Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-27 / 21. szám

1993. január 27. M. UY Itfftp. flj Oíl = 0 * PÚ>3~*. Napjaink / Szabad (IJSÁG 5 A kárpát-medencei magyarság sorskérdései Minden vélemény eleve szubjektív véle­mény, mert önmagán átszűrve alkotja meg az ember. Benne van a véleményben a ta­pasztalt valóság, de benne van az adott ember valóságszemlélete is. Három évvel a szocialista tábort elsöprő forradalmak után tulajdon valóságával próbál szembe­nézni a posztkommunista országok állam­polgára. Ha ketten nézik ugyanazt, nem biztos, hogy mindeketten ugyanazt látják. De fontos, hogy nyilvánosságot lásson mi­nél több vélenény, hiszen aki figyelme-Reálpolitika és egység Dobos Lászlóval készült beszélgetésünk egy részét szombati számunkban közöltük. Abban megfogalmazódott: ő az RMDSZ kong­resszusának legfontosabb tanulságának a reálpolitika és a magyar egység gondolatát tartja.- Veszélyben volt-e ez az egy­ség az erdélyi magyarság egyetlen politikai szervezetében? Azt tudjuk, hogy a kezdetek óta különböző áramlatok álltak egymás mellett az RMDSZ-ben, hogy már 1990-ben kérdés volt, ki legyen a meghatáro­zó elnök, Domokos Géza-e, aki ko­rábban a Kriterion kiadó igazgatója volt, vagy Szőcs Géza költő, aki liberális politikusnak és nyílt ellen­zékinek számított Erdélyben, mert még emigrációban is élt. Markó Bé­la mostani megválasztása számom­ra egy kis meglepetés.- Nem volt titok, hogy az RMDSZ- en belül voltak viták, ellentétek. Talán ezért is hangsúlyozták olyan sokan a felszólalók közül az egység megőr­zésének szükségét. A vendégek közül például Kónya Imre figyelmeztetett ar­ra, hogy a belső vitáknak nem kell szakadáshoz vezetni, a belső viták alkotó módon segíthetik elő az új egy­ség kialakulását. De az egység meg­őrzésének fontosságára figyelmezte­tett Kántor Lajos és Sütő András is a kongresszushoz írt levelében. Ami Markó Béla személyét illeti: ő ma­gyar-francia szakos tanár, költő, lap­­szerkesztő, jelenleg szenátor. Alapító­­tagja volt az RMDSZ-nek. Ő is az egység híve, aki az egymásnak feszü­lő másságokból akar egy közös igaz­ságot megfogalmazni. És reálpoli­tikus.- Konkrétan: mi veszélyeztette az RMDSZ egységét? Tőkés László és csoportja, vagy a tagságon belül vannak jóval radikálisabbak is, mint a vezetésben?- Számomra érdekes volt látni, hogy törésvonal fedezhető fel az RMDSZ-ben a szenátorok és a szer­vezet tagsága között. Ez alapvetően magatartásbeli különbség. Fel is hoz­ták többen, hogy a képviselők és sze­nátorok magatartása más, mint a szer­vezet közkatonáié.- Ez miben nyilvánul meg?- A helyzet értékelésében és felfo­gásában. Ez látszott Markó felszólalá­sában is, amikor azt hangsúlyozta, az igazság nem az egyik, vagy a másik oldalán áll, hanem a kettő között.- Az RMDSZ tagsága tehát nem ért egyet azzal, amit a szervezet vezetése tesz?- Az RMDSZ vezetése és tagsága közt szintén érezhető egy fajta elszi­getelődés. A tagság pedig nem mindig támogatja, a vezetők, a szenátorok tetteit. Voltak nagyon kritikus hangvé­telű felszólalások a kongresszuson. A tagság és az erdélyi magyarság kapcsolata az RMDSZ-szel erősen vi­tatott jellegű, a taglétszám is labilis. Sokan figyelmeztettek arra, hogy az új vezetés feladata lesz a szervezet egybentartása. Hiányos a tagság in­formálása, a szervezet belső felépíté­se nehézkessé vált. Az Erdély népét nyomó szociális kérdésekre az RMDSZ nem tudott választ adni, nem tudott rajtuk változtatni sem. Petru­­bány Miklós szerint a korábbi vezetés működésképtelen volt, így bizalmi vál­ság alakult ki a II. kongresszus után az RMDSZ-ben. A képviselők nevében Tokaji György szenátor próbálta meg­fogalmazni, miért más az ő magatartá­suk, mint a tagságé. Azt mondta, ők naponta benne vannak az arénában és kénytelenek szembenézni az ellen­féllel. Ott pedig nem elég csak nemet mondani, alternatívákat is kell adni. Tehát alternatívára nem csak a szö­vetségen belül van szükség, hanem a parlamentben is. S éppen a pozitív alternatívák hiánya miatt marasztalta el az RMDSZ-t. Nem ad pozitív alter: natívát az RMDSZ a kisebbség-több­ség viszonyára, így a parlamenti politi­zálás során képviselői nélkülözik a po­zitív élményeket. Azt, amit mi is szám­talanszor érzünk a szlovák parlament­ben: hogy kevés a politikai sikerélmé­nyünk. Czédli József is az erdélyiek és a hatalom viszonyát boncolgatta. Sze­rinte részt kell venni a hatalom gyakor­lásában, mert csak akkor lehet hatni. Király Károly ezzel szemben azt hang­súlyozta, hogy a kormányba belépni nem szabad, alacsonyabb szinten vi­szont jelen kell lenni a hatalom gya­korlásában, hogy az RMDSZ hatéko­nyabb lehessen. Tolmácsoltak olyan véleményeket is, hogy az RMDSZ-nek a politikai hasznosság irányában kel­lene politizálnia ahhoz, hogy másféle közérzet alakuljon ki az erdélyi ma­gyarságban. Hogy ne fáradjon bele az RMDSZ a politizálásba, a tagság pe­dig ne forduljon el tőle.- Tehát a politikai sikerélmény keresése vezetett ahhoz, hogy az autonómia helyett inkább a regio­nális önkormányzat mellett döntött a kongresszus? Az önkormányzati elképzelések ugyanis jobban illesz­kednek a jelenlegi román önkor­mányzati rendszerhez, így itt in­kább várható valamiféle siker...- Azt gondolom, erről volt szó. Bi­zonyos mértékben igazodni egyrészt a reális helyzethez - tehát reálpolitikát csinálni -, másrészt: figyelembe venni a román politika struktúráját. Ezzel kapcsolatosan úgy fogalmaztak, hogy „a mi rokonunk a román társadalom önkormányzati regionális szerveződé­sebben követi a politikai eseményeket ha- 2ai méretekben, annak óhatatlanul fel kel­lett figyelnie arra is, hogy a szlovákiai magyarság is polarizált politikailag. Nem csupán úgy, hogy négy saját pártja van és sokan a többségi nemzet pártjaiban találtak maguknak politikai alternatívát. Arra is fel kellett figyelnie, hogy egy-egy párton belül is többféle magatartás, ha úgy tetszik: poli­tikai szemléletmód van jelen, s ez egyre jobban kiütközik, egyre jobban elválik egymástól. se“, ebből kell kiindulni az önigazga­tás megszervezése során. A politikai hasznosság elve nyilvánult meg an­nak a kérdésnek az eldöntése során is, hogy belépjen-e az RMDSZ a Ma­gyarok Világszövetségébe. Egyelőre nem lépett be.- Mert így nem érheti olyan tá­madás, hogy Budapestről irá­nyítják...- Az RMDSZ-nek több helyi és re­gionális szervezete viszont tagja a Vi­lágszövetségnek. Ez is az egyik pél­dája a benne meglévő sokféleségnek. Összegezve azt mondhatom, hogy kissé lassúnak érzem a miénkhez ké­pest az RMDSZ belső vérkeringését, így akadozva, lassan érkeznek el az autonómiaigény meghatározásához is. Hiába nagyobb szervezet az RMDSZ, hiába nagyobb a mögötte álló tömeg, a Vajdaság, a Kárpátalja vagy Szlovákia magyarsága már jóval messzebb tart az autonómiaterveze­tek megfogalmazásában. Az RMDSZ- nek nagyobb a kényszere az ország belső erőihez való alkalmazkodásra. Ezzel együtt ez a III. kongresszus nyitott számtalan bejáratot és kijáratot is mind Románia, mind a térség többi országa felé, s úgy érzem, lesz olyan csapás is, amelyen az erdélyi magyar­ság elindulhat. Mert vannak olyan kér­dések, amelyek megoldásán tovább kell munkálkodni és együtt kell tovább­munkálkodni ebben a térségben. Hi­szen ha nálunk gond, hogy mennyi magyar gyermek nem jár magyar isko­lába, gond az Erdélyben is. A romániai magyar lakosság Románia lakos­ságának 7 százalékát teszi ki, a gyere­keknek viszont csak az 1,9 százaléka jár magyar iskolába. Kulturális és ok­tatásügyi autonómiára nekik is szük­ségük lesz. Ezen a kongresszuson eldőlt egy vita, egy dilemma. Úgy érzem, az RMDSZ kongresszusa a magáratalá­­lás és a bontakozó szolidaritás, együttműködés kongresszusa is volt. Úgy érzem, a közeljövő RMDSZ-ének erővonalai a szolidaritás, a nemzeti, az emberi és szociális gondosság, az európaiság gondolatköre mentén kép­ződnek majd.- Köszönöm a beszélgetést. A bolsevista gondolkodás győzött Duray Miklós, az Együttélés Politikai Mozgalom elnöke a múlt hét csütörtökén a Szlovák Rádió magyar adásának Pavilon c. műsorában nyilatkozott az RMDSZ kongresszusán szerzett tapasztalatairól. Som­más véleménye úgy szólt, hogy az RMDSZ III. kongresszusán bolse­vista hatalomátvételre került sor. Az RMDSZ kongresszusának ugyanis egy olyan fontos kérdéssel kellett szembenéznie, mint az autonómia kérdése, s meg kellett volna próbálkoznia annak elfogadtatásával is. A kongresszuson azonban nem került sor az autonómiatervezet meg­tárgyalására. Két nézet csapott össze: a bolsevista gondolkodás és a nem bolsevista gondolkodás. Megnyugvással állapította meg Duray Miklós, hogy az RMDSZ-ben a nem bolsevisták vannak többségben, csak a bolsevisták a hangosabbak, így inkább az ő nézeteik érvénye­sültek.- Kik is azok a bolsevisták, akik­re gondolt? - kérdeztük Duray Mik­lóst.-A posztkommunista térség min­den országában fellelhetők. A bolse­­vizmus nem politikai hovatartozást je­lent, hanem azt a gondolkodásmódot, amely itt, a mi országainkban negyvenegy éven át uralkodott, s amely alól nagyon kevesen tudták magukat kivonni. Sokan vannak, akik­ről ez a gondolkodásmód mind a mai napig nem kopott le. Romániában, a romániai magyarság körében Ceau­­sescuval szemben szinte minden ma­gyar, minden magyar politikus ellenál­ló volt, így a fordulatot követően is szinte mindenki megmaradt elfogad­ható politikusnak. A gondolkodásbeli különbségek azonban mára már kiüt­köznek. Ezért észlelhető egy törésvo­nal a képviselők és tagság között. Másképpen gondolkodik a tagság és másképpen gondolkodnak a képvi­selők.- Ha a bolsevista gondolkodású emberek voltak a hangadók a RMDSZ kongresszusán, mikor ju­tott kifejezésre a tagság véle­ménye?- Háttérbeszélgetéseink során. Ak­kor tapasztalhattuk, hogy a most elfo­gadott önmeghatározást - a nemzeti kisebbség kifejezést - a többség elu­tasítja, mert nemzeti közösségnek tartja magát. A „kisebbséget“ csak mint mennyiségi fogalmat értelmezi, mert inkább hajlik elfogadni azokat a nemzetközi normákat, amelyek már megkülönböztetik az egy-egy orszá­gon belüli őslakos más nemzetcsopor­tot a betelepült más nemzetiségüektöl. Az, hogy most a RMDSZ meg sem tárgyalta az autonómiaelképzelése­ket, a kommunista gondolkodásmód fennmaradásának következménye, mert az igazodott mindig a többség által megszabott normákhoz. Az indult ki mindig abból, mi az, amit az uralko­dó párt megenged, s ahhoz próbált igazodni.- Sokan azonban ezt a politizálá­­si módot úgy nevezik: reálpolitika. Fotó: M. Nagy László (P CUa * &~n-'2s iy­n^o 'Z-* . Jr Mert jelenthet megoldást, hozhat hasznot a kisebbségnek.-Szerintem ez nem reálpolitika. A reálpolitika azt jelenti, hogy a nem­zetközileg elfogadott normákkal han­goljuk össze politikánkat és lépésein­ket, nem azt nézzük, mit hajlandó megengedni nekünk az uralmon lévő hatalom. Hiba volt az RMDSZ részé­ről, hogy politikai szavazással döntette el azt a kérdést, nemzeti kisebbség­ként határozza-e meg magát a romá­niai magyarság, mert ez nem politikai, hanem szakmai kérdés. S mindenkép­pen a kongresszus elé kellett volna terjeszteni az autonómiatervezetet, mert az is készen volt. Hosszabb ideje dolgoztunk rajta együtt a közép-euró­pai népcsoportok szervezetében is, melynek alelnöke, Borbély Imre az RMDSZ tagja, a másik alelnök pedig én vagyok. Tudom tehát, milyen el­képzeléseket akartak a kongresszus elé vinni.- Ha nem került napirendre a kér­dés, valószínűleg nem elég erősen akarták a küldöttek annak megbe­szélését.- Én csak azt tudom, hogy tavaly­­novemberben a kolozsvári Szent Mi­hály templomban a képviselők és egy óriási tömeg megvitatta és jóváhagyta ezt az autonómiatervezetet. Fel is es­küdtek rá. A kongresszuson láthattam, többen is saját meggyőződésük elle­nére tehettek akkor esküt. A kong­resszus küldöttei pedig most más ér­dekcsoportok képviselői voltak.- Előfordulhat, hogy tényleg csak azt szeretné az RMDSZ, hogy a politizálása eredményekkel járjon. Hozzon valamit az erdélyi magyar­ságnak, ezért próbál igazodni a ro­mániai állapotokhoz.- Megértem, hogy ha valaki politi­zál, főleg, ha a nagypolitikában vesz részt, szeretne eredményt felmutatni. Egy kisebbségi vagy ellenzéki, főként pedig egy kisebbségi ellenzéki politi­kus azonban a mai Romániában vagy Szlovákiában csak akkor érhet el si­kert, ha lefekszik a hatalomnak. Iliescu elnök üdvözlölevelet küldött az RMDSZ új elnökének, Markó Bélának, amelyben kifejti, hogy elégedett azzal az eredménnyel, amelyre az RMDSZ III. kongresszusa jutott. Ez maga jel­zésértékű. Én ugyanis nem szeretnék egy olyan RMDSZ elnöke lenni, ame­lyet Iliescu megdicsért.- És egy olyan Együttélésé, ame­lyet Meciar megdicsér, igen?- Egy olyan Együttélésé, amelyet a mostani körülmények közt dicsér meg a mostani kormányfő, semmikép­pen. Számomra csak akkor lesz elfo­gadható a szlovákiai hatalom képvise­lőjének a dicsérete, ha előtte a hata­lom már figyelembe vette a mi javasla­tainkat, elképzeléseinket, ha az euró­pai és a nemzetközi normáknak meg­felelően rendezte a szlovákiai ma­gyarság helyzetét.- Köszönöm a beszélgetést. N. GYURKOVITS RÓZA ^7-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents