Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1993-01-05 / 2. szám
1993. január 5. Egészségügy — Vállalkozás Szabad ÚJSÁG 5 Egy alattomos betegség fogságában Segítségünket kéri a „Remény“ ,,A nyilvánosság hosszú ideig nem sokat tudhatott azokról, akik a szklerózis multiplex (sclerosis multiplex) betegségben szenvednek. Ez nagyrészt azzal indokolható, hogy több évtizeden át a társadalom perifériáján voltunk kénytelenek megküzdeni komoly egészségügyi és társadalmi gondjainkkal. Az 1989-es évben pozitív változásokra került sor, amelyeknek köszönhetően egy év múlva megalapíthattuk a Szklerózis Multiplex Szlovákiai Szövetségét. Munkánkról, és az ezzel a betegséggel sújtott emberek életéről tájékozódhatnak a kiadványunkban“ - szólítja meg olvasóit Tibor Hradílek, a szövetség alelnöke a Nádej (Remény) második, és egyben harmadik kiadásában. A tájékoztatási jelleggel megjelent közlöny az egészségügyi szakembereknek, a betegségben szenvedőknek, illetve a támogatóiknak íródott. Nem könyöradományokat kérnek a szövetség tagjai számára, csupán humánus segítséget, amely nélkülözhetetlen ma már a világ számtalan egészségügyi létesítményének, intézetének, valamint a betegek érdekvédelmét vállaló szervezet működtetéséhez. Határainkon túl természetessé vált, hogy azon részvénytársaságok, magánszemélyek, amelyeknek, akiknek anyagi lehetőségeik ezt megengedik, támogatják az arra rászorulókat. Az egészségügyi intézményeket sosem tekinthetjük nyereséges beruházásoknak, ám nem vitatható küldetésük fontossága. A Szklerózis Multiplex Szlovákiai Szövetségének alakuló ülésén dr. Traubner elmondta, hogy Szlovákia valamennyi járási egészségügyi központjának főorvosát felszólította arra, jelöljék ki azon személyeket, szakembereket, akik speciális gondozásban részesíthetik betegeiket. Ez idáig a felszólítottak nyolcvan százaléka jelezte vissza együttműködési szándékát. ,,A szövetség laikus tagjai elsőrendű feladatuknak tekintik a szakképzett egészségügyi dolgozókkal történő kapcsolatfelvételt. Én szívesen vállalom az összekötő szerepét. Olyan kölcsönös együttműködésre törekszünk, amely elsősorban a tájékoztatásra, valamint a betegekről való gondoskodás jobbá tételére helyezné a hangsúlyt” - mondta a doktor úr. A tájékoztatási közlöny nemcsak az elnevezésében viseli a „reményt“. Azok kezébe is eljutott, akik közvetlenül érintettek, magukhoz a betegekhez. A visszajelzésekből arra utalhatunk, hogy olvasóiknak valóban reményt nyújt, ha a helyzetük jobbá tételéről, a betegség gyógyításának új eredményeiről olvashatnak. „Nincs senkim sem, akivel megoszthatnám a bánatomat. Most viszont kézhez kaptam nemcsak az Önök, de már az én „Reményemet" is, amely erőt ad az előttem álló napokhoz. Jó tudni, hogy van kihez fordulnom kérdéseimmel, hiszen nagyon sok mindenre már a közlöny eddigi számaiban is választ kaphattam" - írja az egyik olvasó, míg egy másik leveléből a következőket tudhatjuk meg: „Eddig nem nagyon érdeklődtek irántunk. Az orvosok csupán megállapították a diagnózist, majd tájékoztattak, hogy a szklerózis multiplex nem gyógyítható, annak ellenére, hogy a beteg hosszú ideig abban a téveszmében élhet, hogy betegsége megszűnt. Ma még sajnos csak a fájdalmunkat enyhítendő orvosságok kaphatók, amelyektől nem várhatjuk a teljes gyógyulást." Megdöbbentett, és gondolkodásra késztetett Vállalkozók az egészségügyben r/lit lehet megvásárolni? A gyógyszertárak nem üzletek, az orvosok pedig nem műszerészek, így a kórházakat nem tekinthetjük üzemeknek - legalábbis így kellene hogy legyen. A szlovákiai egészségügy privatizálásának tervezetében ezeket a szempontokat is figyelembe vették. A privatizációs tervezet létrehozásában az SZK Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumán kívül az SZK Privatizációs Minisztériumának szakemberei is részt vettek. A gyógyvizes források ásványi anyagoknak tekinthetők, tehát törvényből kifolyólag nem eladók. A kalapács alá csak az épületek és telkek kerülnek, de meg lehet majd vásárolni a gyógyvizes források használati jogát is. A forrásokat nyilvános verseny keretében olyan beruházóknak kívánják felkínálni, akik képesek lesznek felújítani üzemeltetésüket. Több érdeklődő esetében a tulajdonjogot az nyeri el, aki biztosítani tudja a meglévő kapacitás növelését. Szeretnék, ha az építkezési munkálatokat kizárólag hazai szponzorok támogatnák. A külföldi partnereket csupán komoly körültekintéssel választhatják meg. Mindkét minisztérium azt tartaná a legmegfelelőbbnek, ha 2-3 nagyobb akciótársaság venné a kezébe a szlovákiai gyógyvizes források gondját. A privatizációs egységekből a Nemzeti Vagyonalap ideiglenesen 34 százalékban kívánt részesülni. A fürdőhelyek esetében az egészségügyi minisztérium 51 százalékos részvételt kívánt biztosítani az SZK Nemzeti Vagyonalapjának, miközben újabb tíz százalék jutna a Nemzeti Bizotosítónak. Aligha akadna vállalkozó, aki ilyen körülmények között a gyógyvizes források használati jogának megszerzését, illetve épületek tulajdonba vételét mérlegelné! A vagyonelosztás kérdését tehát hosszas tárgyalásokat követően ekképpen módosították: 17 százalék a Nemzeti Biztosítónak, 34 százalék pedig a Nemzeti Vagyonalapnak, tehát összesen 51 százalék jut a fürdőhelyek üzemeltetéséből az állam pénztárcájába. Az akciók 10-20 százaléka a vagyonjegyes privatizációba folyna. A hazai és külföldi töke tulajdonosai a fürdőhelyek privatizálása során újabb beruházásokkal növelhetik részesedésüket - az alaptőke növelésével. így egy idő után természetes módon csökkentenék a Nemzeti Vagyonalap részvételét. Az egészségügyi biztosító szintén szeretné anyagilag támogatni a fürdőhelyek felújítását, illetve üzemeltetését. Majd meglátjuk... Abban az esetben, ha az üzemi egészségügyi központot maga az üzem kívánja megvásárolni, akkor előre meghatározott tulajdonosnak, vetélytársak nélkül adják el a rendelőintézetet. Az egészségügyi berendezések megfelelő működtetését a Nemzeti Biztosító finanszírozza. A többi kiadást az üzem köteles fedezni. A községek egészségügyi központjait a leggyakrabban „Z" akció keretében a község lakossága építette. Érdeklődés esetében tehát térítésmentesen a község tulajdonává válhat, amely viszont kötelezi magát az eddigi szolgáltatások színvonalas biztosítására. Ha a község dr. Mária Orgonááová írása, amelyben arról olvashatunk, hogy a betegek intézményesített keretek között történő gondoskodásnak köszönhetően „nem voltak láthatók", „nem léteztek", így csupán a költségvetésben és a szociális szolgáltatások hálózatában tartották őket nyilván. Nem betegségük, hanem a róluk való gondoskodás, valamint elzártságuk miatt váltak hátrányos helyzetűekké. A „handicap" szó, amivel sok esetben illetik őket - szó szerinti fordításban -, „kolduló kezet“ jelent. Csupán a társadalmon múlik, hogy ez a szó szoros értelmében ne tükrözze a valóságot. A betegeknek biztosítanunk kell függetlenségüket, érvényre kell juttatni önrendelkezési jogukat, és támogatók segítségével megpróbálni biztosítani a számukra nélkülözhetetlen szakszerű kezeltetést és az egészségüket visszaadó gyógyszereket. Azok, akik segíteni kívánnak, a következő címre írhatnak: P.O.BOX 79, 852 99 Bratislava, számlaszám’. SáTSP557642-019/0900. Sz. I. nem kívánja a tulajdonának tekinteni az egészségügyi központot, abban az esetben az a Nemzeti Biztosító tulajdonába kerül, amely 15 éven belül köteles eladni azt. Az önálló, lokális rendelőintézetek iránt valószínűleg nem lesz túl nagy az érdeklődés. Ezeket a Nemzeti Biztosító üzemelteti majd, amely pályázat útján bérleti szerződést köthet az egyes egészségügyi szolgáltatások elvégzőivel. Sokunkban felmerül a kérdés, vajon mi lesz a kórházak sorsa a jövőben? Égy átlagkórház átlagértéke fél milliárd korona körül mozog. Ennél sokkal nyereségesebb módjai is vannak a befektetésnek, hiszen a kórházak, küldetésüknek megfelelően veszteségeseknek tekinthetők. A privatizációs minisztérium nem tartja reálisnak a kórházak akciótársaságokká történő áttranszformálását, ezért ezeket a létesítményeket továbbra is az állam tulajdonában javasolja hagyni. Egy kórházat kísérletképpen a Nemzeti Biztosító tulajdonába bocsátanak. Az alábbiakban leírt „óvintézkedések" nem teszik lehetővé a privatizációs minisztérium ágazati resszortjainak, hogy érvényre juttathassák antagonisztikus érdekeiket. Az állami tulajdonban lévő gyógyvizes források, fürdőhelyek, gyógyszertárak, illetve kórházak és rendelőintézetek csak azon vállalkozók kezébe kerülhetnek, akik megfelelnek a szigorú követelményeknek, és nem csupán saját meggazdagodásukat tartják szem előtt. Tudvalévő, hogy nem olyan létesítményekről van szó, amelyek a meggazdagodás forrását képezhetnék. A „társtöke“ mindenképpen az emberiesség kell hogy legyen! Feldolgozta: -kő Az új Nemzeti Biztosítóról Ismét a jobbik „rosszat“ kapjuk? A kisebb nagyobb szépséghibák a smink eltávolításával kerülnek elkerülhetetlenül a napvilágra. Az új Nemzeti Biztosítóról, illetve az egészségügyi, a betegsegélyzó és a nyugdíjbiztosítási alapról, valamint a foglalkoztatási alapról szóló törvény jóváhagyása nem zajlott le zökkenőmentesen. Az érintettek érdeklődve várták a döntéshozatalt, amelyből megtudhatták, hogy a jövő évben „mennyibe is kerül majd" az egészség. Az idő sürgetett, így a demokratikus alapelvek érvényesítésénél ismét nagyobb hatalmat adtak a határidőnek. A törvény értelmében mindenki köteles lesz biztosítást fizetni. Azok helyett, akik saját bevételi forrásokkal nem rendelkeznek, az állam fizeti majd a biztosítási díjat. Lapunkban már olvashattak arról, hogy a munkavállalók a megszabott jövedelem után 11 százalékot az egészségügyi, 1,4 százalékot a nyugdíjalapba fizetnek. További 35 százalékot a munkáltató fizet be alkalmazottja után. Az önálló jövedelmű személyek és segítőtársaik - magánvállalkozók, iparosok, magángazdák, szabad foglalkozású művészek - a meghatározott jövedelemalap 46 százalékát kötelesek befizetni. Már van Nemzeti Biztosítónk, de még nem tudjuk, vajon az önálló Szlovákiában életképessé válik-e vagy sem. A szakszervezeti dolgozók előrejelzése szerint a társadalombiztosítás új rendszerében már most számtalan hiányosság rejlik. Véleményük szerint az új rendszert csak egy év elteltével érvényesíthetik, miután annak egyes részeit már módosították, illetve felújították. Ugyancsak kérdések merülnek fel azok betegbiztosítását illetően, akik alkalmazásba lépnek, illetve egészségüket veszélyeztető környezetben dolgoznak: Kőtelező lesz-e a belépést megelőző orvosi kivizsgálás? Ha a munkáltató téríti ennek a költségeit, vajon érdekelt lesz-e annak elvégzésében? A biztosított személy milyen mértékű preventív kivizsgálásra lesz jogosult? A Nemzeti Biztosító törvényéből arra sem kapjuk meg a választ, vajon az egészséget nagy mértékben károsító munkatevékenységet végzők jogosultak-e időszakos rendszeres kivizsgálásokra. Várható, hogy ezeket, és más kérdéseket is majd újabb jogerős törvények érvénybe léptetésével kívánják a jövőben megválaszolni. Hamarosan megmutatkozik majd, vajon az állam a Nemzeti Biztosító monopol helyzetbe való helyezésével nem kívánja-e konzerválni a „szocialista egészségügyi és társadalombiztosítót". A Nemzeti Biztosító ilyenfajta rendszerezése nyújthat ugyan némi garanciát a szlovák állam részéről arra, hogy a lakosság kellő egészségi, kórházi, illetve nyugdíjgondozásban részesül. Más oldalon viszont az új Nemzeti Biztosítót már teljesen más társadalmi-gazdasági körülmények között kell működtetni, mint az eddigit. -száz-vcyyun mai cry y a iui y ai a ; % ilveszter délutánján megbolondult a világ. A vonatok úgy közlekedtek, ahogy nekik tetszett, és a gyakorta utazóknak is biztosították a változatosságot. Nem a megszokott állomáson, hanem három megállóval hamarabb várták be a szélvészként elsuhanó gyorsvonatot. Hosszúra nyúltak a percek, pedig az ünnepi este előtt még bőven akadt munka a konyhában, a hálózni indulók is időben asztalt szerettek volna foglalni maguknak. A türelmetlenül toporgók egy csoportja amúgy, ingujjban leszállt a vonatról, hogy rágyújtson. A koraestében felvillantak a parázscsillagok.-Az utolsó koporsószöget szívom az életemben! - szólt hivalkodva az ünneplőbe öltözött férfi, és kijelentése komolyságához illően a zsebébe csúsztatta a cigarettadobozt egy elegáns öngyújtó kíséretében. - Egy infarktus elég volt ahhoz, hogy ilyen elhatározásra jussak, bár az orvosom elég hosszú ideig tolerálta a dohányzásomat - lepi meg a fogadkozó férfi váratlan őszinteséggel a körbenállókat. Ki tudja, mi marad meg a sínek mellett elgyúrt csikkeken kívül a fogadkozásokból? Sokan az ünnepek idején a család dorgálására engedtek a többség akaratának, és inkább a gyümölcsöstálat tették maguk elé. Ám ha újrakezdődik a reggeli rohanás, és hosszúnak tűnik majd az út az állomásra, ismét felvillan a kezükben a parányi szikra, amely, nem tudni miért, de évek múltával is ösztönzően és nyugtatóan hat az emberre. A füst az, amely mögé mindig el lehet rejtőzni, hogy felidézzük régi energikus-, befogadóképes, ötletdús önmagunkat. Érettséget, komolyságot kölcsönöz néhány pillanatra, hiszen amúgy csak riadtan összedörzsöljük megsárgult tenyerünket, hogy siettessük a két ,,kis rúd“ közti szünetet. (Szürke, nikotincsőrú madarak.) Ne ígérjünk, felejtsünk. Próbáljunk,, ne emlékezni" arra, hogy rá szerettünk volna gyújtani! Ám a televízió dolgozói, a filmek rendezóstábjai is meg szeretnének élni valamiből. Helyet foglalunk a képernyő előtt, és az első néhány perc után a főszereplő kézitáskájából - mintegy véletlenül - az ágyra esik a cigarettadoboz. A kamera harminc másodpercig veszi a dobozon feltüntetett márkát. Számolgatjuk, vajon ezért mennyit fizethet a cég a filmnek? Töprengésünket csupán arra a néhány pillanatra szakítjuk félbe, míg elökotorjuk zsebünkből a cigarettát. Kisvártatva már , .együtt" slukkolunk a főhőssel, és ettől fogva még valóságosabbá válnak a képernyőn látottak. Az újévi fogadkozásokról köztudott, hogy nagyon kevés kivétellel, a lehető leghamarabb megpróbáljuk azokat elfelejteni. Ha ez egyszer kivételt teszünk, elkerülhetjük a kínos magyarázkodást, miért nem váltottuk be megint ígérgetéseinket. Vegyük már egyszer magunkat komolyan! SZÁZ ILDIKÓ
