Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-25 / 46. szám

4 Szabad ÚJSÁG Tallózó 1993. február 25. Idén még biztosított a gyógykezelés, de... A szlovákiai fürdők a túlélésért küzdenek Szlovákiában 23 természetes gyógyfürdő van. A szlovákiai balneoterá­pia pozitívumaihoz tartozik a természeti források hatékonysága, a fürdők munkatársainak szakmai színvonala és a gyógyfürdők jól kidolgozott koncepciója. Eddig évente több ezer beteg kereste fel a gyógyfürdőket. Most vajon milyen a helyzet? Hozzájut-e az átlagos állampolgár a gyógy­­fürdös kezeléshez? Túlélik a fürdők a válságos helyzetet, vagy pénzügyileg összeomlanak? A Slovthermae állami vállalat gyógykezelési ügyosztályának veze­tője, dr. B. Őicelová szerint mindmáig a gyógyfürdők igénybe vételében mi­sem változott. A gyógykezelést az egészségügyi minisztérium 1990. évi előírásai szerint folytatják. A beteg választhat: meghívót kér-e vagy beu­talót. Az ún. meghívásos betegekért a számlát az egészségügyi minisztéri­um költsévetéséböl fizeti. A betegek kiválasztása negyedévekre előre tör­ténik, és a regionális fürdőügyi bizott­ságok ajánlásától függ. Az ún. beuta­­lós betegek számláját a munkaügyi minisztérium állja. A javaslatot a keze­lőorvos adja, aki a regionális biztosító­nak továbbítja ajánlását. „Lényegé­ben semmi sem változott“ - mondja dr. Őicelová -, „csak a szociális ügyi járási igazgatóságokat a regionális biztositók váltották fel“. Az elökészülőben levő változtatá­sokat a betegbiztosító végzi el. Az új előírások jelenleg vita tárgyát képezik és alakulóban vannak. A szlovákiai gyógyfürdők nemzet­közi jó hírnevük ellenére számos problémával küszködnek. Az árak emelkedtek, a költségek nagyobbak lettek, de az egészségügy pénzcso­magja idén vékonyabb, mint tavaly volt. A gyógyfürdőkbe a múltban keve­set ruháztak be, és mára számos gyógyfürdő lepusztult. Ez annak is köszönhető, hogy értelmetlen a jogi szabályozás, ámely szerint a fürdők nyereségük 55 százalékát kötelesek átutalni az állami költségvetésbe. A helyzet odáig fajult, hogy egyes városok a fürdőktől használati díjakat szednek be anélkül, hogy akár egy koronát is beruháznának fenntartá­sukra. A szlovákiai gyógyfürdők válaszúi­hoz érkeztek, amelyen eldől: marad-J'mow Milyen lesz a gyógyfürdőbe történő beutalás a jövőben? „A biztosító teljes egészében té­ríti az egészségügyben megkezdett gyógykezeléshez közvetlenül kap­csolódó gyógyfürdői kezelést. Ez a komplex gyógyítás keretében tör­ténik. Bizonyos diagnózisok eseté­ben (hozzájárulásos kezelés) a be­teg maga is hozzájárul a költségek­hez, például a szállást teljes egé­szében fizeti majd“ - mondja Őicelo­vá doktor. A részletes kategóriákba sorolást a biztosító irányelvei határoz­zák meg, amelyeket az egészségügyi és munkaügyi minisztérium ad ki. Ezek jóváhagyására várnak most. A külföldi gyógykezelést a jövőben a betegek teljes egészében maguk térítik majd. Csehországban ez év január else­jétől a gyógyfürdők együttműködnek a betegbiztosítóval. Szlovákiában ez az együttműködés még gyermekcipő­ben jár. Az eredmény a megválaszo­latlan kérdés: megmaradnak-e a szlo­vákiai gyógyfürdők. OTO BALOGH .- Beleőrülök az értetlenségedbe, pedig olyan egyszerű: a villanyáram kellemesebbé teszi az életet, a villanyerőművek pedig éppen ellenkezőleg MIROSLAV KEMEL rajza, LIDOVÉ NOVINY nak-e vagy sem. Túl sok optimizmusra nincs ok. A köztársaság kettéosztása még bonyolultabbá tette a gyógyfür­dők ügyét. A csehországi fürdőkkel a kapcsolatok korlátozódtak. Dr. Őice­lová szerint a szlovákiai betegek cseh­országi gyógyfürdőkbe szerződéses megállapodások alapján mehetnek. Gyakorlatilag olyan betegségek gyó­gyításáról van itt szó, amelyekre Szlo­vákiában nincs mód. Ilyen a gyermek­­bénulás utáni állapot, a súlyos baleseti sérülések utókezelése, a tartósan mozgássérültek stb. „Cseh partnere­ink igen korrektek. A szlovákiai be­tegeknek ugyanannyit számláznak, mint a csehországiaknak“. Verdi Rigolettójából pantomim lett Hogyan sztrájkolnak az operában? A prágai Állami Operaház énekka­rának sztrájkja múlt héten kezdődött. Verdi Rigolettójának előadásán a kar nem énekelt, csak játszott. A tiltako­zásra a kar vezetői szerint azért került sor, mert tartósan túleróltetik az éne­kesek hangját. A feszült helyzet továb­bi alakulásáról még nem érkezett je­lentés. TÍZ ÓRA PRÓBA NAPONTA Az előadás megkezdése előtt a kar tagjai elnézést kértek a nézőktől, és megindokolták magatartásukat. Hang­súlyozták, hogy nincs szó fizetéseme­lési követelésről. A megállapodás a színigazgatóval azonban már hóna­pok óta lehetetlen. Ezzel a lépéssel figyelmeztetik Karel Drgác igazgatót, hogy új feltételeket kell teremteni a be­mutatók előkészítéséhez és a reperto­ár ismétléséhez. Azt követelik, hogy csökkentsék az évi hat bemutató szá­mát. A napi tíz óra hosszat tartó pró­bák az énekesek szerint hangtechni­­kailag tarthatatlanok. Egy kérdés Július Tóth pénzügyminiszterhez Mindenki fuldoklik • Miniszter út, a földművesek azt beszélik, hogy a pénzügyminisztériumban a medve még téli álmát alussza, ezért nem oldották fel a dotációkat, és a föld­művesek így nem tudják megkezdeni a tavaszi munká­kat. Mikor ébred fel a medvéjük? JÚLIUS TÓTH, Szlovákia pénzügyminisztere:- Nem tudok róla, hogy ne kapták volna meg a dotáció­kat olyan mértékben, ahogyan ez az állami költségvetés­ből kijár. Az összeg hét százalékát a földművesek meg­kapták, nem tudok róla, hogy valamiféle külön dotációkat kellett volna kapniuk. Különbséget kell tenni aközött, amit a kormány elrendel és amit ajánl. Ha azt ajánlja, hogy értékeljük át a hitelnyújtás feltételeit és hitelhatárértékeket nem határoz meg, akkor hitelek nem lesznek. A pénz­ügyminisztériumnak a kormány nem adhat utasítást, hogy hívjon le a mezőgazdaság számára tíz milliárd koronát, ha ez a tízmilliárd nincs. A magam részéről úgy vélem, hogy a pénzügyminisztérium a mezőgazdaságért annyit tett, mint amennyit semmilyen más ágazatért. Mindenki fulladó-NŐVE SLOVO zik. Ha valaki fuldoklik és azt várja, hogy tízen ugranak a segítségére, az szerintem felelőtlen. Sokan fuldokolnak az iparban, elmerülnek vállalatok, mégsem mondják, csi­náljatok velünk valamit. A kormány sok mezőgazdaságot érintő intézkedést hozott. Elég segítséget nyújtott, enged­ményt tett, hogy a jó mezőgazdasági vállalatok felemel­kedjenek, de sajnos, a rosszakat fel kell számolni. Minél előbb, annál jobb. A morva — szlovák határon Daniel Stfílka mérnök szinte meg­oldhatatlan helyzetbe került: háza pontosan a határon áll, a villanyt Szlovákiából, a gázt Csehországból kapja. A morva lapok szerint senki sem tudja, hogy fog a mérnök úr fizetni, s főleg - mivel. Hasonló a helyzet a Vlárai-szorosban levő vasútállomással, amelynek főépü­lete Morvaországban áll, de a váltó- és jelzőkészülék-kezelők munkahe­lye Szlovákiában van. Helyi összeomlás fenyeget Csak a pénznem elválasztása után lett igazán látható a cseh-szlovák ha­tár, s a várakozásoknak megfelelően jókora nehézségeket okozott, amelyek helyi gazdasági összeomláshoz ve­zethetnek. Hodonínban egyetlen hét alatt az élelmiszerboltok forgalma lé­nyegesen csökkent, hiszen ide jártak bevásárolni a szomszédos szlovákiai falvak lakói. De nekik most nincs mivel fizetniük, és a hodoníni bankok egy szlovák koronáért csak 0,90 cseh ko­ronát adnak, ami persze, kész ráfize­tés lenne a vásárló számára. A szom­szédos Hollóban az első héten a ban­koknak nem is volt cseh koronájuk, de nemhivatalosan a helyi kocsmákban 1:1 arányban beváltották, vagy egye­nesen a szlovák pénzt is elfogadták a magánkereskedők. Ez teljesen ért­hető egy olyan helyen, ahol nagyszá­mú ember jár naponta munkába a ha­táron túlra. Abban az esetben viszont, ha leértékelnék a szlovák koronát, a szlovákiai Holíc a morvaországi Ho­­donín és környéke bevásárló központ­jává válna. Mindeddig ilyesmi nem történt meg, ellenkezőleg: a cseh ol­dalon a határnál sorompót állítottak fel, és időnként a személygépkocsikat is ellenőrzik. Ezeken az autókon január­ban még probléma nélkül szállították a kiskereskedők az árut Hodonínból. Mindeddig csak egy élelmiszer-keres­kedő ment tönkre, aki kijelentette: nem éri meg neki, hogy a Hodonínból ho­zott árut a szenici (Senica) vámhiva­talba szállítsa, és a mostani 10 kilomé­ter helyett minden szállítmánnyal 56 kilométert tegyen meg. Pedig a megol­dás egészen egyszerű lehetne: elég lenne, ha a vámhivatal kirendeltséget telepítene mindkét oldalon. Az állami­gazgatásnak azonban, úgy tűnik, más gondja van, és jobb ügyhöz méltó buzgalommal az erdei utak és ösvé­nyek eltorlaszolásán fáradozik, mert az ösvényeken elkerülhető a határel­lenőrzés. Számos szlovákiai lakosnak morva területen van a kertje, szőlője, Szakolca vidékén ugyanez fordítva van. Mindkét oldalon azon töprenge-Danlel Strílek mérnök, a vágújhelyl elektrotechnikai szakmunkásképző oktatója, Moravské Lieskové-i lakos,élete legfurcsább helyzetébe került. Családi háza ugyanis pontosan az új cseh-szlovák határon áll. A villanyáramot Szlovákiából kapja, a gáz- és a telefonszámlát a Cseh Köztársaságban fizeti Fotó: STEFAN KACENA (TA SR) a SME na kazdy den lapban TORZUL A HANG Az énekkar tagjai a továbbiakban közölték, hogy a kimerítő mindennapi felkészülés után az előadáson nem képesek maximális teljesítményt nyúj­tani. „Az emberi hang a tartós túlter­helést csak egy bizonyos határig viseli feskvdemk el, s ez a határ nem léphető túl anél­kül, hogy tartósan ne károsodjék " - hangsúlyozták a kar tagjai a nézők­höz intézett nyilatkozatukbán. Az Álla­mi Operaház tagjainak pártjára állt a Hivatásos Énekesek Uniójának főtit­kára, R. Bezdék is. ,,Az énekkar tagjai sem pszichikaiig, sem fizikailag nem bírják tovább“ - állapította meg. MEGKEZDŐDTEK A TÁRGYALÁSOK A hangtalan sztrájkot követő napon az Állami Operaház épületében meg­kezdődtek a tárgyalások az igazgató­ság és a kar művészeti tanácsa kö­zött. Lapunk többszöri érdeklődésére az Opera igazgatósága közölte, hogy a tárgyalások folytatódnak. A hét vé­gén még nem tisztázták, hogy Doni­zetti Szerelmi bájital c. operáját is csak jelekkel ,,énekli-e“ a kar, vagy az igazgató leveszi a műsorról az elő­adást LADA HESOVÁ, JAN ŐTÉTKA VI nek, hogyan szállítják majd haza a ter­mést. Karel Thiele, a Cseh Központi Vámhivatal sajtófőnöke szerint a kis határforgalomban engedményekre nincs kilátás: A tulajdonosok elvihetik ugyan terméküket, de például a szilvó­­riumot többszörös úttal kell hazavinni, mert személyenként csak 1 liter enge­délyezett. Mivel a tízkoronások továbbra is érvényesek mindkét köztársaságban, mindennapi igény van rájuk és a ke­reslet irántuk magasan meghaladja a kínálatot. A „közös“ pénznem nélkül nem tudnak meglenni a határon át munkába járók. Az autóbuszok a,szlo­vákiai falvakból hozzák a munkásokat Hodonínba és a morvaországi munká­sokat a szakolcai Grafobalba, de mivel a buszok a szakolcai üzemhez tartoz­nak, a buszvezetők csak szlovák koro­nát fogadnak el. A határvédelem nem reális A legjobban attól félnek az embe­rek, hogy megszűnik a jelenlegi ví­zummentes forgalom. Most bárhol át­léphető a határ a hivatalos átkelőhe­lyeken kívül is. Az ok közismert: szá­mos falu a határ mindkét oldalán terül el, de csak egy oldalról közelíthető meg. Normális határforgaiom itt elkép­zelhetetlen. Minden ösvényen még­sem lehet vámházat építeni. A határ­őrzés is igen bonyolult, s az illetékes szervek aligha számíthatnának a la­kosság támogatására. Mint azt Bau­­dys miniszter is elismerte, a határra kivezényelt katonákra a helyi lakosság úgy nézett, mint hívatlan vendégekre, és véleményüket nem is rejtették véka alá. A vámosokra is vegyes érzelmek­kel tekintenek az emberek. A lakosság többsége nem titkolja, hogy számukra a legjobban Csehszlovákia felújítása felelne meg, bár tudják, hogy - erre nincs remény. JAN RYCHLÍK Megtermett ember, 1942-es születésű. Már kisgyerek korában tudta, mit akar elérni az életben. Sok mindenről le kellett monda­nia, fel kellett áldoznia szabad idejét, folyt a könnye, és patakzott róla az izzadság, de ő konokul birkózott az akadályokkal, és haladt kitűzött célja felé. Korán, már a ka­maszkorban, elérte első sikereit. Megismer­ték Szlovákiában, valamivel később Cseh­országban is. Nem tartott sokáig és neve fogalommá vált külföldön is. Vlado számta­lanszor küzdött hazájáért, és minden erejét Slovensky denník Ludové noviny pre Slovensko bevetette. A tömeg éljenzett. Szimbólummá vált, amelyet nem lehet elfelejteni. Az idő rohamosan múlik, és ezért valaki­nek eszébe jutott, hogy Vladót,,nyugdíjba“ kellene küldeni. Ezzel a gondolattal egy időben különféle korú és képzettségű em­berek sokat foglalkoztak. Az egyik csoport úgy vélte, hogy Vlado korára való tekintettel levonulhatna a színpadról, mások viszont nem akarták elengedni. Többször is vissza kellett térnie. Sokezer torokból zengett az „Éljen Vlado!" Újból sokak példaképe lett. Neki is köszönhető, hogy hazánk bizonyos értelemben fogalommá vált a világban. Ilyen volt a mi Vladónk dicsősége teljé­ben. Szerették a Morva folyó mindkét part­ján. Az ő érdeme is, hogy a csehek és a szlovákok akkor közelebb álltak egymás­hoz, mint ma. Amikor Vlado Dzurilla vég­képp elköszönt a hokitól, a kaputól, amelyet védett, a csehszlovák hokit nagy veszteség érte. Manapság mintha Szlovákiában megis­métlődne a helyzet. Újból Vlado, újból 1942- es évjárat, ismét éljenez a tömeg. Az előbbi­től eltérően azonban ez az ellenfélnek soha­sem nyújt kezet, nem tartja be a fair play szabályait és egyáltalán nem bírja elfogadni a vereséget. És nem szereti, ha a bíró fault fütyül. JURAJ KRÁL A TALLÓZÓ oldalon megjelente­tett írások nem tükrözik szükségsze­rűen a szerkesztőség véleményét, csupán áttekintést adnak arról, mit írnak más lapok. Egyes cikkeket ter­mészetesen rövidítve közlünk.

Next

/
Thumbnails
Contents