kibontakoztatására. Szlovákia helyzete ott igazán szerencsétlen, hogy míg az előző két év változásait egy jobb-közép irányzatú koalíciós kormány kezdte el, addig a mostani választási időszakban egy bal-közép gazdaságpolitikai elképzelés került előtérbe. A kettő nem egyeztethető össze.- ön szerint milyen szerepet játszik a jelenlegi szlovákiai po­litikában, hogy a végrehajtó ha­talomban meglehetősen sok az egykori ún. „harmadikutas“ em­ber, akiket a népnyelv hatvan­nyolcasokként emleget. Tehát fontos állami pozíciókba kerül­tek azok, akiknek egykor re­formszocialista, vagy szocialis­ta piacgazdasági elképzeléseik voltak, de azután távozni kény­szerültek a közéletből.- Ez nem csoda, hisz végered­ményben mindenki tudja, hogy a hat­vannyolcat követő politikai tisztogatás során sok volt reformer került át a poli­tikából a gazdasági életbe. S ha meg­nézzük, most ott vannak a jelenlegi kormány vezető gazdasági szakem­bereinek sorában.- Ilyen értelemben én akár még generációs kérdésként is el tudom fogadni, ami Szlovákiá­ban történik. Ezek a személyisé­gek az ötvenes-hatvanas évek­ben törtek fel, hatvannyolcban volt egy szép álmuk, amelyet nem válthattak valóra, most pedig új­ra megpróbálkoznak vele. Pedig közben eltelt huszonöt év!- Az az álom az államilag irányított piacgazdaság volt, a szocialista piac­­gazdaság. A generációk kérdése egy fontos tény. Az 1992-es választásokat követően lényegében ez gyorsította fel az ország kettéválását. Cseh­országban hatalmon maradt a korábbi politikai irányvonal, míg Szlovákiában eltűntek azok az erők, amelyek a re­formot elkezdték. Csehországban más a gazdaságpolitika, s annak már most is vannak kézzelfogható ered­ményei. Szlovákiában viszont teljesen más törekvések kerültek előtérbe, s már most világos, hogy ez a gazda­­ságátalakitás jóval hosszabb időt vesz majd igénybe, mint a csehországi.- Azzal a gyakorlattal, ame­lyet jelenleg a vezető DSZM a gazdaság terén folytat, építhe­tő hatékony piacgazdaság?-A kérdés összetett. Az ugyanis tény, hogy a fejlett szocializmusból nem lehet egyik óráról a másikra át­lépni a teljesen liberalizált piacgazda­ságba. Szükség van bizonyos fokú állami őrködésre, irányításra. Figye­lembe kell venni az ország gazdasági, szociális igényeit, s ezt egy olyan mederbe kell terelni, amely magában foglalja az állam érdekeit és az egyén érdekeit is. Szerintem ebben a kezdeti stádiumban az a legfontosabb, hogy az állam csak olyan szinten próbálja képviselni az állam érdekeit, ami elvi­selhető az egyén számára mind gaz­dasági, mind szociális érdekeit figye­lembe véve. Ezt a két érdeket kell konszolidálni. A kormányunkkal éppen itt van a gond: egyre nagyobb szere­pet kap a gazdaságban az állam. Az előző állam gyors kivonulást készített elő, gyors privatizációt, a piac szabá­lyozó szerepének teljes érvényesülé­sét segítette. Meőiar kormánya ezzel ellentétesen lép fel. Egyre erősebben érezzük, hogy az állam visszatér a gazdaságba, miközben a szociális helyzet is egyre romlik. Rendkívül ne­héz összeegyeztetni ma a különböző érdekeket. A beruházások, a magán­­vállalkozások állami behatással is fé­kezve vannak, a privatizáció teljesen leállt. Vállalkozásfékező a társada­lombiztosítási és az adórendszer, fé­kezően hatnak a pénzügyi feltételek, holott éppen ezekkel az eszközökkel tudná a kormány serkenteni a gazda­sági fellendülést. Én bízom abban, hogy a mostani gazdasági tanácsko­zás után lesz kedvező változás. Mi ugyan nem vehettünk részt a tanács­kozáson, de a parlament nemsokára megismerheti ezt az anyagot.- Annak idején eléggé alapo­san tanulmányoztam a DSZM választási programját, benne a gazdaságpolitikai elképzelé­seket. Azok sokban emlékeztet­tek a nemzeti szocialista gazda­ságfelfogásra. Az utóbbi hetek­ben pedig az az érzésem, hogy a DSZM újra visszatért választá­si elképzeléseihez...- Kétségkívül balosabbak a kor­mány gazdasági elképzelései, mint a korábbi gazdasági törekvések vol­tak, és nagyon erősen motivál mindent a nemzeti érdek, a nemzeti érzés. Veszélyesnek azonban azt tartom, hogy a megoldatlan problémákról is azzal próbálják elterelni a polgárok figyelmét, hogy ellenségképet állíta­nak eléjük. Abban a pillanatban, ami­kor valami gond, nehézség van, érv­ként előhúzzák Csehországot, a ma­gyar kisebbséget, vagy azt, hogy léte­zik Magyarország. Mindmáig hathatós eszköz ez a kormány kezében a figye­lemelterelésre.- Térjünk most rá egy konkrét ágazatra, önök nemrég értékel­ték a mezőgazdasági tárca tevé­kenységét. Mi történik azon a te­rületen? Vannak-e olyan jelek, hogy ha lassúbb ütemben is, de megtörténnek azok a változá­sok, amelyekre szükség van?- Az jellemzi a mezőgazdaságot is, ami a gazdaság egészét. Az előző kormány teljes versenyt próbált terem­teni a mezőgazdaságban, ki akarta alakítani a tulajdonviszonyok egyen­rangúságát, s a negyvenéves nemlét után próbált jobb rajthelyzetet terem­teni a magángazdálkodásnak. A ma­gángazdaságok jelenthették volna az igazi konkurenciát, elvégre látnunk kell, milyen drágán termelt a szocialis­ta mezőgazdaság. Ez a kezdeménye­zés sikeresen indult. Igaz, nagyon ke­vesen vállalkoztak rá, de akik bele­vágtak, már számokkal tudják bizonyí­tani, hogy olcsóbban és jobbat képe­sek termelni. S ez nem mindegy, mert alap-élelmiszerekről van szó! Az én személyes tapasztalataim jelenleg olyanok, hogy a mostani kormányzat a kollektiv gazdálkodást akarja előse­gíteni. Még az állami támogatásokkal is. Erre két konkrét példát is mondok. A szövetkezeti transzformáció nevesí­tése során még nem nevesített va­gyont a kollektív gazdaság, a szövet­kezet kezeli, s ezzel a vagyonnal mindaddig nem lehet kilépni a szövet­kezetből, amíg le nem zárul a tulaj­donjog bizonyításának ügye. A kilé­pést is nehezítik a szövetkezetek. Nem akarják kiadni a vagyont, vagy nem olyan áron, amilyenen azt a transzformációs jegyzőkönyvbe fel­vették, hanem piaci áron akarják kiad­ni. A másik tény: az állami támogatá­sok. A minisztérium eleve abból indult ki, hogy csak az kapjon támogatást, aki 50 hektárnál nagyobb területen gazdálkodik. Mi ezt megtámadtuk, s sikerült elérni, hogy most már a föld termőértéke a kiindulási alap, nem a terület. Ezt a változtatást sikerült ugyan elérni, de a kormány kiinduló javaslata engem sokszor emlékeztet a múltra. Mostanában többször is használtam azt a kifejezést, hogy neo­szocialista módszereket tapasztalok leginkább épp a mezőgazdaság terü­letén. A régi földkategorizáció szerint osztják megint a támogatásokat, a „ne­héz körülmények közti“ mezőgazda­­sági termelés támogatására konkrét összeg van elkülönítve. Az állam tehát hajlandó megint dotálni a mezőgazda­sági termelést olyan területeken, ahol nem lenne szabad mezőgazdasági termelést folytatni, mert nincsenek meg hozzá az elemi feltételek sem.- Nem ez az egyetlen politikai szempontokat követő állami tá­mogatás gazdaságunkban. Az iparban is van számos üzem, mely nem a szerkezetváltásra kap támogatást, hanem a rossz hatékonyságú termelésre, hogy elodázza mondjuk az elbocsátá­sokat... Mindezt a gazdasági stratégia hiányára vezetem vissza.- A mezőgazdaságban is arra len­ne szükség, hogy az állam eldöntse végre: mekkora az ország élelmiszer­igénye; mi az, amit a szlovák mező­gazdaságnak ki kell termelnie a hazai és külföldi piacokra. S erre kellene ráépíteni az ország mezőgazdasági politikáját. Állami támogatásként az idei évre 7,8 milliárd koronát terveztek a mezőgazdaságra; de ebben az or­szágban termelnek olyan területeken is, ahol teljes mértékű a ráfizetés, így eleve nem lehet hatékony. Ha ennek az összegnek a fele rögtön a hegyi és hegyaljai vidékekre vándorol, ahol nem lenne szabad gabonát termelni, nem juthat elég pénz a hatékony élel­miszer-termelés támogatására. To­vábbi nagy tételt tesz ki a kecske- és birkatenyésztés támogatása.- Ez szinte ugyanolyan, mint a szocializmus idején volt. Igaz, a szakemberek is szinte kivétel nélkül ugyanazok, akik annak idején a szocialista mezőgazda­ságot irányították. Mégis lehet­séges, hogy a rendszerváltás nem megy meg káderváltás nélkül?- Ha az állami támogatást a való­ban intenzív gazdálkodók kapnák meg, bizonyos mértékig meg tudnánk oldani a mezőgazdaság problémáit. Élénkíteni tudnánk a mezőgazdasági piacot. Jelenleg azonban a mezőgaz­dasági politika nem gazdasági kérdé­seket old meg, hanem szociális kérdé­seket. Persze, a hegyvidéken. Ha a kormányzat eldöntené, mire van szükség az élelmiszer-ellátáshoz, le­állíthatná a hegyvidéki gabonaterme­lést például. Telepíttethetne ott erdő­ket, létesíthetnének legelőket, vagy valami mást, s esetleg ahhoz nyújthat­na állami segítséget. Ez az általános dotálás csak arra jó, hogy az intenzí­ven termelő gazdaságok se legyenek képesek a túlélésre. Ennek a megva­lósításához azonban erős termelői ér­dekképviseletre lenne szükség. De hát hogy néz ki az ma? Ugyanazok állnak az élén, akik a szocialista érá­ban a Parasztszövetség funkcionáriu­sai voltak. Nekik csak az jár a fejük­ben, régen milyen jól ment minden. Hát hogyan tudhatnának ők máskép­pen gondolkodni?!- Az a baj, hogy a legtöbb szövetkezet élén sem történt olyan változás az elmúlt évek során, amely segítene érdekvé­delmivé tenni ezt a szervezetet, ami számomra azt is jelenti, hogy a gazdaságilag kifizetődő érdek védelme a jó érdekvéde­lem. ön szerint létezik ma Szlo­vákiában más alternatíva is, mint a DSZM-é? Mondjuk, az önök elképzelése lehetne az?- összetett a helyzet Szlovákiá­ban. Úgy gondolom, egyelőre nincs alternatíva. Ha megnézzük a közvéle­mény-kutatások eredményeit: még mindig nagyon sokan bíznak Meciar politikájában. Hiába írnának ki új vá­lasztásokat, megint ó kerülne hata­lomra. Nincs kibontakozóban más el­képzelés, amelynek általánosan jó fo­gadtatása lenne. Érdemesebb talán a jövőt nagyító alá venni. Sok függ a külpolitikától, attól, ami a világban történik majd. Szlovákia szempontjá­ból lényeges, mi történik Oroszor­szágban és a szovjet utódállamokban. Ha ott áttekinthetetlenné válik a hely­zet, vagy ha Oroszországban újra ha­talomra kerülnek a reakciós kommu­nista elemek, az teljes mértékben rá­nyomhatja bélyegét Szlovákiára, de térségünk többi országának sorsára is.- Értsem úgy, hogy Dn nem zárja ki, ha Oroszországban kommunista visszarendeződés lesz, az nálunk is bekövetkezik?- Egy ilyen esetben nem zárom ki, hogy Szlovákia még jobban balra toló­dik. Ez romboló hatású lenne. Létezik azonban egy pozitív lehetőség is: Szlovákiának integrálódnia kell Euró­pához. Gazdaságilag is. Erre minden eszközt fel kell használni. Ahhoz azonban, hogy Szlovákia gazdasági integrációja sikeres legyen, az ország­nak be kell tartania az Európában előirt játékszabályokat. Erre kell ráéb­rednie az ország vezetésének. Ha ugyanis abban a térségben, ahová be akarunk jutni és be akarunk tagozódni, a játékszabály úgy szól, hogy piacgaz­daság, piaci szabályozó eszközök, ak­kor azokhoz kell nyúlni. Nincs harma­dik út. Belpolitikailag nagyon lénye­ges, meddig maradnak fenn a jó kap­csolatok Csehországgal, meddig ma­rad fenn a vámunió. Ha a gazdasági kapcsolatok Csehországgal megrom­­lanak, vagy felbomlik a vámunió, az Szlovákiát balra sodorhatja, európai integrálását megnehezítheti. A gazda­ságélénkülés Csehországgal szem­ben csak egy sikeres gazdaságpoliti­kával érhető el. A sikeres gazdaság­­politika alapja pedig a pénz. Óriási kockázatot jelent hát a mostani pénz­hiány. Ha a kormány képtelen lesz elfogadható kamatozású hitelekkel biztosítani a vállalkozások, a gazda­ságélénkítés hátterét, a termelés még jobban visszaesik, a belső fogyasztás csökken, az exportunk viszont nem olyan számottevő. Szlovákia elemi ér­deke az európai integrálódás, mivel az egy bizonyos piacot is jelent terméke­inknek. Ha korlátozott, mennyiségi ha­tárokhoz kötött is bizonyos termékek kivitele, akkor is piacot, akkor is kiviteli lehetőséget jelent Nyugat-Európa. Kérdés csupán, tudatositja-e ezt a kormány. Tesz-e ennek érdekében lépéseket? Arról, hogy nyugatról van ilyen elvárás irányunkban, teljesen egyértelmű jelzéseket kap Szlovákia, Illene felfognia azokat.- Köszönöm a beszélgetést! N. GYURKOVITS RÓZA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents