Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1993-01-05 / 2. szám
————--------------------------- ^ -t j#0FERACNé POtNOHOSFODWWCt IWFORMAC.NÍ ST3EOISKO Holnapi számunkban: NYOLCOLDALAS MŰSORMELLÉKLET [jflvff HETI TÉVÉ- ÉS RÁPIÓMCTSOR ] Köbölkúton elkezdték Nádvágás a mocsáron Megkezdődött a nádvágás a párizsi mocsaraknál, Köbölkút közelében (Érsekújvári járás). A helyi termelőszövetkezet 60 ezer kéve náddal számol az idén. A nád különféle szőnyegek alapanyagául szolgál, melyek nagy közkedveltségnek örvendenek a tengermelléki strandokon. A köbölkúti nád nagy része kivitelre kerül. Az aratók figyelembe veszik a környezetvédelmi célokat, szabályokat is. A nádas több különleges, Szlovákiában ritka madárfaj fészekrakóhelye. Emiatt a 140 hektár területen fekvő mocsárnak csak egy részén, harmadán vágják le a nádat minden évben. Évente változik az aratás helye is, a nád sűrűsége és magassága szerint. Az így szabályozott szedés lehetővé teszi az egyedi növény- és állatvilág fennmaradását. Duray Miklós, az Együttélés Politikai Mozgalom elnöke az elmúlt évben megkapta a „JUS HUMANA” díjat, amelyet a Hungarian American Alumni Association nevében dr. Forgách Péter (Buffalo, New York állam) és dr. Prágay A Dezső (München) javaslatára adományozott a fenti intézmény. Az alábbiakban közöljük Duray Miklós köszönőlevelét a díj indítványozóinak. Pozsonyban tegnap megjcezdődött az 1991. november 23-án bekövetkezett fegyenclázadás résztvevőinek pere. Akkor hét rab öt börtönőrt gyilkolt meg egyikük közülük Polgári Tibor —középen — (1961-ben született), akiről a tegnapi tárgyalás idején készült a fenti felvétel (Fotó: TA SR) nem lehet Ismét, illetve továbbra is veszélyben vannak az emberi jogok, tehát védelmezni kell őket Köszönöm Önöknek kedves Barátaim, hogy a JUS HUMANA” díjjal felhívták erre a figyelmemet és kényszerítettek arra, hogy mindezt végig gondoljam. Baráti tisztelettel: DURAY MIKLÓS Pozsony, 1992 karácsonya KAaíko vízuma. Aki aláírta, Paul Hacker (balról), a pozsonyi amerikai nagykövetség charge d’affaires-e (TA SR-feKétel) Gregor Papuéek és az új Szlovákia Ezeréves másod rendííség után Gregor Papuéek, a magyarországi szlovák írók szervezetének a vezetője „minden szlovákok egységét tekinti az önálló Szlovákia jövőbeli prosperitása és fejlődése legfontosabb feltételének. A szlovák állam megalakulása kapcsán Papuéek úgy nyilatkozott, hogy a több mint ezeréves másodrendűség büntetés volt a szlovákság civakodásának. „Ha a szlovák nemzet nem lesz egységes, nem csupán a szuverenitása, hanem a megmaradásé is veszélybe kerül” — mondta. ígéretet tett arra, hogy Magyarországon élő szlovák íróként és hazafiként mindent megtesz annak érdekében, hogy Szlovákiának jó hímeve legyen a Magyar Köztársaságban. Július Bosko, a Németországi Szlovákok Egyesületének az elnöke azt kívánta Szlovákiának, hogy a gazdasági fejlődés és az életszínvonal terén Németországot is előzze meg. Ondrej átefanko, a Romániai Szlovákok Demokratikus Szövetségének a képviselője úgy vélekedett, hogy az önálló Szlovák Köztársaság megalakulásával beigazolódott az a nézet, mely szerint szilárd akarattal, bátorsággal és egységgel minden nemes cél elérhető. Halk megjegyzések a költségvetéshez Adócsapda — koncepció nélkül A sajtóban megjelent, az 1993. évi állami (szlovák) költségvetésről szóló tájékoztatással kapcsolatban az alábbi kételyeim merültek fel. A bevételek oldalán a nyereségadóval kapcsolatban meglehetősen nagy optimizmusnak tűnik az ebből létrejövő bevétel magas aránya. Hiszen az ágazatok többsége a fizetőképes kereslethiány és a KGST-piacok zömének elvesztése miatt várhatóan veszteségessé válik. Ez egyértelműen igaz a bányászatra, a gépiparra, könnyűiparra, valamint az egész mezőgazdaságra, de kiteijedhet más ágazatokra is. A nagyüzemek termelésének zuhanásszerű visszaesését aligha lesz képes pótolni az újonnan belépő kisvállalkozások egész sora sem, mivel ezek nem képviselnek jelentős adóhányadot. A személyi jövedelemadó növekedése sem várható ilyen mértékben. Egyrészt radikálisan csökkeni fog a foglalkoztatás, másrészt a vállalati szervek bémövelési lehetőségei rendkívüli mértékben korlátozottak. Ugyanez a helyzet érvényes a költségvetésből finanszírozott szervezetekre is. A vállalkozói szférára rótt terhek pedig bumerángként üthetnek vissza. A jelenlegi és majdani főfoglalkozású kisiparosoknak egy jelentős hányada — az átgondolatlan adócsapdák következményeként — munkanélkülikké „átváltozva” nyűgölődhet majd az állam nyakán. Számomra az sem világos, hogy a központi szerveknek a privatizációból tervezett bevételei ténylegesen megjelennek-e a bevételi források között. Hogy mennyi pénzt fordítanak majd az új szlovák állam veszélyeztetettségét hangoztató, jelszavakkal megideologizált hadi kiadásokra, azt biztosan nem fogják az orrunkra kötni. Azonban Kuvait példája is jól mutatta, hogy csak a nemzetközi feltételek adhatnak hathatós támogatást. A falusi önkormányzatoknak szánt támogatás még alamizsnának sem tekinthető. Összegezve az ország népe szempontjából ez a költségvetés aligha látszik elfogadhatónak. Bürokratikus apparátusok növekvő fenntartási költségei mellett a lakossági támogatások csökkenése, az adónövelés, a munkanélküliség megfelelő kezelésének hiánya ma még be nem látható következményekkel járhat. Már szót sem pazarolva arra az antidemokratikus tényállásra, hogy a Pénzügyminisztériumban elkészített dokumentum mögött sem szakmai, sem társadalmi közmegegyezés nincs. A rekordidő alatt (s erre a legbüszkébb a pénzügyminiszter!) összetákolt költségvetés a régi kaptafa alapján elkészült és nem abból indult ki, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket mindenképpen finanszírozni szükséges, hanem csupán abból, hogy a régi szisztéma szerint a most rendelkezésre álló pénzből mit tud az állam — amúgy „tessék-lássék” alapon — pénzzel ellátni. Július Tóth szerint azonban a sebtében elfogadott költségvetést, a külföld pozitív jelzésként, a kiegyensúlyozott politikai és gazdasági helyzet bizonyságaként értékel(het)i. Ha akaija. S hogy az elvetett „magból” milyen term(el)és bontakozik majd ki, azt hamarosan és valamennyien megtapasztalhatjuk az előttünk álló 365 napban. (korcs ináros) Kedves Barátaim! Nagy megtiszteltetésben részesítettek, midőn engem választottak az Önök által alapított JUS HUMANA” d(j 1992. évi egyik jutalmazotfiává. Amint levelükben írják, az emberi jogok védelmében kifejtett munka elismerésén túl dijuknak az is küldetése, hogy emlékeztessenek: az ember jogának, az ember jussának a védelme milyen fontos tevékenység. Amikor úgy döntöttek, hogy én részesülök díjukból, talán nem is gondolták, hogy Közép-Európában az emberijogok védelme ma, a kommunista rendszer bukása után három évvel is mennyire időszerű feladat A bolsevista gondolkodásmód, értékrendszer, cselekvési mechanizmusok továbbra is itt élnek közöttünk, működnek bennünk, hatnak ránk és befolyásolják életünket Szinte annyira, mint a totalitárius rendszer virágkorában. Itt élnek közöttünk volt besúgóink, akik már csupán hagyományból is hívek a korábbi rendszer módszereihez. Tehát bármikor készek ismét nyújtani akkori szolgálataikat Itt élünk azok között akik korábban az emberi jogok megsértésében segédkezet nyújtottak, ebből valamilyen hasznot húztak, vagy csupán nyugalmuk zavaróinak tekintették mindazokat akik e jogokat védelmezték. Ezek már puszta önigazolásból is hűek korábbi magatartásukhoz és ugrásra készen állnak visszatérni életük korábbi kerékvágásába. Az emberi jogokat ma mifelénk nem a korábbi totalista institucionalizmus fenyegeti — hisz az némileg átalakult hanem a politikai totalitarizmus lelki és szellemi maradványai Ennek az aktív adottságnak lett hű szövetségese a türelmetlen nacionalizmus képében megjelenő új totalitarizmus, új nemzeti szocializmus és nációnál bolsevizmus. Djjat kapni nem csupán kellemes érzés, nem csupán büszkeséget kiváltó esemény, hanem feladat is: a továbbiakban is meg kell felelni a díj feltételeinek. Egyébként a már adományozott díjra is méltatlanná válik az ember. A kommunista rendszerben már az is elégségesnek bizonyult a jogvédelemhez, hogy az ember mert azoktól eltérően gondolkodni, akik befészkelték magukat a hatalmi szerkezetbe. És gondolkodásmódjának hangot is adott Ma, amikor kialakulóban van a többpártrendszer, ez a magatartás már nem elégséges. Mert éppen fertőzöttségünk miatt demokratikus erőszakkal is korlátozni lehet az emberi jogokat sőt durván is meg lehet sérteni mind a polgárjogokat mind a politikai jogokat és a tulajdonosi jogokat Bele lehet gázolni az ember lelkűidébe, rágalmazni lehet, és lehet róla hazugságokat terjeszteni De jogorvoslást kapni Az 1992. évi „JUS HUMANA” díj után U ' ÖV7 (hjP ( * ■4 Duray Miklós köszönőlevele fi Ismét a Jobbik „rosszat” kapjuk?
