Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1993-01-09 / 6. szám
Színes 1993. január 9. 8 Szabad tlJSAC____________ Délután fél négykor beindult a láncreakció Dtven esztendeje kezdődött az atomkor 1942. december 2-án a chicagói egyetemen Enrico Fermi professzor több fizikustársával együtt, laboratóriumi körülmények között elsőként épített atommáglyát (a mai reaktort) és hozott létre benne atommag-hasadási láncreakciót, igazolva a gyakorlatban az elméleti kutatások eredményét. A krónikák ezt a napot tartják az atomkorszak kezdetének; három évvel később Hirosimára és Nagaszakira lehullott az első két tömegpusztító bomba. összeköltöznek a szomszédok Ausztrália és Új-Zéland egyesül? Van benne valami. Munkavállalási engedély például nem kell. 278 500 újzélandi dolgozik Ausztráliában és 47 ezer ausztráliai Új-Zélandon. Az USA- hoz hasonlóan Ausztráliában is megválasztják esztendőnként „az év emberét“. Ez legutóbb a valóban „kenguruországban“ élő, de voltaképpen új-zélandi, Dunedinben született szemészprofesszor, Fred Hollows lett. Tehát egy új-zélandi, mint az év ausztrálja ... A televízióban már régóta szinte teljes az „egység“: ausztrálok milliói nézik minden héten lelkesen a Shortland street című új-zélandi szappanoperát, éppúgy, mint ahogyan új-zélandiak gyönyörködnek a leghíresebb és legelnyűhetetlenebb ausztrál televíziós sorozatban, aminek a címe- ilyet még sohasem hallottunk- ,,Szomszédok"... A két ország már 1983-ban majdnem az egyesüléssel felérő, rendkívül szoros kereskedelmi egyezményt kötött. Azóta a kétoldalú forgalom 1,4 milliárd amerikai dollárról (1983) 3,6 milliárd dollárra emelkedett. Bár a katonapolitikában eltér a két ország véleménye (Új-Zéland emlékezetes gesztussal megtiltotta a nukleáris fegyvereket hordozó amerikai hadihajók kikötését), a két hadsereg együttműködése felhőtlen: évente 200 újzélandi tanul ausztráliai katonai akadémiákon és minden hónapra jut két közös hadgyakorlat. Ami a politikát illeti, a két kormányfő minden héten telefonon konzultál egymással és legutóbbi közös nyilatkozatukban egyetértettek abban, hogy „a hószadik század vége nemcsak Európában lesz a fokozott integráció kora"... A Lehet, hogy egyszer új köztársaság jelentik meg a világ térképén - avagy a világ végén -, méghozzá úgy, hogy két eddig ismert állam helyett születik egy harmadik. Lehet, de egyelőre „távolról“ sem biztos. Az viszont igen, hogy a 17 millió ausztráliai, valamint a 3,5 millió újzélandi körében esztendők óta divatos téma az egyesülés lehetősége Ahogyan ilyenkor lenni szokott, vannak, akik pompás gondolatnak tartják, vannak akik szörnyűnek és vannak, akik egyszerűen - feleslegesnek. Ók azt mondják, hogy gyakorlatilag szép csendben máris együtt él a két viszonylag közeli és egymáshoz sok tekintetben kétségtelenül hasonlító szigetállam. hónap - alatt valósították meg céljukat. A folytatás közismert: Hirosima, Nagaszaki, több százezer halottal. Fermi és fizikustársai ahhoz a tudósnemzedékhez tartoztak, amely bűnt is elkövetett; nemcsak azzal, hogy hozzájárultak az atombomba megvalósításához, hanem sokkal inkább azáltal, hogy nem emelték fel a szavukat japán civil célpontok bombázása ellen. Amikor Alamóban az első kísérleti robbantást végrehajtották (1945. július 16-án), Németországot már legyőzték. Az alamói robbantást követő napokban a Chicagóban dolgozó tudósok zöme a bomba „katonai alkalmazását“ kérte nem civil települések ellen... Az is igaz, hogy a katonai vezetést semmilyen formában nem tudták volna megakadályozni tervük végrehajtásában; ez azonban nem menti fel őket a hallgatás vádja alól... M L. A földünkön közel ötmilliárd ember él, s az egész bolygón mégsem találunk két egyforma jellemű embert. Az emberi karakter több száz tulajdonságból tevődik össze, amelyek kombinációjából megszámlálhatatlan mennyiségű karaktert „keverhetünk" ki. Létezik egy szakma, amelynek értői külső jelekből képesek leolvasni az ember legbelsőbb tulajdonságait Ez az újkori mágus a tipológus. Az egész világon mindössze kétezer tipológus tevékenykedik. A tipológus lényegében olyan pszichológus, aki a külső jegyekből következtet az egyén jellemére. Szerintük minden jellemvonás legalább három külső jelben jelenik meg az emberen. Az emberi testen számtalan ilyen jel van, s a tipológusok dolga, hogy ezek összhangjából megfogalmazza az illető karakterét. E jelek mindegyike másmás jellemvonásra utal. Ha például az egyén temperamentumára kíváncsi, akkor legtüzetesebben a csontozat formáját vizsgálja. A tipológus többféle szolgáltatást kínál. Az egyik a tipológiai gyorsportré, amely csak 50-70 jellemvonást vesz figyelembe. A teljes tipológiai portrénál 300 féle jellemvonást vetnek össze. A tipológia elmélete szerint minden embernek négy karaktere van. Közülük csak az egyik az objektív, az igazi, függetlenül attól, hogy tudunk-e róla. A másik szubjektív, ahogy a személy önmagát nézi. A harmadik még szubjektívabb; ahogy a környezetünk érzékel bennünket. S végül a negyedik arcunk az, amelyet mi a környezetünk felé igyekszünk mutatni. A négyféle arc szinte sohasem egyezik. A tipológus szolgálatait a fejlett nyugati országokban már régen kihasználják, például a cégek a megfelelő munkaerőgárda kialakításánál vagy például a politikai pártoknál, ahol pártvezetők rátermettségéről győződnek meg. Nálunk már csak azért sem nagyon elterjedt a tipológushoz fordulni, mert az egész országban csupán egy tipológus tevékenykedik. Felmerül a kérdés, miért vannak ilyen kevesen? A magyarázat a kiképzés igényességében keresendő. Alapfeltétel a pszichológusi végzettség. Az utána következő kiképzésnek három fokozata van, s a legmagasabb fokozat a tipológus. Ennek eléréséhez legkevesebb 12 év kemény tanulásra van szükség. Ha valakinek sikerül elérnie a legmagasabb fokozatot, azt a tipológusok kongresszusának kell jóváhagynia, (alex s.) Én, Fekete Péter „ Fekete Péter öcsém, te kis ügy efogyott, Ki a szerencsemalac fülit sose fogod, Kinek a jobb keze bal, jót sose hall, Él, mint a parton a hal!" Az az átkozott operett tehet mindenről! Amikor láttam, nevettem a nézőtéren, a hasam belefájdult. Hogy lehet egy ember ilyen peches? Szegény Fekete Péter, amihez hozzáért, tönkrement. Ki tudta akkor még, hogy ott áll lesben az ÉLET, vagy legalábbis kicsiny, gonosz törpikéje, s kiszemelt magának, médium gyanánt a sorba, hogy megtréfáljon vagy miaszösz. Hazatérve a színházból különös érzésem támadt. Mintha nemrég még minden gombom a helyén lett volna ... Hát persze, hogy mindahány leszakadt! És miért? Mert kigomboltam a kabátom... Figyelni kezdtem magam, s szörnyű következtetésre jutottam. De menjünk sorjában! Szalagavatóra hívtak a dunaszerdahelyi gimisek, s még be se léptem a kultúrház ajtaján, már hallottam, bombariadó volt, lehet, hogy nem is lesz szalagavató... Azután színházba mentem ismét. Az első felvonás alatt még minden rendben ment, de a második felvonás legizgalmasabb részénél... a főszereplő beleesett a súgólyukba. Gyanútlanul róttam kisvárosunknak az országos átlagot megütően koszos utcáját, s közben azon gondolkodtam, hogy a szímői vak jós vagy a negyedi jósasszony segíthetne-e inkább rajtam, amikor megpillantottam egy csapatnyi elszánt legényt, amint éppen parabolaantennát szereltek egy csinos új ház tetejére. Szaporáztam lépteimet, de már késő volt! A szerencsétlennek, aki lezuhant, hál’istennek semmi baja nem történt, de lenn, a fagyos gyepen magához húzva szorongatta - mint kisleány kedvenc Barbieját - a jobb sorsra hivatott parabolaantennát is... Munkahelyemen senkinek sem szóltam állapotomról. Vesztemre. Boldogan baktattam hazafele főnökömmel, amikor... Kinyílt az aktatáskája és gondosan rendezett iratai tarantellát lejtettek a nemrég felmosott lépcsőn. Kolléganőm sem tudta, mit csinál, amikor megkéri, hogy kísérjem el kedvenc, Csóközön nevű fodrászához. Elkészült a királyi hajkorona, de másnap.. . Úgy állt a haja (helye...), mint az isztambuli, szivárványszínekben pompázó toliseprű. Mikuláskor, amikor beléptem - legkedvesebb barátném ajtaján, kikapcsolták a villanyt. Csekély öt órácskára. Karácsony előtt, amikor a lengyelpiacon válogattam (volna), szörnyű vihar kerekedett, vitte, amerre csak vihette az „értékes“ portékát. Ám a pszichotronikus asztalára tartozó, legnagyobb sztori csak ezután következett... Egy szép, hideg délutánon megsimogattam drága kiskutyámat, a semmiről sem tehető aranyos Buksit. Tetszett neki a dolog, hálásan vigyorgott. Azután... Hetekig nem láttuk. Végső elkeseredésemben az italhoz menekültem - volna, ha a kocsma, ahol pénztárcámon szerettem volna könnyíteni, nem éppen az orrom előtt zár be. És jött a szörnyű elhatározás! Villamos által vétek véget szomorú életemnek! Hát, nem sztrájkba léptek a villamosvezetők?! Istenem! Végre! Szélirányt változtatott, s átment szerencsébe a pechem. Mint az operettben! Boldogan, szinte újjászületve indultam másik barátném szülinapi bulijába. Mennyei volt minden, amíg... Amíg barátném férje, a házigazda rám nem fújatta a tejszínhabos szifon teljes tartalmát. Hát, így van az kérem, ha az ember operettre jár. Azon már szinte csak röhögök, hogy amikor megöntöztem nagyanyó kedvenc futónövényét, bokasérülésben kimúlt... Élek és félek. Holnap mi lesz? Igyekszem megváltozni, fogadom, pár nap múlva új életet kezdek. Én, Fekete Péter. BÁRÁNY JÁNOS (Tóth Lehel fotója) Ujjlenyomat a bankkártyán Az illetéktelen személyek által a hitelkártyákkal elkövetett viszszaéléseket kívánja megakadályozni egy berlini mérnök nemrég szabadalmaztatott találmánya, melynek elektromos érzékelőrendszere az ujjlenyomatok egyediségén alapul. Ha a feltaláló elképzelését követi az újdonság gyakorlati alkalmazása, akkor elegendő lesz behelyezni a bankkártyát a pénzautomatába, és a rajta nyugvó mutatóujj lenyomatának rajzolatát egy leolvasórendszer azonosítja. Abban az esetben, ha az ujjlenyomat egybeesik a bankkártya tulajdonosáéval, a kliens engedélyt kap a kívánt összeg felvételére vagy más pénzügyi operáció elvégzésére. A feltalálónak, H. Gerdnek a nyári szabadsága idején jutott eszébe az ötlet, amikor saját házának a védelmére próbált különböző megoldásokat alkalmazni. Vásárlásokra és egyéb kifizetésekre is alkalmas lehet az új kártya, a feltétele ennek csupán az, hogy az üzletek vagy más intézmények rendelkezzenek az ujjlenyomatot* leolvasó rendszerekkel. A találmány alkalmazását és elterjedését elősegítheti, hogy a különféle leolvasó- és azonosítóberendezéseket már hosszabb ideje alkalmazzák, csupán más célokra. A bankkártya előnye az is - s ez főleg bűnmegelőzési szempontból lényeges -, hogy haszonszerzési célból senkinek nem fűződik érdeke az eltulajdonításához, mivel úgysem tudná felhasználni, s ugyanez vonatkozik arra is, ha elvesztés esetén a megtaláló próbálkozna a hasznosításával. Mivel az új találmány főleg csak a mellette szóló előnyökkel rendelkezik, a Német Bankok Szövetségének is jelentős érdeke fűződik a minél előbbi alkalmazásához. Ez a bankok részéről érthető is, mivel a legutóbbi számvetések szerint mintegy negyvenmillió márkás veszteségük van a hitelkártyákkal elkövetett bűncselekmények miatt. (T. S.) Az előzmények 1939-re nyúlnak vissza, amikor az Egyesült Államokba menekült fizikusok levelet írtak Roosevelt elnöknek, s ebben kutatásaik katonai célú hasznosításra hívták fel a figyelmet. A levelet Albert Einstein írta alá. Washington azonban csak 1942 júniusában járult hozzá a gyakorlati kísérletek elkezdéséhez. A lökést a japánok Pearl Harbor ellen intézett sokkoló támadása adta meg; mindenki az agresszor megbüntetését követelte. Az olasz származású Fermit több fizikussal a chicagói egyetem egyik kutatólaboratóriumába, a Mettallurgical Laboratoryba irányították. A közönséges név mögött lázas kísérletek folytak, háborús célokkal. A nagy nap néhány hónappal később, 1942. december 2-án érkezett el. Reggel megkezdték az atommáglya feltöltését. Az utolsó kadmiumrúd behelyezése után a neutronok hatására megindult a maghasadás. Fermi mosolyogva jelentette ki az önfenntartó láncreakció megindult." Eugene Wigner, a csoport egyik fizikusa kinyitott egy üveg vörösbort, majd nem sokkal később kódolt táviratot küldtek James B. Conantnak a Harvard Egyetemre: „Az olasz hajós az Újvilág földjére lépett." 15 óra 36 percet jegyeztek fel a krónikák. Megkezdődött az atomkor. Egy atombomba előállításához bizonyos mennyiségű uránium 235-ös tömegszámú izotópjára volt szükség, hogy megvalósítsák a „szuperkritikus tömeget“, amely a láncreakciót elindítja. A legnagyobb gondot ennek az izotópnak az elkülönítése okozta, amely hosszú időt vett igénybe és igen költséges volt. Fermiék rekordidő - öt
