Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-18 / 13. szám

1993. január 18. Tallózó t Szabad ÚJSÁG 5 Az illegális hulladékkereskedelem TÖBBET HOZ, MINTA KÁBÍTÓSZER A bádoghordók a víz áztatta hegyoldalban lassan rozsdá­sodnak. Többségükön már lyu­kat mart a rozsda, és a 700 tonna, mérgező anyagot tartal­mazó higítószer a talajba szi­várog. A romániai Nagyszebenbe ezeket a hordókat egy német cég hozta be, amely a román kormány és a bonni vezetők nyomására sem mozdul, hogy a hordókat sa­ját költségére visszavigye és ár­talmatlanná tegye. ,,Az a gyorsaság, amellyel a német cégek Romániába hozták hulladékukat egyáltalán nem ará­nyos azzal a lassúsággal, amely­­lyel a visszaszállítás követelmé­nyét fogadják - mondja Aurel Ilié román erdő- és vízgazdálkodási, környezetvédelmi miniszter. Bo­nyodalmas huzavona folyik azo­kon a tárgyalásokon, amelyeket 1200 tonna mérgező hulladék el­szállításáról folytatnak. A múlt év végén a német kormány Töpfer környezetvédelmi miniszter sür­getésére úgy döntött, hogy a mér­gező hulladékot kiszállító cé­gek kötelesek saját költségükre visszahozni a hulladékot és megsemmisíteni azt. A kor­mányhatározat azonban nem tartalmaz határidőt, és a cégek műszaki nehézségekre hivatkoz­va egy évvel elhalasztották a visz­­szaszállítást, mert azt remélik, hogy az ügy elévül, és a hordók majd szép csendben megbújnak az erdélyi havasok közt. Az egyik hulladékexportáló né­met vállalat jogásza a televízió­ban azt nyilatkozta, hogy a szállít­mányok fuvarlevelei „egyirányú­ak“, ezért nem jogsértő, ha azo­kat nem hozzák vissza. Bonyolult és hosszadalmas pereskedésre van kilátás, amely évekig eltart­hat, és ez idő alatt a mérgező vegyszerek megfertőzik az egész vidéket. I RUDtPRÁVO I A felderítés 70-80 százalékos A nyolcvanas évek vége felé fellendült illegális hulladékke­reskedelem az egyik legvirág­zóbb pénzszerzési lehetőség lett. A frankfurti bűnügyi taná­csos K. H. Reinstádt szerint az illegális hulladéktárolás nagyobb hasznot hoz, mint a kábítószer­kereskedelem. A frankfurti Szö­vetségi Bűnügyi Hivatal külön osztályt tart fenn a környezetkáro­sító bűncselekmények felderíté­sére. Évente kb. 600 eset kerül hozzájuk, ezeknek 70-80 száza­lékát felderítik. Az osztály dolgo­zói időnként úgyszólván hajtóva­dászatot indítanak a hulladékex­portőrök ellen, ám maguk is be­vallják, hogy legtöbbször csak a szerencse segíti őket. A Falisan odisszeája A legjelentősebb eset a berlan­­di Oberneckben történt. A bizal­matlan szomszédok szeme láttára fényes nappal a helyi sertésistál­lóba halálfejjel megjelölt bádog­kannákat hoztak, amelyek kelle­metlen bűzt árasztottak. A rendőr­ség 12,5 tonna rendkívül mérge­ző, Falisan nevű vetőmagáztató szert talált a helyszínen, amely­nek magas a higanytartalma. A Falisant az NSZK-ban már 1982-ben betiltották. Többszáz liter azonban beszivárgott belő­le a talajba, és legkevesebb 16 tonnát Lengyelországba vittek. A Falisan odisszeája a gyártó cégnél, a magdeburgi Fahlberg- List vállalatnál kezdődött. Mivel 1990 óta a szer használata a volt NDK területén is tilos, a gyártónak gondoskodnia kellett készletei megsemmisítéséről. Az ügyet egy quedlinburgi cég vállalta, amely különféle közvetítőkön keresztül Oberbeckben és Lengyelország­ban helyezte el a mérget. A kölni bíróság most azon töri a fejét, hogyan emelhetne vádat az ügy­ben. Oberbeckben viszont azon gondolkodnak, hogyan tüntessék el a sertésistállóból a növényvédő szert. Ártalmatlan módszerek azonban nem léteznek e készle­tek megsemmisítésére. A hulladék Keletre megy A legdrámaibb helyzetekkel a kelet-európai országokban ta­lálkozunk. „Egyre több új cég jön létre azzal a céllal, hogy Kelet- Európát elárassza ezzel a mérge­ző disznósággal“ - írja a Der Stern. Lengyelország és az NDK után - amelyek a forradalmak előtt milliárdokat kerestek a hulladékon - most Cseh­ország, Szlovákia, a balti álla­mok, Románia, sőt, Albánia van soron. Az utóbbi államban német kórházakból származó radioaktív hulladéklerakatra leltek, amely természetesen illegális volt. A helyzetet súlyosbítja, hogy a hulladék hagyományos átvevői, a dél-amerikai és afrikai orszá­gok már nem hajlandók sze­métdombbá változtatni orszá­gukat. Nigériában a szemétköz­vetítőkre halálbüntetést is kiszab­hatnak. A Kelet azonban viszony­lag olcsó szállítási költségeket kí­nál, és főleg: nem kérdezi meg, mit rejt el saját földjén. Az időzített bomba ketyeg. A nyugati országokban 50 000 konténert töltenek meg azbeszt­tel, mérgező hidraulikus olajokkal, kétes eredetű műanyagokkal és mérgező elektronikai hulladékkal. Mindez gyakorlatilag felszámol­hatatlan, úgy-hogy nem marad más hátra, mint valahová eltüntet­ni az egészet. VLADIMÍR PLESNÍK Lipcsei ötlet az elfoglalt szülők kisegítésére Helyezze el gyermekét szállodában Lipcsében nemrég egy gyermek­­szállót nyitottak, amely állítólag a világ első és egyedülálló ilyen intézménye. A négyhónapos Lucas éhes, mint a farkas. Kis kezecskéivel kapva kap az üveg után. Nemsokára kis arcocs­kája kidudorodik, majd kipirul, mint a rózsa. Orrocskáján izzadságcsep­­pek gyöngyöznek. Lucas elégedetten hajtja le fejét a 37-esztendős Alice Schedletzk ölébe, aki gondosan meg­­törli szájacskáját, s lefekteti. Lucas a világ legfiatalabb szállóvendége. Lucas az igazak álmát alussza, az első gyermekszállodában Németor­szág területén, Lipcsében. A fiatal vendég számára szülei foglaltak he­lyet, akik éjjeli műszakban dolgoznak. Tiszta lelkiismerettel hagyják gyerme­küket a szállodában: tudják, kisfiúk reggelig jó kezekben lesz. Mindezért kedvezményes árat, 20 márkát fi­zetnek. A Herbia Szálló személyzete 18 szakképzett nevelőből áll, vezetőjük a 49 esztendős Hannelore Windisch. 1992 augusztusától az ő vállát terheli a felelősség a kiskorú vendégek elé­gedettségéért és kényelméért. A szál­loda szolgáltatásai iránt nagy az ér­deklődés. Főleg azok a szülök veszik igénybe, akiknek munkaideje fedi egy­mást. A nagymama pedig éppen akkor betegszik meg, amikor az unokákra kellene vigyáznia... A szállodát gyakran látogatják a gyermeküket egyedül nevelő nők is, akiknek sürgősen egy vagy két napra Bild am Sonntag szolgálati útra kell menniük, és nincs aki vigyázzon gyermekükre. Hannelo­­ra Windischnek több gyermeke van, ismeri a magányos asszonyok helyze­tét, akiknek több gyermeket kell egy­szerre eltartaniuk. Az ő kezdeménye­zéséből született meg fokozatosan a gyermekszálloda terve. A pénzügyi fedezetet a lipcsei tanács vállalta. A város nagyvonalúsága főleg abban nyilvánul meg, hogy megfogadta: a szálloda használatáért nem fogad el bérleti díjat. A szálloda személyzete a szülők kívánsága szerint gondoskodik a gyermekekről bármennyi ideig, né­hány óráig vagy akár napokig is. ,,A gyerekekkel játszunk, meséket olvasunk nekik, a nagyobbaknak a há­zi feladat megírásában segítünk, mindegyiküknek finom vacsorát készí-, tünk" - mondja Hannelore Windisch. A szálloda három közös helyiséggel rendelkezik: egy nagy hallal, játékszo­bával és egy televízióval, videóval fel­szerelt szobával. Az ajándékokat ma­gánvállalkozóktól, illetve a lipcsei vál­lalatoktól kapják. Két hálószoba van itt nyolc gyermekággyal, és van négy ágyuk nagyobb gyerekek részére is. A szállásdíj viszonylag olcsó, ol­csóbb, mint a pótmamaszolgálat. A szülők csak a közvetítési díjat fizetik - magányosok 5 márkát, a többiek 20 márkát. A reggelit, ebédet, vacsorát kedvezményes áron kínálják a fiatal vendégek számára 2 és €,50 márká­ért. A gyermekek felügyelete és gon­dozása díjmentes. Fürdik a szálloda legifjabb vendé­ge BILD AM SONNTAG felvétele Jelenleg Hannelore Windisch olyan szponzort keres, aki fedezné egy ma­gányos asszony hét gyermekének szállóköltségeit, mert az édesanya sürgősen gyógykezelésre szorul. A költségek a hét gyermek elszálláso­lásáért 1900 márkára rúgnak, ám a szálloda vezetője nem adja fel: „Ed­dig is megszereztük a pénzt, most sem lesz másképp" - mondja. Az egyszemű győztes hadvezérek Lubomír Kotrha rajza, NÁRODNÁ OBRODA Egy különös belügyminiszter ellentmondásos személyisége Rudolf Bárók visszakéri a képeket Rudolf Barák az 1953-1962-es években volt belügyminiszter, és most a prágai Nemzeti Galériát pereli, hogy adják vissza képeit, amelyeket az 1962. évi törvényellenes elítéltetése kapcsán koboztak el tőle. Akkor 15 év szabadságvesztésre, vagyonának el­kobzására és rangjának elvesztésére ítélték. A büntetés-végrehajtásból 1968 májusában engedték szabadon. Az ítéletet júniusban törvénysértés cí­mén semmissé nyilvánította a Legfel­sőbb Bíróság, a főügyészség azonban még 1974-ig eljárt az ügyben. A volt belügyminiszter összesen 36 képet követel vissza többnyire Ales, Capek, Filla, Slavícek, Zrzavy müveit, sőt, egy Picasso-festményt is. A prá­gai I. kerületi bíróság nem tudott dön­teni az ügyben, márciusra napolta el a tárgyalást. A felperes képviselője (P. Barák, a felperes fia) ugyanis kibő­vítette követelését 84 képre, amelyek jelenleg a Nemzeti Képtár tulajdoná­ban vannak. A perelt fél a helyszínen nem tudta megerősíteni, hogy az emlí­tett képek valóban birtokában van­­nak-e most is. A tárgyaláson Rudolf Barák nem vehetett részt, mert szív­­szélhűdés következtében mozgás­­képtelen. A bírónő ezért lakásán hall­gatta ki. A képekről R. Barák kijelen­tette, hogy megvásárolta, illetve aján­dékba kapta őket. A tulajdon kérdését a bíróság valószínűleg nem fogja fir­tatni, mert az 1962. évi ítélet szerint, LIDÖVENOVfNY amely alapján elkobozták azokat, nem kétséges, hogy a képek valóban Ba­rák tulajdonát képezték. (Amennyiben lehetett volna az ellenkezőjét bizonyí­tani, ezért is ítélkeztek volna fölötte.) Közismert volt, hogy az exminiszter vonzódik a képzőművészethez, vala­mint az is, hogy több művészt tá­mogat. Rudolf Barák legújabb kori történel­münk ellentmondásos alakja. Járási funkcionáriusból Klement Gottwald ha­lála után miniszterelnök-helyettes lett, 1953 szeptemberében pedig belügy­miniszter. Ezt a tisztséget abban az időben töltötte be, amikor a politikai üldöztetés a legerősebb volt. Akkor folytak a perek a szociáldemokraták­kal, Marie Ővermovával és másokkal. Később Barák megszabadult a legva­dabb dogmatikusoktól, felszámolta a legkirívóbb törvényellenes eljáráso­kat, lehetővé tette, íiogy megbüntes­sék (bár igen méltányosan) a belügy egyes munkatársait, akik a legsúlyo­sabb bűnöket követték el. Fokozato­san Antonin Novotny komoly vetély­­társa lett. Mindazok az információk, amelyeket Novotnyról és a politikai iroda más tagjairól összegyűjtött sors­döntővé váltak számára. Állítólag ma­ga Novotny tartóztatta le Strougal je­lenlétében. (A Smena kivált munkatársainak lapja, a múlt péntekig a Novy cas keretében két oldalon jelent meg) Aki nincs velünk, az ellenünk van MIROSLAVA ZEMKOVÁ, Pozsony-Óváros polgármestere: „A választások után a Smenának nem kellett volna fekete keretben megjelennie, csak dicsérő véleményeket kellett volna közölnie... akkor Jezíkéket nem váltották volna le. Mindnyájatoknak - a bírálóknak, a karika­­turistáknak, a képzőművészeknek, az íróknak - a fejére koppintanak, ha ne adj’ isten mást írtok, mint ami való. Az egységfelhivásnak csak kétféle értelmezése van: vagy igazán az egész új köztársaság javát kell szolgálnia - s akkor ott helyük van a Jezík-féléknek, a bírálóknak, az ellenzékieknek is, mivel a nemzetet különféle egyéniségek alkotják, vagy olyan egységesítés­ről van szó, amely az »aki nincs velünk, az ellenünk van« jelszó jegyében valósul meg. Csakhogy ezen a jelszón egy állampárt már megbukott.“ „A köztársaságot nem hagyjuk felforgatni // Kalisky úrtól a Szlovák Televí­zióban január 10-én megtudtam, hogy a Szlovák Értelmiség Kong­resszusa azt követelte, az SZK NT képviselői újból esküdjenek fel az alkotmányra. Szemrehányóan elmondta, hogy ez még nem tör­tént meg, de meg kell történnie, hogy az alkotmány kötelezze azo­kat is, akik ellene szavaztak. A kormányt és a nemzeti tanácsot ,.mieinknek“ nevezte, és faarccal azt követelte, hogy a felforgatok ellen alkalmazzák a köztársaság védelméről szóló törvényt. Hang­vételéből érezhető volt, hogy aki nem tart velünk, az ellenünk van, és hogy Szlovákiában vannak jók - meg a többiek, akiket ijesztget-Slovensky denník Tüdővé noviny pre Slovensko ni, gyanúsítani és ellenőrizni kell. Hm! Ezzel a kemény hangnem­mel már találkoztunk itt egyszer, és Kalisky úr akkoriban, sajnos, rá is fizetett erre. Csak a nagyon tájékozatlanok kedvéért ismétlem, hogy minden jóváhagyott törvény érvényes, és azokat is kötelezi, akik nem szavaztak mellette. Vagy talán minden szavazónak külön is ígérnie kellene valamit, hogy őket is kötelezze a törvény? A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa már megválasztott kép­viselőinek második eskütétele al­kotmányellenes lenne. Az alkot­mány szerint az SZK NT képvise­lői 1992. 10. 1-je óta már az új alkotmány szerinti képviselők. Ha új eskütételt akarnak, akkor egy új alkotmánytörvényt kellene létre­hozni. J. MIKLOŐKO

Next

/
Thumbnails
Contents