Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)
1993-02-20 / 42. szám
Szabad ÚJSÁG 7 1993. február 20. Húsz éve járja Ráhón (Hrachovo) és vidékén a főút menti házról a pletyka. A szóbeszéd alapja csupán az, hogy akárhányszor beüvegeztették az ablakait, másnapra egyetlen ép üveg sem maradt rajta. Az éj leple alatt titokzatos módon kitörtek, megrepedtek... Úgy tizenöt éve ismerem a házat, azóta ép üveget nem láttam az ablakában. Többnyire üveget sem; helyette papirost, télen általában pokrócot vagy zsákokat. „Pénzpocsékolás oda üveget rakatni - hallottam a faluban - úgyis kiverik a kísértetek“. Sokan még a mai napig azt hiszik, hogy a faluszéli ház éjszakánként a kísértetek tanyája. Színes A kísértetház (A szerző felvételei) HÚSZ ÉVE REJTÉLY A ráhói kísértetház A házat a hetvenes évek elején építették, néhányan a Rimaszombati járásban még azt is tudni vélik, hogy az alapjához a követ a temetőben szedték össze. Nem is csodálkoznak hát rajta, hogy a kísértetek egy kicsit magukénak érzik a Katrnák-féle portát. Abban dáridóznak éjféltől hajnalig, miközben kiverik a frissen berakott ablaküvegeket. Hogy játékból-e vagy bosszúból? - arra nem kaptam választ. Mások viszont tudományosan magyarázzák az esetet. A gazdát hibáztatják, aki nem választotta meg körültekintően a házhelyet, mert vízerek találkozása fölé építette a házát. Ott pedig - és azt csak egy laikus nem tudja - állandóan mozog a föld. Az ember nem észleli az apró rezgéseket, de a tárgyak igen. Átveszik a föld rezgését, a törékeny anyagok - esetünkben ugye az üveg - ettől megrepednek. Olyan híre van messze földön annak a háznak - s ezt tanúsíthatom hogy egy valamirevaló gazda a világért bele nem költözne. Na, nem a kísértetek miatt, csupán a rossz híre miatt. Eddig engem különösképpen nem érdekelt a ház s a róla szóló pletykák sem, az azonban, hogy hetekkel az utolsó beüvegeztetés után még mindig épek az ablakok, kíváncsivá tett. Az udvaron láncra kötött, borjú nagyságú kutya állja az utamat. Olyan veszetten csahol, mintha farkas ólálkodna a ház körül. „Nagyon jó!“ - dörzsölöm össze a két tenyerem: „Meghallják bent, és majd kijönnek.“ Tévedtem. A kutya belefárad az ugatás-A vámpírtörténetekkel már az ógörögök is ijesztgették egymást. Mitológiájukban is több vérszívó alakról tesznek említést. Sőt, még Mózes könyvében is találunk vérszopó vámpíroknak címzett részt: ,, Semmilyen test vérét nem ihatjátok...“ De nem kell olyan messzire mennünk a történelemben. Az idősebbek még bizonyára emlékeznek az 1949-es év egyik szenzációjára, amikor is leleplezték a londoni vámpír, John Haig könyörtelen tetteit. Haig először saját maga testén ejtett sebeket, és kiszívta azokból a vért. Később áldozatait műtermébe csalogatta, ahol megölte őket, és elmetszett nyakukból vért ivott. 1974-ben őrizetbe vették a hamburgi Peter Lorkot, aki szintén emberi vért ivott, és nyers hússal táplálkozott. Csupán azt nem említették sehol, hogy emberi hússal-e... Ki tudja, mennyi igaz ezekből a történetekből, és mennyit tettek hozzá ba, de a házból egy lélek se dugja ki az orrát. Pedig biztosan tudom, hogy van bent valaki: az ablakon nincs függöny, ki s be átlátni rajta. Mérgesítem a kutyát... Ez aztán segít. Hamarosan hangos káromkodás és ajtócsapódás hallatszik a házból. Egy férfi siet végig az udvaron, egyenesen felém veszi az irányt. Már-már kedvem szottyan odébbállni, amikor tisztes távolságban lecövekel előttem. Dusán Katrnák a szenzációhajhászó lapok? Léteznek-e igazán, hiteles dokumentumokkal bizonyíthatóan Haigok és Lorkok? Egy biztos: az elmekórtanban ismeretes egy olyan örökölhető, kóros lelki eredetű betegség, a porfíria, amely valószínűleg több vámpírtörténetnek szolgálhatott forrásul. Azoknak a gyerekeknek a nagy része, akik örömmel szívják ki Sellyén távolságból is látszik rajta, hogy nem teljesen ura önmagának. Nem a harag miatt, hanem azért, mert gyengeelméjű. Elbeszélget velem, de a gondolatait nehéz követni. Minden kérdésemre válaszol, ám útban hazafelé betérek a községi hivatalba, hogy pontosítsam a tőle hallottakat. A polgármestert nem találtam a helyén. Helyette két (hölgy) alkalmazott mondta el a pletykák alapját képező történetet. A tőlük és a ház lakójától, Katrnák Dusántól hallottak alapján állt össze a ráhói kísértetház múltba nyúló története. Kiderül, a valóságnak semmi köze a rémmeséhez. Egy nagyon is emberi „jelenségről“ van szó, nevezetesen a szülő-gyermek vitáról, ami a véletlen folytán vált kísértethistóriát idéző szóbeszéddé... A Katrnák család egészen a hetvenes évekig a ráhói pusztán lakott. Ez úgy egy óra járásnyira lehet a falutól. A házuk egyszerű, de takaros tanyasi ház volt, s mivel a családban két legény nevelkedett, a szülők elhatározták, hogy építenek még egy házat. Az új ház alapjait a faluban rakták le. A ház elkészült, a szülők a gyengeelméjű Dusánnál beköltöztek a faluba. Az új ház különb is, nagyobb is volt a tanyasitól, s bár nem kimondottan Dusán számára építették, a bátyja megirigyelte tőle. Ő még egy kastélyért sem hagyta volna ott a tabeikből a vért, porfíriában szenved David Dolphin, kanadai biokémikus szerint a porfíriás embereknek veleszületett anyagcserezavaruk van, amely különböző testi és biokémiai elváltozásokban nyilvánul meg. A porfíriás emberek általában arról ismerhetők fel, hogy rendkívül érzékenyek a fényre, bőrük feltűnően világos és ultravörös fényben fogaik különös nyát, a tanyán azonban szeretett volna a falusihoz hasonló épületet. A szülőknek viszont másik házra már nem tellett. Az idősebbik fiúban forrt a méreg, és bosszúból egy éjszaka kidobálta az új ház ablakait. Katrnákék titkolták a családi háborút, nem adtak választ a kíváncsiskodóknak, hogy miért törtek ki sokadszori beüvegeztetés után is a lakás ablakai. A találgatásokból születtek aztán a ma is élő, fantasztikusabbnál fantasztikusabb történetek. Hogy ma is mesélik a legendát, az nem véletlen. Valakinek hosszú ideig érdekében állt a rémmesék terjesztése. Arra gondolt ügyanis, hogy a szülők halála után Dusánt majd intézetbe viszik, és a portát eladják. És vajon kinek kell egy olyan ház, amelyben holt lelkek kísértenek? Idővel a rosszindulatú testvér kedvére tettek a falusi gyerekek is, akik azzal bosszantották Dusánt, hogy csúzlival belövöldöztek az ablakán, akár papír, akár üveg volt benne. Később légpuskát használtak ugyanerre a célra. Ma már egyre kevesebben és ritkábban ugyan, de olykor még megtörténik, hogy az ablakot használják céltáblának. Ottjártamkor is látszott néhány golyóütötte lyuk az ablakon. Ennyi a történet, s mivel nincs csattanója, poén nélkül fejezem be. FARKAS OTTÓ vöröses színben fénylenek. Általában vérszegények, ezért sóvárognak a vérért. Ha csak egy kicsit is nagyobb a szemfoguk, már meg is van a vámpírról szóló történet alapja. Az ismert archeológus, Tony Masters azonban másként vélekedik. Könyvében a halottak vámpírokká válásának mintegy 400 okát ismerteti. Állítása szerint a vámpírok általában öngyilkos, kiátkozott, meggyilkolt és meg nem bosszult, a hagyományoknak nem megfelelő módon eltemetett, a neves egyházi ünnepek idején nemzett vagy született emberek, mágusok. Masters még csoportosítja is a vámpírokat, és szerinte a német meg a francia vámpírok sokkal nyugodtabbak és illedelmesebbek, mint kelet-európai vagy akár ázsiai társaik. De hogy is lehetne másként? Hát, kérem, válasszanak! De a biztonság kedvéért, fokhagyma nélkül egy tapodtat sem! (dé) Hogyan lehet megelőzni a meghűléses betegségeket Csak kevesen tudják, hogy gyógynövényekkel és természetes gyógymódokkal sok betegség megelőzhető. Minden az embertől függ. Vagyis, ha a teste edzett, és kiegyensúlyozott a lelki élete, akkor ritkábban lesz beteg. Ahhoz, hogy edzettebbek legyünk, naponként reggel és este 10 percig tornázzunk. A tudósok bebizonyították, hogy a rendszeres testedzés növeli ellenálló-képességünket, különösen, ha ehhez még pozitív gondolkodás, optimizmus, jókedv is járul. Természetesen étrendünkön is változtatni kell ahhoz, hogy ne legyünk annyira érzékenyek a betegségekkel szemben. Távol álljon tőlem, hogy valakit is vegetáriánus táplálkozásra ösztönözzek, de jó lenne, ha naponta elegendő nyers zöldséget (káposzta, sárgarépa, cékla, csíráztatott magvak) és gyümölcsöt fogyasztanánk. kakukkfű, Thymus serpyllum L., materina dúska Különösen figyelmükbe ajánlom a kivit, amelyben hússzor több C-vitamin van, mint a citromban, és tiszta, szennyeződésmentes környezetből származik. A gyógynövények közül nagymértékben növeli az ellenállóképességet a kakukkfű, a szurokfű, a majoránna, a bazsalikom és az izsóp - aktivizálják az immunrendszert, amely megsemmisíti a vírusokat és a baktériumokat. Az említett gyógynövényekből 1:1 arányban keveréket készítünk, és ebből 1 evőkanálnyi mennyiséget leforrázunk 2 dl vízzel. 20 percig ázni hagyjuk, leszűrjük, és sötét mézzel édesítve naponta háromszor 2 dl-t megiszunk - étkezés után. A sötét méz azért fontos, mert flavonoidokat tartalmaz, amelyek ugyancsak a szervezet ellenálló képességét növelik. Ha nincs időnk teát készíteni, akkor vegyünk a gyógyszertárban vagy a Natúrboltban ECHINACEA cseppeket. Ezek Echinacea purpureából, azaz lángvörös kasvirágból készült cseppek, amelyekből felnőtteknek 3 x 1 kávéskanálnyi mennyiséget adagolunk. Az eredmények arról tanúskodnak, hogy azok az egyének, akik ősszel és télen ezeket a cseppeket alkalmazták, nem betegedtek meg, illetve ha az influenzát elkapták, a betegség nagyon enyhe lefolyású volt. Az Echinaceáról még olyan információink is vannak, hogy egyes rákos betegeknél a többi gyógymóddal variálva szokatlanul látványos javulást vált ki. A másik kitűnő, ellenálló képességet növelő szer a ginseng (zsensen), a kínai életgyökér kivonata. Forgalmazzák kapszula és folyadék formájában. A kapszulákat felnőttek, a folyadékot 6 éves kortól 12 éves korig gyermekek is fogyaszthatják. A ginseng-kivonatok nemcsak védenek bennünket, hanem aktivizálják a szervezet valamennyi funkcióját is. Dr. NAGY GÉZA A vámpírok utódai Ki ne hallott volna már a vámpírokról? A híres Dracula grófról szinte a világon mindenütt beszélnek az emberek. A sírjaikból, koporsóikból éjszaka „vadászni induló“ vérszívókról szóló hátborzongató történetek sok-sok regénynek, sci-finek, horrornak szolgáltak már eddig is alapjául. Csupa kitaláció, buja fantáziálás! Mégis, az emberek annyira szeretnek félni. Valahol a tudatunk legmélyén ott lapul a sok-sok megmagyarázhatatlan, érthetetlen jelenség következményeként a gondolat: „Mi van, ha mégis?...“ Mit rejt a Drakula-vár kriptája? Igaznak bizonyult a vámpírok legendája - állítják sokan újból Erdélyben. A tudósok speciális balzsamozási eljárásról, esetleg különleges természeti jelenségről beszélnek. Hivatalos vélemény egyelőre nincs, a román hatóságok hírzárlatot rendeltek el a rejtelmes ügyben. A szóbeszéd alapján azonban rekonstruálni lehet a történteket. Egy - kideríthetetlen nevű - amatőr történész az elmúlt éveket a Drakula-mondáknak szentelte. Levéltári és történeti vizsgálódásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy Vlad Tepes, a gonosz havasföldi vajda, akit a nép drágulnák, sátáninak nevezett, sokkal közelebb áll a vímpír históriákhoz, mint eddig gondoltuk. A történész a Kárpátokban álló Drakula-vár környékén folytatta tovább a keresgélést. Bizonyítékot akart találni sejtésére. Azt feltételezte, hogy az ördögi vajda valóban vámpír volt, ha nem is egészen olyan, amilyennek a vérszipolyokat elképzeljük. A legenda sokat hozzátehetett a valósághoz - vélte de a történeteknek mégis komolyabb alapjuknak kell lenniük, mint eddig gondoltuk. A kutató a kastélytól néhány kilométerre rejtett üregre bukkant. Behatolt a szűk nyíláson, hamarosan kiépített, labirintusszerű járatokban találta magát. Órákon át bolyongott. Lépcsőket, ajtókat, faragásokat, különleges domborműveket látott. A barlangrendszert szemlátomást inkább közlekedésre, semmint útvesztőnek szánták. Az amatőr régész a vár eddig fel nem tárt kriptájába léphetett... A teljes sötétségben, csak zseblámpája fényénél nehezen tájékozódott. Számos zárt kőkoporsót és még több csontvázat talált. A feltűnő az volt, hogy a tetemek között olyanokat is látott, amiket itt-ott még hús borított... pedig a sírkamra látszólag évszázadok óta érintetlen volt. Ekkor gondolt először távozásra, de kíváncsisága erősebb volt félelménél. Rövid vizsgálódás után megtalálta, amit keresett. A lámpa fogyó erejű fényénél kibetűzte az egyik szarkofág feliratát. A sátáni vajda ötszáz éves sírja előtt állt: félretolta a zárólapot, és tétován világított be a koporsóba. Ezután már csak a menekülésre emlékezett. Napokkal később találtak rá helybeli parasztok. Egyáltalán nem lepődtek meg történetén, bár sem nem hallgatták, sem nem mesélték el szívesen. A kalandvágyó felfedezőt előbb kórházba, majd elmegyógyintézetbe szállították. Állítólag azóta már innen is elvitték, és a hatóságok őrizetében van. Biztosat senki sem tud. A környéken az eset után egymást érték a régészeti expedíciók és a rendőrjárőrök. Néhány hónapja hatalmas dörrenés rázta meg a vidéket. A barlangot állítólag berobbantották. Azóta minden nyom eltűnt. Csak a történész megmentője az, aki valamelyest is hiteles beszámolóval tud szolgálni. Tőle származik ez a leírás is. Egy elmebeteg képzelődéseiről lenne szó? Vagy a kastélymúzeum vezetősége agyalta ki a sztorit, hogy így növelje a vár látogatottságát? Netán valóban megtörtént esetről beszél a fáma? Nehéz eldönteni. A rémisztő talány évszázadok óta foglalkoztatja az embereket. Az amatőr kutató története pedig semmiképpen sem a Drakula-legenda lezárását jelenti. A sírban ugyanis egy teljesen ép test feküdt.
