Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1993-01-15 / 11. szám
aWERACNE POtNÜHOSPODAWW INFOftMACNf ST»ED1SKG / 7 fy£ flTtrU * MAß KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI NAPILAP PÉNTEK 1993. január 15. III. évfolyam 11. szám Ára 3 korona Az MPP a kormány mezőgazdasági politikájáról’ Végig a betonnal...? A Magyar Polgári Párt egészében véve kielégítőnek tartja a szlovák kormány mezőgazdasági politikáját, ennek ellenére szakemberek „bizonyos dolgokat másképp csinálnának”. Ezzel a kissé óvatoskodó megfogalmazással kezdődött tegnap a kisebbségi párt sajtótájékoztatója. Az MPP mezőgazdasági szakértője, Könözsi László mérnök és alelnöke, Tóth János, legfőképpen a kormány idei dotációs politikáját bírálták. Persze, nem azért, mintha kevésnek tartanák az ágazat támogatására szánt 7 milliárd koronát, hanem főleg az összeg rossz elosztása miatt. Ugyanis 3,5 milliárd koronát a rosszabb éghajlati körülmények között gazdálkodó vállalkozók támogatására szántak, ami a gyakorlatban azt is jelentheti, hogy hegyes-völgyes vidékek gazdálkodói elkényelmesednek, a könnyen szerzett pénz pedig majd jól jön a gazdasági hiányosságok „betonozásánál”. Azt sem tartják helyesnek az MPP-ben, hogy a támogatott mezőgazdasági vállalkozások alsó határát 50 hektáros területhez, vagy pedig 500 ezer korona értékű évi forgalomhoz kötötték, miközben az indoklás a magánvállalkozói formák egyenrangúságából indul ki. A polgári párt 20 hektáros mezőgazdasági területhez és 300 ezer koronás évi forgalomhoz kötné a támogatás feltételét. (Folytatás a 2. oldalon) A fémipari szakszervezet a kormányt vádolja Felbomlóban a szociális béke A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa petfciós bizottságának tegnapi ülésén a fémipari szakszervezet vezetői petíciót nyújtottak át Ladislav Polkának, a bizottság elnökének, melyben a pillanatnyi szociális helyzettel kapcsolatos álláspontjukat rögzítették. A szakszervezetek e petícióban panaszt emelnek a szlovák kormány ellen közérdek megsértése miatt és arra szólítják fel a szlovák parlamentet, éljen ellenőrzési jogával, vizsgálja felül, indokolt volt-e a kormány eljárása. A létfenntartási költségek rendkívüli mértékű megnövekedése szerintük elérte az elviselhetőség határát, ugyanakkor az áremelkedés ellenőrizhetetlenül folyik tovább. A gyakorlat azt mutatja, hogy a kormány nem teljesíti ígéretét, s nem dolgozik együtt a szakszervezetekkel, amire pedig programnyilatkozatában, illetve a gazdasági és szociális tanács megbeszélésein kötelezte magát. A szakszervezet tiltakozik az ellen, hogy a kormány saját hatáskörében megszüntette a vállalatok kulturális és szociális alapjáról szóló 210-es számú rendeletet, emelte az energiaárakat, korlátozta a családi pótlékok és az állami ártámogatási hozzájárulások kifizetését. A szlovák kormány nem tárgyalta meg a gazdasági és szociális tanács résztvevőivel az 1993-as költségvetési tervezetet sem, úgy terjesztette a parlament elé. A petíció célja, hogy figyelmeztesse a parlamenti képviselőket a szociális partnerek kölcsönös kapcsolatában felmerült hibákra és elélje ezek kiküszöbölését. A szakszervezetek azt is el akarják érni, hogy a háromoldalú megbeszéléseken hozott döntések alapul szolgáljanak a törvényhozáshoz. A petfciós bizottság a fémipari szakszervezetek petícióját a szlovák parlament jövő heti ülésén átadja minden képviselőnek, s megvizsgálják milyen lehetőség van a kollektív szerződésekről szóló törvény novellizálására. Ad hoc bizottságot akarnak létrehozni e törvény felülvizsgálatára, s azt is kidolgozzák, hogyan kell a gazdasági és szociális tanács döntéseit a törvényalkotásra nézve kötelező érvényűvé tenni. Nincs megegyezés a Dunáról Tegnap Pozsonyban terelt Duna körül kiala- tanácskozásra. A szlovák tartotta egyeztető szakér- kult vitáról. A megbeszé- küldöttséget Dominik tői tanácskozását a Ma- lés tétje az volt, sikerül-e Kocinger kormánybiztos, gyár Köztársaság, az Eu- valamilyen közös — min- a magyart Vida Gábor akarópai Közösség és a Szlo- denki számára elfogadható démilóis, az EK-ét Wilvák Köztársaság szakértői — megoldási javaslatot ta- lem AldershoíT vezette, tárgyalóküldöttsége az el- lálni a január 20-i brüsszeli (Folytatás a 2. oldalon)------Tér-kép-táj --FrantiSék MMoíko és Anion Neuwirth Fotó: TASR 1993. január 1-től is érvényesek azok a kötött árak, amelyeknek szabályozásáról a szlovák kormány 1992 decemberében döntött, jelenette tegnap az SZK Pénzügyminisztériuma. Az SZK Pénzügyminisztériuma december 17-én kelt rendeletével újraszabályozta azon árucikkek listáját, amelyekre 1993. január l-jét követően is vonatkoznak majd a kötött legmagasabb árak. Ezt a rendelet minden érintett minisztérium megkapta, hogy tájékoztathassa az érintett vállalkozókat és kereskedőket. A rendeletet a Pénzügyi Közlöny (Finanény spravodajca) idei első száma közölte. A benne foglaltak értelmében a sertéshús ára továbbra is kötött. A KDM fenntartásai Anton Neuwirth a legújabb elnökjelölt Tegnapi sajtóértekezletén a Kereszténydemokrata Mozgalom hivatalosan is bejelentette, hogy saját jelölttel kíván részt venni a köztársasági elnök megválasztásában. A KDM jelöltje dr. Anton Neuwirth, aki jelenleg a mozgalom parlamenti képviselője. Civil foglalkozására nézve orvos, jelenleg már nyugdíjas. 1921. január 22-én született Bystriőanyban és szlovák származású. Tanulmányait itthon és Zürichben végezte, orvosi vegyészetid, biokémiával foglalkozott. 1950-ben koncepciós perben 12 év szabadságvesztésre ítélték. A börtönből hét év letöltése után szabadult. A norrnalizádó éveiben vallásos meggyőződése miatt elmozdították főorvosi állásából. Anton Neuwirth a szlovák parlament szociális és egészségügyi bizottságának elnöke. A szlovák nyelv mellett beszél németül, magyarul, olaszul, franciául, de érti az angolt, az oroszt és a latin nyelvet is. Frantisek Miklosko az újságíróknak elmondta, mozgalma úgy gondolja, teljesen megváltozna a politikai klíma Szlovákiában, ha a köztársasági elnök az ő jelöltjük lenne. A KDM-nek nem kellene olyan gyakran és olyan radikálisan fellépnie a jelenlegi kormánypárt egyes lépései ellen, mint eddig tették. A sajtóértekezleten Ivan Simko alelnök kitért arra is, hogy a DSZM nem teljesíti azokat az egyezségeket, amelyek december elején Trencsénteplicben a hét parlamenti párt találkozóján születtek. Ugyancsak bírálta azt a döntést, melynek értelmében az SZK Nemzeti Tanácsa képviselőinek a 12. ülésen le kellene tenniük a hűségesküt. Simko szerint ez a jelenlegi szlovák alkotmányba ütközne, esetleg lehetőséget teremtene arra, hogy minden olyan törvényt megkérdőjelezzenek, amelyet a szlovák parlament ezen hűségeskü letétele előtt hozott meg. A hatalom megszerzése és megtartása mindig erő kérdése volt. Az ma is. Politikai, gazdasági és katonai — vagy ezek együttes kombinációja. Ahogy a helyzet, a lehetőség adja, vagy megkívánja. Az persze majdnem hétköznapi tény, hogy a politikusok a hatalom és az erő ilyetén való alkalmazását rendszerint — majdnem azt írtam: természetesen — a nemzeti érdekek nemes és fenkölt cukormázával vonják be, s teszik elfogadhatóvá a közönséges halandók számára. A mi új országunkban sincs ez másként. Miért is lenne? A történelem során jól bevált frázisok, szóvirágok és álérvek hatásosnak vélt, ám olykor valóban ható burjánzása meg is teszi a magáét. Legelőbb az ellenségkép kimunkálása történik meg; nevezhetnénk ezt katonapolitikai tézisnek, amit a védekezésre való felkészülés szükségessége követ. Mondjuk ez az antitézis, amelyet a védelem konkrét megvalósítása — a szintézis — zár le. Itt Szlovákiában ennek az erőiránynak, katonapolitikai mozgásnak V. Meéiar kormányzásának első időszakában találjuk meg a genézisét. A kormányelnök azidőben az egyik sajtótájékoztatón azt nyilatkozta, hogy a hadsereg alakulatait azért kell a déli határra telepíteni, mert a „magyar határon járnak át a balkáni csempészek...” Ez a „katonapolitikai tézis” azonban olyan mondvacsinált meéiarista blöff, hogy a józan ember csak legyint rája. De rediszlokációs indokként használható és megvalósítható. Meg is valósították. Azaz végrehajtották a hadsereg telepítését a déli határzónába. A szög akkor bújt ki a zsákból, amikor a miniszterelnök — más alkalommal — elmondta, hogy a rediszlokáció bizonyos „területvédelmi feladatok” ellátását is szolgálja. A „terület”, amelyre az elnök utalt, s ahová a sereget telepítették, nem egyéb és nem más, mint a dél-szlovákiai magyar régió. Ugyanilyen céllal tették megfontolás tárgyává a „népfelkelő egységek” (domobrana) létrehozását is ugyanebben a térségben. E katonapolitikai „program” prekoncepcióját ugyancsak V. Meéiar foglalta össze, amikor a Matica slovenská egyik, 1991-es tanácskozásán elítélően nyilatkozott a dél-szlovákiai magyarokról: „ezek a csehszlovák állampolgárok — állapította meg a kormányfő — többre tartják nemzeti hovátartozásukat, mint az állami illetőségüket”. S még hozzá tette azt is, hogy nézete szerint „Dél-Szlovákiában a nacionalista érzés fölébe helyezkedik a szent(!) humanista értékeknek”. Úgy bizony! S ha ez így van, akkor vele szembe kívánatos fékező erőt bevetni. Ezért kell a hadsereg. (Csak zárójelbe: be jó, hogy nem érte meg e napokat szegény Fábry Zoltán. Most láthatná, mire vetemedett a vox humana népe...) A hadsereg „területvédelmi szerepkörének” kinyilvánítása óta új helyzet jött létre. A január elsejével érvénybe lépett 3. számú törvény a Szlovák Köztársaság hadseregének feladatát egyebek között így határozta meg: „... védeni a szabadságot, a függetlenséget, a szuverenitást és Szlovákia területi egységét”. Létrejött a hadügyminisztérium s a hadsereg főparancsnoksága... A kettévált ország azonban nem csak osztódik, de osztozkodik is folyamatosan. A. gazdasági, a pénzügyi s egyéb konccsaták felett, vagy mellett a hadsereg „javait” is osztják. S ezek nem akármilyen tételek. Az egykori szövetséges hadsereg haditechnikájából például közel 500 korszerű harckocsi került Szlovákiába; több, mint 600 egyéb gyalogsági transzporter, 63 helikopter, s összesen 167 repülőgép, amiből 10 a legkorszerűbb Mig— 29-es vadászbombázó. Ezen kívül tüzérségi és légvédelmi eszközök tömege... Az imént felsorolt fegyverzet mintegy 60-80 ezres haderő korszerű felszerelésére alkalmas. A párizsi és a bécsi szerződések — amelyek az egyes országok lakossága és területe szerint határozták meg a hadsereg és a haditechnika mennyiségét — Szlovákiának mintegy 45-50 ezres hadsereg fölállítását szabják meg. A meglevő haditechnika és a hadköteles tényleges állomány ezt mintegy egyharmadával haladja meg. Ezen túl a hadköteles tartalékos állomány Szlovákia lakosságának három százaléka, amiből az derül ki, hogy ma Szlovákia mintegy 150 ezres hadsereget tudhat a magáénak, amelyet különösebb nehézségek nélkül fel is tud szerelni... (A „népfelkelő egységek” könnyűfegyverzetét a párizsi szer(Folytatás a 2. oldalon) || Veszedelmes viszonyok lovagja A „területvédelmi szerep” *JL£ # ;6r?/- A, Ac * / ur
