Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)
1993-02-19 / 41. szám
1993. február 19. Mezőgazdaság Szabad ÚJSÁG 5 Deresken és Levárton: új barázdát szánt az eke!!! Egy fecskéért lesz-e nyár? Decemberrel bezárólag megszűnt annak a lehetősége, hogy a szövetkezeteket egykoron bekebelező állami gazdaságok fogságából - a földtulajdonjoggal rendelkezők - kimenekítsenek némi vagyonrészt, és megalakítsák a saját gazdálkodói-kereskedelmi társulásukat. Az ország déli vidékeit járva döbbenettel tapasztaltuk, hogy - e két gömöri kisközséget kivéve - tudomásunk szerint egyetlen településen sem éltek a kínálkozó lehetőséggel s alkalommal, hogy megteremtsék az állami befolyásoktól és idegen érdekeltségtől mentes saját gazdaközösségeiket. Ennek a mulasztásnak a következményeire csak az elkövetkezendő évek gyakorlata és valósága hozza majd meg kései bánatként a döbbenetes felismerést. Hogy miért riadtak vissza a törvénytelenül kisemmizettek a továbbra is jogtalanul visszatartott, azaz az államnak ítélt ingó és ingatlan mezőgazdasági vagyonérték reájuk eső részének visszaigénylésétől? Pontosan nem tudni. Viszont ahol rákérdeztünk ennek okára, ott a bizonytalanságot, valamint a jogi procedúrákat is végigkínlódó, kezdeményező egyéniségek hiányát jelölték meg indoklásként. Tehát immár tényként könyvelhető el, hogy az „érintetlenül“ hagyott állami gazdaságok privatizációra kerülnek, melynek során - már tudnivaló, hogy - annak a „milliomosnak" vagy az illetékes tárcánál előzetesen lobbyzó „befolyásos“ társulásoknak, vevőknek vetik oda koncul, aki, akik (bármilyen jóindulattal is viseltessenek majd az államra szakadt vagyont létrehozók, a földet őshonosán művelők iránt) mindenképpen csak „telepes“ foglalókként, áltulajdonosokként íródnak majd be a majdani zsellérek tudatába. S hogy eme tudathasadásos helyzeten miként sikerül majd (ha egyáltalán lehetséges) túltennie magát a „földjén kívül semmije sincs“ faluközösségeknek? Erről még sejtelmünk sem lehet. A szomorú látlelet számbavétele után ismerkedjünk meg az első s az egyetlen (?) „fecskepárral“, azokkal a dereski s levárti földtulajdonosokkal, akik kihívták a sorsot, s az egyetlen biztos szegletkőre, mezőgazdasági tulajdonra szándékozzák építeni a faluközösséget identitásában, hagyományaiban és folytonosságában megtartó, s összefogásra késztető GAZDAGSÁGUKAT, gazdatársulásukat. A szegletkő rovátkái Deresk és Levárt lakossága együttvéve sem sokkal haladja meg a félezer főt. Huszonkét esztendeje még mindkét településen szövetkezetekben folyt a földművelés. Majd az elvtársak gondoltak egy „gigantomániásat“, és a két ficsi föld (terű let) bői alapítottak egy nagyobbacska gazdaságot, hogy az egészet - a környező falvak földterületeivel együtt - (1977- ben) beolvasszák a szocialista nagyüzemmé kikiáltott Tornaijai Állami Gazdaságba. Eme vízfejű szörnyszülött mesterséges életben tartásának másfél évtizede alatt, az 1991-ben bekövetkezett kimúlásig (amikor is a Tornaijai ÁG öt önálló állami gazdaságra esett szét) az állami dotációk százmillióit emésztette fel. Mígnem 1992 elején „Állam bácsi" beleegyezésével kisebb részlegekre osztódhatott, és kezdhetett új „állami“ életet. A hajdani dereski-levárti nagyszövetkezetet „kisbirtokosokká“ nemesítették vissza. Közben, a restutíciós törvény életbe lépése után a Dereski Állami Gazdaság néhány lokálpatrióta vezető dolgozójának és a két község polgármestereinek egy egészséges lázadó folyamat, melynek következtében az 1992. december 7-én megtartott falugyűlésen megtört a befagyott pocsolya jege. Az egybegyűltek szándéknyilatkozatban adták az állami szervek tudomására, hogy a 229/1991 számú törvény 20 §-a értelmében visszaigénylik a gazdaságban felhalmozódó élő és holt leltár (vagyonrész) reájuk eső hányadát. Továbbá a (föld) tulajdonjoggal rendelkezők abbéli döntésüket is jegyzőkönyvbe foglalják, hogy gazdaközösségbe társulva: 1993 januárjától önálló mezőgazdasági és kereskedelmi szövetkezetben óhajtják folytatni a termelést... Miután ezt az állami gazdaság vezetősége tudomásul vette, megtárgyalta éa jóváhagyta a szándéknyilatkozatot - 1993, január 18-án megtartották az „újszerű“ szövetkezet alakuló ülését. A Dereski-Levárti Mezőgazdasági és Kereskedelmi Szövetkezet létrejöttét igazoló hivatalos dokumentumokat január 26-án juttatták el a besztercebányai cégbírósághoz. Pecsét már van, bankszámla még nincs Azóta (a cikk megírásának időpontjáig) mintegy három hét pergett le a homokórán, de beadványukra még telefonon sem kaptak visszajelzést... A szövetkezet első elnökének megválasztott Bódi Fejes Lajos, a kilenctagú vezetőség és a 185 részvénytulajdonos még gondolni sem mernek arra, hogy a cégbíróság esetleg elutasíthatja a szabályoknak és a törvényeknek megfelelően előkészített, létrehozott szövetkezeti társulás bejegyzését. Mondják ezt annak ellenére, hogy kezdenek idegesek lenni, hiszen rövidesen művelni kell a földeket. Január elsejétől pedig már kiadásaik és bevételeik is vannak, de pénzhez nem juthatnak, következésképp fizetésképtelenek, amíg nem rendelkeznek a létezésüket hitelesítő azonossági számmal (IŐ0). Vagyis mindaddig folyószámlát sem nyithatnak; előleget sem oszthatnak. Csak remélni tudják, hogy napokon belül megérkezik a várva várt bizonylat, mert ha nem... (A gondolat itt megfeneklik, mert nem szeretnék az ördögöt a falra festeni.) Közös fedél alatt Amikor az újdonsült szövetkezet irodaházát kerestem a faluban, az útbaigazító járókelők a polgármesteri hivatal épületére mutattak. Bevallom, nem értettem a dolgot, de bekopogtatván a községházára minden világossá vált előttem. Ugyanis Dusza István mérnök polgármestertől megtudtam, hogy a nemrégiben felújított ódon műemléképületben a szövetkezet ügyintézőinek is helyet szorítottak. így a polgármestert egy ajtó választja el a gazdatársulat elnökétől.- Ez így van rendjén - mondja a nemrégiben még mezőgazdászkodó szakember -, hiszen kezdettől fogva együtt intéztük, közösen segítettük a földtulajdonosokat a vagyonrészük visszaigénylésében. Itt valóságos „keresőszolgálati“ és ügyintézési nagyüzem működött hónapokon át, hiszen az igényjogosultak ügyintézésének önzetlen felvállalása, 185 résztulajdonos vaskos dossziéinak, valamint a szétválással, vagyonosztással és az alapítással járó temérdek dokumentáció összegyűjtése, kidolgozása és hitelesítése nélkül sohasem jöhetett volna létre ez a változás, vállalkozás. De még a legnagyobb igyekezettel és utánajárással is mindössze 529 hektárnyi földterületnek sikerült a tulajdonjogát igazolni, holott a dereski és levárti nép egykoron 970 hektár művelni való földdel rendelkezett. Munkánkat az is nehezítette, hogy a tulajdonviszonyok öt-hat generáción keresztül rendezetlenek voltak, és sok volt tulajdonos meg is halt már. Két dudás egy csárdában A 185 földtulajdonos és 5 földnélküli társulásával létrejött szövetkezet, valamint a faluban működő 6 magángazdálkodó mellett mintegy 500 hektáron az állami gazdaság is tartja magát. Hogy mi lesz az állami tulajdonban rekedt, s hamarosan privatizálásra kerülő ingatlan vagyonnal? A szövetkezet vezetői remélik, hogy a majdani tulajdonos(ok) majd nekik adják bérbe művelésre a határban árválkodó parcellákat. Ám ki tudja, ki lesz a másik dudás, és milyen nótát kíván fújni a magángazdák közösségének szomszédságában?... Bódi Fejes Lajos szerint a vagyonelosztás tisztességesen zajlott le, s az újraszerveződő kisgazdák az egykori parasztemberek bizakodásával indulhatnak a nehéznek ígérkező, de reménytelennek akkor sem nevezhető jövő felé.- Az állami gazdaságtól visszaigényelt élő s holt vagyontárgyak és ingatlan összértéke 12 millió 700 ezer koronát tesz ki. Ebben az értékben többek között 45 tehenet, 60 üszőborjút, 18 hízóbikát, 50 anyasertést, 660 hízódisznót, 340 juhot, továbbá 24 épületet és számos gépet, közöttük nyolc traktort tartunk nyilván. Szóval ennyivel és kimondhatatlan elszántsággal indulunk. Tudni kell, hogy a rész(vóny)tulajdonosoknak mintegy negyede, azaz körülbelül 50 személy kíván bekapcsolódni a termelésbe. A többség bérleti díj fejében adta művelésbe a földjét, illetve bocsátotta rendelkezésünkre a vagyonrészét. Alapszabályaink értelmében az év végi nyereség 50 százaléka az alapbetétek összegét gyarapítja majd, a felerészt pedig a fejlesztési alapra utaljuk át. A bérleti díj a föld értékének az 1-1,5 százalékát teheti ki. Társulásuk nyitottságát jelzi, hogy a szövetkezetnek tagja lehet minden (földnélküli) személy, aki 10 ezer koronás alaptőkével hozzájárul a vagyon gyarapításához. Tavaszváróban — egy új korszak kezdetén A mezőgazdasági és kereskedelmi szövetkezet vezetésével megbízott szakemberek tájékoztatása szerint az újrakezdéshez ki kell dolgozni egy sajátságosán eredeti, ugyanakkor a korábbinál ösztönzőbb norma- és jutalmazási rendszert. Továbbá hatékony vagyonvédelmi szabályzókra és -intézkedésekre is nagy szükség van. S mindent a saját bőrükön kell majd kipróbálni, hogy egyszer eljussanak a legjobb módozatok kimunkálásáig. Tanácsot nincs kitől kérniük, hiszen ilyen tapasztalattal még senki sem rendelkezik ebben a honban. Ami pedig a gazdálkodás majdani menetét illeti, a vetésforgó szerkezete erre az évre adott; 230 hektáron gabonát, 65 hektáron silókukoricát, 35 hektáron lóherét, 10 hektáron burgonyát termesztenek. A maradék területet rétként és legelőként hasznosítják. A jövő esztendőben már a keresletnek megfelelő termékszerkezet kialakításán fognak munkálkodni, de előbb - mint ahogy az elnök fogalmazott - „rendes kerékvágásba kell, hogy zökkenjenek“. Lassan a Túróc völgyében is fölenged a föld fagya, és az újra parasztoknak minősített majdani „állami földmunkások“ birtokukba vehetik szülőföldjüket. Deresken és Levárton új barázdát szánt majd az eke - ismétlem ha hivatalosan is elismerik, lesz folyószámlájuk és rajta pénz. Mert a gépeknek, hogy a mezőre indulhassanak, üzemanyagra lesz szükségük. Különben a most is vajúdó parasztközösségnek nem marad más választása, minthogy visszatérjen a hírhedt kollektivizálás első időszakához, amikor a lovak mellé még a teheneket is igába kellett fogni. Mert szántani, vetni mindenképpen kell. KORCSMÁROS LÁSZLÓ Az osztrák üzletember tudja - a hazai vajon mikor fogja? Háromféle szövetkezeti elnök van. Az egyik gondokra és elfoglaltságra hivatkozva elzárkózik a nyilvános szereplés elől, míg társa épp ellenkezőleg, szívesen látja a toliforgatót. Olyan szívesen, hogy szinte magához láncolja, nehogy mástól is megtudjon valamit. Ami kintről jövő probléma, baj, azt részletesen ecseteli, de arról, hogy mi van a szövetkezetben, már alig szól valamit. > Szerencsére van egy harmadik elnöktípus is. Azért szerencsére, mert többek között az „6“ szövetkezete teszi ki azt a 70 százalékot, amelyik a szakemberek véleménye szerint túléli az idei évet. Ezekben a mezőgazdasági szövetkezetekben sem könnyű a helyzet. Nekik is tartoznak, ők is magas kamattal kapják a hitelt, rájuk is vonatkozik az adó- és árpolitika stb., stb. Az előző két elnöktípus szövetkezeteitől „csak“ annyiban különböznek, hogy nem ölbe tett kézzel, jajgatások közepette várják a véget, hanem tesznek ellene. Annyit mindenképpen, hogy a mélypontról - ahová önhibájukon kívül jutottak - még legyen erejük elrugaszkodni. A Légi Agrokombinát (elnöke) a harmadik csoportba tartozik. Dicséretre nincs szükségük, a nyilvános szereplés elől mégsem zárkóznak el. Egyrészt, mert nincs titkolnivalójuk, másrészt, mert olyat tesznek, ami másoknak is példa, útmutató lehet a bukás, megszűnés elkerüléséhez. Itt van például a holding irányítású szövetkezeti modell. Az elmélet emberei szerint ez a mentőöv, a varázspálca, amely estéről reggelre új típusúvá és életképessé teszi a mezőgazdasági szövetkezetét. A gyakorlat emberei - főleg a hatalomhoz szokottak - elzárkóznak a holding irányítású modelltől, mondván, amíg eleve veszteségesek egyes ágazatok, a mezőgazdasági szövetkezetben nem jöhet számításba. Az igazság valahol ezúttal is középütt van. Ott, ahol, ahogy azt Untermayer Attila mérnök, a Légi Agrokombinát üzemgazdásza látja.- Távlati tervünk természetesen egy holding irányítású szövetkezeti modell. Az, amit jelenleg teszünk, csak az ehhez vezető út. Az adott munkahelyen és munkafeladatokat teljesítő csoportokban első lépésként megerősítjük a vállalkozói aktivitást. Úgy, hogy a csoport tagjai fokozatosan megtanulják a költségközpontú gondolkodást. A formát és a mértéket a munkahely jellege határozza meg. Négy termelői részleget, az iparit, élelmiszer-iparit, a fuvarozót és az üzemi konyhát kiadták haszonbérbe. Ezekhez hasonlóan rövidesen az agrolaboratórium és az építő részleg is átalakul kft-vé. Az említett munkahelyek dolgozói a szövetkezet tagjai, de kötött munkaviszony nélkül. Ezzel a bérekre szükséges pénzigényt csökkentik, ami a mai bértömegadó mellett nem kis dolog. Hasonló lépést tettek, csak nem egészet, hanem felet, az állattenyésztésben. Az ágazatot lebontották a lehető legkisebb egységekre, az istállókra. Az állattenyésztésben dolgozó tagok munkaviszonyban vannak a szövetkezettel, de keresetük nincs előre meghatározva, nem bér, hanem a munkahely, az adott istálló bevételeinek és kiadásainak a függvénye. Az istállóban dolgozók rendelik a takarmányt, mert ők tudják, hogy miből és mennyire van szükségük, zsebükből fizetik a villanyáramot, a karbantartást és javításokat. Termékeik értékesítése a szövetkezet feladata, de a tejet, a vágóállatot a csoport közvetlenül is eladhatja, ha olyan vevőt talál, aki többet fizet.- Ezzel a megoldással minimum annyival tesszük hatékonyabbá a termelést, hogy az állattenyésztésben sem lesznek ráfizetéses részlegek. Amíg a fejő a kifejt tej után kapja a fizetést, addig az önköltség aligha érdekli. Ha viszont meghatározunk egy reális rezsiköltséget, amit megtérítünk, akkor az ezen felüli kiadásokat az érdekelt dolgozók figyelemmel kísérik, vagyis kiadásokban - bevételekben mérlegelnek - összegezte a lényeget az üzemgazdász. Sajátos utat választott a Légi Agrokombinát a növénytermesztésben. Ez is követésre méltó, feltéve, hogy másutt is találnak hasonló üzleti partnert. Pontosabban mondva, van-e olyan tekintélyük, hírük és szaktudásuk, mint a légieknek, hogy egy külföldi partner ezt hajlandó valutáért megvásárolni. A szerződést látogatásom napján írták alá, így Andrássy Sándor mérnök, a szövetkezet elnöke a részleteket is elárulta.- Osztrák üzlettársunk bérbe vette kétezer hektár szántónkat. Annyi a kikötése, hogy a területen azt termeljük, amit ő kér. így például 750 hektáron zabot vetünk, ami határunkban enyhén szólva szokatlan. Mi ebben a jó? - kérdezhetné valaki. Az, hogy a kétezer hektáron osztrák üzletfelünk költségén fogunk szántani, vetni, permetezni stb., tehát nem kell az első félév növénytermesztési kiadásaira magas kamattal hitelt felvennünk. Partnerünk számlát nyit számunkra a bankban, erről merítjük a kiadásokat, persze megbízottjának ellenőrzése mellett. Az elszámolás schillingben történik, olymódon, hogy a kétezer hektár termését elviszi, s nekünk letesz az asztalra három és fél millió koronát. Sok vagy kevés ez? Relatív a dolog, az egyértelmű felelet nehéz. Tény, rendes körülmények között Légen ilyen terület többet jövedelmez, de akkor, amikor a feje tetején áll a mezőgazdaság, ki beszélhet rendes körülményekről? Ameddig idehaza senki sem tudja, hogy miből mennyit ültessen, mert senki se mondja meg (a parasztnak), hogy mikor, miből, mennyit és megközelítően mennyiért vesz meg tőle, így azt sem tudja szegény feje, hogy a kamatokat miből teremti elő, és előteremti-e egyáltalán, addig egy ilyen osztrák üzleti kapcsolat nem minősíthető pusztán értékével, hanem biztonságot adó tényét is mérlegelni kell. Azt, hogy az osztrák üzleti partner már most meg tudja mondani, néhány hónapon belül mire lesz szüksége, és azért, amire szüksége lesz, mennyit fizet. A légi üzletről értesülve alighanem sok szövetkezeti elnök felsóhajt, miért nem hozzájuk kopogtatott be az osztrák üzletember, miért nem nekik jutott a külföldi tőke. Nos, ehhez csak annyit, hogy a sült galambok sosem röpködtek a levegőben. EGRI FERENC
