Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-15 / 61. szám

UNAIt KfefíNlC KA »!*€•* mm KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI NAPILAP /féf országból három — Léván Kereszténypárti kézfogó Léván szombaton a Tflia Szállóban zárt ajtók mögött találkozott Ján Carnogursky, a Kereszténydemokrata Mozgalom, Bugár Béla, az MKDM, valamint Surján László, a Magyar Kereszténydemokrata Néppárt elnöke és e pártok vezetői. Tanácskozásuk során foglalkoztak a nemzeti kisebbségek problémáival, valamint a két ország közötti gazdasági együttműködés lehetőségeivel. HÉTFŐ 1993. március 15. III. évfolyam 61. szám Ára 3 korona Megbeszéléseik végén a három elnök által aláírt nyilatkozatot hoztak nyilvá­nosságra. Ebben leszögezik, hogy a Szlovák Köztársaság és Magyarország érdeke a kölcsönös együttműködés, és egyúttal nagy felelősség is hárul járuk, hogy megőrizzék a közép-európai tér­ség stabilitását. Egyúttal kifejezték ama óhajukat, hogy a kölcsönös párbeszédet folytatni fogják. A közlemény szerint az említett felek megállapodtak abban, hogy koordinálják tevékenységüket a közös múlt értékeinek feltárása terén, amelyet szakmai csopor­tok rendszeres együttműködéseként kép­zelnek el. Mindhárom párt, illetve mozga­lom elnökei támogatni kívánják a kölcsö­nös gazdasági kapcsolatok fejlesztését a két ország között, különös tekintettel a magánvállalkozók együttműködésének e­­lőisegítése céljából. Véleményük szerint a bősi kérdés­nek nem szabadna beárnyékolnia a ma­gyar—szlovák kapcsolatok egészét. 145. március Tisztújítás a Vállalkozók Szövetségének vezérkarában A rossz törvények ösztönzik a tagságot (Munkatársunktól) — Pozsonyban, a Danube Szálló Gyémánt termében tanácskoztak szombaton a Szlovákiai Vállalkozók Szövetségének képvi­selői. A résztvevők értékelték a szervezet eddigi munkáját, tevékenységét, kitűzték az új célokat, meghatározták a követendő stratégiát. Megállapod­tak továbbá abban is, milyen konkrét lépéseket kívánnak a közeljövőben tenni érdekeik védelméért. A tanácskozás kapcsán tisztújí­­tásra is sor került: a jelenlévők meg­választották a központi tanács új ve­zetőségét. A tizenhat tagú testület élére, Karol Pavlü helyére, Martin Sichta került. A fiatal mérnök a szolgáltatóiparban érdekelt, 1989 óta magánvállalkozó, Zsolnán él, de mint a tanácskozás vége felé tartott rögtönzött sajtótájékoztatón el­mondta, már Pozsonyban is bérelt magának lakást. — Nem voltam a kommunista párt tagja — sietett leszögezni „szék­foglaló beszédében” —, s most sem vagyok egyetlen pártnak az elkötele­zettje sem. Minden olyan párttal és mozgalommal hajlandók vagyunk együttműködni, amely érdemben, akár a törvényhozó testületekben is felvállalja az érdekeink képviseletét, s valóban támogatja a piacgazdálko-Roma szervezetek: Manipuláció Kassán ülést tartottak a Szlováki­ában működő roma szervezetek képviselői és ezen megválasztották azt a tanácsadó testületet, amely majd az etnikum érdekvédelméről folytatandó tárgyalásokon a kor­mány méltó partnere lehet. Ennek a testületnek 14 tagja van, s a — kormány szerint — több mint 80 ezres néptömeg rep­rezentációs csoportja lesz. Azt is elmondták a tanácskozás végezté­vel, hogy a fenti adat mindékép­pen téves, mert hogy a romák lét­száma Szlovákiában legalább hat­szorosa annak, mint ahogy azt a kormány állítja, amely „úgy mani­pulál ezekkel az adatokkal, ahogy az neki éppen megfelel.” Trófeák közszemlén Agancsbemutató Vadásztrófeák kiállítása nyílt teg­nap a nyitrai múzeumban a nyitrai régió vadászegyesületeinek gyűjte­ményéből. A látogatók több mint 350 szarvas-, muflon-, vaddisznó- és más állattrófeát tekinthetnek meg. A kiállítás egy tenyészállat-bemuta­tó részét képezi, melynek rendezője a Szlovák Vadászszövetség. dást, a piacgazdaság kibontakozását. Ez idáig azonban többnyire azt ta­pasztaltuk, hogy az egyes politikai csoportosulások inkább csak vala­miféle ugródeszkának használtak bennünket, s csupán népszerűségük növelése érdekében vették fel prog­ramjukba a vállalkozók érdekképvi­seletét hangsúlyozó pontot. Elég volt a szép szavakból, a mel­lébeszélésekből — jelentették ki a sajtóértekezleten jelen lévő vezető­ségi tagok is, itt az ideje, hogy a kor­mány be is váltsa ígérgetéseit. Vál­lalkozásaikhoz, munkájukhoz ked­vezőbb feltételeket óhajtanak, s azt szeretnék, ha a kormány, ahelyett, hogy elűzi, inkább idecsalogatná a nyugati tőkét. A szövetség, tudtuk meg továb­bá, mintegy 20 ezer tagot tart szá­mon. A vezetők azt tapasztalják, az egymásrautaltság, a feszült gazdasá­­(Folytatás a 2. oldalon) Tér—kép—táj: Minden március 1848 márciusáról gondolkodom, nemzeti történelinüukről. A forra­dalom születérésől, lángra lobbanásáról, a Pilvax-béli fiatalok elszáná­­sairól, Széchenyiről, Kossuthról, a Táncsicsot kiszabadító tömegről, a népfelkelésről, a „mindnyájunknak el kell menni” üzenetéről, a sza­badságért vívott csatákról, győzelmekről és versengésekről; Nagysalló­­ról, Félegyházáról... 1848 márciusáról gondolkodom, egy forradalom születéséről, Világosig lobogó lángjairól, annak kihunytáról, a hátba­­támadott szabadságharcról. 1848 márciusáról gondolkodom, s az azóta eltelt minden március idusáról; az ünnepekről, a megemlékezések vélt vagy valós megrendü­léseiről — sorsunkról, történelmünkről, történelmünk közel másfél százados alakulásáról. Dédapáink, nagyapáink, apáink forradalmas hi­teléről; a hitről, amelyet mindig egy jobb, boldogabb jövő délibábos képe éltetett Azon gondolkodom, mert március emléke gondolkodni kény­­________________________________________________(Folytatás a 2. oldalon) Föltámadott a tenger! (Zichy Mihály rajza) Ottlik Géza A Kossuth Lajos utca és i Szép utca sarkán, a magkereskedés, dohánytőzs­de, műköszörűs helyén vala­ha Länderer és Heckenast nyomdája állott. Kilencvenöt évvel ezelőtt, egy szerdai na­pon néhány fiatalember nyi­tott be ide. Olomfényű déle­lőtt volt, a havas eső mindun­talan elállt s újra eleredt. Ilyen időbe a jó kutyát is kár kiverni. Az utcán mégis nyüzsgött a nép: diákok, nők kürtőkalapos polgárok Län­derer Lajos már várta a kül­döttséget. Petőfi előrelépett, kezében a Tizenkét Pont és a verse kéziratával ,Azért jöt­tünk — szólt —■, hogy a két kéziratot kinyomtassuk ” „Lehetetlen, uraim — fe­lelte Länderer szemtelenül. — Nincs rajta a cenzor enge­délye.” A küldöttség tagjai zavartan néztek össze. Ha­marjában nem tudták mité­vők legyenek most. Ekkor Länderer egy lépést tett Irinyi felé, és ezt súgta: „Foglalja­nak le egy sajtót!” Irinyi rátette kezét a leg­­nagyobbik sajtógépre, és Länderer fejet hajtott: ^4z erőszaknak nem állhatok után megindultak a gépek s fél tizenkettőre Irinyi kiránt­hatta a hengerek közül a ’’Mit kíván a magyar nemzet?" legelső, festéktől nedves példányát. Kilépett vele az utcára, és meglobogtatta a feje fölött; tomboló lelkese­dés fogadta. A nap dátu­mát harsogta az emberek A nyomdában* ellent.” Habozás nélkül munkába fogtak A nyom­da kék zubbonyos munká­sai, akik némán figyelték a jelenetet, most megmozdul­tak. „Éljen a sajtószabad­ság! — kiáltották. A két kéziratot szétvagdalták, és tíz betűszedő lázas sietség­gel kezdett dolgozni. Az­közé, hogy tanulják meg. Megtanultuk Ez a keltezés zsebnaptáromban ma már pi­rossal van nyomva. Vala­mennyien ismerjük a nap részletes történetét, úgyhogy ezt a nyomdai jelenetet is fö­lösleges volt elmondanom. Mégis elmondtam, mert jólesett elmondanom. Fi­gyeljünk csak- erre az össze­játszásra, a nemzetnek erre az öntudatos cinkosságára. A művelt, higgadt, ötvenéves nyomdatulajdonos súg nem óvatosságból, hiszen ezt a sú­gást még Bécsben is tisztán fogják majd hallani. De Län­derer nem kíván tolakodni, beéri a halk szereppel, a mel­lékességgel — és mégis meg­tesz mindent. A Pilvax gyer­mekembereinek lázas a feje, olykor súgni kell nekik még­­sincsen zökkenő, a csodála­tos összjáték viszi előre az óramutatót, mert valami mó­don egyet gondolnak mind­annyian. Länderer és a diá­kok Rottenbiller Lipót al­polgármester és a nyom­dászok a városi tanács és az utcanép. Milyen egyszerű ez, uramisten! A milyen bonyo­lult, egyet gondolni. Vigyáz­zunk Az ilyen gondolat igaz és jó, s ámbár sugárzóan tisz­ta, mégsem tudná senki más megfogalmazni, mint a költő. Politikus, bölcsész, tudós meg se kísérelje. Petőfi Sándornak sikerült, s bizonyára ma is si­kerülne. Milyen jó lenne této­vázás nélkül követni őt. Csak­hogy az ilyen pillanatok amelyben valami módon egyet gondolunk mindannyi­an, s amelyek valójában nem­zetté teszik a népet, módfelett ritkák. A dolgunk csak annyi, hogy közben is mindig készek legyünk rá. Maradjon a lel­kűnkben egy szöglet fiatalon és tisztán, mint Länderer cég­­tulajdonos polgártársnak maradt. *Az írás a szerző 1943. március 15-ére készült, 50 év­vel ezelőtti ceruzajegyzeteinek sorába (a szerk megjegyzése). A címzett: Roman Hofbauer

Next

/
Thumbnails
Contents