Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1993-01-28 / 22. szám
1993. január 28. Kultúra Sötétszoba - effektus és anyanyelvi irodalom Reális és szükségszerű, hogy az egyéni látószögön túl az ember általánosabb perspektívákban is szemlélje életét: ezek egyike a nemzeti. A nemzetek közötti határok „légiesedhetnek“ ugyan, de amíg az anyanyelvek és a szúkebb-tágabb tájak, régiók erre épülő hagyományaival élnek, van a parttalan emberiségénél behatároltabb, „kézzel fogható" azonosulási keret is: a népünkhöz, nemzetünkhöz, szülő-nevelő keretközösségünkhöz tartozás. Több évtizednyi elhallgattatás után a magyarságtudat újraéledése, az etnikai tudatosság reneszánsza sok vihart kavar manapság - határainkon belül és kívül egyaránt. A szomszédos államokban élő magyarokat gyakran éri az a vád, hogy nem eléggé jó „patrióták", nem érzik eléggé hazájuknak a közösség területét. így kapnak könnyen soviniszta, nacionalista szeparatista, áruló jelzőt, akik mindössze a meghirdetett emberi és kisebbségi jogok gyakorlati megvalósulását szeretnék látni. Hiszen az elveknek ellentmond, hogy az elmúlt hét évtizedben, nyíltan vagy burkoltan, a környező országokban - a legváltozatosabb eszközökkel - mindenütt homogén nemzetállamok kialakítására törekedtek. Az egyik leghatékonyabb asszimiláló tényező, köztudomásúlag, az oktatás. Az említett országokban mindenütt diszkriminációval sújtott a magyar anyanyelvű iskolarendszer: torz, hiányos a szerkezete, zömmel a többség nyelvén képzett a tanári állománya, az identitásformálás fontos tantárgyainak elnemzetietlenítő az anyaga. Essék itt szó e tényezők közül az utóbbiak egyikéről: a volt Szlovák Szocialista Köztársaság oktatáspolitikájának megnyilvánulásairól. A nemzeti hovatartozást megerősítő tényező - legjobb esetben - az anyanyelvi irodalmi tananyag is, amelyet az államalkotó nép oktatáspolitikája közvetít. Egy, a rév-komáromi Magyar Tannyelvű Gimnáziumban végzett IV. osztályosok nemzeti önazonosságát felmérő kutatás részeként azt is összegeztük, hogy az elmúlt évtizedekben magyar nyelv és irodalom tantárgyból az érettségin milyen tételek szerepeltek 1964 és 1990 között. Ebből kitetszhet, hogy az adott időszakban az illetékesek mikor mit tartottak fontosnak és érdemesnek kiemelni a magyar literatúrából. Tegyük hozzá: a feladatok tematikus csoportosítása akkor lenne „objektívan" bírálható, ha módunk lenne a magyarországi, illetve a többségi szlovák irodalmi vizsgatémákkal való összevetésre. Valószínű ugyanis, hogy az észlelt jellemzők - ha nem is ekkora aránytalanságot mutatva - az úgynevezett szocialista emberformálás valamennyi kísérletében megtalálhatók. Feltételezhetjük, hogy a politikai elkötelezettség, az uniformizáló dogmákká torzított marxi ideológia sulykolása a többség árnyékában élő kisebbségeket még inkább sújtotta. Az államalkotók célja ugyanis nem a nemzeti hovatartozás tudatosítása, hanem az országukhoz hű állampolgárok nevelése. Az érettségi tételek nagy hányada olyan, a literatúrától többnyire független, átpolitizált kérdésköröket ölelt fel, amelyeknek egyetlen funkciójuk a szocialista ideológiából következő „törvényszerűségek" leírása. Közülük minden kilencedik konkrét történelmi eseményekkel és világpolitikai folyamatokkal kapcsolatos, és csak három irodalmi vonatkozású: Csehszlovákia Kommunista Pártja forradalmi útjának ábrázolása hazai irodalmunkban (Fejtegetés) (1980/1981); A második világháború és a felszabadulás a kortárs írók műveiben (1964/1965); illetve A szocializmus építésének ábrázolása a felszabadulás utáni irodalomban (Előadás az irodalmi körön) (1979/ 1980). Négy tétel a szocialista országok együttműködésének, a tudományosműszaki forradalomnak a népgazdaságra gyakorolt hatásaival, tizenegy a termelőmunkával, s ezzel szoros összefüggésben a nők szerepének megváltozásával, a fiatalok küldetésével, pályaválasztásával kapcsolatos. A következő tematikus csoport, mely kizárólag a munkásosztály marxista világnézetét tárgyalja - az előbbiekkel ellentétben - nagy számban tartalmaz magyar irodalmi vonatkozásokat. Arra, hogy a fentin kívül még ideológia is létezhet, egyetlen cím utal: A haladó szellemű tanulók nézete a babonáról és a vallások vakbuzgóságáról (Felszólalás a SZISZ-gyűlésen) (1976/1977). A téma kifejtését több alkalommal vezető politikusok (G. Husák, M. Gorbacsov, L. I. Brezsnyev stb.) beszódrészletéhez kötik. A kommunista erkölcs, a proletár internacionalizmus, a szocialista hazafiság, a kispolgári életstílus bírálata, a munkásosztály forradalma a tételek egyötödében szerepelt. Ady Endre kétszer, József Attila négyszer, konkrét szerző-megjelölés nélkül a mai magyar irodalom, illetve a huszadik századi magyar költészet összesen háromszor kap itt helyet. A kultúra fogalma köré fűzhető témák közt (kilenc tétel) találjuk a szlovákiai magyar kultúra és irodalom keletkezését, fejlődését, az - úgymond - csehszlovák szellemiség gyarapodásában szerzett „érdemét" is. A kérdések másik fele (öt tétel) általánosságban foglalkozik a CSKP kultúrpolitikájával, az irodalom és a művészet szerepével, a városok és a falvak múlt- és jelenbeli szellemi életével, a tömegkommunikációval. Ugyancsak nagyszámú direkt politikai eszmefuttatást takar a közösségi értékek tárgykör, melybe a kollektivitás, a hazaszeretet, a háborúellenesség, valamint az értelem, az érzelem, az erkölcs, a felelősség, a szabadság tartozik. Az e csoportba sorolt hét téma közül csak néhány kötődik a magyarsághoz. Az idézhető szerzők közt csupán Petőfi Sándort és Radnóti Miklóst találjuk, illetve a kortárs csehszlovákiai magyar irodalom általános témaként összesen négy alkalommal szerepelt. A nemzeti hovatartozással kapcsolatos eszmét, s a konkrétan, így meg sem fogalmazott hazaszeretetet - természetesen - összekapcsolják az általános politikai követelménynyel: A nemzeti öntudat, a tettekre ösztönző hazafiság és a szocialista internacionalizmus eszméi a csehszlovákiai magyar irodalomban (Fejtegetés) (1966/1967). Az egyéni emberi értékek között a szerelem és a barátság három, illetve két esetben tárgya a vizsgáknak: konkrétan - két évfolyam azonos tétele alapján - Petőfié, négy említéssel. Az igazság és szépség gondolata egyszer, Fábry Zoltán művei alapján fejtendő ki, két tétel pedig az irodalmi eszményképpel való személyes azonosulást kutatja. A társadalmi rétegekhez és tudatvilágukhoz fűződő kérdések - a népköltészetre vonatkozót kivéve - magyar írókhoz, költőkhöz kötődnek. A nyelvromlást is tükröző tételeim: A népköltészet mint az emberiség vágyainak megnyilvánulása az igazságtalanság eltávolításáért (Fellépés az irodalmi körön) (1978/1979). A paraszthősök, a népi alakok, a népiesség, a magyar és a szlovák nép ábrázolásakor, a dzsentrivilág elítélésekor, a munkásosztály és a parasztság leírásakor Mikszáth Kálmán és Móricz Zsigmond háromszor-háromszor, Ady Endre két alkalommal, József Attila pedig egyszer szerepel forrásként. A sorsközösség címszó alá azokat a témákat soroltuk, melyek - tágabb összefüggésben - a magyarságot, a dunai népek összetartozását, az európaiságot, végül az emberiség egészét taglalják. A magyar népcsoportnak Szlovákián belüli helyzete mindössze egyetlen alkalommal kerül szóba, de kétségtelenül abból a célból, hogy az évkönyvek lapjairól is több ízben viszszaköszönő axiómát - miszerint „a lenini nemzetiségi politika pártunk bölcs útmutatása nyomán teljes mértékben diadalt aratott" - tényként könyveltesse el. A kelet-közóp-európaiság három tételben, Ady Endre és József Attila kétszeri-kétszeri jelölésével szerepel, a tágabb keretet a Hazánk - Európa és a Maradjon otthonunk a Föld cím mutatja (1989/1990, illetve 1988/1989). A legkevesebb elemből az a témacsokor állt, amely mindenfajta burkolt vagy nyílt ideológiai befolyásolás, értékorientáció nélkül - a címe alapján - önmagában és önmagáért vizsgál magyar irodalmat. Mindössze a Mikszáth Kálmán élete utolsó szakaszának elemző értékelése (1975/1976) és az Ady Endre és Móricz Zsigmond eszméinek barátsága, irodalmi céljaik összehasonlítása (1974/1975, illetve 1982/1983) című fejtegetések tartoznak ide. A politikai témák elsődlegessége azonban általában is érvényesült. A tételek csaknem fele, a száznégyből negyvenkilenc (negyvenhét százalék) kizárólag politikai célzatú, s ezeknek az irodalomhoz vagy a magyarsághoz még halvány közük sincs. Az oktatási gyakorlat - a pártállam meghosszabbított karjaként - a magyartalanítást is az agitációs propaganda eszközévé alacsonyította, ennek köszönhetően a vizsgatémák felének a műfaja politikai vezetőktől vett idézet fölötti elmélkedés, fejtegetés, kongresszusi állásfoglalásokat taglaló beszámoló, az ifjúsági lapba írt újságcikk, előadás, SZISZ- vezetőségi ünnepi beszéd. Bár a tankönyvek anyaga - a világirodalommal párhuzamosan, szűkebb vagy bővebb terjedelemben - a Halotti Beszédtől a kortárs nemzetiségi irodalom képviselőinek említéséig a magyar irodalomtörténet legfontosabb alakjait tartalmazza, a részletezés- a magyarországihoz hasonlóan- ideológiai szempontok szerint történt. Az sem lehet véletlen, hogy bár Kölcsey Ferenc összesen tizenhárom, Vösörmarty Mihály harmincnyolc oldalt kap, mind a Himnusz, mind a Szózat megcsonkított szöveggel szerepel: öt-öt versszak, illetve egy-egy oldal magyarázat csatlakozik mindehhez. Magától értetődő, hogy nem a helyszűke miatt maradtak ki éppen azok a strófák, amelyek a magyarság honfoglalásával, a Hunyadiak dicsőségével, a megvívott szabadságküzdelmekkel kapcsolatosak, s népünk ezeréves Kárpát-medencei históriájára utalnak. Ezzel szemben a legnagyobb súlyt - kellő rostálással - Ady Endre (hatvanöt oldal) és József Attila (negyvenöt oldal) kapja. A tételek közül összesen negyvennégy vonatkozik a nemzeti irodalomra: harminchat az anyaország, nyolc pedig Szlovákia magyarságának szellemi örökségére. Konkrét szerzőről szóló feladat ezek közül huszonöt, illetve mindössze egy. A teljes lista szerint az oktatáspolitika vezetői Mikszáth Kálmánon (három), Móricz Zsigmondon (négy), Petőfi Sándoron (három), Ady Endrén (hét), József Attilán (hét), Radnóti Miklóson (egy), a csehszlovákiai magyar írók közül Fábry Zoltánon (egy) kívül mást nem tartottak érdemesnek kiemelni. Az ő munkásságuk az, amelyhez néhány fontos eszme, illetve a közelmúlt nézetrendszerével összefüggő társadalombírálat, paraszt- és népábrázolás, forradalmiság, materializmus köthető. Évtizedekig mindezeket tényként kezelték; volt, aki ezeket egymagában nem tudta, a többség még kevésbé akarta megváltoztatni. A kisebbségi sorba már beleszületett, iskoláit az újraindult gimnáziumban, majd a prágai, pozsonyi egyetemen, szlovák vagy cseh nyelven végző fiatal generáció tipikus gondolkodásmódja nyilvánul meg az egyik igazgató szavaiban: „A sötétszoba-effektus tökéletesen működött: csak egy-két ember araszolt a falig, a zömük középtájon, egy kis körben mozgott, s még addig sem ment el, ameddig büntetlenül lehetett volna (...) A legtöbb ember- s a pedagógusok nagy része is- nem reformer. Inkább konzervatív: a célja nevelgetni, szépen tanítgatni. Ehhez legalább a tanárnak meg kell teremteni egy bizonyos nyugodt légkört: így nagy többségük elfogadta a korlátokat, s tudomásul vette, hogy ezek között mozoghat. S ez nem biztos, hogy gyávaság. Megalkuvás a valósággal. Es mi van, ha ezt nem teszi valaki? Háborog, hogy oda kell tenni egy Husák-idézetet? Ám legyen. Ha ő négy év alatt megtanította a magyar irodalmat, hát, kérem, meg kell adni a császárnak, ami a császáré... mindenkinek, ami a magáé." DÉVAI JUDIT Módszertani munkaközösség Iskoláink érdekében ____________Szabad ÚJSÁG 5 Levélben fordult szerkesztőségünkhöz Csuka Gyuláné, a zonci alapiskola tanítónője, melyben kéri, hozzuk nyilvánosságra, hogy tavaly októberben Nyitrán, a Pedagógusszövetség mellett megalakult az ország magyar tanítási nyelvű alapiskoláinak módszertani munkaközössége, amely az 1-4. évfolyamban oktató pedagógusok munkáját kívánja segíteni. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége felismerte, hogy a hazai magyar oktatásügy fennmaradásának feltétele és biztosítéka részben a tanítók szakmai fejlődése. Az említett csoportosulás, amely minden járásból tömörít néhány pedagógust, szervezniirányítani szeretné az alsó tagozatos tanítók munkáját, meghálálva ezzel a szülők bizalmát, akik az anyanyelvi oktatás előnyeinek tudatában rájuk bízták gyermekeiket. Csuka Gyuláné levelében példaként említi a pákái és a borsai kisiskolákat, amelyet a szülők és a polgármesterek erőfeszítéseinek köszönhetően sikerült újra megnyitni. A munkaközösség támogatni szeretne minden hasonló erőfeszítést, hiszen „nem kívánhatjuk meg egy kisgyermektől, hogy naponta utazzon és három-négy felnőtthöz igazodjék. Szüksége és joga van egyetlen tanítóra és az egyéni bánásmódra, hiszen kilencéves koráig igényli, hogy a legkisebb sikereire is odafigyeljen egy bizonyos személy, a tanítója. A munkaközösség a magyar gyermekintézmények és iskolák minden fokozatára oda kíván figyelni, elsősorban előadások, továbbképző tanfolyamok, kölcsönös óralátogatások és szakmai összejövetelek formájában segíteni munkájukat. A tankönyvkiadóval és a Pedagógiai Kutatóintézet munkatársaival együtt megpróbálják kiküszöbölni a tankönyvhiányt, és biztosítani az alternatív tankönyveket. Magukra vállalták a legkorszerűbb magyarországi írás- és olvasástanítási módszerek népszerűsítését, az ezekhez kapcsolódó tankönyvek és feladatlapok terjesztését. A tehetséggondozás érdekében folyamatosan fogják képezni kollégáikat a japán szorobán tanítására, amellyel a fejszámolás képessége fejleszthető. „Korszerű, jó módszertani anyagot az iskolák központilag már nem kapnak - hívja fel a figyelmet Csuka Gyuláné -, ezért a munkaközösség abban bízik, hogy az általa megvásárolt és sokszorosított anyagot az iskolák nem küldik vissza, hanem megpróbálják előteremteni rá a pénzt, amelynek a munkaközösség is szűkében van." Küldenek matematikai felmérőket, a Zsolnai-féle NYIK programot, a beíratáskor használatos pszichológiai tesztlapokat, a későbbiekben pedig a most készülő néprajzi programot, amelyet minden iskolába szeretnének eljuttatni, ezzel is szorgalmazva a néprajz mint tantárgy bevezetését. A munkaközösség szívesen fogad minden javaslatot és mindennemű támogatást. -hó-Magyarok Szlovákiában Második kiadványát jelentette meg az 1991-ben alakultpqzsonyi Nemzetiségi Dokumentációs Centrum. A Magyarok Szlovákiában az első olyan' dokumentumkötet a második világháború óta, amely részletes adatokat és információkat közöl a szlovákiai magyarokról. Az érdekes tanulmányok mellett (az 1991. évi népszámlálás nemzetiségi adatai, az 1990. évi nyelvtörvény elemzése, „málenkij robot az Ung-vidéken, az ausztriai népcsoportok jogállása, a nemzetiségek jogai Csehszlovákiában 1948 és 1989 között, stb.) tartalmazza a Szlovák Köztársaság Alkotmányának és az 1990. évi nyelvtörvénynek teljes szövegét, az 1968. évi nemzetiségi alkotmánytörvényt és több más közérdeklődésre számot tartó dokumentumot. A kiadvány praktikus kézikönyvként is használható, mivel olyan hasznos tudnivalókat közöl, mint a kormányhivatalok nemzetiségi ügyekkel foglalkozó szerveinek címét, a szlovákiai magyar pártok és mozgalmak címét, telefonszámát, a szlovákiai magyar egyesületek, szövetségek és társulások címét, adatait vagy a magyar szerkesz-Magyarok Szlovákiában w O) > >■ z !0 * > Ül o o z ADATOK, DOKUMENTUMOK, TANULMÁNYOK Bratislava / Pozsony / Pressburg tőségek (beleértve a regionális sajtót) címét, telefonszámát, stb. A 45 koronás kötet a következő címeken rendelhető meg: Nemzetiségi Dokumentációs Centrum, P.O. Box 180, 814 99 Bratislava 1, telefon: 427/245 878. Infotrade Kft. Sulekova 16, 811 06 Bratislava, telefon/fax: 427/ 311 952. Felhívás----------1 A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Képviselőtestülete tisztelettel kéri a vállalkozókat, szülői munkaközösségket és mindenkit, aki tenni tud és akar oktatásügyünk fellendítéséért, támogassák szövetségünket. Mindazok a problémák és feladatok, amelyek iskoláink és az egész kisebbségi oktatásügy előtt állnak, nagy mértékben szövetségünk vállára nehezednek, az arra hivatott állami szervek ugyanis továbbra sem mutatnak hajlandóságot egy jól működő nemzetiségi iskolahálózat kiépítésére, ill. annak anyagi-pénzügyi feltételeinek biztosítására. Szövetségünk állami támogatást nem kap, a pedagógusok által befizetett tagdíjakból és a szülői munkaközösségektől befolyó kisebb-nagyobb összegekből próbálja teljesíteni küldetését. Kérjük támogatásukat, hiszen csak jól képzett pedagógusok és jól felszerelt magyar iskolák biztosíthatják gyermekeink jövőjét. Számlaszámúnk: Slovenská státna sporitel'na, Komárno, Zväz mad'arskych pedagógov na Slovensku, 12649-149, IŐO 17314348.
