Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)
1993-02-23 / 44. szám
esf*©©**** SfREOfSKO / äSAG KÖZÉLETI ES GAZDASÁGI NAPILAP KEDD 1993. február 23. III. évfolyam 44. szám Ára 3 korona HOLNAPI SZÁMUNKBAN: NYOLCOLDALAS MŰSOR MELLÉKLET JÖVŐ HETI TÉVÉ- ÉS RÁDIÓMŰSOR Keleten náthalázjárvány Dr. Mária Koíárová, a kassai epidemiológiai és higiéniai intézet osztályvezetője úgy tájékoztatta a sajtót, hogy Kelet-Szlovákiában erőteljesen támad a náthaláz, noha a tavalyi csúcspontot még nem érte el. Az elmúlt héten további 35 264 személy betegedett meg, általában különféle légúti betegségben. Százezer főre számítva a 2327 beteg azt jelenti, hogy ebben a térségben már túllépték az epidémia határát. A legtöbb megbetegedést Kassán észlelték (3931 új megbetegedés), továbbá Homonnán, Bártfán, Rozsnyón és Epeijesen. Viszonylag jó a helyzet egyelőre a Tőketerebesi, Nagymihályi, Iglói és Kassa vidéki járásban, százezer főre jutó 1400-1700 megbetegedéssel. Legtöbb a 6-14 éves páciens. Lelkiismeretűnk „néma kiáltása” Václav Klaus Szlovákia fővárosában: ü Devalválás helyett Érdekünk a jószomszédi viszony 1111 IX!rtkorlat<)Z0111 tezkeí,esck tw %J Vladimír Meciar, a szlovák kor- lyek nem feltétlenül szükségesek. Václav Klaus, a Cseh Köztársaság kormányának elnöke tegnap feleségével együtt Pozsonyba érkezett, a Szlovák Köztársaság első hivatalos látogatására, Vladimír Meciar szlovák kormányelnök meghívására. A cseh kormányküldöttség további tagjai Ivan Kocámík pénzügyminiszter, Jozef Lux mezőgazdasági miniszter és Filip Sedivy, a Cseh Köztársaság szlovákiai nagykövete. Röviddel tíz óra előtt a régi pozsonyi repülőtéren Roman Kovác, az SZK kormányának alelnöke fogadta a cseh vendégeket, akik ezután a kormányhivatalba hajtottak. (Folytatás a 2. oldalon) Kiben bíznak? Szlovákia lakossága leginkább a hadseregben bízik. Ez derül ki abból a közvélemény-kutatásból, amelyet a Szlovák Statisztikai Hivatal végzett januárban. A megkérdezettek 62 százaléka bízik a hadseregben. A bizalomlista második és harmadik helyezettje a szlovák kormány és az SZK Nemzeti Tanácsa lett. A rendőrség a bíróságok és az ügyészségek tevékenysége iránt a reszpondensek többsége bizalmatlan. A statisztikai hivatal többször is felmérte a nemzeti tanács és a kormány iránti bizalom alakulását. Népszerűségük csúcsán, tavaly nyáron, a felnőttek háromnegyede szavazott bizalmat nekik. Tavaly decemberben már némiképpen csökkent népszerűségük. A szlovák kormánynak akkor a megkérdezettek 58 százaléka, az NT-nek pedig 57 százaléka szavazott bizalmat. A kormányhivatal udvarán (balról): Václav Klaus, Július Tóth, Milan Knazko és Vladimír Meőiar (Fotó: VLADIMÍR BENKO — TA SR) MEGKÉRDEZTÜK KAPRINAY IMRE mérnököt, a Vízkeleti Mezőgazdasági Szövetkezet elnökét: Mi a véleménye a mezőgazdaság állami támogatásának idei irányelveiről, összegéről, odaítélésének feltételeiről? mány miniszterelnöke vasárnap esti szokásos tízperces tévényilatkozatában egyebek között hangsúlyozottan megállapította: iyA kormány tisztában van azzal, hogy a jelenleg gazdasági helyzet számos jelensége elégedetlenséget vált ki, s örömmel fogadja, hogy ezzel kapcsolatban a polgárok bizalommal fordulnak hozzá A gazdasági és a társadalmi viszonyok tárgyi megoldásának bármiféle átterelése a politikai viszonyok területére, elodázza a lényegnek, vagyis a gazdasági viszonyoknak a rendezését. “ A továbbiakban kiemelte főleg annak szükségét, hogy stabilitást teremtsünk szilárd pénzügyi és bankrendszer létrehozásával. A kormány ennek érdekében rövid időn belül messzemenő legiszlatív intézkedéseket és más lépéseket kezdeményez, így például arra, hogy korlátozza az olyan termékek behozatalát, ame-Ezzel kívánjuk, mint mondotta, összehangolni az export- és importmérleget, s megakadályozni pénznemünk devalválását. A miniszterelnök beszédében arról biztosította a polgárokat, hogy a kormány képes minden probléma megoldására és gazdaságpolitikája a stabilitást célozza. Végül mindenkit felszólított arra, hogy megfontolt magatartást tanúsítson, „ne csak a szívéhez igazodjon, hanem az értelméhez is”, mivel az általános nyugtalanság nem szolgálná javunkat. (Folytatás a 2. oldalon) Jóötemű privatizálás A Nemzetközi Pénzalapot nem is annyira a Szlovák Köztáráthidaló megoldásként elég lenne. Csakhogy ezt a támogatást egy tönkrement mezőgazdaság kapja, s ezért, mert már annyira szegény, pénztelen, attól félek, hogy a felkínált pénzt sem tudja a javára fordítani. A képlet Ezt a támogatást egy tönkrement mezőgazdaság kapja — Nem olyan, nem az, amire a mezőgazdaságnak, a mezőgazdasági szövetkezeteknek jelenlegi helyzetükben szükségük lenne. Ha a megelőző évek állami támogatásai ellensúlyozták volna a bemenő költségek nagyarányú növekedését, akkor az, amit 1993-ban kapunk, A lévai találkozó sürgető üzenete egyszerű. Ha megveszek egy, 2,5 millió koronába kerülő gépet, mondjuk kombájnt, akkor az ár negyven százalékát visszakapom. Kérdés, hogy kinek mennyi befektethető pénze van, amire majd kérheti a dotációt. (Folytatás a 2. oldalon) gyors lefolyása. Többek között ezt mondotta Ladislav Holomány miniszterhelyettes, az SZK Nemzeti Vagyont Kezelő és Privatizáló Minisztériumának tegnap Pozsonyban megtartott sajtótájékoztatóján. Nevezetesen azzal kapcsolatban, hogy a múlt héten a neves bankintézmény képviselői Pozsonyban folytattak tárgyalásokat. A miniszterhelyettes kifejezésre juttatta azt a meggyőződését, hogy a Nemzetközi Pénzalap elégedett a szlovákiai privatizálás folyamatával. Hozzátette: ,ai múlt héten a tárgyalások során valamiben eltértek a nézetek, akkor nem a privatizálás kérdésében. * A mintegy száz szlovákiai /Amagyar értelmiségi második lévai találkozója szellemiségünk, erkölcsiségünk és okulásaink formálódásának, gazdagodásának bizonyságát adta. Sürgető üzenetté, sőt akarássá keményeden a jogos türelmetlenség, amely a pártközi huzavona, az elsietett koncepcióváltások és annak okán támadt, hogy kevesen vannak, akik nem menekülnek a feladatvállalástól. Kinek és miről szól az üzenet? Cselekvőknek a tennivalókról. Eszmélődünk: a történelmi útkereszteződés (bármennyire nem saját akaratunkból találjuk magunkat rajta) tájékozódási és betájolódási kényszert parancsol ránk, azután pedig azt, hogy sorskérdéseink megoldásában minél előbb közös akarásra jussunk, majd az összefogás sokakik erről beszéltek. A találkozói visszapillantó tükör megerősíti a gyanút, hogy ami leginkább hiányzik, az a célvagy legalábbis könnyebben felsejlik: hogyan, hányán, milyen módon lássunk hozzá, mennyi az elvégzendő munka, Cselekvést és megegyezést szorozó erejével megküzdjünk megillető jogainkért. Sokan mondták el, mi az. égető szükség, hol s miért nem tűr halasztást a tett, hogyan rangsoroljuk, ami feladat, s mit mulasztunk, ha továbbra is csak elmélkedünk, véleményt kutatunk, több irányban haladva energiát és időt fecsérelünk, s a feladat és realitás ismeretében nem a tárgyi és szakszerű munkát tartjuk a legfontosabbnak. Igazuk volt, tudatos szervezettség. Egy időről időre összeállított, pontosított, egyeztetett és a mozgalmak, piáitok vezetőitől jóváhagyott rövid közös cselekvési program kizárhatná az időrabló ismétlődéseket, a közepénvégén elvetélődő félmegoldásokat és a hosszú, meddő viaskodásokat a cselekvés hogyanjának okszerű vagy csak hiúságból torzuló meghatározásáról A mit és mikor kell tenni tudása nyomán megidéződik s mi az olyan eredmény, amely megfelelhet a várakozásnak. A rövid, de velős közös, lehetőleg időrendiséget is tartalmazó cselekvési program a szlovákiai magyarság mai áldatlan helyzetéből adódó legfontosabb politikai feladatokról nemcsak munkát, magatartást is meghatározna. Olyan magatartást, amely méltó sorsfordulós korszakunk megpróbáltatásnak beillő igényeihez. A lévai összejövetel magánszemélyek szabad fóruma volt. Nyílt, őszinte, kötetlen véleménycsere a Továbblépésünk lehetőségei jelmondat jegyében. A szervezőket dicséri, hogy egyáltalán létrejött, s hogy bátor lehetett a témafelvetésben és véleménynyilvánításban. A kötetlenség szerencsére nem volt teljes, mert az előadások eleve meghatározott irányokban ösztönözték a vitát, s így kiderülhetett, mi az, ami fontos teendőink közül már végképp halaszthatatlan. A hallottak summázata mondatja ki a programszerűséget. A cselekvés rendszerességét és időrendiségét. Nem léphetünk előbbre görcsök és időleges bénulások nélkül addig, amíg mozgalmaink és pártjaink az egyetértés hiánya miatt újra meg újra a kiindulási pontra visszakoznak, s nem tudják megszabni a menetelés ütemét. Valóban nincs idő a téblábolásra, menetelni kellene. Többek közt a találkozón döntéssé érett feladat, a közös autonómiaterv kidolgozásában és a területi-közigazgatási felosztás általunk kidolgozott tervének előterjesztésében is. Ha mozgalmaink, pártjaink, és mindazok, akiket érint, a lévai találkozó tanulságaiból csak azt szívlelnék meg, hogy a szlovákiai magyarság sorskérdéseiben nélkülözhetetlen a szervezett, összehangolt, egyeztetett cselekvés igénye, a fórum nem volt hiábavaló, segített a továbblépésben. SZ. G. Az SZK Földművelésügyi Minisztériumának irányelvei
