Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-30 / 24. szám

1993. január 30. ________________________Kultúra szabad ÚJSÁG 5 PÚBA GYULA Európa határán bölcsen toporogva Régebben nem készültünk Euró­pába, azt hittük, ott vagyunk. Mégpedig vén földrészünk közepén! Mondhatnánk: a középső fertályán. A jámbor zendülés azonban felnyitotta szemünk, elhomályosult tekintetünk kifényesítette s megláttuk: Európa máshol van, nem itt! Amerre a nap lenyugszik, ahol egykoron honfoglaló őseink kalandoztak. Amerre a skin­­headek élnek, és a dollár az úr. De történelmi tény lett, hogy felhúzták a vasfüggönyt, és miszlikbe vagdosták a drótakadályokat, kezdődjön az áta­lakulás. Kezdődhet a menetelés! Nap­keleti bölcsek útja Napnyugatra, mi következik ebből? Móricz Zsigmond mondta: gyalogolni jó! Andalogni, né­zelődni, tanulni! De hát mi menetelő nép vagyunk, megszoktuk, hogy rit­musra lépjünk, aki nem lép egyszerre, nem kap csuszát estére!, azért Euró­pába is menetelünk. (Emlékezzünk az ötvenes évek „nagy menetelésére“, amikor is hajdanán félmillió kínai ön­kéntes menetelt Korea felé, s a hábo­rúnak azonnal vége lett!) Menetelésünket azonban átvitt ér­telemben, szimbolikusan értjük, sem­miképpen nem szó szerint. Hiszen ha fizikailag menetelnénk, netán erőlte­tett menetről lenne szó, akkor, ha elindulunk, egyből Bergben va­gyunk... Na ugye!? Dehát európai utunk nem távgyaloglási teljesítmény, amo­lyan turistatúra, hanem erkölcsi neme­­sedés és minőségi emelkedés. Azóta megtett utunkra is Így tekintünk, mely­ről hittel valljuk, az elveszített óhazába vezet. Az utcakép gyors és gyökeres vál­tozásával kezdődött. A „Miso hűje!“ vagy Janó Ica szeretője!“ típusú feli­ratokat ilyenek váltották fel: „Miso vö­rös böllér!“ vagy „Janó a titkosok embere!" Fellendült a falfestés ősi (nép)müvészete, a vörös csillagok megfeketedtek. Minden utcasarkon tüntettek, a szobrok talapzatán aláírá­sokat gyűjtöttek. Új fogalom született: a szóvivő! Ő az, aki a mozgalom érdekében nyilatkozik, benne van a nevében: viszi a szót! Mert közben számos mozgalom támadt, kisarjad­tak, mint a tavaszi vetés, a jámbor zendülés magvai a járdákon is jó „földbe“ hullottak. Az elnökök, szóvi­vők, titkárok és húzóemberek száma derekasan megnövekedett. A politikai élet a fazékban forró víz molekuláinak ütközése és őrült tánca. Az újságírás is sziporkázott. Villámlott és csatto­gott, mint a mennybéli tüzes menykó! Érthetően! Hiszen minden szóvivő mást mondott, minden elnök mást akart, minden húzóember másfelé hú­zott, és minden képviselő mást képvi­selt! A sajtótájékoztatókon az újságí­rók a fejüket kapkodták és buzgón jegyeztek Egy felhevült mozgalmi szóvivő nyíltan kijelentette, hogy a mi­nisztériumot megrokkant, bakafántos gatyástyúkok vezetik, az államszövet­ség pedig rozoga kóceráj! A szerkesz­tők tudomásul vették, hogy a kézírás­ban új korszak kezdődik, a sajtótör­vény nyúlós tészta, melyből ízletes képviselöfánkot, pozsgás parlamenti bélest lehet sütni, szükség esetén pe­dig kilúgozható és kiakasztható a nap­ra száradni, mint egy moly-ette téli báránybörbekecs. A sajtó jelszava lett: mindent szabad, amit nem lehet! Ami lehetetlen, az lehetséges, és ami nem lehetséges, az nem lehetetlen! És így tovább! Egy újonnan alakult lap, a Császármetszés című, podagrás hisztérikáknak nevezte a szabadon választott képviselőket s a parlamen­tet arénának, amelyben ordas kaka­sok viaskodnak. Nagy hévvel bizony­gatta, hogy az Irgalmas Szamaritánu­sok Független Kezdeményezése mö­gött volt totalisták állnak, akik métely­csempészéssel és nemzetközi fegy­verkereskedelemmel foglalkoznak. A felbőszült tárcaíró sem maradt el a kortól! A múlt bűnei után nyomozva, olyan feltételezésre jutott, hogy a jelek szerint néhány Hernád-menti párttit­kár robbantotta ki a második világhá­borút! A politikai balkanizáció tehát beindult. Valószínűleg akkor tetőzött, amikor az elnököt elgáncsolták a nyílt utcán, titkárságának tagjait pedig kecsketúróval és a fejükre nyomott barackkal vendégelték meg a járóke­lők. Abban az időben az éjszakai ut­cák is közveszélyessé váltak. Gyanús átjárókban és sötét kapualjakban tor­­zonborz éhségsztrájkolók toporogtak, hazafelé lopakodtak, hogy az éj leple alatt jóllakjanak, a napi koplalástól azonban bosszúsak és vadak voltak, ijesztgették és veszélyeztették a gya­nútlan járókelőket. Ebben az időben bizony a közerkölcsök annyira elfajul­tak, hogy a Jámbor Ministránsok Nyil­vánossága követelte, hogy az eltörölt halálbüntetés helyett vezessék be le­galább az ököljogot! Még inkább új korszak hajnalhasa­dását jelezte, amikor néhány függet­len politikus - civilben szobafestők vagy mázolósegédek lehettek -, Klad­­no felett hupikékre festették a vörös fényeket! Akkor már teljesen nyilván­valóvá vált, hogy a legjobb úton hala­dunk Európa felé. A hupikék fények villózása némiképp az absztrakt mű­vészek úttörő munkáira emlékeztetett. A fejlődés következtében az eu­rópai ízek és közéleti kezde­ményezések a kultúrában is felütötték fejüket. S ez természetes, hiszen a kultúra az életérzés párlata és má­­konya! A könyvkiadás új utakra terelő­dött, új medret hasított, mint a C vari­ánsban a Duna vize. Dühöngeni kez­dett a legvégletesebb szabadság és szabadosság. Itt robbant a nagy igaz­ság. az kell, amit tiltott a múlt! Az eltaposott tegnap szüli a holnapot! A könyvpiacon megjelentek a szóra­koztató műfajok vérfagyasztó zászló­aljai és kéjgyilkos rohamosztagai, vad borítókkal és harsányan üvöltő címük­kel kiverték a nyeregből az áporodott szakállú, tutyimutyi klasszikusokat. Conan Doyle baskerwillei kutyája és Drakula minden útjába kerülő tolifor­gatót szétmarcangolt James Bond és Hasfelmetszö Jack pedig kutyakor­báccsal verte ki a kortárs írókat a könyvpiacról, mint hajdanán Krisztus a pénzváltókat és kufárokat a jeruzsá­­lemi nagytemplomból. A kiadók meg­maradt romjait Golem taposta el és egyenlővé tette a földdel. De a maffia sem maradt tétlen, micisapkás embe­rei betonkockákba öntötték a lírai köl­tőket, állítólag ezekből a tömbökből épült a csúnyi gát! Nem csoda, hogy a megrettent irodalmárok szétmene­kültek! Némelyek mozgalmi szóvivők és választási húzóemberek vagy ügy­vivők lettek, mások felcsaptak képvi­selőknek, miniszternek, nemzetőrnek vagy szövetségi tűzszerésznek. De olyanok is bőven akadtak, jobbára kevésbé élelmesek, akik rokkanttá nyilvánították vagy nyugdíjaztatták magukat, elfelejtettek írni és olvasni, és olyan alanyi költő is akadt, aki a maffia tisztogatásait megúszva vál­lalkozásra adta a fejét, és lírai énjét feladva zsíros üzleteket kötött. Az ön­magából kivetkezett poéta olyannyira megtollasodott, hogy egy jóllakott fü­lesbagoly formáját vette fel, szeme a sötétben aranyszínben világított és huhogását a kormányüléseken is meghallották: az államtitkárok ilyenkor állítólag zavartan pislogni kezdtek és visszahuhogtak. Egyéb művészek is más pályákra álltak át, mint a földünk körül vezérelt műholdak. A színészek leggyakrabban miniszternek vagy nyelwédőnek mentek, a festők rek­lámkészítést és kirakatrendezést vál­laltak, legnagyobb nehézségekkel a szobrászoknak kellett megküzdeni­ük Kopácsoláshoz, barkácsoláshoz és fizikai munkához lévén szokva, ők favágásra, kőtörésre és szalmacsép­­lésre adták a fejüket. A gazdasági szempontok a tu­dományos kutatómunkát is eluralták. Az Akadémia egyik tudós teamje megalakította a BIOPIA Kft-t, hatalmas lombikokban és üzembiztos kémcsövekben vegytiszta, infrabakte­­rizált és szupergenetizált papramorgót állítottak elő, mellyel nagy nemzetközi tudományos sikert arattak. Az élelmes tudósok a saját büféjükben - a Más­napos Laboránshoz címezve - bioké­­miailag steril korhelylevest árusítottak. Példáink meggyőzően sejtetik, hogy a racionalizmus látszata és a ré­gi rend tökéletességgel megbukott életünkben. Uralkodni kezdtek a tö­mény irracionalizmusok és emberfe­letti transzcendenciák elemei. Ezoter­­mikus vírusok és parapszichológiái mikrobák furakodtak lelkűnkbe. Kivi­rágzott az UFO-irodalom, bugyután pistyogó, nagy fejű, zöld emberkék mászkáltak úgy álmainkban és nappa­li révületeinkben, mint a hivatalukba törvényesen beiktatott kísérletek A tv mondta, hogy valami UFO-lányt már teherbe is ejtett egy merész és jóképű földi legény! A könyvpiac e téren újabb tanulságokkal szolgált. Soron kívül ki­adták a fekete mágia, a tenyérjóslás, a lélekvándorlás, a bibliai csodák és ókori fagyosszentek, valamint a pióca­rakás és köpölyözés teljes szakirodai­mát. Kaphatók Nostradamus és Pythia világvégét jövendölő jóslatai; a Vesta­­szüzek és a böjti boszorkányok kézi­könyve kiváló ofszetnyomásban tün­dököl. Ókínai, óind, ógörög és óma­gyar, valamint mezopotámiai, óegyip­tomi, azték és zulukaffer horoszkó­pokban válogathat a nyájas olvasó! Az utcai könyvárusok asztaláról szug­­gesztíven néznek ránk a szuggesztió­­ról, szemmelverésröl, bűbájoskodás­ról, vajákosságról és boszorkányle­­ves-kotyvasztásról szóló szakköny­vek. (Itt figyelmeztetem kiadóinkat, hogy az inkvizíció kínzóeszközeiröl és vallatási módszereiről szóló, középko­ri szakkönyvek mind ez idáig nincse­nek kiadva!) Csábító könyvcímek ötle­nek fel a kirakatokból: Ólomöntés la­vórban, köpőcsészében és biliben. A mindentudó csodamüzli. Fogyasz­­szon vegytiszta encsembencsemet! Bioszféránkon kopogtat az Antikrisz­­tus. Pokolbugyor a világűrben - a fe­kete lyukak titka. Amíg ön alszik, az ózonlyuk dolgozik! Badarság lenne csodálkozni, hogy új foglalkozási ágak (is) keletkeztek. Feltűntek az okleveles sámánok, egyre több a diplomás csontkovács! Tőrölmetszett bűbájosok és gyorstalpaló ceremóniamesterek tűntek fel minduntalan, továbbá minő­sített szavazatszámlálók, mozgalmi hoppmesterek és sírkődöntögetök bő­ven. Bevett professzióvá vált az em­­lékműgyalázás, a magán pornóbűvé­szet, a hivatásos kukkolás és a kétbal­kezes választási becsüs feladatköré­nek ellátása. A gazdag választék il­lusztrálására álljon itt egy apróhirdetés a Szolid Alvilág című üzleti közlönyből: „Rendelésre betörök önhöz, és meg­bízhatóan kirámolom kéglijét. A bizto­sítótól való kárpótlást intézem Per esetén kiváló ügyvédem rendelkezé­sére áll, szolvens vagyok! Jelige: „A szajrén megosztozunk!“ Már ma nagy tömegek képviselik az új szak­mák legnépszerűbbikét, azok, akik az abszolút szabadság és szakmai füg­getlenség nevében immáron lerázták láncaikat - ók a munkanélküliek! A döntő haladás jelei leginkább a tv-ben lelhetők fel, bizony. Ó, csodálatos, mindentudó doboz, melyből a világ képe tekint ránk! Áldá­sos, ezüstös fényeit fáradhatatlanul sugározza, eredeti színes, játékos hullámai félhomályos szobánkat tom­pa derűvel hinti be. Tekintetünk ámul­­bámul messzi tájak csodái láttán! Lát­hatnánk egyébként paleocén ősgyíkok késői utódait, hallhatnánk miocén dzsungelek zsivaját? Kibámul a világ­űrbe és lehatol a tengerek mélyére, hol olyan szörnyek élnek, amilyeneket a mesék világából sem ismerünk. El­kábít hihetetlen részletek és elképzel­hetetlen tények tömkelegével, meg­rendít és megrémít, hogy boldogan szűkölünk, mint egy vén fogatlan eb égiháború és villámlás idején. Tegyél próbát, olvasó! Nézd meg éjjel tizen­egy tájt a várost! Az ablakok szürke fényben hunyorognak, csupa sejtel­mes, túlvilági fény! Ha hallgatva odafi­gyelsz, visszafojtott női sikolyokat és rémült hördüléseket hallhatsz, lövések dörrennek, lecsapó kés szisszen, ódon várkapuk dörrennek és bagoly huhog. A rémfilmek, horrorok, thrille­­rek és kemény krimik ideje ez, szadis­ta gyilkosok, vámpírok és tetszhalot­tak sora A rémes jelenetek által leigá­­zott polgárok görcsös idegfeszültség­ben remegnek, és nyögve meregetik szemük. Itt-ott időnként felordítanak, a szorongás kitör a lélekböl és felvisít, kirobban a rettenet és kegyelemért eseng. A film után nyugovóra térnek a szerencsétlenek, dobálják ágyukban magukat, mint a partra vetett potyka, tovább látják a vérfolyókat, álmukban gyilkolnak és izgatottan várják más­nap a következő előadást. Más vívmányok is vannak, Európa felé mutatók! Családfenntartó férfiak és erényes családanyák néznek ki­domborított szexuális jeleneteket és díjazott erotikus filmeket. A tv bőkezű­sége nem ismer határt. A pornográfia bizarr szelleme kószál a tisztes csalá­di hajlékok felett. A bűvös ernyőn hosszú, karcsú combok vonaglanak, impozáns méretű keblek hullámzanak, világszép nők arcán forrón piheg a kéj és buján ráng a gyönyör. A látvány néha oly lenyűgöző, hogy félnek egy­másra nézni az emberek! Nagyvilági hangulatok! A videokészülékekről szólnunk felesleges. Minden surmó gyermek s életrevaló kamasz tudja, hogy ezen drága, ám felettéb kívána­tos szerkentyűk révén az emberfia akkor láthat orgazmust, amikor akar! Kétségtelenül Európa közelében járunk, szinte a határán tanyá­zunk. Karnyújtásnyira a cél! Azóta sejtjük, amióta a tévéből értesültünk róla, hogy Donnervetter Magdaléna bölcsészhallgató megismerte a szár­nyasbetétet. Bizony, Magdaléna már tudja és használja, s azt mondja: cso­dálatos! Vacsora közben ért a hír, torkunkon akadt tőle a falat. Bölcseb­­bek lettünk. Magdaléna is bölcsész, érik bennünk a jó várakozás. Korunk filozófiájának nagy igazságát kórus­ban fújjuk s emlékezetből: mert nincs szárazabb és boldogabb baba, mint a Pampers baba! A szlovákiai magyar ir#lc £»rnoka Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy a kortárs szlovákiai magyar M. Nagy László postafordultával közli az árakat, s ha véglegessé válik írók portréit még megrendelhetik. Az lenne a legjobb, ha maga a megren- a rendelés, postázza a képeket. Kérjük, az alábbi címre írjanak neki: delő sorolná fel, kiknek a fotójára tart igényt. A felvételek készítője, Fotoagentúra M. N. L. 821 07 Bratislava, Bodrocká 14. Simkó Tibor Monoszlóy Dezső Moyzes Ilona Csontos Vilmos 1

Next

/
Thumbnails
Contents