Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-03 / 27. szám

-fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/ ''SSSSSSSSSSSSS/SSSSSS/SS/SSSSSSSSS//SSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSs. rSS/SSS/SS/S//SSSSSSSSSSSSSS/SSSS//SSS/SSSSSSSS//SSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSS/SSSSSSSXS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSXSSSSSSi ///////////1

<(^J-f. c)~ 'l

—te-----1993. február 3.

Kultúra

Szabad Í J.s ic; 5

CSONTOS VILMOS

A csend is él, a csend is lélek. Nyugalmat ád és menedéket. Suttogó, szép szavai vannak, Elhessegetik az unalmat. 1

Én nagyon szeretem a csendet. Sokszor úgy jön - szívemre csenget. Sokszor úgy jön - csókot akarva,

S múzsaképpen gyújt fel a dalra.

Jön, mint emlék, mint régi álom,

S átélem újra ifjúságom. Körülvesznek, akik szerettek,

Egykor régen karjukba vettek.

Sokszor viszont csak hűvös árnya surran be halkan a szobámba,

S idézi könnyes jajdulásom - Útverte sebeimet látom.

Idézi elment apám arcát,

Életének harcát s kudarcát,

Szép terveit, mik rám maradtak; Azokhoz én is hű maradjak.

A csend ilyenkor már bennem él, A csend ilyenkor már nem mesél: Lángot vet, gyújt, csontomig éget S jelzi, tovább merre s mi végett.

öregség, öregség,

Korán megérkeztél Merre is mehetnék,

Hogy útba ne essél.

Sietve mondatod,

Amit el nem mondtam, Villantod a napot: Már-már végsőt lobban.

Sötét lesz - nem félek: Lángoló szívemnek Sugarában lépek,

Irányt nem tévesztek.

öregség, öregség,

Korán megérkeztél,, Türelmes maradj még, Mintha itt se lennél.

Hagyd, hogy az alkonyat Úgy öleljen engem: Hallhassák dalomat, Amerre elmentem.

Csontos Vilmos

M. Nagy László felvétele

Akik mi vagyunk

Nyomorult senkiknek neveznek, akiknek nincs nevük S nincs joguk az élet derűjéhez.

Nincs joguk, csak fájó sorsuknak Kínzó gyötrelmét elsóhajtani,

Mert munkások,

Mert rongyos magyarok!

Mi, eltiprott, kopott alakok,

Kiknek arcán mély barázdákat szántott a gond, Kiknek kérges kezéből hull az arany,

S munkájuk nyomában Dúsra szépül az élet...- Mi senkik vagyunk?- Mert dolgos kezünkön kívül nincsen egyebünk, Csak kopott gúnyánk

És bízó hittel színig telt szívünk.

De lehetünk bár gúnynévvel illetett senkik,

Lenézett, kopott, izzadt alakok S megrúgott alja a társadalomnak,

Mi mégis tudjuk, látjuk és érezzük,

Hogy a mindenséget a mi két kezünk,

A mi tiprott életünknek lelke tartja fenn!

És tudjuk: ha megállnánk tétlenül S kezünkből eldobnánk a munka eszközét,

Akkor megállna a földön az élet!

Akkor meglátnák, megtudnák és megértenék,

Hogy azok cipelik lelkűkben a jövőt,

Az életet s a földnek minden porszemét, - Akik mi vagyunk!

Valaki a földet megcsókolta

Valaki a földet megcsókolta: És zöld ül ni kezdett.

Valaki a fákat megölelte:

S nyomban kirügyeztek.

Valaki fényt szitált a felhőre: S szivárvány született.

Valaki a folyóra mosolygott: S az visszanevetett.

Valaki akkor mellettem megállt:

És megszépült minden.

^ Tavasz lett..., és virágokat hintett

§ (1930) Szívemre az Isten.

[ l

rSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSS/SSSSX/'SSArSSSSSSSSSSySSSSSSSSSSSrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSAfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSySSSySSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSZ

Játékok a szomszédból

A szomszéd ez esetben: Magyarország. A kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzem vette birtokába egészen március 21-éig a pozsonyi Bibiana Gyermekház második emeleti kiállítótermét.- Úgy véljük, helyesen időzített ez a kiállítás - mondja Ol’ga Polonská, a Bibiana szakelőadója. - Ilyen rendezvényekkel sokat tehetünk a jószomszédi kapcsolatokért, hiszen a múltunk közös. Nagy szerencseként könyveljük el, hogy éppen a kecskemétiekre bukkantunk. Az ötlet, hogy elhozzuk ide a Szórakaténusz kiállítási anyagát, dr. Agnesa Schrammovától, a Nemzeti Galéria művészettörténészétől származik, aki Brünnben látta a kecskemétiek kiállítását, s úgy érezte, ezt hozzánk is feltétlenül el kell hozni. Ami számunkra különösen példamutató, hogy az ottani múzeumnak nemcsak játékgyűjteménye van, hanem olyasmivel is foglalkozik, amire mi is törekszünk a Bibianában: a gyerekek számára alkotóműhelyeket tart fenn. Nálunk Hrackoviny címmel rendszeressé váltak az ilyen foglalkozások, melyeket képzőművészeti főiskolások vezetnek.

A nemrég megnyílt kiállítás kapcsán Kalmár Ágnes művészettörténészmuzeológus beszélt a játékok eredetéről:- Olyan játékok után kutatok, amivel valaha Magyarországon játszottak. Nálunk, ahol a játékkészítésnek különösebb hagyományai nincsenek, egészen szembetűnő, hogy a század elején vagy a múlt század második felében egy játékkereskedésben kiváltképp - majdnemhogy száz százalékban - német játékokat lehetett kapni. De nemcsak Magyarországon volt ez így - persze eltérőek az arányok -, hanem egész Európában. A német játékgyártás hatása még Amerikában is jelentkezik. A kiállításon ezért a „polgári játék“ címszó alatt szinte kivétel nélkül német gyári játékokat talál a látogató. Igen kicsi mennyiségben vannak népi játékok, hagyományos gyökerekből merítő mai iparművészek játékai, akik Magyarországon pillanatnyilag a legszínvonalasabb játékokat készítik, ezenkívül a Magyarországon működő kicsi játékkészítő műhelyből is látható néhány darab, ha nem eredeti, akkor rekonstrukció. Azért volt nagyon nehéz ezeket megtalálni, mert annak idején nem tartották becsben őket. A gyári polgári játékok mellett nem volt értékük, hamar kidobták, tűzre dobták őket. A pici kis céhecskék, amelyek fel akarták lendíteni a magyar játékgyártást, sorra tönkrementek: nem tudtak versenyre kelni a német játékgyártó monopóliummal.

Mivel játéktörténetet kutatok, a környező országokban is keresem a játékok eredetét. Voltam már Füleken is, ahol 1939-44 között játékgyártás is folyt, méghozzá színes katalógussal is rendelkeztek. Híres volt ez az üzem, az itt készült játékokat még Ausztráliába is exportálták. Játékmúzeumunkban őrzünk egy füleki tárgyat, a Füleki Iparművek termékét. Egy festett, fából készült kerekes bárányról van szó, amely madzagon húzható. Egy jó minőségű papírcédula látható rajta, Fülek felirattal. Fiurica Vilmos, az Iparművek rendkívül ügyes mérnöke a meglévő fahulladékot próbálta valamiképpen hasznosítani, így született az ötlet, hogy játékgyártáshoz fogjanak. Meghívta - a ma már nyolcvanöt éves- Bencze László festőművészt, aki 1939-ben érkezett Fülekre, hogy német fajátékokat véve mintául, játékokat tervezzen. A gyár katalógusát múzeumi könyvtárunkban őrizzük.

Az Ipolysági Játékkészítő Műhely termékeiről is van a birtokunkban egy katalógus. Az üzem 1942-44 között működött, s főleg háborús menekülteket foglalkoztatott, az ő munkájukból élt. Csak adataink vannak erről, játéktárgyunk innét sajnos nincs.

Kiállításunkat Losoncra is hívták, de ezek a játékok nagyon törékenyek, nem szállíthatók. Pozsonyba azért hoztuk el ezt az anyagot, mert szeretnénk szakmai területen is jó kapcsolatot kialakítani Szlovákia és Magyarország között, s a pozsonyi Magyar Kulturális Központtal is szeretnénk együttműködni. Összeállítunk egy nem kevésbé szép vándorkiállítást, amelyet természetesen akár Losoncra is elviszünk. (Dr. Agnesa Schrammová tájékoztatása szerint a Losonci Nógrádi Galéria részéről Szabó Kinga igazgatónő, Szabó Gyula özvegye is érdeklődött a játékkiállítás iránt, mivel otthon rendelkezik olyan katalógusokkal, amelyeknek mintáit Szabó Gyula éppen az ipolysági játékkészítő műhelynek tervezte. Ezekkel is ki szerették volna egészíteni a bemutatott gyűjteményt.)

A kiállítás megnyitóján kedves ismerőseinket köszönthettük még a Gyermekházban: Nagy Mária iparművészt, aki az elmúlt év folyamán Szepesi Andrea múzeumpedagógussal együtt járt már a pozsonyi gyerekeknél, valamint a Trencsény melletti zlatovcei gyermekvárosban, hogy népi játékok készítésének módját mutassák be az óvodásoknak. Otthoni műhelyükből is hoztak ízelítőt, így a pozsonyi gyerekek a kiállításon a számukra már ismert nemeztárgyakkal (elterjedtebb nevén filc) találkozhattak. Ezeknek az is érdekessége, hogy megfoghatók, hiszen a kiállítás legtöbb darabja - értéke és törékeny volta miatt - üveg alá került.,,Kiállításainkra mindig hozunk olyasmit, amivel játszani is szabad, hogy a gyerekek fizikailag is megismerkedhessenek a letűnt idő utolsó darabjaival. A nemezsátorba, ha kedvük tartja, be is bújhatnak. Március második hétvégéjén megint eljövünk, ismét várjuk a gyerekeket a foglalkozásokra - árulta el Nagy Mária.

Akik a legutóbb eljöttek, nagyszerű élményekkel gazdagodtak: megtanultak gyapjúból szőrlabdát, sapkát készíteni, gyékényből különböző állatkákat, mi több, körmönfonni is. Pedagógusoknak ugyancsak érdemes lenne ellesni a titkot, hogyan lehet foglalkozni a gyerekekkel olcsó eszközökkel- nagyon eredményesen.

HARASZTI ILDIKÓ

Mi lesz a bolha sorsa?

Feydeau-bemutató a Tháliában

Georges Feydeau-ról egyik kitűnő tanítványa, Marcel Achard azt mondta, hogy Moliére óta a legnagyobb francia vígjátékíró. Darabjai ott találhatók a színházak játékrendjén, napjainkban újra felfedezik a „vaudeville főmérnökét“. Komédiáiban káprázatosán működik a bohózati gépezet, amely beindulása után eszeveszetten pörög föl és mindent megkeverve száguld végig a színpadon. Ilyen a „Bolha a fülbe“ is, amelyben egy oktalan féltékenység olyan vígjátéki lavinát indít él, amely magával sodorja és kétségbeejtő helyzetbe kényszeriti a szereplőket.

A szerző egy alkalommal így nyilatkozott: „A bohózatban a szereplőknek, legalábbis ami jellemüket illeti, rendkívülieknek kell lenniük. Ha találtam egy valószínűtlennek látszó főszereplőt, társul adok hozzá egy másodrendű szereplőt, de olyat, aki még valólszínűtlenebb. így a főszereplő mindjárt logikusabbá válik. Ami pedig a cselekményt illeti, mindig a valóságból indulok el. De egy nem várt tényező hirtelen felborítja az események logikus menetét.“

A „Bolha a fülbe“ című bohózatban a váratlan tényező egy nadrágtartó, amely fölkelti madame Chandebise gyanúját, hogy férje félrelépett a Tüzes Kandúrhoz címzett szállóban. Ezért aztán a hölgy váratlan következményekkel járó akcióba kezd, hogy megtudja az igazat. És aki kíváncsi rá, hogy mi lesz a bolhával a fülben, vagyis madame Chandebise rögeszméjével, jöjjön el és nézze meg a Kassai Thália Színház előadását.

Feydeau bohózatát a kassai színházban - vendégként - a beregszászi magyar színház fiatal igazgatója, Vidnyánszky Attila rendezi. Az előadás díszletei és jelmezei ugyancsak vendégtervező, a budapesti Bállá Ildikó munkái. A „Bolha a fülbe“ színpadra állításában a vendégrendezőt Bocsárszky Attila segédrendező és Rapos László zenei munkatárs segítették.

Madame Chandebise szerepében - ezúttal vendégként - tér vissza a kassai színpadra Cs. Tóth Erzsébet, a Komáromi Jókai Színház művésze, olyan tapasztalt színművészek társaságában, mint Lengyel Ferenc, Gyurkovics Mihály, Gombos Ilona, Várady Béla. Játszik a Feydeau-darabban a Thália szinte minden színésze: Kövesdi Szabó Mária, Sz. Danyi Irén, Dudás Péter, Fabó Tibor, Bocsárszky Attila, Pólós Árpád, Korica Miklós, Bocsárszky Pál és a fiatalok is: Kássai Csongor, Rajczi Adrienn, Tóth Éva, Varga Anikó.

A bemutató február 4-én, csütörtökön este hét órakor kezdődik a Kassai Thália Színházban. -ós

£