Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)
1993-02-02 / 26. szám
Gazdaság 1993. február 2. 4 Szabad ÚJSÁG Kelet-Közép-Európa vágyálma: Godot, a külföldi tőke Godot nem jön, csak az idő telik egyre könyörtelenebből. Godot akkor jutott eszembe megint, amikor Harna István közgazdásszal beszélgettem a szlovák parlamentben arról, amiről már nem először próbáltunk nyilvánosan együttgondolkodni, hogy megállítható-e a szlovákiai gazdaság hanyatlása, az életkörülmények romlása, s ha van, merre van a kivezető út. Samuel Beckett Nobel-díjas író talán leghíresebb drámájának hősei úgy élik le életüket, hogy várják a csodát, mely mindent megold, mindent jóvá tesz. Beckett hőse várja Godot-t, akit nevezhetnénk akár megváltónak is, mert ha jönne, feloldaná a várakozót az élet minden terhe és felelőssége alól. A dráma azért abszurd, mert közben tudja mindenki, • Szeptember óta a szlovák parlament egyre sürgetőbb mértékben követeli a kormánytól, terjessze a törvényhozás elé az önálló Szlovákia gazdasági stratégiáját, miközben egyre nyilvánvalóbb, hogy komplex elképzelése a kormánynak a gazdaság talpra állításáról nincs. Az önállósulás viszont könyörtelenül folytatódik. Várható, hogy a közeli napokban felbomlik Csehország és Szlovákia közt a pénzügyi unió, s kezünkben tartjuk majd a szlovák koronát. Annak értékét pedig nagy mértékben befolyásolja a gazdaság állapota.- Ha meglesz a felülbélyegzett szlovák korona, azt a Csehországba utazónak ugyanúgy át kell váltania majd cseh koronára, mintha más pénzre váltaná más országba utazás előtt. A problémát az jelentheti majd, hogy meg kell határozni ennek az új pénznek az árfolyamát. A pénzcsere egyik oka ugyanis, hogy különbözik a két ország gazdasági teljesítőképessége, ezért várható a szlovák korona devalválása (leértékelése). A felülbélyegzett szlovák korona tehát a devalváció mértékével kevesebbet ér majd, mind a felülbélyegzett cseh korona.- Várható, hogy a felülbélyegzés időpontjában devalválják is a szlovák koronát?- Nem hiszem. Ez ugyanis megzavarná a pénzcsere végrehajtását, ráadásul pénzátáramoltatásokkal járna. Mert ha megtörténne a devalválás is, érdemesebb lenne a régi pénzt cseh koronára váltani, vagyis megint megindulna a feketepiaci mozgás, a pénzügyi üzérkedés. Úgy gondolom azonban, hogy a devalvációval sem fognak túl sokáig várni, tehát egy-két héttel a kettéválás után ez is megtörténik. Erről hivatalos pénzügyi körökben is komolyan beszélnek. Ahogy említettem, a devalváció egyik oka a gazdaság teljesítőképessége, a másik pedig, hogy a pénz leértékelésének exportélénkítő hatása van, mivel olcsóbbá teszi a kivitelre kerülő hazái termékeket.- Megdrágítja viszont a behozatalt, a szlovák piac pedig közismerten importigényes piac, mivel a szlovák gazdaság nem mint egy önálló ország önálló gazdasága van kialakítva.- Ez így igaz. Az exportélénkitő hatás is azért kérdőjelezhető meg, mert a szlovák gazdaság exportképessége nagyon alacsony, tulajdonképpen alig van mit kivinni.- Miben reménykedhetünk? Ismeretesek-e ön előtt olyan gazdasági elképzelések, amelyekről a közvélemény esetleg még keveset tud?-A parlament nyomására Cérnák gazdasági miniszter egy elképzelését megismerhettük. Ez egy kikényszerített, gyors stratégiai tervezetféle, de nem tartom életképesnek; meg nem is teljes, mert nem tartalmazza a szlovák gazdaságpolitika fő irányvonalait. Inkább úgy készült, hogy a kormány „kipipálhassa“ egy kötelességének teljesítését a parlamenttel szemben. E szerint az anyag szerint azonban nem lehet gazdaságpolitikát csinálni, mivel nem tartalmaz prioritásokat. Nem tartalmazza, hogy melyek azok az ágazatok, amelyeket feltétlenül fejleszteni kell, milyen sorrendben és milyen időrendben. Egyáltalán nem tartalmaz makroökonómiai elképzeléseket, prognózist. Egy helyben topogunk hát. A kormány képtelen kiutat találni, képtelen kitörni az ördögi körből. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy nincsen hazai tőke. Mindenki a külföldi tökére vár, arra épit mindent. A külföldi tőke pedig nem jön. Az idei szlovák költségvetés is mindössze 2,8 milliárd koronát irányoz elő gazdaságfejlesztésre, ez annyi, mint süketnek a jó reggelt. Semmi. A költségvetési törvényhez mellékelt jelentés is azt húzza alá, hogy a fejlesztésre szánt pénzeket külföldről várja a kormány. De hát az összes volt szocialista ország külföldi tökére vár, az oroszokat is beleértve!- A kormány privatizációs elképzelései viszont olyanok, hogy a lehető legtöbb állami vagyont standard módszerrel, tehát közvetlen eladással akarja privatizálni, lehetőleg a meglévő vállalatvezetéseknek. Hazai tőke nincs.- Ezt bíráltam a legutóbbi interpellációmban. A lakosságnak ha volt is megtakarított pénze, már nincs. A privatizáció beindulásakor, az úgynevezett kisprivatizációban azt a lakosság felhasználta. Ott még lehetett néhány százezer, vagy egy-két millió koronával tulajdonhoz jutni. A gyárak viszont több tíz, több száz millió koronába kerülnek. Ennyi hazai töke nincs. Már a költségvetési vitában szerettem volna elmondani, hogy mivel a banki hitelkeretek szinte a nullával egyenlőek, új fizetési konstrukciókat kellene bevezetni a nagyprivatizáció során. Lehet úgy is privatizálni, hogy valaki megveszi a gyárat, de nem fizet azonnal, hanem egy meghatározott hoszszabb időn keresztül részletekben törleszti annak árát. Vagy lízingbe kapja a gyárat, hogy ne kelljen azonnal fizetnie. Ha azonnal kell fizetnie, bankhitelekre van szüksége. Hitelt pedig nem adnak a bankok, mert nincs rá pénzük. Többször is tárgyaltam bankemberekkel. Ök kilátástalannak tartják, hogy rövid időn belül növekedjenek a hitelkereteik. Annál inkább, mert az állam tavaly 16,7 milliárd korona értékben bocsátott ki kötvényt. Az év elején kibocsátott lakásépítési kötvényeket 4,2 milliárd értékben még el tudták adni, de az 1991-es költségvetési hiányra kibocsátott 8 milliárd értékű kötvényből csak 600 millióért tudtak eladni, a bősi erőműre kiadott 4,5 milliárd korona értékű kötvényből csak 100 milliót. A pénzügyminiszter decemberben azt állította, csak technikai okokból akadozik a kötvények értékesítése. Beszéltem erről a bankosokkal, ők azt állítják, a pénzintézetek már nem hiszik el, hogy az állam képes lesz törleszteni ezeket az összegeket. Az 1991-es költségvetési hiányt így még mindig a központi bank hitelezi a kormánynak, amiért a költségvetés kamatokat fizet. Ehhez most még hozzájön az 1992-es költségvetési deficit, ami 11,2 - 11,7 milliárd koronára tehető. Erre megpróbál kötvényt kiadni az állam, vagy újra hitelből fedezi majd. Csehország ezen felül 19 milliárd korona értékkiegyenlítést követel Szlovákiától a vagyonjegyes privatizációban szétosztott vagyonért cserébe. Csak azt mondhatom, Szlovákia pénzügyei valóban összeomlás előtt állnak.- Ha nincs hitel, nincs privatizáció sem. Szlovákia ilyen körülmények közt „harmadikutas“ gazdaságátalakításra kényszerül, esetleg tapasztalt On ilyen szándékokat is?- Az Általános Hitelbank most japán tökére vár, melyet a kis- és középvállalkozások támogatására kapna. Nagyjából 3-3,5 milliárd koronáról van szó, ha megkapják. Ehhez viszont konkrét politikai feltételeket kell teljesítenie Szlovákiának. Addig a bankok maguk sem tudják megmondani, mikor lesznek képesek hitelt folyósítani. Sok esetben a már meglévő hitelszerződéseket sem tudják teljesíteni.- Ilyen feltételek mellett megkockáztatom a kérdést: Lehet, hogy nem is akar privatizálni a kormány?- Ezt nem mondanám. Akarni akar, de az az elképzelése, hogy az állami vállalatokat, az állami részvénytársaságokat külföldiek veszik meg. Szerintem ez nem megoldás, mert egyrészt Szlovákia a külföldi tőke számára politikailag instabil ország - ezt a köztársasági elnökválasztás is bizonyította -, másrészt: nincs a világon annyi külföldi töke, amennyinek az elhelyezésére a posztszocialista országokban számítanak. Ahol a külföldi töke saját jól felfogott érdekében politikai; lag is érdekelt, az a volt Szovjetunió, Oroszország és Ukrajna, mert ha ott megindul egy polgárháború, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Én úgy érzem, a kelet-középeurópai posztkommunista országoknak a saját erejükre kell támaszkodniuk, s bár ebben a külföldi tökének is szerepet kell kapnia, csak a külföldi tökére nem építhető a gazdaságátalakítás. Privatizálni kell. Nem úgy, hogy bennemarad az állam is a vállalkozásokban, mert akkor nem privatizál. Ezt számos nyugati állami cég sorsa is bizonyította azzal, hogy még valódi piaci feltételek közt sem volt képes nyereségesen működni. Valóban úgy tartom, privatizálni kell, a fizetési feltételekkel pedig esélyt kell teremteni a hazai vállalkozóknak, hogy tulajdonhoz jussanak.- Az állam adja lízingbe, vagy részletfizetésre adja el a tulajdonában lévő vállalatokat? Megfinanszírozható ez?- Ehhez tulajdonképpen nem kellene pénz. Az állam szerződést kötne a leendő tulajdonossal és a megszabott feltételek mellett átadná neki a gyárat. A feltételeket úgy állapítanák meg, hogy az előnyös legyen mindkét félre nézve. Ugyanakkor a vállalkozónak elég kemény feltételeket szabnának meg, hogy mielőbb kénytelen legyen vállalkozását felfuttatni. A lényege az lehetne, hogy hosszú távú fizetést tenne lehetővé a vállalkozó számára, tehát a privatizálással együtt a gazdaságserkentés is beindulhatna.- Megnyilvánult-e már olyan igény a kormánypárt gazdasági szakemberei részéről, hogy konzultáljanak a többi parlament politikai erő szakértőivel e kérdésekről? Hisz végeredményben Szlovákiában nem egy választási időszakra szóló gazdasági reform sorsát kell eldönteni...- Ilyen igény nem volt. A parlament gazdasági bizottságában mi, ellenzékiek már többször mondtuk el álláspontunkat. Meghallgattak bennünket, de semmiféle együttműködésre vagy egyeztetésre nem mutat hajlandóságot a kormánypárt. Enélkül pedig aligha képzelhető el politikai stabilitás - beleértve a gazdaságpolitikai stabilitást is - az országban, ami egy további ok arra, hogy a várva várt külföldi töke ne érkezzen meg.- Köszönöm a beszélgetést. N. GYURKOVITS RÓZA A magyarok és egyéb nem szlovák nemzetiségűek kulturális és oktatásügyi diszkriminálása Szlovákia költségvetésében: Az 1993-as év költségvetéséről szóló törvény Szlovákiában a kulturális tárcának 2 milliárd 600 millió koronát hagyott jóvá. Ez egy főre átszámítva 492,7 koronát tesz ki. A költségvetési törvény a kulturális tárcán belül 130 millió koronát szán az ún. kisebbségi kultúra támogatására. Ez a tárca költségvetésének kevesebb mint 5 %-a. Noha az 1991-es népszámlálás szerint Szlovákia lakosainak 15,4 %-a nem szlovák anyanyelvű. Ebből az összegből támogatja a kulturális minisztérium a nem szlovák nemzetiségűek sajtóját, könyvkiadását, kulturális intézményeit és szervezeteit a két magyar, egy ukrán és egy roma színházat, valamint az ún. nemzetiségileg vegyesen lakott területeken a helyi és regionális kulturális központokat, amelyek nemzetiségre való tekintet nélkül szolgálják az illető terület lakosainak igényeit. Az Együttélés észrevétele Szólamok ellen tények A szlovák nemzeti kultúrára szánt összeg tehát 2 milliárd 470 millió korona, mely egy szlovák nemzetiségű lakosra átszámítva 547,5 korona. (Ha a Szlovákiában élő cseh lakosokat is a szlovákhoz számítjuk, így az egy főre jutó összeg 540,7 korona. Kérdés, hogy a szlovák kormány a cseh kultúrát Csehszlovákia megszűnése után kisebbségi kultúrának tekinti-e vagy sem.) A szlovák kulturális kormányzat az 1992-es évben az ún. kisebbségi kultúra támogatásán a magyar, ukrán, rutén, roma, német és horvát kultúrát értette. Amennyiben a tárca vezetése 1993-ban is ezt az elvet fogja követni, úgy az egy nem szlovák nemzetiségű lakos kultúrájának a támogatására alig több mint 189 koronát fordítana. Ez az összeg 65,5 %-kal kevesebb, mint az egy szlovák nemzetiségű lakosra jutó költségvetési támogatás. A kormány propagandája az utóbbi időben többször azt híresztelte, hogy az ún. kisebbségi kultúra egy főre jutó állami támogatása háromszorosa a többségi kultúra támogatásának. Az adatok egyértelműen ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Így joggal mondható, hogy a magyar és a többi nemzeti kisebbség kultúrája hátrányos megkülönböztetést szenved. Az Oktatásügyi Minisztérium költségvetésében nem jelenik meg elkülönítve a magyar és más nem szlovák iskolákra fordított összeg. Ezért nem lehet pontosan kimutatni, hogy az ún. nemzetiségi iskolaügy a többségi szlovák iskolákkal szemben milyen támogatásban részesül. A legpontosabb adattal 1991-ből rendelkezünk. Ekkor 16 milliárd korona szerepelt a szlovákiai oktatásügy finanszírozására (1993-ban ez az összeg 18,4 milliárd korona). A szlovák kormány ún. Nemzetiségi Tanácsának tagjaival 1991-ben azt közölte a tanács elnöke, aki egyben a szlovák kormány helyettese is volt, hogy a nem szlovák iskolák fenntartására 860 millió koronát fordítanak. Ez az összráfordítás 5,4 %-a, ami messze elmarad az igényektől és növeli a magyar, valamint más nem szlovák nemzetiségűek hátrányos megkülönböztetését az oktatásügy terén is. Hiszen a nem szlovák nemzetiségű iskolakötelesek aránya Szlovákiában jelentősen túllépi a 10 %-ot. E deficit alapján válik érthetővé, miért rosszabb a magyar iskolák műszaki ellátottsága, miért alacsonyabb a pedagógusok átlagfizetése a magyar járásokban és mi növeli a szakképzett magyar pedagógusok hiányát. Ennek alapján az is világosabb, hogy a magyar iskolakötelesek 25,6 %-a |(1990-es adat) miért nem jár magyar iskolába.
