Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-11 / 7. szám

i Itftfi.l INiQnMACNt STÄTOISKO €k!«W. QKKISNE) KWl2N£E 7 ' f (if, J JW. % fr)~'ffp ft •) fit n lyNAüU null / Valaki hazudik, avagy JSAG KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI NAPILAP HÉTFŐ 1993. január 11. III. évfolyam 7. szám Ára 3 korona Július Binder, a Vízgazdálkodási Építő Vállalat igazgatója szombaton nyilatkozott a DPA német hírügynökség tudósítójának, és kijelentette, hogy a hősi vízlépcsőt „száz­éves víz” fenyegeti. A nagy mennyiségű víz — állítja Binder — és a zajló Dunán úszó jégtáblák feltorlódtak a vízlépcső fala éléit és nehéz próbát jelentenek-e be nem feje­zett objektum számára (érdekes Binder úr eme állítása, hiszen Bősről, mint műről nyilatkozott mindig, csak veszély esetén használja az iménti jelzőt). Az igazgató szerint szombaton dél kö­rül 2700 köbméteres másodpercenkénti vízbőséggel folyt a víz, s valószínűleg 3500 köbméterre nő ez az érték. ,A Duna jelenlegi magas vízállása ke­mény minőségi próba elé állítja az egész művet” — jelentette ki Július Binder a DPA tudósítójának, de bízik benne, hogy Csodatevő' Magyar pártvezérek a tévében » aqazat” Szélsőséges követelések?! Szlovákia önállóságáról, a többségi és a kisebbségi nemzet viszonyának alakulásáról, a szlovák-magyar kiegyezés kilátásairól nyilatkoztak szombaton délután a Szlovák Televízió magyar adásában az MKDM, az Együttélés és az MPP vezetői. •— Sugar Béla közölte: Szlovákia önálló­ságának tényét a nemzetek önrendelke­zési jogának érvénysüléseként kell elfo­gadni. A lakosság 15 százaléka azonban kisebbségi helyzetben van. Ezért az MKDM az állampolgári elv érvényesíté­sére számít. Kellemes meglepetés, hogy Ivan Gasparovic, a parlament elnöke is ilyen szellemben nyilatkozott, és nem a nemzeti elvet emelte ki. Hozzáfűzte: ez­zel szemben Meéiar kormányfő már nem beszélt megbékélésről, hanem arról, hogy Részben hozzáférhető Orosz irattárak Moszkvából jelentette a RIA hírügynökség, hogy Oroszország fegyveres erőinek vezérkara hoz­záférhetővé teszi a katonai irattá­rak anyagainak egy részét. Mindez elsősorban az 1950— 52-es koreai háborúra, valamint a 40-es évek elején végrehajtott né­met és finn lakosság deportálására vonatkozó iratokat jelenti. A RIA azt is közölte, hogy az orosz védelmi minisztérium sajtó­osztálya szerint az elmúlt évben több mint 500 levéltári dokumen­tumot hoztak nyilvánosságra, ami több, mint korábban néhány évti­zed alatt hozzáférhetővé vált. a magyar kisebbség, mint mindig, még Szlovákia létrejöttének pillanatában is szélsőséges követelésekkel áll elő. Az MKDM szempontjait már az alkot­mányról folytatott vita során ismertette, és továbbra is kitart ezek mellett. A jövőben a mozgalom megbékélést sze­retne, és kezdeményezni fogja a szlo­vák-magyar kiegyezést. A többségi és a kisebbségi nemzet viszonyát Duray Miklós, az Együttélés elnöke borúlátóan ítélte meg. Mégpedig azért, mert a szlovák kormányfő ellen­ségkép keresésére utaló kijelentéseket tett, és jelenleg a szlovákiai magyarok ellenséges hangulatkeltés légkörében élnek. A szlovák-magyar kiegyezés lehe­tőségéről Duray már derűlátóan be­szélt. Ugyanis azzal, hogy Szlovákia önállósult, a nemzet elérte a kitűzött célt és elsősorban rá hárul az új állam sorsáért vállalt felelősség. Az itt élő ma­­gyaraság is kivenné a részét ebből a felelősségvállalásból, de csakis az egyenjogúság elérésének feltételével. A. Nagy László, az MPP elnöke úgy nyilatkozott: rossz fényt vet a két köz­társaságra, hogy népszavazás nélkül jött létre. Különösen Szlovákiának kell bi­zonyítani és meggyőzni állampolgárait életképességéről. O a magyarok és szlo­vákok viszonyáról azt tartotta fontos­nak megjegyezni, hogy az az egyszerű emberek körében mindig jó volt. Meg­győződése, hogy a jövőben is így lesz. A Magyar Polgári Párt mindig az együtt­működés híve volt, a kormányzó pártok részéről azonban politikai józanságra számít. Jég jég, jég... Jégmű lett a vízműből Az MDF kongresszusa előtt nLí >ít Két héttel a Magyar Demokrata Fó-6. kongresszusa előtt fokozódott a t aktivitása. A párt jobbszámya szom­baton értekezletet hívott össze, amelyen Csurka István szavait arról, hogy meg kell változtatni az MDF irányvonalát, lelkes támogatásban részesítették. Az értekezle­ten felszólalt Antall József, a párt elnöke, magyar kormányfő is, aki a párt egységére szólított fel. Antall hangsúlyozta, hogy azok, akik az MDF számára irreális célo­kat vázolnak fel vagy erős szavakat hasz­nálnak, többet ártanak a magyar nemzet­nek, mintsem segítenének neki. Hangoz­tatta, hogy az MDF-nek még egy választá­si időszakra van szüksége ahhoz, hogy teljesítse politikai céljait. Csurka István a rendszerváltás eddigi menetét elégtelen­nek minőisítette és az ellenzéket nemcsak az MDF, hanem az egész nemzet ellensé­gének bélyegezte. Szerinte Antall minisz­terelnök hivatalába is beszékelőöött a kommunizmus valamiféle formában és ennek minden jelenségét el kell távolítani. Balsai igazságügyminiszter az értekezle­ten a televízió és a rádió elnökeinek le­mondását a legnagyobb sikernek minősí­tette az orosz csapatok kivonása óta. Fel­szólalt Boross belügyminiszter is és köve­telte az erős állam megteremtését az or­szág működőképességének fenntartása érdekében. A kompnak hűlt helyá találtuk (Somogyi Tibor felvételei) Bősi körkép A Duna 18ő2. és 1852. folyam-TVkilométer közötti szakaszára, valamint a hősi vízerőmű felvízcsator­náján hajózási tilalmat rendelt el a po­zsonyi Állami Hajózási Igazgatóság. Ez állt a Szlovák Sajtóügynökség pén­teken kiadott jelentésében. Mi ezt a hírt nagyon kevésnek találtuk, elindul­tunk hát pénteken, hogy magunk győ­ződjünk meg a kialakult helyzetről. Első állomásunk a keszölcési kompház volt, melynek ajtaján tábla hirdette, hogy a hajózás a csatorna vizének befagyása miatt szünetel. Komp sehol, s a csatorna valóban, ameddig a szem ellát, egy nagy jég­mező. így kénytelenek voltunk Bő­sön keresztül utazni, mivel a két Du­na közé rekedt falukban is körül akartunk nézni, ami jó 40 kilomé­teres kerülőt jelentett. A bősi hídon áthaladva, a megszo­kott zúgás helyett fagyos csend foga­dott bennünket. Az egyik zsilipkamra kapuja felett ismét egy úszódaru katja meredezett az égbe. Még mindig javí­tották. A híd végén, az éber, mogorva í d l0 fi Jégmező a csatornában „erőműőrök, a fekete seriffek éber­ségét kijátszva, sikerült néhány fel­vételt készíteni.a jéggel és vízzel majdnem színültig telt csatornáról. Vajkára érkezve első utunk a komphoz vezetett, melynek azonban „hűlt” (befagyott) helyét és a Keszöl­­césről már ismert táblát találtuk. Ez­után bekukkantottunk a községi hiva­talba, hátha tudnak valamit mondani az eltűnt hajóról. Nagy László, a falu polgármestere készségesen tájékoz­tatott bennünket: „A kompot hiába keresték, mivel már szerdán befa­gyott a jégbe, majd elszakadt a tar­tókötele is. A Dunai Folyamszabá­lyozási Vállalat Brezno nevű jégtö­rőhajója megpróbálta kiszabadítani, de csupán egy Ausztriából érkező másik, magyar jégtörő segítségével sikerült a manőver. Még aznap elvit­ték a bősi alvízcsatornára. Azt mondták, ott fog telelni a komp.” Elmondta, nem is nagyon bánják, hogy eltűnt, mivel a két hónapja még annyira megváltónak hitt, áhí­tott hajó neve mára igencsak meg­kopott a falubeliek szemében: „A vajkaiak már csak limbó-hintóként emlegetik. Nagyon gyakran meghi­básodott, elég volt egy kis köd vagy erősebb szél ahhoz, hogy ne indul­jon el a munkába igyekvőkkel, így aztán továbbra is a Bősön keresztül kerülő autóbusszal utaznak a lako­sok, mert a munkáltatók — termé­szetesen — nem fogadják el rend­szeres késés indokaként azt, hogy fújt a szél, és ezért nem volt komp. A Vízgazdálkodási Építő Vállalat vezetői viszont bejelentették, hogy az állam nem fogja tovább támogat­ni, dotálni a szigetlakók utazási költ­ségeit, mert azt csak a komp üzem­be helyezéséig vállalták.” A közlekedési vállalat bármikor emelheti az autóbusz-viteldíjat. Ha a vízmű miatt legtöbbet szenvedő három falu (Doborgaz, Vajka és Nagybödak) polgárai Pozsonyba utaznak, a 80 kilométeres kerülőért is fizethetnek majd. Nesze semmi, fogd meg jól — komp helyett egy „limbó-hintó”. Utunk utolsó állomása Doborgaz volt, ahol a Hydrostav vállalat újabb „környezetkímélő” építkezését cso­dálhattuk meg. A falu határában egy csatornát építenek, mely a folyó elte­relése miatt szárazon maradt Duna­­ágakat fogja vízzel ellátni — ha elké­szül. A csatornához egy másfél méter széles cső is tartozik, amelyen ezentúl a doborgaziak kénytelenek lesznek át­mászni, ha az öreg Dunát akarják megnézni. Kivágott fák, letarolt táj jel­zi a „hidrosztavosok” útját. Mi átmásztunk. A Duna medré­ben alig találtunk egy kis vizet mu­Kiszolgáltatottság és monopólium ellen: minihúsüzem dőMn­£ ml iL V di, \ Bősi „mi mennyi...” Július Binder, a Vízgazdálkodási Építő az építkezés ellenáll a víznek... \ az építkezés ellenáll a víznek... Valami hiba van a „kréta körül” Bős ügyében, hiszen pénteken Jozef Olbozin­­sky, Binder úr helyettese, 1000 köbméte­res vízbőségről beszélt... Tegnap felhívtuk a szerkesztőségből a pozsonyi Hidromete­­orológiai intézetet, amely Pozsonynál 320 centiméteres vízállás mellett 2570 köbmé­teres vízbőséget, és apadó Duna-vízszintet jelentett. Ugyanitt közölték velünk, hogy ama bizonyos „százéves víz” 11 ezer köb­méteres másodpercenkénti vízmennyisé­get jelent a Dunán. Ahogy azt lapunk más helyén közöljük, a felvízcsatomán beállt a jég, viszont Dunacsún alatt a régi Duna­­mederben a víz éppen csak folydogál. Fel­tesszük a kérdést Binder úrnak: nem az a gond, hogy Dunacsúnnál nem úgy lehet a Dunát „szabályozni”, ahogy azt előzőleg feltételezték?! (m) tatóba. Az 1977-es szerződésben megállapított vízmennyiség — Bin­der úr szerint — tízszerese egy pa­takhoz volt hasonlatos, mely azon­ban tele volt vizimadarakkal. ők úgy látszik, nem tudják, hogy a felvízcsa­torna az állatok paradicsoma. Jeget itt nem láttunk. Jó lenne tudni, hogy meddig fog tartani még a szlovák hírközlő esz­közök hallgatása, legjobb esetben ködösítő tájékoztatása a bősi erő­műről. Senkit sem érdekel, hogy a hajózást azért kellett leállítani, mert a felvízcsatornában felgyülemlett je­get az üzemeltetők képtelenek eltá­volítani. így áll a hajózás, áramot sem termelnek, csak törik a jeget. Július Binder, a vízmű atyja ezentúl nyugodtan használhatja egyik nagy szláv elődjének, Alexan­der Nyevszkijnek hangzatos „a jég­mezők lovagja” címét. Vasárnap az idő enyhülése jóvol­tából már csak vékony jégréteg volt a csatorna vizén, de a hajózás még mindig szünetelt. (tüdő) t Ár íO/r-Jb

Next

/
Thumbnails
Contents