Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1993-01-06 / 3. szám
Tallózó 1993. január 6. 4 Szabad ÚJSÁG JIFtí HANZELKA: Az élet megtanít együttélni Vannak emberek, akiket egymagukban nehéz elképzelni. Ha azt mondjuk Werich, felmerül Voskovec neve, ha azt mondjuk Hanzelka, úgy folytatódik, hogy Zikmund. Ing. Jirí Hanzelkával beszélgettünk otthonában Címér közelében Jindrichűv Hradec járásban. • Ön tagja egy kettősnek. A csehek és a szlovákok is egy ilyen kettőst alkottak. Volt valami, ami közel hozott egymáshoz, amit probléma nélkül megértettünk. Találtak önök a világutazásaik során hasonló párt?- Hosszabb ideig éltünk Srí Lankán, ahol sokáig érlelődött a tamilok és szingalézek ellentéte. A kisebbség, a tamilok voltak az agresszívebbek, persze, nekik volt egy negyvenmillió lelket számláló nemzetük, amely Indiában él. 1960-ban, egy rövid békés időszak után megéltük ott az első provokációkat. Apróságok: a tamilok a szingalézek autóin a rendszámtáblákat sárral kenték be, azok pedig sárral dobálták meg a tamil üzletesek cégtábláit. Számunkra akkor is a sziget a lehető legnagyobb tolerancia oázisa volt, megvoltak egymással az emberek, isteneik is. Csakhogy azóta Ceylon szigetén annyi borzalom történt, hogy a halálos áldozatok száma százezerre tehető. Pedig minden olyan „ártatlanul“ kezdődött - egy leköpéssel, egy szidalommal. Azután jöttek a pofonok, később a botok, majd a fegyverek. S erre mindkét fél mindmáig ráfizet. • Kikutatták, hogy a világ bábelében mi választja el egymástól az embereket leginkább?- A nemzeteket egymástól elsősorban a politikusok becsvágya választja el, s ez állítja őket szembe egymással. A tamiloknál és szingalézeknél egy évig éltünk, de sohasem találkoztunk olyasvalakivel, aki azt mondta volna: Nézd, az ott ellenség, mert szingaléz. A nemzetek közötti gyűlölet sohasem keletkezik önmagától, azt valaki kiprovokálja. • Egy szerencsésen összehozott pár együttműködése mindkét partner színvonalát emeli. Ha két partnerállam szerencsésen találkozott, ez mindkettőjüknek jót hozott. Önök Miroslav Zikmunddal miben gazdagították egymást?- A különbözőségünk, másságunk, eltérő munkamódszerünk, szokásaink, tulajdonságaink kiegészítették egymást. Ha egyikünk elszakadt a valóságtól, túllelkesedett valamiért, a másik képes volt visszahúzni a főidre. Ha az egyik nagy vonalakban szemlélte a valóságot, a másik a részletekre figyelt. Ennek párhuzama a cseh-szlovák viszonyban is érvényesülhetne. Van rá remény, hogy az elkövetkező hónapokban nem teszünk túl sok ostobaságot és közeledni kezdünk egymáshoz. Elkövetkezik a kijóza-Mi vár a vállalatokra? nodás és visszatér az emlékezőtehetség, nyilván az együttélés jó oldalaira is emlékezni kezdünk. Remélem, hogy egy pozitív elem is megjelenik a kölcsönös viszonyban - a komoly verseny eleme. • Ön most optimista prognózisba bocsátkozott.- Kimondtam, hogy remélem. Ezért ez nem prognózis, csak remény. • Nem tudom elhinni, hogy ilyen hosszú ideig tartó együttműködés során a különbözőségek miatt ne került volna sor vitákra.- Minden vitánk és ellenvéleményünk a munka körül fordult elő. Eleinte heves és indulatos viták voltak, például egy riport valamely mondata miatt. Sőt, egy szó miatt is. A vitákat határozottan és eredményesen oldottuk meg. Itt is van párhuzam a cseh és a szlovák viszonnyal, amit ön folyton keres. Amikor a bíráló hang kezdett felülkerekedni és a pozitívumokról kezdtünk megfeledkezni, megállapodtunk, hogy a bírálat akkor helyénvaló, ha egyúttal a megoldás módját is javasolja a másik. Mégpedig több variánsban. Kicseréltük szövegeinket és mindegyikünk a saját kuckójában olvasta őket. • Eddig másfajta szövegeket is mindenki a saját kuckójában olvasott. Csak a megoldási javaslatok hiányoztak valahogy.- Mert bírálni nagyon könnyű, a bírálathoz csatolni MAGAZIN ifi Oh NA NEDELU a reális megoldás javaslatát már nehezebb. Vannak bíráló specialisták, de ha kivételesen javaslattal állnak elő, arról rendszerint kitűnik, hogy megvalósíthatatlan, vagy olyan homályos, hogy nem használható. Mindebből a legközelebbi hónapok gyógyítanak ki bennünket. Az élet rákényszerít minket, hogy tisztességes népekként éljünk egymás mellett. Ez nagyvonalúságot, toleranciát és türelmet követel. • Egy tisztán elméleti kérdés. Vannak helyzetek, amikor a kettős egyikének joga van elmenni. Milyen körülményeket tekint olyanoknak, amelyek indokolttá teszik az ilyen lépést? Mikor mondhatja az egyik jogosan: veled már nem?- Számomra egyetlen ilyen döntő ok létezik: a becstelenség. Becstelenség a munkában, a kapcsolatokban, bármiben lehetetlenné teszi a bizalmat. A zavartalan, teljes és megalapozott bizalom minden együttműködés alapja. Kettősben és társadalmi vonatkozásban egyaránt. LUBOMÍR CHORVATOVlC (Rövidített szöveg) Nem akarjuk elveszíteni a cseh piacot Minimalizálni akarják a veszteségeket • Rosszabbodnak a vállalkozás feltételei Szlovákiában • Az előnyökről az igazgatók nem beszélnek, mert előnyök nincsenek Jelentős szlovákiai vállalatok igazgatóit kérdeztük meg az önálló Szlovák Köztársaság létrejötte kapcsán. Arra voltunk kíváncsiak, milyen jelzések érkeznek partnereiktől Csehországból. Úgy tűnt, hogy előnyökről nem tudnak szólni, a hátrányokról nem akarnak. Ma a Dél-szlovákiai Cellulóz Művek igazgatóját Ing. Július Mihályt és a Brezová pod Bradlom-i Rugógyár rt. igazgatóját, Ing. Juraj Borguí'át kérdezzük. 1. Vállalatukban milyen előnyökkel, illetve veszteségekkel vagy problémákkal jár Csehszlovákia kettéosztása? Mire számítanak az önálló szlovák állam első napjaiban és a továbbiakban? MIHÁLY: Csehszlovákia kettéosztásától semmiféle közvetlen előnyöket nem várunk sem közvetlenül, sem utólag. Veszélybe kerül csehországi piacunk. A létező és a leendő problémák nem ütköznek ki közvetlenül a válás utáni időszakban. Ezek a dolgok az államközi megállapodásoktól, a pénznemtől, a vámuniótól, az árfolyamoktól és számos más tényezőtől függenek, ez most külkereskedelmileg válik időszerűvé. BORGULA: Maga a kettéválás nem befolyásol döntően, minden a pénz árfolyamától, a kivitel és behozatal feltételeitől függ. Üzemünk termelésének több mint 50 százalékát exportálja, de a belépő anyag úgyszólván teljes egészében Csehországból érkezik. 2. Egyes közgazdászok szerint már az első időszakban gyengülnek a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok Csehország és Szlovákia között, egyesek szerint 10 százalékkal. Az önök vállalata esetében ez hogyan lesz? MIHÁLY: A kereskedelmi kapcsolatok gyengülése nyilvánvaló. A poszt-W kommunista országokban általános a pangás. Nagy hatással lesz a kereskedelmi partner bizonytalansága is, mert nem tudja milyen lesz a politikai és a gazdasági fejlődés a válás után. BORGULA: Nem látom okát, hogy csökkenjenek a kapcsolatok. 3. Milyenek a tapasztalataik most a cseh vállalatokkal? MIHÁLY: A szállítók gyakrabban követelnek olyan fizetési módot, amely számukra biztonságot nyújt. Ez nemcsak az általában elterjedt fizetésképtelenség miatt van így, hanem a leendő politikai fejlődés bizonytalansága miatt is. A vásárlók viszont attól tartanak, hogy a Szlovákiából érkező szállítások megbízhatóak maradnak-e. Ebben a helyzetben a csehországi versenytársak élvezik a konjunktúrát, bővítik termelésüket, s közben a mi értékesítésünk nem növekszik kellőképpen. BORGULA: A kapcsolatokban sokkal óvatosabbak lettünk, érezhető, hogy Szlovákiában rosszabbak a vállalkozás feltételei, pl. a hitelek a 3. és 4. negyedében, a bankrendszer... 4. Honnan biztosítják az alternatív pótszállításokat, amiket eddig Csehországból kaptak? Hová irányítják a termékeiket, ha elveszítik csehországi piacaikat? MIHÁLY: A csehországi szállítások cégünk számára nem stratégiai jelentőségűek, lényegében az árakról van szó. A hiánycikknek számító nyersanyagokat, gépeket, pótalkatrészeket úgyis a világpiacon, illetve az európai piacon szerezzük be. Nem számítunk rá, hogy teljesen megszűnne kivitelünk Csehországba. Ez gyártmányaink versenyképességétől függ. Ha teljesen megszűnne az export Csehországba, nincs mivel pótolnunk, egyszerűen korlátoznunk kellene a termelést. A cseh piac csökkenését részben külföldi piacszerzéssel igyekszünk pótolni, részben sikeresek is vagyunk. BORGULA: A szállításokat a volt Szovjetunióból pótoljuk, az értékesítést Nyugat-Európa, Lengyelország, Magyarország felé irányítjuk... Ezt persze, könnyebb leírni, mint megvalósítani. Erről a politikusoknak többet kellene gondolkodniuk, annak ellenére, hogy az új államiság kellemesebb játék. A cseh piacot azonban semmi esetre sem akarjuk elveszíteni. 5. Milyen hatása van a közös pénznem, a valutaunió és a vámunió létezésének? MIHÁLY: Jelentős. Nyilvánvaló, hogy egyszerűbb a kereskedés hazai partnerrel, mint a külföldivel. Nem elhanyagolhatók a bankátutalásokból, a garanciákból, a biztosításból, a szállításból eredő díjszabások sem. Reméljük, hogy a válás folyamatát sikerül ésszerű ellenőrzés alatt tartani és legalább minimálisra csökkenteni az ebből eredő veszteségeket. BORGULA: A vám- és valutaunió a legközelebbi időszakban vállalatunk létfeltétele. (isp) Beszélgetés Grigorij Kanovics litván íróval A tüzet nem lehet tűzzel eloltani Grigorij Kanovics Kafka-sorsú író, litván zsidó, aki oroszul ír. Prágai látogatása során beszéltünk vele. • A balti államokkal kapcsolatban nálunk is sok szó esik a nemzetiségi kérdésről. Tud erről felülnézetben szólni?-Minden embernek, bármilyen nemzet tagja is, tudatosítania kellene, hogy a nemzeti eszme önmagában nem válhat távlati programmá és nem tart örökké. Amint abszolutizálni kezdik, amint valamely nemzet fő életelvének tekinti a nemzeti eszmét és örökkévalónak véli, az feltétlenül elszigetelődéshez, idegengyűlölethez vezet. Az ilyen esetben mindent elvet az ember, ami más, történjék az akár a szomszéd utcában. • Talán ezért hagyta el a Sajudis mozgalmat? Tudatosította a Sajudis által elkövetett hibákat?-A nemzeti eszme hasznos azokban a pillanatokban, amikor a nemzet nehézségekben van, amikor az erősebb szomszéd elnyomása alatt él. Ez így van, de nem lehet a végtelenig ismételgetni, hogy mi, mi, mi, mintha a mi problémáink lennének az egyetlenek. Állandóan tudatosítanunk kell, hogy a világon nem vagyunk egyedül, hogy vannak másféle utak, más vélemények is. Szerintem nagyon, nagyon fontos, hogy ezt állandóan felemlítsük. Aki ezt lebecsüli, többet vészit, mint amennyit nyer. Pontosan ez nyilvánult meg, sajnos, a litvániai választásokon, amelyekben a Sajudis vereséget szenvedett. • Hogyan oldható fel az az ellentét, amely a különféle etnikumok és kultúrák egy területen való együttélése és a nemzetek emancipációs vágya között fennáll?-Az egyesült Európa gondolata igen ésszerű. Egy Európa határok nélkül, közös pénznemmel, egy állampolgársággal, amely mindenütt egyforma jogokat biztosít az embereknek - ez nem veszélyezteti' LIDOVÉ NOVINY egyetlen nemzet önrendelkezését sem. Ám ahhoz, hogy megtanuljunk együtt élni a többiekkel egy lakóházban, előbb saját lakásunkat kell berendeznünk. Ma a világ számos részében tapasztalható, hogy háttérbe szorul az, ami az embereket összeköti. A horvát-szerb konfliktusnak természetesen nem ismerem minden részletét, de nem értem lényegét sem, hiszen genetikailag közeli népekről, hasonló nyelvű emberekről van szó. Ugyanígy nem tudom elképzelni miért gyilkolnák például a beloruszok az ukránokat, vagy fordítva, őszintén szólva, elképzelhetetlen számomra, hogy a csehek és szlovákok határt vonnak egymás közé... Most századunk valamilyen betegségében szenvedünk, amely mindenkit megfertőzött. Olyan betegség ez, amelyben az identitásért, a nemzeti szuverenitásért folyik a harc, de attól tartok, hogy ez az őrültséggel határos. A nemzeti érzés olyan érzelem, amelyet a legkönnyebb életre kelteni. Ha valaki azt mondja önnek, hogy „büdös cseh“, vagy „büdös zsidó“, akkor annak ellenére, hogy intelligens ember és életében nem jutott eszébe valakit pofon vágni, elkap egy botot, vagy vasrudat és a nemzeti büszkeségét ért sérelem fizikai erőszakba kergeti. Mert olyasmit érintettek, ami szüleit, őseit is érinti, hazáját, nyelvét... Ha az ilyen érzelmekkel spekulálni kezdenek, manipulálják őket, olyan tűzvész keletkezik, amelyet senki és semmi sem tud eloltani. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a tüzet tűzzel nem lehet eloltani. JAN A MERTINOVÁ, IRENA KRASNICKÁ „Hát, szétverték a köztársaságot Müllerné“ - mondaná Josef Svejk és hagyná, hogy tolókocsin vigyék a térre, ahol nagyhangúan kiabálná: „Belgrádra!“, akarom mondani - „vivát Szlovák Állam!“ Hasek a tragikomikus szituációval zseniálisan tudta leírni a lakosság szélrekedését, amikor a császár kiadta felhívását „Nemzeteimhez“. Nálunk még ez ideig (s azt hiszem még sokáig) nem találunk olyan írót, aki képes lenne leírni a szlovákiai helyzetet. Ez kísértetiesen hasonlít ahhoz a háború előttihez, az osztrák-magyar időkben. A nemzeti vezérek hivatalos kívánsága ellenére a nemzet nem lelkesedik. A nemzet maga körül tekintget és szélrekedése van. Az okosabbak sót vásárolnak, a butábbak lapunkba írnak abban a reményben, hogy Szlovákiában a demokratikus fejlődés visszafordíthatatlan és senki sem nyújtja be nekünk a számlát. A Szlovák Állam aktivistái máglyákat gyújtanak a hegyekben, hársfákat ültetnek, újévi menetekre hívják az embereket, hogy ajkukon szlovák dal csendüljön fel. A lakosság azonban óvatosabb kezd lenni. Az újságírók mérséklik a kormányt bíráló szavakat és sokan újra elsajátítják a szocialista újságírás szókincsét. Atyaúristen, minek írom mindezt? Hiszen ezzel semmit sem változtatok meg... Na... ezeket a sorokat talán évek múltán megmutatom leendő unokáimnak, hogy legalább előttük mossam tisztára lelkiismeretemet, x Nem vagyok közgazdász, de saját tapasztalatból tudom, hogy egy kis példányszámban kiadott könyv sokkal többe kerül, mintha nagy póldányszámban adnák ki. Nem kell ah-KZ hoz közgazdásznak lenni, hogy az ember rájöjjön: egy formából több öntvényt készíteni olcsóbb... De miért emlegetem a gazdasági furcsaságokat? Igen ám, de ha ez furcsaság, hogy létezik, hogy Szlovák Állam alakul? Mindent ki kell bírni, kiállni, meghúzni a nadrágszíjat, mély lélegzetet venni. Érzik mivel telített napjaink levegője? Az emancipáció betetőzésével! Áki nem érzi, magára vessen. Ha korábban kisebbségi komplexusai lehettek volna, most érezné és örülne. Aki korábban komplexusok nélkül élt, ezt az országot úgy szerette, hogy közben nem vágyakozott átugrálni a tábortüzeken, most megfosztotta magát az örömtől. De hol vannak azok az örülnivágyók...? Valahogy nem látom őket. x Január elsejétől már nemcsak a határ választ el minket. Képernyőinkről eltűnt a felirat: ÖT pro F1. A szlovák képernyőn szlovákul! Szlovákul, de mit? Már most szó van valamiféle fő programról és mellékprogramról. Kissé tartok ettől a megjelöléstől. Lehet azonban, hogy házam fölé egy szupermagas antennát emelek, hogy legalább a cseh TV körvonalait láthassam. Ott máris, januártól, mint eddig is, három programot sugároznak. Ha valóban fogni lehetne a cseh adást ilyen módon, Szlovákia fölött a szuperantennák erdeje magasodna. De mit panaszkodunk? Az van, amit akartunk. PETER STOLIŐNY
