Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)
1993-02-27 / 48. szám
4 Szabad ÚJSÁG Riport 1993. február 27. Egy csepp is elég A cseppben benne a tenger ' :• : ■:: ' . : : x:: - x :i: . :/ ' • . • '. ' • . íi: ' .:'' ?::: i : :• V' ■' ’: í I. ’: ' ' ' ij •: ■;! • ^ ; ■:' V i ' ’ ' ' : ' ' _ “ • • '; ; . _ ..... ■/: . . .. ViT! V . j : • ■;: ■.• . - • • • . ... . • . . • • :::;. . ....:. •• • . . . .^- Lassan oda jutunk - jegyezte meg a minap epésen egyik palócföldi ismerősöm hogy csak a megszállottak meg a bolondok maradnak tovább vállalkozók. Ugyancsak az Ipoly mentén hallottam, hogy például Nagykürtösön és környékén már nem vasorrú bábával, ördöggel, vagy seprűnyélen nyargalászó boszorkánnyal riogatják rakoncátlankodó, szófogadatlan csemetéiket az emberek.- Ha nem fogadsz szót - korholja az anyuka a tűzre rossz fát tett csemetéjét -, vállalkozó leszel, aztán megnézheted magad. A nagykürtösi régióban még a múlt év végén 1235 magánvállalkozót tartottak számon, mára azonban már közülük mintegy nyolcszázan „lehúzták a redőnyt“, viszszaadták iparengedélyüket. Hogy miért? Nos, ennek jártam utána a hét elején... Pár héttel ezelőtt, konkrétan 1993. január tizenkilencedikén a Nagykürtösi Vállalkozók Szövetsége egyik vezetője, valamint a Szlovákiai Vállalkozók Szövetsége losonci és rimaszombati járási tanácsának elnöke - tagságuk nevében is - nyílt levélben fordult a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának és a Szlovák Köztársaság kormányának az elnökéhez. ......Járásainkban magas a munkanélküliek száma - olvasható a fogalmazvány például a nagykürtösi, Palóc regionális közéleti hetilap idei negyedik számának címoldalán -, és ez még fokozódni fog, ha a vállalkozók gazdasági és szociális helyzete rosszabbodik. A három járásban pillanatnyilag 8 478 bejegyzett vállalkozó működik. Ezek a vállalkozók legkevesebb 15 ezer embert foglalkoztatnak... Sok vállalkozó 1992 végén nem újította fel, vagy pedig visszaadta engedélyét... Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a vállalkozók az elfogadott adótörvény alapján, az adó kifizetése után képtelenek az egyszerű újratermelésre, vagy pedig csődöt jelentenek... A magas adóztatásnak a következménye, hogy aránytalanul emelkednek az árak, ami közvetlenül érinti a fogyasztók széles rétegeit. Felajánljuk segítségünket a problémák megoldásában és kérjük, hallgassák meg a mi javaslatainkat is...“ A vállalkozók úgy érezték, (végleg) betelt a pohár. Az elmúlt időszakban több ízben is találkoztak Losoncon a Rimaszombati, Nagykürtösi, valamint a Losonci járás vállalkozóinak képviselői, hogy megvitassák a legfőképp a kis- és középvállalkozókat érzékenyen érintő helyzetet. A nyílt levél nem hozott érdemleges eredményt, ezért került sor a pozsonyi tiltakozó akcióra, továbbá a losonci nagygyűlésre is. A nyílt levél egyik aláírója dr. Kalmár Tibor vállalkozó, a Nagykürtösi Vállalkozók Szövetsége alapítója is. Kalmár doktor gyermekorvos, ám elfuserált forradalmunk hajnalán hátat fordított tanult szakmájának, s 1990 áprilisától vállalkozó lett. Mostanság rendkívül harapós a kedve. Az örökmozgó, fiatalos, temperamentumos férfival nagykürtösi irodájában beszélgettem. • Mi a baj, doktor úr? - Dühös vagyok. Elsősorban és legfőképp pedig a kormányra és a parlamentre vagyok dühös. Hiszen a kormány kidolgozta, a parlament pedig elfogadta a nemzeti biztosítóról szóló törvényt, amely meggyőződésem szerint rövid időn belül a csődbe kergeti majd a legtöbb kisvállalkozót. • Mi a kifogása a nemzeti biztosítóról hozott törvény ellen?- A törvény maga ugyanis rossz, mégpedig úgy, ahogy van. Az óriási biztosítási adó, az útadó, a forgalmi adó, a hatalmas kölcsönök kamata szinte minden fillért kivesz a maszekok zsebéből, nem marad pénzünk újabb beruházásokra, holott a magánvállalkozást a tőke ésszerű forgatása élteti. • Ha sikeres a vállalkozó, többjut az államkasszába is?- Természetesen. A minisztériumok illetékesei a törvények megalkotásakor nem a valós helyzetből indulnak ki. Ennek egyik oka pedig az, hogy a kormányban édeskevés a jó pénzügyi szakember... Apropó, pénzügyminisztérium. A pénzügyminiszterünk, Július Tóth nem is olyan túlságosan régen a nép ellenségeinek titulált bennünket, vállalkozókat. • Kísért a múlt?-Sajnos, igen. Mintha a Gottwald elvtárs ezerkilencszáznegyvennyolcban szajkózott dörgedelmeit hallanám. De tovább megyek. Andrej Find'o, a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke azzal vádolt minket, hogy a vállalkozók a ludasak a devizatartalékok lecsökkenéséért, ami egyben - legalábbis állításai szerint - azt is jelentik, hogy a fiatal Szlovák Köztársaság létét akarjuk aláásni. Folytassam még? Ilyen bárgyúságok Európában talán már csak nálunk hangzanak el. • Hol hát a hiba?- Aki nyitott szemmel jár, láthatja: kapkod a kormány. Egymásnak szinte teljesen ellentmondó rendelkezések, intézkedések Dr. Kalmár Tibor vállalkozó (A szerző felvétele) születnek, visszamenő hatállyal érvényesített törvények látnak napvilágot, mamelukhad uralkodik felettünk, csinovnyikok keserítik az életünket, politikusainknak meg, ahogy mondják mifelénk ,,halvány segédminiszteri sejtelmük sincs“ a politizáláshoz... Fallal a fejnek Szlovákia erőszakos iparosításának most, mi isszuk a levét. Nagykürtösön például jó pár éve LIAZ (fiók)üzem épült. A Kürtös patak mentén gyártott gépalkatrészek száz és száz kilométert „utaztak“, míg eljutottak rendeltetési helyükre. A fölösleges kiadások senkit sem érdekeltek, a fő, vallották az elvtársak, hogy a nép érdekében nem riadunk vissza semminemű áldozattól. S közben észre sem vettük, hogy mi lettünk az igazi áldozatok. A vállalkozók csődbe jutnak, az üzemek haldokolnak, a mezőgazdasági szövetkezetek, állami gazdaságok a sír szélén tántorognak, nem is csoda hát, hogy már most mintegy 20 százalékos a járásban a munkanélküliség. Földművelésbe, holott mezőgazdasági vidékről van szó, nem fognak sokan, félnek az emberek, hiszen senki sem tudja, mit hoz a holnap, minek lesz piaca, mondjuk nyár derekán, s mit mennyiért tudnak majd értékesíteni. Az egyes munkáért viszont azonnal kell - és sokszor horribilis összegeket -fizetni. A vállalkozók egyre-másra adják vissza az iparengedélyt, hiányoznak ugyanis a korrekt játékszabályok, mindenki (létbizonytalanságban él. Kalmár doktor szerint dilettánsok tartják kézben a kormányrudat. Azért is őgyeleg a szekér, hol „tüled” hol „hozzád.“ Ha felajánlanák neki, magyarázta, hogy üljön egy Boeing pilótafülkéjébe és az „óriásmadarat“ a több száz főnyi utassal repítse mondjuk a tengerentúlra, gondolkodás nélkül nemet mondana, visszautasítaná az ajánlatot, mert még életében nem vezetett repülőgépet.-Öngyilkos vállalkozás volna - jegyezte meg -, meg aztán felelősségérzet is van a világon... A baj az, hogy honatyáink ezt valahogy nem tudják felfogni. Persze, meglehet, hogy nem is akarják megérteni. Politikacsinálóink más szemében a szálkát is meglátják, a magukéban azonban a gerendát sem veszik észre. S minduntalan másokban keresik a hibát. Ők természetesen makulátlanok. Most, hogy már a csehekre nem lehet hivatkozni, következnek a magyarok, a cigányok... a vállalkozók? Kalmár Tibor szókimondó ember. Azt mondja, neki már nincs vesztenivalója. Munkahelyén, az ablakkilincsre függesztve vezérpolitikusunk „némileg kozmetikázott“ figurája lóg.-A valódi demokráciában a törvények segítik a vállalkozót - bizonygatta -, nálunk meg hurkot dobnak a nyakába, s még a széket is kirúgják a lába alól... Kedvezmények helyett újabb és újabb adókkal terhelnek meg, még az élettől is elveszik a kedvünket. Az állam rólunk nyolc bőrt akar lehúzni, lenyúzni egyszerre. Sajnos, nagyon is kilóg a lóláb: napnál világosabb, hogy kizárólag a pénzszerzésre megy ki a játék. A vállalkozó orvos kényszerűségből módosított pályát. Kénytelen volt megértetni a kórház vezetésével az elképzeléseit. A gyermekosztály vezető főorvosa volt: 16 doktor és hatvan egynéhány nővér, ápolónő munkáját irányította. Aztán kikezdték. Az akkori vezetők, az egykori elvtársak, ma már ismét hatalmon vannak. S demokráciáról szónokolnak. Nos, ennyit ér a mi demokráciánk. Ezerkilencszázkilencven tavaszán még azt tervezgette a vállalkozása révén szerzett pénzből magánrendelőt nyit. Terve dugába dőlt, csak terv maradt, s belátható időn belül nem is lesz belőle semmi... Egymillió korona hitelt vett fel, de a horribilis adóterhek és az egyre emelkedő kiadások miatt képtelen lesz akárcsak a kamatokat is törleszteni.- Nincs érdemleges érdekképviseleti szervezetünk - állította -, s nincs kihez fordulni jogorvoslásért sem. A falatozón és a presszón kívül használtruhaboltja van. Alkalmazottai közül már négyet kénytelen volt elbocsátani. Ha nem akar teljesen eladósodni, fel kell számolnia a vállalkozást.- Világos, érthető törvényekre lenne szükség - jegyezte meg -, azt a törvényt, amely akár csupán egyetlen állampolgár érdekeit sérti, újra kell szerkeszteni. Minálunk most úton, útfélen mindenki a nemzeti érdekekre hivatkozik. Akár régebben, de akkor pártérdekekről beszéltek. Sokan a demokráciát faltörő kosnak, eszköznek szeretnék felhasználni a meggazdagodáshoz. Micsoda világ az, ahol az ügyeskedők, a csencselők keresnek, a becsületes vállalkozóknak meg felkopik az álluk?-Az állam „uzsorakamatra“ ad kölcsönt - nehezményezte Kalmár Tibor -, holott még a sötét középkorban is levágták a kezét annak, akal tíz százaléknál többet merészelt kérni a tőkéjéért. Minálunk, folytatta némi töprengés után a gondolatsort, mint a régi Egyiptomban, egy munkásra, egy vállalkozóra egy adószedő és egy hivatalnok jut. A többiek meg a kormány dicsőségét hirdető piramist építik. Az amerikai elnök már egy héttel a hivatalba lépése után is nyíltan beismerte, hogy bizonyos dolgokat rosszul ítélt meg - csapott dühösen tenyerével az előtte fekvő iratkötegre -, a vezetőink viszont, ha hibáznak is, hallgatnak, akár a sír. Szerintem azok tévedtek a legnagyobbat, akik ezt a kormányt hatalomra segítették. A bökkenő csupán az, hogy az ö „tévedésükért“ nekünk, többieknek is szenvednünk kell. ZOLCZER LÁSZLÓ „Bort iszik az úton járó, Akár szegény, akár báró..." (Magyar népdal) A Rimaszombat és Kassa közti útvonalon utazóknak biztosan megakad a szemük Füge községnél egy új épületen. Frissen festett cégtábláján a MOTOREST ÉVA felirat olvasható. A tiszta környezet, a tágas parkoló, a két fedett pihenő csábító az országút fáradt vándorai számára. Egy romantikus nádas szóién rekordidő alatt - épült meg a Bodolló Mária családi vállalkozását dicsérő motorest. A nyitás 1992. október 1-jén volt, s azóta napról napra egyre többen megállnak itt, hogy kellemes környezetben - viszonylag olcsón - felfrissüljenek. Engem riporteri kíváncsiság irányított az „Évához“. A tulajdonos, Mária sajnos éppen nem volt otthon, így a fiával: Péterrel beszélgettem. • Kinek a fejében született meg az ötlet?- Az ötlet az egész családé, de legfőképpen az anyámé, aki közel húsz évig dolgozott a vendéglátóiparban. így nemcsak elméleti ismeretei, hanem gyakorlati tapasztalatai is bőségesen vannak. Tervét mindannyian támogattuk. Persze, az induláshoz pénz, sok pénz kellett. • De mint látom, végül is sikerült.- Hát igen, de nehezen ment. Eladtuk a két családi házat meg az egyik autót és az ékszereket, s természetesen kölcsönt is vettünk fel. Az induláshoz 150 000 korona kamatmentes, majd később még újabb 250 000 korona kölcsönt hajtottunk fel. • Nem félnek az esetleges üzleti pangástól?- Az első hetekben volt bennünk egy jó adag aggodalom, de szerencsére „felfedeztek“ bennünket. Ugyan IV. osztályú étterem vagyunk, de vendégeinknek II. osztályú kiszolgálást biztosítunk. így, aki betér hozzánk, kellemesen csalódik. Nincs okunk a panaszra. Közben a csinos felszolgálólány, Bodnár Alenka asztalomra tette az ízletes menüt: a káposztalevest, és a tejföllel gazdagon leöntött szalonnás, juhtúrós sztrapacskát. • Kit illet a dicséret az ízletes, gömöri ételekért?- Minden dicséret a nagymamáé, aki 25 évig főzött különböző tornaijai konyhákon, és aki őseitől örökölte a finom, laktató ételek receptjét. • Hány munkaerőt alkalmaznak?- Jelenleg négyet. Sokszor az egész család nekiül krumplit hámozni. Nyár elejére - ha elkészül a bár is - újabb alkalmazottakat kell felvennünk. Amíg az ifjú tulajdonos szavait hallgatom, figyelem a forgalmat is. A teremben otthonos hangulat uralkodik. Az ablakon tiszta függöny lóg, a falakat edények és virágok díszítik. Beszélgetésünket néhány percre félbeszakítja két üzletkötő, akik friss hentesárut kínálnak. Miután Péter megállapodik velük, folytatja a beszélgetést.- Különösebb gondunk nincs az áru beszerzésével. Sokkal nehezebb volt megvásárolni a területet, és megszerezni az építkezési engedélyt. Persze, akadtal^akik gáncsoskodtak, de voltak segítőtársaink is. Elsősorban az állami útkezelőség igazgatóságának, személy szerint Miklovic úrnak köszönhetünk sokat. Velük a mai napig nagyon jól együttműködünk: ők építették a parkolót, és ők is tartják karban. De sokat köszönhetünk az ismerősöknek, barátoknak is, akik segítsége nélkül az „Éva“ talán csak húsz év múlva épült volna fel... GÖMÖRI KOVÁCS ISTVÁN
