Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1993-01-26 / 20. szám
1993. január 26. Szabad ÚJSÁG 5 Egészségügy Visszariadtak a külföldi ügyfelek Ki tudja megvenni a tolókocsit? De sok jószándékú ember igyekezete veszett már kárba csupán azért, mert nem talált megfelelő támogatásra! Mozgássérült embertársaink közül ma sokan azért élnek számúzötten és elszigetelten, mert nincs intézmény, amely anyagi támogatással hozzájárulna a nagyobb mozgásteret biztosító segédeszközök megvételéhez. Szégyenletes, hogy az országban máig sem valósult meg az egészségügyi minisztérium, a Nemzeti Biztosító, valamint az egészségügyi intézmények közti párbeszéd Az egészségüggyel foglalkozó újságírók klubjának meghívását az egészségügyi minisztérium, valamint a Nemzeti Biztosító a legutóbb sem fogadta el. A jelenlévők így már sokadik alkalommal csupán meddő vitát folytathattak arról, miért nem jut pénz azokra az egészségügyi segédeszközökre, amelyeknek végre hazai gyártói is akadtak? A zsolnai SANTE kereskedelmi társaság két éve foglalkozik többek közt a betegek életkörülményeit megkönnyítő segédeszközök gyártásával, illetve forgalmazásával. A jelenleg negyven alkalmazottat számláló Sante már az indulás évében átvehette Prágában az év legjobb tolókocsijáért járó díjat. A gép LAGUNA típusának több változatát jelenleg is forgalmazzák. Sajnos, amint azt Vlastimil Podludskytól a társaság egyik alapítótagjától megtudhattuk, a hazai piacon nem tudnak érvényesülni. Árujuk így elsősorban a határon túl kel el. - Azoknak, akiknek az alsó és felső végtaguk bénult, illetve akiknek az egészségi állapotuk lehetővé teszi, hogy a munkahelyen érvényesülhessenek, a Nemzeti Biztosító téríti a tolókocsi teljes árát. Akiknek az alsó végtagjaik bénultak meg, az ár ötven százalékát kellene saját költségeikből fedezniük, a többit ugyancsak a Nemzeti Biztositó térítené. Ám ha ez így igaz lenne, bizonyára sokkal többen érdeklődnének a termékeink iránt - mondta Podludsky úr. A Sante társaság jelenleg kétmillió korona hitellel, 800 ezer korona veszteséggel küzd továbbra is az igazáért. Tavaly novemberben, az önálló Szlovákia kikiáltását megelőzően nemegy külföldi partnere szakította meg velük az együttműködést. A Sante ennek ellenére árait nem változtatta meg. a laguna villamos tolókocsi ára továbbra is 49 ezer korona, az összecsukható emelőszerkezet, amelyet a betegek áthelyezésére, illetve fürdetésekor használhatnak 6900 korona, a mobilis WC-szék 1600 koronától 2290 koronáig, a vakok számára tervezett négykerekű kerékpár pedig úgy mint az elmúlt években jelenleg is 8560 koronáért vásárolható meg. Ahhoz, hogy a három fiatal alapítótag megvalósíthassa Amerikában szerzett tapasztalataiból erezi felvételen látható tolószéket a gyártók elsősorban az otthoni ápolásra szoruló betegeknek ajánlják dő elképzeléseit, újabb, kiegészítő tevékenységgel kellett bővíteni a termelési programot. A korszerű, komoly egészségi követelményeknek is megfelelő villamos tolókocsikat megfelelő módon átalakítva, kiegészítve, mutatós járművekként forgalmazzák a külföldi érdeklődőknek. Ma ilyeneken járnak ki a tehetősebbek a golfpályákra, ha ehhez éppen kedvük van. A cég emellett tovább tökéletesíti egészségi segédeszközeit. A termékeket tervező szakemberek véleménye szerint ugyanis minden egyes betegnek egyedi segédeszközöket, berendezéseket kellene kapnia. Annak ellenére, hogy az egészségügyi segédeszközök nagy részét továbbra is külföldről vagyunk kénytelenek - persze csak korlátozott menynyiségben - behozni, teret kellene adni a hazai forgalmazóknak, akik nagyon sok mozgássérült mindennapos tisztálkodással, közlekedéssel járó gondjain tudnának segíteni. A Sante tehát elsősorban a betegek figyelmét szeretné felkelteni termékeivel. Kiállítótermeket keres az ország több városában, hogy bekerüljön a köztudatba, és így versenyképessé válhasson. De hogyan veheti fel a versenyt az államigazgatás részéről tapasztalt érdektelenséggel? Törvény született a mozgássérültek, a korlátozott munkaképességűek foglalkoztatásáról. Ennek értelmében a munkahelyek négy százalékát ezen embertársainknak kellene betölteniük. Egyes vállalkozók a többszöri felszólítás ellenére sem teljesítették ezt a kötelességüket. Dr. Blazej Slaby a humanitárius együttműködés szlovákiai kamarájának elnöke egy külön alap létrehozását javasolta. A foglalkoztatottsági kötelességeiket nem teljesítő vállalkozók büntetést fizetnének. Ebből fedeznék az új munkahelyek kialakításához szükséges költségeket. A szociális szférában uralkodó bizonytalanság a kormány politikai ingadozásának következménye. Az önálló államban a hosszantartó ünneplésbe belefáradva máig sem akadtak olyan emberre, aki szükség és értékrend szerint próbálná megoldani nem csupán a mozgássérültek, hanem valamennyiünk szociális problémáit. ~7 í 7 n niKrt Digoxin és inzulin is van Nemrégiben egy idős bácsika jött be hozzánk, kezében egyetlen ampullával, melyben alig pár csepp inzulin volt, és megkérdezte: „Tudja maga, mi lesz velem, ha ez is elfogy . . .“. Ekkor arra gondoltam, annak idején megfogadtuk, segítünk minden rászorulón. Csakhogy nem mindig rajtunk múlik... Ezt a rövid történetet Denková Ildikó gyógyszerész, a somorjai gyógyszertár vezetője mesélte el, akivel a gyógyszerellátás jelenlegi helyzetéről beszélgettünk.- Szerencsére sokat javult a helyzet, Digoxinunk és inzulinunk is van - mondta -, azonkívül minden olyan gyógyszer kapható, amelyre a szív- és érrendszeri megbetegetésekben szenvedőknek szükségük van. Az elmúlt hetek gyógyszerhiányának oka részben az, hogy decemberben az emberek - mivel féltek az újévi áremelkedéstől - alaposan bevásároltak a patikákban. A főbb ok viszont az, hogy a csehországi áruellátás akadozik, s habár azt mondják ez csupán átmeneti, az ország kettéválásával együtt járó jelenség. Elsősorban a Léőiva termékeihez nem tudunk hozzájutni. Az elosztással is problémák lehetnek, mert például a Medikához érkezett inzulinból a Dunaszerdahelyi járás nevetségesen kis mennyiséget, mindössze 100 ampullát kapott, amikor csupán Somorján 400 adagra lenne szükség. • Hogyan sikerült megoldaniuk az év elejei gyógyszerhiányt?- Voltak még készleteink a múlt évből, egyrészt ebből adtunk a rászorulóknak. De jó kapcsolatainknak köszönhetően elég gyorsan sikerült dán inzulint beszereznünk. Igaz ugyan, hogy ez drágább, de mivel létfontosságú gyógyszer, mindenképpen be kellett szereznünk. Közönséges C-vitaminunk sincs, de van pezsgős C- vitamin tablettánk és kaphatók magyarországi Plussz-vitaminok is. Sajnos nincs Sunar gyermektápszerünk sem. Csehországból várunk egy áruszállítmányt, reméljük hamarosan megérkezik. Nem sajnáljuk a fáradtságot, ha kell, egész nap telefonálunk, így aztán legtöbbször sikerül is gyógyszert szereznünk. Antibiotikumok és gyermekgyógyszereink még vannak, csak Paralenünk nincs. Az elmúlt hetekben - úgy vélem - sikerült megbirkóznunk a gyógyszervásárlók ostromával. Több pozsonyi vásárlónk is akadt, akik a fővárosban nem tudták kiváltani a számukra felírt gyógyszert. Nálunk legtöbbször megkapták a kívánt orvosságot. • Milyenek a kilátásaik az elkövetkező hetekre, hónapokra?- Várjuk, hogy végre folyamatossá váljon az áruellátás. A gyógyszerárak emeléséről egyelőre nem hallottunk. Az egészségügyi minisztérium hamarosan eldönti, hogy milyen gyógyszerekért kell majd fizetni. Egyelőre csak annyit tudunk, hogy az antibiotikumokért valószínűleg nem kell fizetni, viszont a külföldi gyógyszerek sokba kerülnek majd. Talán nem is lesz rossz, ha néhány gyógyszer árát felemelik, így legalább az emberek leszoknak a felesleges gyógyszervásárlásról. Sajnos, bizonyára az is előfordul majd, hogy akinek drága gyógyszerre lesz szüksége, nem fogja tudni megfizetni... VIDA JÚLIA Foglalkoztatás A boldogító igenre várva... A munkanélküliség egyre több réteget érint új hazánkban. A munkanélküliek a gazdasági rendszerváltás legfőbb kárvallottjai, akik kényszerűen statisztaszerepre vannak ítélve az átalakulási folyamatokban. Statiszták és statisztikák De kérdés: Ki nevezhető tulajdonképpen munkanélkülinek, s milyen kritériumok alapján történik e kategóriába a besorolás? Milyen módszerekkel lehet következtetni a munkanélküliség mértékére? Milyen nemzetközi gyakorlat alakult ki e kérdések megválaszolására? Hiszen Szlovákiában csupán azokat a személyeket tekintik munkanélkülinek, akiket a munkaügyi hivatalok nyilvántartanak, vagyis akik állást keresnek. A statisztikában ma használt „munkanélküli“ fogalom nem szolgálja az e területen szükséges tisztánlátást. A fejlett országokban használt definíció három feltétel egyidejű teljesülése esetén minősít valakit munkanélkülinek. Ha a szóban forgó személy:- munka nélkül van, azaz semmilyen szempontból nem sorolható a foglalkoztatottak közé;- munkavégzésre rendelkezésre áll, tehát amennyiben álláshoz jut, azt határozott időn belül el tudja foglalni;- munkát keres, azaz aktív magatartást tanúsít, hogy munkához jusson. Regisztráltatja magát, munkaközvetítő irodákban érdeklődik, rokonok, ismerősök segítségét kéri, hirdetéseket tanulmányoz vagy ad fel, érdeklődik a munkáltatónál. A munkanélküli-segélyben részesülök számát a statisztikai értelemben vett munkanélküliek száma messzemenően meghaladja, hiszen sokan vannak olyanok, akik a statisztika szempontjából munkanélkülinek tekintendők, de nem jogosultak segélyre. Ilyenek az egy esztendőn át segélyen tengődök, de munkát továbbra sem találók, valamint az elhelyezkedni nem tudó pályakezdők és azok a háztartásbeli nők - esetenként férfiak -, akik dolgozni szeretnének, de nem találnak állást stb. Igaz, ők már egy másik -, a szociális támogatásra szorulók - kategóriájába sorolhatók... Kezeletlen (szociális) ^ feszültségek A jelenlegi kormányzati gyakorlat a privatizációt szinte kizárólag üzleti aktusnak, a tulajdonos állam és a befektető vállalkozó adásvételi ügyének tekinti, miközben megfeledkezik a folyamat szociális-emberi vonatkozásairól. Teszi ezt olyan körülmények között, amikor a privatizáció az esetek többségében nagyarányú létszámleépítésekkel, súlyos foglalkoztatási konfliktushelyzetek kialakulásával jár együtt. A vállalati átalakulások eközben mélyreható változásokat idéznek elő, tömegével válnak érvénytelenné a munkaviszonyokat szabályozó kollektív megállapodások, s ezért gyökeresen új feltételek közepette kellene újratárgyalni! A privatizáció jelenleg olyan feltételek között zajlik, hogy annak bevételei semmilyen formában nem szolgálják az átalakulás terheit viselő csoportok kárpótlását, ami több okból is elfogadhatatlan. A privatizációs folyamat eredményességét csak úgy lehet megítélni, ha a privatizációs bevételekből levonjuk a nyomukban keletkező feszültségek feloldásának költségeit. Ez pedig csak úgy volna lehetséges, ha minden adatot és információt egy helyen gyüjtenének össze, s értékelnének ki. Gyakran előfordul, hogy egy csődbe jutott vállalat saját anyagi erejéből képtelen - vagy csak dolgozói jelentős kárára - kárpótolni a privatizációt vesztesekként megélni kényszerülő munkavállalókat. Anyagi források hiánya miatt nem élhetnek az idősebb dolgozóknál a humánus megoldásnak tekinthető korengedményes nyugdíjazás lehetőségével sem. Szerintünk a dolgozók érdekeit valóban felvállaló szakszervezeti követelések jogosságát egy pártatlan szakértői bizottsággal kellene elbíráltatni. Vagyis, hogy az állam a foglalkoztatási és szociális gondok kezelésére a privatizációs bevételekből különítsen el pénzt (s azt is hogy mennyit) a költségvetésre! Az ilyen szakértői bizottságok felállítására a „boldogító igent" már réges-régen ki kellett, s ki kellene hogy mondják az illetékes hatalmi szervek. És különben is, nem ártana ha tudnák, hogy azoknál a vállalatoknál külföldön - például az Egyesült Államokban -, amelyek nehéz helyetbe kerültek, nem feltétlenül az elbocsátások oldották meg a gazdálkodási nehézségeket, hanem a munkavállalói részvénytulajdonosi program. (korcsmáros) Manapság rengeteg a kiábrándult, fásult, sorsába belenyugodott ember. Akik csak úgy vannak, egyik napról a másikra. Élnek, mert élniük adatott. Nem nagyon törődnek a holnappal, nem is lázonganak már, s ami a legelkeserítőbb, észre sem veszik az élet apró örömeit. A szorongás, a feszültség és az aggodalom tölti ki mindennapjaikat, a derű, a felszabadultság és á bátorság érzése szinte ismeretlen számukra. Sajnos, egyre több embert győznek le a min-Segíts magadon pozitív gondolkodással dennapi élet problémái, holott nagyobb adag lelkierövel, derűsebb életfilozófiával mindez elkerülhető lenne. Ezekről a problémákról szó! Norman Vincent Peale A pozitív gondolkodás hatalma című könyve is. A szerző olyan módszereket ajánl példákkal tarkítva, amelyek segítségével elkerülhető, hogy az élet legyőzzön bennünket. Megtanulhatjuk, hogyan tehetünk szert lelki nyugalomra, jó egészségre, soha ki nem apadó életenergiára. Az ajánlott módszerek elsajátítása nem azt jelenti, hogy életünk ezentúl zökkenőmentes, akadályok nélküli lesz, hanem azt, hogy megtanuljuk leküzdeni a meglévő akadályokat, amelyek egyébként bennünket győznének le. A szerző személyiségfejlesztő kézikönyvnek nevezi müvét, amelyet ha elolvasunk, és az általa ajánlott módszereket megtanuljuk helyesen alkalmazni, csodálatos eredményeket érhetünk el. Hatására részben vagy teljesen megváltoztatjuk életkörülményeinket, azáltal, hogy fölébük kerekedünk, és nem ők uralnak, irányítanak bennünket. A könyv 17 fejezetre tagolódik. Tizenhét gyakorlati és hathatós tanács a sikeres élethez. Mindegyik fejezet önmagában is teljes értékű. Norman Vincent Peale egy csomó módszert, szabályt sorakoztat fel ahhoz, hogy megtanuljunk hinni önmagunkban, megteremteni saját boldogságunkat, hogy többé ne boszszankodjunk, ne mérgelődjünk, mindig a legjobbat várjuk, s akkor megkapjuk, ne féljünk a kudarctól, hogyan szerettessük meg magunkat embertársainkkal, hogyan vegyük igénybe a magasabb erőket. A müvet már nagyon sokan olvasták és tapasztalataikat továbbadták. Harmincnégy nyelvre fordították le, s már a magyar fordítás is második kiadásban jelent meg. Ám nem elegendő a könyvet csak egyszer elolvasni. Újra és újra kell kezdeni, majd elemezni és minden egyes módszerét átvinni a gyakorlatba. A gyakorlást nem szabad addig abbahagyni, amíg a kívánt eredményt el nem érjük. S a kitartás minden esetben meghozza az eredményt: az új, derűsebb életet, több erőt, nagyobb hatékonyságot és boldogságot. Tehát: Olvasd és kezdj új életet! (rácz)
