Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-05 / 29. szám

Szabad ÚJSÁG 5 1993. február 5. Mezőgazdaság KEREKASZTAL - BESZELGETES Alighogy nehézkesen és vontatottan megkezdődött a mezőgazdasági területek privatizációja, az államnak ismét egy, Szlovákia számára rendkívül fontos nemzeti vagyonról, az erdőkről, azok további sorsáról kell döntenie. Szlovákia bevételeinek jelentős részét éppen az erdőgaz­dálkodásból nyerhetné, ám a bizonytalanság, a rendezet­len tulajdonviszonyok mind-mind negatívan befolyásolják az erdőgazdálkodást. Az illetékes tárca* ezért kénytelen lesz meggyorsítani a tulajdonforma-váltást. A földgazdál­kodási minisztérium erdészeti szekciója kidolgozta a szlo­vákiai állami erdőgazdálkodási politika alapelveit rögzítő dokumentumot. Ennek alapján beszélgettem Ján Závod­sky mérnökkel, a Nyugat-szlovákiai Állami Erdőgazdálko­dási Vállalat igazgatójával, Ondrej Jurovcík mérnök ter­melési igazgatóval, valamint Marian Danissal, a privatizá­ciós főosztály vezetőjével. Megpróbáltam olyan kérdése­ket feltenni, hogy válaszukon keresztül mindenki világosan megértse az erdők körül kialakult helyzet lényegét. Az utóbbi időben meglehető­sen zűrzavaros állapotok jellem­zik az erdőgazdálkodást, sok esetben a minisztérium sem tud egyértelműen állást foglalni. Mi tehát a valóság, melyek az erdé­szet legégetőbb gondjai? Ján Závodsky: Röviden válaszol­va: a legnagyobb gond az erdők rossz egészségi állapota. Vizsgálataink sze­rint az erdők 85 százalékánál észlel­hetőek a károsodás jelei, és sajnos, az elkövetkező két-öt évben tovább rom­lik majd a fák állaga. Kívánják emiatt csökkenteni a termelést? A Földgazdálkodá­si Minisztérium tervezetében ez áll: csökkenteni kell a termelést, mivel csökkent a kivágható fák mennyisége. Az ökologizáció és gazdálkodási tervezetek figyel­men kívül hagyása a fakiterme­lés további visszaesését jelen­tené. Ondrej Jurovcík: Mindenképpen kénytelenek leszünk mérsékelni a fák kivágását. Néhány éve szlovákiai vi­szonylatban még 5,5 millió köbméter fát vágtunk ki évente. Napjainkban ez a mennyiség 4,5 millió köbméter, s a közeljövőben szeretnének meg­maradni ezen a szinten. De ha az erdők állaga és korbeli összetételük kedvezővé válik, ismét elérhetjük az előző évek kitermelését. Semmiképpen nem kerülhet­jük meg az egyik leggyakrabban felvetett kérdést, vajon mi lesz az erdők reprivatizációjával. Sok egykori tulajdonos úgy érzi, hogy ezeket a folyamatokat önök szándékosan lassítják. Marian Danis: Az erdők magánkéz­be adása rendkívül kényes és össze­tett folyamat. Ezért az ilyen kérvények elbírálására létrehoztunk egy külön főosztályt nálunk, valamint egyes üze­meinkben is. Egészen mást jelent az egyéb mezőgazdasági területek repri­vatizációja. Az erdők esetében a terü­leteket tartós növényzet borítja, amely általában 100-120 év alatt hoz igazi hasznot. Az emberek ezenkívül gyak­ran megvádolnak bennünket, hogy an­nak idején mi elvettük a tulajdonukat. Erről szó sincs! Az erdőket az állam kobozta el, s nekünk csak használat­ra, gazdálkodásra adta át azokat. A volt tulajdonosok az esetek többsé­gében azt gondolják, hogy az állami erdőgazdálkodási vállalatok az összes egykori erdőről gondoskodnak - erről tanúskodnak a hozzánk beérkező visszaigénylési kérvények. Noha könnyen lehet, hogy az illető erdőrészt a vízgazdálkodás, valamelyik állami gazdaság, esetleg a katonaság hasz­nálja. És néha ezeket a kérvényeket is rosszul, hiányosan fogalmazzák meg. Ennyit írnak rá: „kérem az ekkor és ekkor jogtalanul elkobzott, ekkora és ekkora területű erdőm visszaadását“. Tulajdonképpen megelőzött a válaszával, de azért szeretném megkérdezni: milyen papírokkal kell rendelkeznie az erdőt visz­­szaigénylő személynek? Marian Danis: Mint már mondtam, mi az erdőket csak használtuk, így tehát nem is regisztráltuk azokat a tu­lajdonjog, hanem csak használati jöt) szerint. Azt tehát tudjuk, ki használja az erdőt, de azt nem, hogy kinek a tulajdonában volt eredetileg. Először tehát bizonyítani kell a tulajdonjogot, ha az erdő örökség része, akkor az örökösödési eljárás lefolytatását is bi­zonyítani kell. S ha tulajdonjog-visz­­szaigónylésről van szó, akkor elen­gedhetetlen az utolsó, az elkobzás előtti tulajdonviszonyt igazoló okirat, valamint azok a dokumentumok, hogy az igénylő valóban a legutolsó tulajdo­nos utódja. Rendkívül fontos, hogy ismeretes legyen az erdő elhelyezke­dése - írásos bizonyítékon kívül rajzot is kérünk, melynek alapján a vissza­adandó területet a mi térképeinken is ellenőrizhetjük. Erre azért van szük­ség, hogy mindenki azt kapja vissza, ami neki jár. Például a visszaigénylen­dő területen a gazdálkodás következ­ményeként négy különböző korú erdő is található, holott az elkobzáskor az egész területen 40 éves fák voltak, amelyek most körülbelül 80 évesek lennének. Most viszont már a terület­nek a háromnegyede fiatal erdő. Vilá­gos, hogy ebben az esetben az új tulajdonos nem az őt megillető értéket kapná vissza! A szakemberek körében gyak­ran hangoztatott nézet, hogy csak összefüggő, legkevesebb 2000 hektáros erdővel lehet nye­reségesen gazdálkodni, s meg kellene akadályozni az egy, vagy félhektáros erdőgazdasá­gok létrejöttét. Önök bármekko­ra erdőt visszaadnak? Ján Závodsky: Természetesen. A Szövetségi Gyűlés 1991-ben kelt, és 1992-ben novelizált törvénye értel­mében kötelesek vagyunk a szüksé­ges dokumentumokkal rendelkező igénylőknek a nekik járó erdőt visz­­szaadni. Az eddig kiméri legkisebb terület 21 négyzetméter volt. Eddig mennyien igényelték vissza egykori tulajdonukat? Marian Danis: Ez év január húsza­dikáig 9825 kérvényt regisztráltunk, melyben 81 ezer 90 hektár kimérését kérik. Jóváhagytunk 194 kérelmet, kö­zülük 81 fizikai személytől érkezett összesen 4144 hektáros igénnyel, 98 társaság pedig 10 ezer 73 hektárra nyújtott be igényt. A 7 önkormányzati igénylés 3994 hektár erdőre formált jogot. A tulajdonjogot 793-an igényelték vissza 19 ezer 87 hektáros területen. Ez idáig 244 hektárt adtunk vissza ere­deti tulajdonosának. A privatizáció eddigi tapaszta­latai alapján az állam nem szíve­sen vonul ki a húzóágazatokból. Hogyan alakul ez az erdőgazdál­kodás esetében? Mekkora lesz az állami erdők aránya? Ondrej Jurovcík: A privatizáció kezdetéig cca 230 ezer hektáron gaz­dálkodtunk. Ha az eredeti tulajdono­sok mindegyike visszakapja az erde­jét, akkor körülbelül az eddigi erdők 50 százaléka mintegy 120 ezer hektár marad állami tulajdonban. Természe­tesen az állam továbbra is érvényesí­teni fogja saját erdőgazdálkodási poli­tikáját, azaz 10 évre előre meghatáro­zott terv szerint kell majd gazdálkodni az erdővel - ez egyaránt vonatkozik az államra és a magántulajdonosokra is. A kitermelt részt pedig legkésőbb két éven belül erdősíteni kell. Meg­jegyzem, hogy egy hektár erdősítés a mai viszonyok mellett 10 ezer koro­nába kerül. Nincs abban valami ellent­mondás, hogy a tulajdonosnak a piaci törvények szerint kell tevékenykednie, ugyanakkor előírják számára, hogy mit, hol, mikor termelhet ki. Ondrej Jurovcík: A piacgazdaság igénye szerint legjövedelmezőbb len­ne a terület egyszerre történő kiterme­lése. De nem engedhetjük meg, hogy bárki, bármikor, bárhol bármit kivág­jon. Szlovákia 40 százaléka erdő, ez mintegy 200 ezer hektárt jelent. Az ilyen kincsre mindenütt az állam fel­ügyel, s az általa megszabott keretek között a tulajdonosnak természetesen van bizonyos szabad mozgástere. De az erdő hosszú távon megtérülő beru­házás, az erdőt csak gazdag ember engedheti meg magának! Az előírások és tervek betartása szigorúan ellen­őrizve lesz az állami erdőknél és ma­gántulajdonban lévőknél egyaránt. A szankciók pedig elég kemények: a szabályok megsértéséért akár 500 ezer korona bírság is kiróható lesz, szélsőséges esetben az állam akár el is veheti a szabálysértőktől a gazdál­kodási jogot. A szankciók mellett azért tá­mogatásra is számíthatnak majd az új tulajdonosok? Ondrej Jurovcík: Túl sok segítsé­get nem kaphatnak. Legfeljebb az Er­­dőgyaparítási Alapból juttathatnak számukra olyan esetekben, amikor például eleget kell tenniök az erdősíté­si kötelességeknek, de nincs olyan területük, ahonnan fát termelhetnének ki, s annak árából erdősíthetnének. Milyen a végső határidő a visszaigénylési kérelmek be­nyújtására? Ján Závodsky: Itt különbséget kell tenni a használati és a tulajdonjogi visszaigénylések határideje között. A használati jog visszaigénylése bár­mikor kérhető, ám az előbbiekben em­lített törvények szerint a tulajdonjog visszaigényléséről szóló kérelmet 1992. december 31-éig kellett benyúj­tani. A törvény szerint tehát aki eddig az időpontig nem kérte vissza az őt megillető erdőterületet, az már nem jogosult annak visszaigénylésére. PINTÉR ATTILA IVIez&gazdasági szövetkezet & K&r&slc&d&lmi tü #c r&b&rt UJ í Januárral lezárult a mezőgazdasági szövetkezetek transzformációja, s ezzel az eddig gyakran használt jelző, a tulajdonosok szövetkezete, magától érte­tődővé vált. A Kereskedelmi Törvénykönyv ugyanis más szövetkezetét nem ismer. A régit kivétel nélkül egy új váltotta fel, amely kizárólag a tulajdonra, a közösen összerakott tökére alapozza termelési tevé­kenységét. Ha szövetkezet, akkor „alaptő­kéjét azon tagbetétek összessége képezi, amelyek befizetésére a szövetkezet tagjai kötelezték magukat“, s a „tagság létrejötté­nek feltétele... a tagbetét vagy a... belépé­si betét befizetése“, olvasható az említett jogszabály 223-as paragrafusának (1), illet­ve (3) bekezdésében. A leírtakból következik, hogy az, aki személyi tulajdonából a szövetkezet házi­rendjében meghatározott összeget (értéket) nem teszi le a közös „asztalára“, nem válhat a szövetkezet tagjává. A szövetkezet tehát magától értetődően a tulajdonosok közössége, így ezt külön kiemelni feles­leges. Tag betét A jelen szövetkezetét a korábbi szövet­kezetektől elsősorban a tagbetét különböz­teti meg. E különbség egy egész sor újsze­rűséget vonz maga után, olyanokat, ame­lyekkel eddig a szövetkezeti tagok nem találkoztak. Czajlik György mérnökkel, a Pozsony­­eperjesi Mezőgazdasági Szövetkezet üzemgazdászával a tagbetét lényegét és az ezzel kapcsolatos újszerűségeket vettük számba.- Szövetkezetünk alapszabályzatában egy személy tagbetétjének nagyságát 50 ezer koronában határoztuk meg. Azok, akik az új szövetkezet alakuló gyűlésén kitöltöt­ték tagbelépési nyilatkozatukat, transzfor­máit vagyonrészükből 50 ezer koronát je­gyeztettek be a szövetkezet javára. Ezek az összegek alkotják a szövetkezet alaptőké­jét. Előfordultak olyan esetek is, hogy a transzformált vagyon értéke nem érte el az 50 ezer koronát. Ilyenkor az érdekelt személyek lehetőséget kaptak arra, hogy más személytől, például nyugdíjas szülőtől átvett vagyonrésszel pótolják a hiányt. Eb­ben az esetben az átvett vagyon értéke nem lehetett kevesebb 50 ezer koronánál, hogy a szövetkezeti vagyonrész ezzel is növekedjen. Mitől Rosszul vagy jól csinálták az eperjesiek, hogy a tagbetét összegét 50 ezer koroná­ban határozták meg? Aki távolabbra néz, az igennel felel. A nagyobb betét nemcsak belsőleg erősíti meg a szövetkezetét, ha­nem a külső kapcsolatok tekintetében is. A nagyobb alaptőke a pénzintézetek szá­mára nagyobb biztosíték, s a szövetkezet hitelképesebb. így a nehéz időszakot, az idei és a további egy-két évet, könnyebben átvészelik. Tény, minél magasabb a tag­alap, annál nehezebb (lesz) egy főiskolát, szakközépiskolát végzett kezdő fiatalnak tagként munkaviszonyt vállalnia a szövetke-' zetben. A házirend szerint ugyanis a belépő tag 20 ezer koronát köteles befizetni, a be­lépési betétet pedig 18 hónapon belül egé­szíti ki 50 ezer koronára. Ha szükség lesz a fiatalokra, ez sem megoldhatatlan problé­ma. Dolgozhatnak a szövetkezetben tagsá­gi viszony nélkül, és ha lesz pénzük, kérhe­tik a felvételüket, mert egy jól gazdálkodó szövetkezetben ilyen áron is megéri tagnak lenni. A Kereskedelmi Törvénykönyv szerint a megalakuló szövetkezet alaptőkéjének egy részéből feloszthatatlan alapot létesít.- Miként tükröződik ez a tagbetétekben? - kérdeztem az üzemgazdásztól.- A tagbetét, vagyis esetünkben az 50 ezer korona két részre osztódik. Negyven százaléka az alapbetét. Ez a feloszthatatlan alap részét képezi. Erre nem jár részese­dés, míg a fennmaradó 30 ezer koronára igen, mégpedig a gazdasági eredménytől függően. Itt mondom el, hogy a Kereskedel­mi Törvénykönyv szellemében alapsza­bályzatunk további betétek befizetését is lehetővé teszi. Ezeknél az eljárás ugyanaz, mint a belépési tagbetétnél. Részesedés Ezzel eljutottunk egy további fontos té­mához, a részesedéshez. A Kereskedelmi Törvénykönyv szerint megalakult eperjesi szövetkezetben ki, miért és mennyit kap?- Szövetkezetünk abból indul ki, hogy a mezőgazdasági tevékenység folytatásá­hoz bizonyos vagyonra, elsősorban földre van szüksége. Nem filozofálgatunk, hogy ki kinek, a szövetkezet a bérbeadónak, illetve a tulajdonos a bérlőnek a kiszolgáltatottja, hanem a törvényes kereteket minden eset­ben betartjuk, és lehetőségeinkhez mérten megfelelő részesedést adunk. A föld hasz­nálatáért haszonbért fizetünk. Az erdőterü­letért bonitás szerint egy hektár után fél százalékot, a szántóért 1,5, a gyümölcsö­sért pedig két százalékot. A területeket megkötött szerződés alapján használjuk, és a haszonbérkulcsok minden tulajdonosra egyformán érvényesek, tehát nem teszünk különbséget tag és nem tag között. Azt is mérlegeljük, hogy annak, aki ingatlantulaj­donának bérbeadását hosszabb időre ga­rantálja, magasabb haszonbért adunk, el­lenkező esetben pedig kevesebbet. Pozsonyeperjesen és más szövetkeze­tekben is a transzformációt követően felme­rült a transzformált vagyon kérdése. A tulaj­donosok, volt jogosult személyek ezt a tör­vényben meghatározott esetekben és mó­don kiválthatják, illetve a szövetkezet hasz­nálatában hagyhatják. Azoknak, akik az utóbbi megoldást választották, haszonbért fizetnek.- A bérbe adott vagyonrészre egy év után fél százalék haszonbért fizetünk. Tag és nem tag között ebben sem teszünk különbséget. A félszázalékos vagyonrésze­­sedést az a szövetkezeti tag is megkapja, aki 50 ezer koronánál nagyobb értékű va­gyonrésszel rendelkezik, és a többletet nem szándékozza mint tagbetétet a szövetkezet rendelkezésére bocsátani. Vagyis vagyon­része, akárcsak a nem tagé, nem képezi a szövetkezet vagyonát, hanem mint idegen tőke vesz részt a termelésben. Mivel ez is újszerű, a leegyszerűsített példa talán segít a lényeg megértésében. Az a volt jogosult személy, aki a Pozsony­­epérjesi Mezőgazdasági Szövetkezetben a transzformáció keretében 80 ezer korona értékű vagyoni betétet kapott és nem lett tagja a szövetkezetnek, évente 400 koronát kap. Ha belépett a szövetkezetbe, akkor 80 ezer korona értékű vagyonából 50 ezret a tagbetétre tett, s amennyiben további, betétet már nem akart, a 30 ezer korona értékű vagyonrészt (fél százalék kamattal) bérbe adta a szövetkezetnek. Nyereség - veszteség A nyereség-veszteség elsősorban a szö­vetkezeti tagokat érinti. Azokat, akik vagyo­nukat 50 ezer vagy további 50 ezer korona értékben lekötötték.- Aki szövetkezetünk tagja, az tagbetéte után részesedik a gazdálkodás eredményé­ből, függetlenül attól, hogy az pozitív vagy negatív előjelű. Itt csapódik le a tagbetét megléte, ebben más a valódi szövetkezet a régitől. Ha veszteséges évet zárnánk, akkor azt minden egyes tagunk megérezné, leginkább azok, akik minimális vagyonnal rendelkeznek. Tagbetétjük az egy főre, tag­ra jutó veszteséggel a kötelező 50 ezer korona értékű tagbetét szintje alá kerülne, és a hiányt készpénzzel kellene pótolniuk, vagyis saját zsebből. Azok, akiknek vagyo­na meghaladja az 50 ezer koronát, látszó­lag könnyebben megússzák a veszteséget, mivel a rájuk eső részt a tagalapjuk feletti részből egyenlíthetik ki. Mindez persze csak elmélet - hangsúlyozta az üzemgazdász. - A valódi szövetkezet egyszerűen nem lehet veszteséges, a tag vagyonát nem herdálhatja el. Pozsonyeperjesen a földmű­velésben a szövetkezeti forma maradt do­mináns, és ezt úgy kell irányítani, olyan munkaprogramot kell kidolgozni, hogy a ter­melés nyereséges legyen. Ellenvetésemre, hogy állami dotációs, ár-, adó- meg kamatpolitika is létezik, ame­lyek ellen egy szövetkezet önmagában alig­ha tehet valamit, még határozottabb volt a felelet.- A szövetkezet vagy mérlegszinten vagy nyereségesen gazdálkodhat, illetve megszűnik. Kilátástalan helyzeteket nem vihetünk tovább, mindazt, ami eleve ráfize­téses, meg kell szüntetni. Hacsak az állam nem lép. Amennyiben a társadalomnak szüksége van olyan termékre, amelynek előállítása, a műtrágyák, szolgáltatások, vegyszerek, vetőmeg, felvásárlási árak stb. miatt egyérteműen veszteséges, akkor an­nak a terméknek hazai termesztését dotálni kell. Ha csak nem akarjuk külföldön megvá­sárolni. Várják az új tagokat A Pozsonyeperjesi Mezőgazdasági Szövetkezetnek jelenleg 154 tagja van, ebből 27 nyugdíjas, egy pedig kívülálló. Ezek az arányok valószínű­leg rövidesen megváltoznak, mivel a volt jogosult személyek közül már többen jelezték, szeretnének belépni a szövetkezetbe. Ugyanezt már az alakuló gyűlésen is megtehették vol­na, de a többség bizonytalan.- Néhány napon belül valamennyi volt jogosult személy megkapja a pon­tos kimutatást földjéről és vagyoni be­tétjének értékéről. A Kereskedelmi Törvénykönyv idevonatkozó rendelke­zései alapján felajánljuk a megfelelő szerződés megkötését a földre és a vagyonrészre is. Gyakorlati munkám során azt tapasztaltam, hogy a tulaj­donosok egy része még mindig nem ismeri a lehetőségeket, nem tudja, hogy mit kezdjen a vagyonnal, amihez a transzformáció révén hozzájutott. A döntés is nehéz, hogy mi az előnyö­sebb, a tagbetét vagy a bérbeadás.- Az üzemgazdász szerint melyik változat a jobb?- Most is azt mondom, amit min­denkinek. Aki nem kockáztat, az nem veszt, de nem is nyert. Van, aki a biz­tosabb fél százalékot helyezi előnybe, viszont van, aki úgymond befekteti vagyonát, és a többet kamatozó tag­betét mellett dönt. Ez mindenkinek személyes joga, így most nehéz meg­jósolni, hogy szövetkezetünk vagyona mennyiben fog változni. Utóirat Mindaz, amit Czajlik György segít­ségével felvázoltunk, egy az egyben természetesen a Pozsonyeperjesi Me­zőgazdasági Szövetkezetben érvé­nyes. Miután azonban minden szövet­kezet a Kereskedelmi Törvénykönyv szerint alakult meg, az alapelvek azo­nosak. így a pozsonyeperjesi példa arra mindenképpen jó, hogy a másutt érdekelt tagok és nem tagok meg­értsék, miben más az új szövetkezet. Ez elég ahhoz, hogy a konkrétumokra rákérdezzenek, a szövetkezeten kívül álló volt jogosult személyek pedig - ha arra még lehetőségük van - megfon­toltan döntsenek, hogy belépnek-e tagnak a szövetkezetbe. A félreérté­sek elkerülése végett: munkaviszony nélküli tagságról van szó, tehát senki se számoljon azzal, hogy ha belép tagnak, majd követelheti a munkát. EGRI FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents