Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)
1993-02-25 / 46. szám
/ ■in—**'e reweHesMwW*« INFORMACNí STttEMSKO 5j»eci«l. ad**. OKKfcSNEJ KNiZNKE (}| |1 *UNM**Á ****** / U / IMI KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI NAPILAP CSÜTÖRTÖK 1993. február 25. III. évfolyam 46. szám Ára 3 korona Kissé megkésve, de tombol a tél Mátyás-napi ítéletidő Hosszú készülődés után megérkezett hozzánk is a tél. Hóval, széllel, hideggel, ahogy dukál. Az ilyesmire mondják, farkasordító hideg. Tegnapelőtt lapzárta táján érkeztek szerkesztőségünkbe az első hideget, havat „hozó” hírek. Az erős északi, északnyugati szél és a kemény hideg újra ránk kényszerítette a nehéz télikabátokat, bundákat A Szlovák Hidrometeorológiai Intézet másnapra sem jósolt jobb időjárást Tegnap, jégtörő Mátyás napján az időjárás nemhogy enyhült volna, méginkább zordabbra fordult. Az egész országban havazott, Nyugat-Szlovákiában a szél erőssége elérte a 6 m/s sebességet. A délutáni órákban a szél még jobban felerősödött, így a legnagyobb gondot a hótorlaszok okozták. Poprádon olyan mennyiségű hó hullott, hogy teljes ütemben dolgoztak a hómunkások és a hóeltakarító gépek. A hófúvások néhány mellékutat járhatatlanná tettek, fél napba tellett a hóbuckák eltakarítása. Mint mindig, most is a Tátrában hullott a legtöbb hó. Tegnap, mivel a szél ereje némileg gyengült, a havas hegyoldalak nagyon csábították a sízőket. Vigyázat! Egyes helyeken lavinaveszély fenye(Folytatás a 2. oldalon) Amihez csupán emberség kel Magyar lapok a közös gondokról A társnemzetről és a Kárpátok-Eurorégióról Szinte minden magyarországi lap jelentős terjedelmet szentel a szlovákiai magyar értelmiségiek lévai találkozójának. A Népszabadság Duray Miklós mondandóját hosszan idézi: „Az Együttélés elnöke borús képet festett a jelenlegi szlovákiai helyzetről, leszögezve, hogy az esetenként megszerzett jogokat később sokszor visszavonják. A szlovák alkotmány nem garantálja a nyelvhasználatot, a jogegyenlőségei s a nemzeti kisebbségek politikailag is másodrangúvá fokozhatok le. Duray Miklós javasolta, hogy a külföldi gyakorlat és a nemzetközi kodifikációs tapasztalatok alapján a társnemzet kifejezéssel váltsák fel a kisebbségi kifejezést. Ez utalna az egyenrangúságra és már megfogalmazásában is megelőlegezné, garantálhatná jogaikat. Adott esetben vonatkozna ez azokra a szlovákokra is, akik a felvidéken magyar községben élnek, s akik helyzete gyakran témája a szlovákiai sajtó aggódó hangvételű írásainak. A Magyar Hírlap című budapesti liberális napilap tudósítója beszámol arról, hogy heves és hosszantartó vita bontakozott ki a lengyel parlament alsóházában a Kárpátok-Eurorégió létrehozása körül, amelyről egy héttel ezelőtt annyira hiányolták a résztvevők a szlovák külügyminisztert. Megfigyelők szerint a lengyel parlament vitája elsősoroban az európai integrációt támadja, tagadva annak minden formáját, és csak ürügyül használja fel ehhez a Kárpátok-Eurorégió szerveződésének kritikáját. Szintén a Magyar Hírlap foglalkozik Jozef Zieleniec cseh külügyminiszter kijelentésével, mely szerint az európai szervezetekhez való csatlakozásért minden középeurópai országnak külön-külön kell megdolgoznia. Nem először hangzik el Prágában olyan kijelentés, mely szerint a NATO és az európai gazdasági közösség nem közvetlenül országcsoportokat kíván fogadni, hanem külön-külön mérlegeli egyes országok felvételét. E mondatokat kimondva kimondatlanul a visegrádi találkozó és megegyezés kritikájának tartják Magyarországon. A Kárpátok-Eurorégió kapcsán a Pesti Hírlap Bártfáról közölt tudósítást. A kelet-szlovákiai képviselők Szlovákia csatlakozását szorgalmazva kinyilvánították, hogy a térség és annak két nagyvárosa okvetlenül csatlakozni szeretne a debreceni deklarációhoz. A Kelet-Szlovákia Régió tanácsának képviselői nem akarnak belenyugodni Milan Knaíko távolmaradásának lényébe, mert meg vannak győződve arról, hogy a társulás nemcsak az általuk képviselt terület, hanem egész Szlovákia érdeke lenne. Antall István, Budapest A Nyitrán talált „géppisztolykészlet’'. Február 22-én találtak rá a mintegy 1500 darab 58-as típusú géppisztolyokból álló fegyverraktárra Nyitrán a Lovena elnevezésű sportfegyverüzlet és -javítóműhely raktárhelyiségeiben. Véletlenül.. (TA SR-felvétel) Kocinger a rádióban A határok változatlanok „Mielőtt a nemzetközi bíróság döntene a Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építéséről és az üzemeltetéséről kötött szerződés érvényességéről, semmi esetre sem szabad a határokat szóba hozni, mivel a szerződésben ez a kérdés egyértelműen meg van oldva” — nyilatkozta Dominik Kocinger, á bősi vízerőműért felelős kormánybiztos tegnap a Szlovák Rádiónak. Ezzel reagált a magyar parlament kedden kiadott felhívására, melyben kéréssel fordulnak a világ összes parlamentjéhez, hogy támogassák törekvéseiket a bősi vízerőmű körül kialakult vita ügyében. A felhívásban többek Között ez áll: a Duna vizének egyoldalú elterelésével egy sor nemzetközi szerződés, valamint Magyarország területi integritása is csorbát szenvedett, továbbá óriási ökológiai és gazdasági károkat okozott a szlovák fél e lépéssel. Kocinger szerint a Duna kiszáradásáról terjesztett információk félrevezetőek és a határok sem változhattak meg, ha tiszteletben tartjuk a szerződést. Elmondta továbbá, hogy a magyar fél által tervezett lépések a régi Duna-meder felduzzasztására nem számítanak újdonságnak. „Ez alapkérdés a mindkét oldalon elterülő Duna-ágak vízellátása szempontjából. A szlovák szakemberek által kidolgozott tanulmányokra hivatkozva kijelentette, hogy ez egy egyedülálló alkalom a Gútor és Szap közti Duna-szakasz természetes fejlődése szempontjából.” Július Binder, a Vízműépítő Vállalat igazgatója a magyar tervekről így nyilatkozott: „Ez egy érdekes helyzet. A magyar fél az 1977-es szerződést nem ismeri el, mégis olyan létesítményeket készül építeni, amelyek szerepelnek e szerződésben. Meggyőződnek róla, hogy a (Folytatás a 2. oldalon) A fejlődés útjának dilemmái * Evekkel ezelőtt a talpraesett, üzleti szellemmel megáldott embereket feketézőnek, zugárusnak, spekulánsnak nevezték. Ha belegondolunk, tulajdonképpen ők voltak a szabadpiac s a piacgazdálkodás első, igaz, illegálisan működő hírnökei. A kisipari, kiskereskedelmi, üzletkötői, szolgáltató, gazdálkodó és egyéb magánvállalatok három éve indultak virágzásnak, s most egyre inkább úgy tűnik, a virágkor a végéhez közeledik: a vállalkozási és kisipari engedélyt egyre-másra adják vissza az annak idején nagy reményekkel induló maszekok. Ráadásul a legtöbbjük bukott vállalatába fektette minden tőkéjét; a hatalmas anyagi veszteség sem tartja őt vissza attól, hogy ott folytassa, ahol három éve abbahagyta: egy füstös hivatal íróasztalánál vagy egy rossz levegőjű, zajos műhely✓ Állami csarnok munkapadjánál. A szlovák kormány gazdaságpolitikája, úgy tűnik, vállalkozóellenes. A magánvállalatok ugyanis konkurenciát jelentenek az állami nagyvállalatoknak, jó minőségű, olcsó termékek forgalmazására kényszerítve azokat. Nem úgy, mint a jó öreg szocializmusban, amikor választék híján a vásárló minden ócskaságot kénytelen volt megvenni, ami a pultra került. Annak idején az sem okozott nagyobb bajt, ha egy áruféleség évekig a raktárban porosodott, és végül a szemétre vagy takarékos „újrafelhasználásra” került. A piacgazdálkodásban mindez megengedhetetlen. Egy vállalkozó a föld alól is előteremti a hiányzó cikkeket — gyorsan, olcsón, ízléses csomagolásban, s ráadásul még reklámra sem sajnálja a pénzt. A vállalkozók sorsát egyre több ésszerűtlen rendelet nehezíti. Nem elég a vámunió, a biztosítás, a különféle adók, de nincs kiépítve a pályázati rendszer, a segélyrendszer, nem működik a csődtörvény. Jelenleg ráadásul a készpénzzel történő fizetést is korlátozzák. Ha egy kisiparos vagy üzletember a sok gátló tényező ellenére talpon tud maradni, azzal kell számolnia, hogy évi nyereségének 60-70 százalékát biztosítás vagy adó gyanánt az államkasszába kell leszurkolnia. Persze, „Állam bácsit” is meg kell érteni! A kormány célja a kiegyenlített, deficitmentes állami költségvetés. Egy veszteséges gazdaságpolitikát folytató kormányról ugyanis még az is kiderülhetne, hogy életképtelen, tehetetlen, esetleg dilettáns... Nos, a szlovák kormány a költségvetés mérlegének bevételi serpenyőjét minden áron egyensúlyba kívánja hozni a kiadásokkal — horribilis adókkal és szociális elvonásokkal terheli a lakosságot, különösen ügyelve a magánvállalkozók zsebének kiürítésére. A lakosság tehát elszegényedik, a vállalkozók nem tudják eladni árujukat (merthogy nincs kinek), vállalataikat becsukják, alkalmazottaikat szélnek eresztik. A munkanélküliek száma megnövekszik — egyre többen szorulnak állami segélyre. Ugyanakkor a nagyüzemek, mamutvállalatok konkurencia híján a csillagos égig emelik az árakat, s máris nyakunkon az infláció — újabb elbocsátásokkal, munkanélküliséggel, az állami kiadások tetemes megnövekedésével, külföldi kölcsönökkel, eladósodással, egyre alacsonyabb életszínvonallal. Minden azon múlik, észhez tér-e idejében a kormány avagy sem, zöld utat enged-e a kis- és középvállalkozásoknak. Ellenkező esetben ott kötünk ki, ahonnan három éve elindultunk: az állam egyeduralmánál, ahol egyetlen tulajdonforma létezik, az állami vagy közvagyon — és ez, ugye, a szocializmus legjellemzőbb vonása... P. K., -roz-IIüldöztetésemről szó sincs,, avagy magántulajdon?
