Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)
1993-03-15 / 61. szám
UNAIt KfefíNlC KA »!*€•* mm KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI NAPILAP /féf országból három — Léván Kereszténypárti kézfogó Léván szombaton a Tflia Szállóban zárt ajtók mögött találkozott Ján Carnogursky, a Kereszténydemokrata Mozgalom, Bugár Béla, az MKDM, valamint Surján László, a Magyar Kereszténydemokrata Néppárt elnöke és e pártok vezetői. Tanácskozásuk során foglalkoztak a nemzeti kisebbségek problémáival, valamint a két ország közötti gazdasági együttműködés lehetőségeivel. HÉTFŐ 1993. március 15. III. évfolyam 61. szám Ára 3 korona Megbeszéléseik végén a három elnök által aláírt nyilatkozatot hoztak nyilvánosságra. Ebben leszögezik, hogy a Szlovák Köztársaság és Magyarország érdeke a kölcsönös együttműködés, és egyúttal nagy felelősség is hárul járuk, hogy megőrizzék a közép-európai térség stabilitását. Egyúttal kifejezték ama óhajukat, hogy a kölcsönös párbeszédet folytatni fogják. A közlemény szerint az említett felek megállapodtak abban, hogy koordinálják tevékenységüket a közös múlt értékeinek feltárása terén, amelyet szakmai csoportok rendszeres együttműködéseként képzelnek el. Mindhárom párt, illetve mozgalom elnökei támogatni kívánják a kölcsönös gazdasági kapcsolatok fejlesztését a két ország között, különös tekintettel a magánvállalkozók együttműködésének előisegítése céljából. Véleményük szerint a bősi kérdésnek nem szabadna beárnyékolnia a magyar—szlovák kapcsolatok egészét. 145. március Tisztújítás a Vállalkozók Szövetségének vezérkarában A rossz törvények ösztönzik a tagságot (Munkatársunktól) — Pozsonyban, a Danube Szálló Gyémánt termében tanácskoztak szombaton a Szlovákiai Vállalkozók Szövetségének képviselői. A résztvevők értékelték a szervezet eddigi munkáját, tevékenységét, kitűzték az új célokat, meghatározták a követendő stratégiát. Megállapodtak továbbá abban is, milyen konkrét lépéseket kívánnak a közeljövőben tenni érdekeik védelméért. A tanácskozás kapcsán tisztújításra is sor került: a jelenlévők megválasztották a központi tanács új vezetőségét. A tizenhat tagú testület élére, Karol Pavlü helyére, Martin Sichta került. A fiatal mérnök a szolgáltatóiparban érdekelt, 1989 óta magánvállalkozó, Zsolnán él, de mint a tanácskozás vége felé tartott rögtönzött sajtótájékoztatón elmondta, már Pozsonyban is bérelt magának lakást. — Nem voltam a kommunista párt tagja — sietett leszögezni „székfoglaló beszédében” —, s most sem vagyok egyetlen pártnak az elkötelezettje sem. Minden olyan párttal és mozgalommal hajlandók vagyunk együttműködni, amely érdemben, akár a törvényhozó testületekben is felvállalja az érdekeink képviseletét, s valóban támogatja a piacgazdálko-Roma szervezetek: Manipuláció Kassán ülést tartottak a Szlovákiában működő roma szervezetek képviselői és ezen megválasztották azt a tanácsadó testületet, amely majd az etnikum érdekvédelméről folytatandó tárgyalásokon a kormány méltó partnere lehet. Ennek a testületnek 14 tagja van, s a — kormány szerint — több mint 80 ezres néptömeg reprezentációs csoportja lesz. Azt is elmondták a tanácskozás végeztével, hogy a fenti adat mindéképpen téves, mert hogy a romák létszáma Szlovákiában legalább hatszorosa annak, mint ahogy azt a kormány állítja, amely „úgy manipulál ezekkel az adatokkal, ahogy az neki éppen megfelel.” Trófeák közszemlén Agancsbemutató Vadásztrófeák kiállítása nyílt tegnap a nyitrai múzeumban a nyitrai régió vadászegyesületeinek gyűjteményéből. A látogatók több mint 350 szarvas-, muflon-, vaddisznó- és más állattrófeát tekinthetnek meg. A kiállítás egy tenyészállat-bemutató részét képezi, melynek rendezője a Szlovák Vadászszövetség. dást, a piacgazdaság kibontakozását. Ez idáig azonban többnyire azt tapasztaltuk, hogy az egyes politikai csoportosulások inkább csak valamiféle ugródeszkának használtak bennünket, s csupán népszerűségük növelése érdekében vették fel programjukba a vállalkozók érdekképviseletét hangsúlyozó pontot. Elég volt a szép szavakból, a mellébeszélésekből — jelentették ki a sajtóértekezleten jelen lévő vezetőségi tagok is, itt az ideje, hogy a kormány be is váltsa ígérgetéseit. Vállalkozásaikhoz, munkájukhoz kedvezőbb feltételeket óhajtanak, s azt szeretnék, ha a kormány, ahelyett, hogy elűzi, inkább idecsalogatná a nyugati tőkét. A szövetség, tudtuk meg továbbá, mintegy 20 ezer tagot tart számon. A vezetők azt tapasztalják, az egymásrautaltság, a feszült gazdasá(Folytatás a 2. oldalon) Tér—kép—táj: Minden március 1848 márciusáról gondolkodom, nemzeti történelinüukről. A forradalom születérésől, lángra lobbanásáról, a Pilvax-béli fiatalok elszánásairól, Széchenyiről, Kossuthról, a Táncsicsot kiszabadító tömegről, a népfelkelésről, a „mindnyájunknak el kell menni” üzenetéről, a szabadságért vívott csatákról, győzelmekről és versengésekről; Nagysallóról, Félegyházáról... 1848 márciusáról gondolkodom, egy forradalom születéséről, Világosig lobogó lángjairól, annak kihunytáról, a hátbatámadott szabadságharcról. 1848 márciusáról gondolkodom, s az azóta eltelt minden március idusáról; az ünnepekről, a megemlékezések vélt vagy valós megrendüléseiről — sorsunkról, történelmünkről, történelmünk közel másfél százados alakulásáról. Dédapáink, nagyapáink, apáink forradalmas hiteléről; a hitről, amelyet mindig egy jobb, boldogabb jövő délibábos képe éltetett Azon gondolkodom, mert március emléke gondolkodni kény________________________________________________(Folytatás a 2. oldalon) Föltámadott a tenger! (Zichy Mihály rajza) Ottlik Géza A Kossuth Lajos utca és i Szép utca sarkán, a magkereskedés, dohánytőzsde, műköszörűs helyén valaha Länderer és Heckenast nyomdája állott. Kilencvenöt évvel ezelőtt, egy szerdai napon néhány fiatalember nyitott be ide. Olomfényű délelőtt volt, a havas eső minduntalan elállt s újra eleredt. Ilyen időbe a jó kutyát is kár kiverni. Az utcán mégis nyüzsgött a nép: diákok, nők kürtőkalapos polgárok Länderer Lajos már várta a küldöttséget. Petőfi előrelépett, kezében a Tizenkét Pont és a verse kéziratával ,Azért jöttünk — szólt —■, hogy a két kéziratot kinyomtassuk ” „Lehetetlen, uraim — felelte Länderer szemtelenül. — Nincs rajta a cenzor engedélye.” A küldöttség tagjai zavartan néztek össze. Hamarjában nem tudták mitévők legyenek most. Ekkor Länderer egy lépést tett Irinyi felé, és ezt súgta: „Foglaljanak le egy sajtót!” Irinyi rátette kezét a legnagyobbik sajtógépre, és Länderer fejet hajtott: ^4z erőszaknak nem állhatok után megindultak a gépek s fél tizenkettőre Irinyi kiránthatta a hengerek közül a ’’Mit kíván a magyar nemzet?" legelső, festéktől nedves példányát. Kilépett vele az utcára, és meglobogtatta a feje fölött; tomboló lelkesedés fogadta. A nap dátumát harsogta az emberek A nyomdában* ellent.” Habozás nélkül munkába fogtak A nyomda kék zubbonyos munkásai, akik némán figyelték a jelenetet, most megmozdultak. „Éljen a sajtószabadság! — kiáltották. A két kéziratot szétvagdalták, és tíz betűszedő lázas sietséggel kezdett dolgozni. Azközé, hogy tanulják meg. Megtanultuk Ez a keltezés zsebnaptáromban ma már pirossal van nyomva. Valamennyien ismerjük a nap részletes történetét, úgyhogy ezt a nyomdai jelenetet is fölösleges volt elmondanom. Mégis elmondtam, mert jólesett elmondanom. Figyeljünk csak- erre az összejátszásra, a nemzetnek erre az öntudatos cinkosságára. A művelt, higgadt, ötvenéves nyomdatulajdonos súg nem óvatosságból, hiszen ezt a súgást még Bécsben is tisztán fogják majd hallani. De Länderer nem kíván tolakodni, beéri a halk szereppel, a mellékességgel — és mégis megtesz mindent. A Pilvax gyermekembereinek lázas a feje, olykor súgni kell nekik mégsincsen zökkenő, a csodálatos összjáték viszi előre az óramutatót, mert valami módon egyet gondolnak mindannyian. Länderer és a diákok Rottenbiller Lipót alpolgármester és a nyomdászok a városi tanács és az utcanép. Milyen egyszerű ez, uramisten! A milyen bonyolult, egyet gondolni. Vigyázzunk Az ilyen gondolat igaz és jó, s ámbár sugárzóan tiszta, mégsem tudná senki más megfogalmazni, mint a költő. Politikus, bölcsész, tudós meg se kísérelje. Petőfi Sándornak sikerült, s bizonyára ma is sikerülne. Milyen jó lenne tétovázás nélkül követni őt. Csakhogy az ilyen pillanatok amelyben valami módon egyet gondolunk mindannyian, s amelyek valójában nemzetté teszik a népet, módfelett ritkák. A dolgunk csak annyi, hogy közben is mindig készek legyünk rá. Maradjon a lelkűnkben egy szöglet fiatalon és tisztán, mint Länderer cégtulajdonos polgártársnak maradt. *Az írás a szerző 1943. március 15-ére készült, 50 évvel ezelőtti ceruzajegyzeteinek sorába (a szerk megjegyzése). A címzett: Roman Hofbauer
