Szabad Újság, 1992. december (2. évfolyam, 271-295. szám)

1992-12-11 / 280. szám

1992. december 11. Gazda szerviz Szabad ÚJSÁG 5 Milyen a jó nyúlketrec? Itt a tél, a barkácsolásra, tervezgetésre is jut idő. Aki azt latolgatja, hogy tavasszal nekivágjon-e a nyúltenyésztésnek, már most döntse el, hová állítja majd a ketreceket, s hogy kivel, hogyan készítteti el azokat. Ha ügyes, esetleg egyedül is nekiláthat. Nézzük meg, milyen követelményeknek kell megfelelnie a jó ketrecnek: ■ védje meg a nyulakat az időjárás viszontagságaitól, ■ a ketrecekből a nyulak ne tudjanak kiszökni, és oda más állatok ne tudjanak bejutni, ■ legyen könnyen kezelhető, takarítható és jól fertőtleníthető, ■ mérete és szerkezeti felépítése legyen összhangban a tenyésztett nyúlfajta testnagyságával, az egy férőhelyen tartott nyulak darabszá­mával, továbbá a tenyésztési céllal: tehát biztosítson kényelmes helyet és bizonyos mozgási lehetőséget is, ■ legyen tartós, olcsón előállítható, ■ a legjobban igénybe vett részek legyenek könnyen javíthatók és cserélhetők, ■ nyújtsanak megfelelő védelmet a fertőző és más betegségek kialaku­lásával, terjedésével szemben. Nagyon fontos része a ketrecnek a padozat. A legjobb a puhafából készült telepadló lenne: meleg, nem csúszós, nem idézi elő a talp fekélyesedését, ezért nagy és közepes testű fajták számára előnyös. Ugyanakkor nagyon hamar elszennyeződik, tisztítása, fertőtlenítése nehéz­kes. A telepadlón tartott állományokban különösen a kokcidiózis gyakori. A legjobb megoldás a rácsos padozat. A korszerű ketrecekben szinte nélkülözhetetlen. Olyan rácsos padozatra van szükség, amelyen az ürülék és a vizelet akadálytalanul áthullik, lefolyik, ugyanakkor a nyúl számára a rácson való tartózkodás nem kellemetlen. Ezt szolgálja az a megoldás, amikor a padozat felét deszkából, felét drótból készítik. A legjobban bevált azonban a perforált fémlemezekből készült padozat. Az egyszerű faketrecek a legolcsóbbak és a legkönnyebben elkészíthe­tők. Ezek a kisebb állományok tartásához a legmegfelelőbbek. Fontos, hogy könnyen mozgathatók, fertőző betegség esetében egy­mástól eltávolíthatóak legyenek. A padozat elemei legyenek kiemelhetőek. A trágya eltávolítására ezekben a ketrecekben a legjobb a tálcás módszer. Ez lehet elölről vagy hátulról takarítható. A tető hátrafelé lejtsen, s legyen legalább 10 centiméteres pereme és egy- de inkább kétrétegű kátránypa­pírral vonjuk be. Felvételeinken 1. szabadban elhelyezett tenyészketreceket, 2. fémből készült ketreceket és 3. nyúltartásra átalakított csirkehizlaló fémketreceket mutatunk be, 4. valamint a lecsurgó rendszerű ketrecek tisztítását háti permetezővel. (archív felv) A lovak téli 'tartása Az istálló általában védel­met, jó közérzetet, jó pihenési és könnyű takarmányozási le­hetőséget nyújt az állatnak. Az újabb egyre több helyen látott „divatos“ istállókat nem igényli a ló De a régi istállók haszná­latához sem ajánlatos vissza­térni. A szakemberek az istálló optimális hőmérsékletét télen 10-15 C-fokban, a relatív pá­ratartalmat 70 százalék alatt határozzák meg. A paraszti lóistállók hőmér­séklete reggel (ajtónyitás előtt) 19-21-22 C-fok, délutánra 17-18 C-fokra csökkent, a re­latív páratartalom 90-95 szá­zalék. Az istálló hőmérsékletét az ember hőkomfortzónájának megfelelően alakítják ki (20-21 C-fok). Ha ez alá száll a hőmér­séklet, az ajtókat bereteszelik, az ablakokat becsukják, a szellózőnyílásokat betömik, így sikerül magasabb belső hőmérsékletet elérni, amelyet nem a ló igényel. Ilyenkor a pá­ratartalom, valamint az ammó­nia az egészségre káros szin­tet ér el. Ajtónyitáskor kicsapó­dik a páratartalom és minden vizes lesz. A nagyüzemi igásistállóban az ajtó oldalán lévő ablakokat nem zárták be (a legjobb, ha fel sem teszik, mert így nincs mit bezárni), de az ajtót éjjelre bereteszelték. A hőmérséklet reggel 16-18 C-fok, nappal 10-12 C-fok, a páratartalom reggel 80 százalék, nappal 75 százalék volt. A nagyüzemi csikóistállóban, ha a csikó a szabadon hagyott ajtón át bármikor kimehetett a karám­ba, a hőmérséklet 4-8 C-fok (a kinti hőmérsékletnek megfele­lően), a páratartalom 75 szá­zalék. Vizsgáltuk két egyéni lótartó vemhes angol telivér kancájá­nak elhelyezését, amelyet egy­­egy régi két-három férőhelyes parasztistállóból alakítottak ki, úgy, hogy az ablakot nem csukták be, az ajtó egész nap nyitva volt és a kanca az ud­varra járhatott. Semmi lekötést nem alkalmaztak, nagy hideg­ben az ajtót becsukták. A hő­mérséklet 0-6 C-fok között változott, a páratartalom nap­pal 70 százalék, reggel 80 szá­zalék volt. A vemhes kancák semmiféle kárt nem szenved­tek, egészséges csikót ellettek. Egy különleges csikóelhe­lyezéssel is találkoztunk: az is­tálló fala tapasztott vesszőfo­nat volt, amely megrepeded, s így szellős lett, s a csikók inkább a szabadban éjsza­káztak. A szakirodalomból és a megfigyelésekből az alábbi következtetéseket vonhatjuk le a lovak téli elhelyezésére, tartására vonatkozóan:- A meleg istállót nem a ló igényli (15 C-fok felett), hanem a velük dolgozó ember.- A befülledt istálló magas páratartalma meghűléshez, légúti megbetegedéshez ve­zethet.- A választott téli tartásmó­dot már ősszel alakítsuk ki, mert a téli változtatás megbe­tegedést okozhat. Ha bizonyos célok érdeké­ben (tetszetős fogat, sportver­senyeken szereplés stb.) rövid, fényes szőrre törekszünk, ak­kor melegebb istállóban (17-18 C-fok) tartsuk a lovat.- Mindig száraz alomszal­ma legyen a ló alatt. Az össze­vágott, nedves alom megron­gálja a patát és növeli a légtér ammóniumtartalmát.- Ne féljünk az istálló ala­csony hőmérsékletétől. Ha hozzászokott a ló, a csikó, még a fagypont alatti hőmérsékletet is jól bírja. Csak egy dologra kell nagyon ügyelni: a férőhely­nagyságra és a le nem kötés­re. Alacsony hőmérséklet ese­tében mindig lehetővé kell ten­ni a mozgást s nem lehet a régi állásos istállókban szokásos lekötést alkalmazni. Ha a ló hozzászokott a hideghez és tömött, hosszú szőrt növesztett s a hidegben fázni kezd, el­kezd mozogni, és hőt termel, így semmi baja nem lesz. A csikóistállókban nincs lekö­tés, s a szabad mozgás bizto­sított. A fűtési többlettakar­­mány-igény nem jelentős (jó kondíció esetében), szálasból pótolható. Az ellő és szoptató kancák számára a 16-17 C-fokos hő­mérséklet a legjobb, de a ma­gas páratartalom mindenkép­pen kerülendő, mert attól a kis­­csikó légzószervi betegséget kaphat. Mindezek után az új lótulaj­donosoknak a lehető legol­csóbb és egészségmegtartó lóelhelyezést, tartást javas­lunk. Már most gondolni kell arra is, hogy előbb-utóbb az igásló­­tartás csökkenni fog és helyet­te a szabadidő-lovaglás, a lo­vassport valamilyen formája terjed el. Olyan legyen az istál­ló, hogy kielégítse a sportlótar­­tás igényeit is. Az istálló egy vagy két összeszokott ló sza­badon tartására elegendő box­­istálló. Dr. ÓCSAG IMRE zdagondok A prémes állatot tartó gazda ilyenkor tudja meg, milyen minőségű prémért fáradozott egész évben. Ha elégedetlen az eredménnyel, elemezze, mit, hogyan kellett volna csinálni. Az esztendő vége egyébként is a számadás, a tervezés hónapja, el kell dönteni, mit termelünk, milyen állatból mennyit tartunk jövőre. Az árak nagyjából már ismertek, lehet és szükséges is kalkulálni, ha úgy adódik, szerződést kötni. Több idő jut olvasásra, a könyv­tár látogatására, a szaklapok tanulmányozására is. A jószág ilyenkor még több figyelmet igényel, mint máskor. Száraz időben, s ha csak lehetséges, hadd járjanak a juhok az avarra, árokpartokra, még mindig találnak valamit, addig sem sárgul az ólban, a hodályban, inkább szellőzik a bundájuk. Várható ellésük előtt 6-8 héttel kell szárazra állítani a tehene­ket, hogy vemhük kinevelésére, a következő tejelő időszakra fölkészülhessenek. A már előrehaladottan vemhes kecskékkel, juhokkal embersé­gesen bánik a jó gazda, jól takarmányozza őket, szalmabálákkal, leveles szárkévékkel körberakja az ólat, mert a hamarosan születő gidáknak, bárányoknak meleg, huzatmentes ól való. Az anyaju­hok óljába való szoktatókat célszerű előkészíteni. Karácsony előtt okos dolog eladni a fölösleges pulykákat, gyöngytyúkokat, hízott kacsákat, libákat. Sertésvágás előtt érdemes átgondolni a hús feldolgozásának módját, például kevesebb füstöltet készíteni, vékonybél helyett vastagba tölteni a kolbászhúst, hogy ne száradjon ki. A csak olcsón eladható túlsúlyos nyulakat is ilyenkor érdemes levágni: már jó a prémjük, és ha a levágott sertés hasaszalonnájá­­ból erre a célra is szánhatunk, akkor a nyúlhússal vegyítve kitűnő kolbász, sőt szalámi készíthető belőle. Tapasztalatcsere Az itatás lelkiismeretet kívánó feladat. Sokkal jobban oda kell figyelni, mint az etetésre. Nagyon sok probléma van a tiszta ivóvízzel! A baromfiudvar értékmérője a tisztaság mellett a tiszta itatóedények, a mindig tiszta ivóvíz. Mi, emberek is csak a tiszta pohárból szeretünk inni, az állatoknak sem mindegy, figyeljük csak meg a víz­imádó ludakat, még fürödni sem szeret a,.fekete vízben“, és milyen nagy lesz az öröme, ha tiszta vizet kap, jó nézni a boldogan tisztálkodó, víznek örülő állatokat! Itatásra csak az a viz alkalmas, ami az embereknek is megfelelő. Az ivóvíz hőmérséklete is fontos. Kisállatoknál a külső hőmérséklettel azonos legyen, kifejlett állatoknak már kevesebb problémát jelent az ivóvíz hőmérséklete. Télen sem kell meleg vizet itatni az állatokkal! Fölösleges és nem is jó. Rendes csapból engedett vizet nyugodtan adhatunk bármelyik szabadban tartott állatunknak. A gyógyszert és a vitaminokat is adhatjuk takarmányban vagy ivóvízben elkeverve, attól függően, hogy milyen készít­ményről van szó. A valódi gyógyszerek általában vízben oldódnak és ivóvízben kell őket az állatoknak adni. Hasonlóan a vitaminkészítményeket is ivóvízben ada­goljuk. Jó, ha a vitamint és a gyógyszert egyszerre adjuk, vagy a gyógyszeres kezelés után adunk vitamint, hogy a betegsé­gen átesett gyógyszerezett szervezet újratöltődjön, ezt pedig csak a kész vitaminokkal tudjuk elérni, mert ezek azonnal felszívódnak és ,,munkába állnak“. A gyógyszer- és vitaminadagolást nagyon gyorsan kell végezni, úgy, hogy egyetlen csepp se menjen kárba. Első teendő az állatok szomjaztatása, hogy az eléjük tett, kicsit szokatlan ízű „ivóvizet“ is minél előbb elfogyasszák. Ilyenkor azonban ügyeljünk arra, hogy minden állat hozzá­férjen az itatóhoz, és nehogy a szomjas állatok felborítsák és kárba vesszen a drága anyag. Csak annyi gyógyszeres-vitaminos vizet készítsünk, amit egyszerre, gyorsan megisznak az állatok, nem szabad például az egész napra való ivóvizet bekeverni gyógyszerrel, azt mindig frissen kell elkészíteni! A víziszárnyasok esetében a gyógyszereket, vitaminokat jobb, ha a takarmányba keverjük (lágyeleség), mert nagy pazarlás lenne, ha ivóvízbe tennénk, hiszen a kacsa és a lúd a víz nagy részét kifürdi, a kevés vízből pedig nehezen tudnak inni. VÁMOS LÁSZLÓ A tojótyúkok vitamin-válogató készsége A Tierzuch c. lap érdekes vizsgálatokról számolt be. A fehér leghom tojótyúkok válogatási magatartását vizsgálták. 13 kísérlet során értékelték, mennyire képesek más-más vitaminnal kiegé­szített takarmányt megkülönböztetni. A tyúkok viszonylag elkerül­ték az A vitaminnal (15-30 000 NE/kilogramm) és a B-6 vitamin­nal (2-4 milligramm/kilogramm) kiegészített takarmányokat. Szí­vesebben fogyasztották a (2-4 milligramm/kilogramm) B-1 vita­min kiegészítési tápkeverékeket. A Nitrovin és Monenzin kiegé­szítés nem befolyásolta lényegesen a takarmány válogatását. Hány tojás 1 kg? A tojás súlya, g 65 g vagy fölötte 60-65, de legalább 62 55-«), de legalább 57 50-55, de legalább 52 45-50, de legalább 47 1 kg tojás darabszáma 14-15 16 17 19 21

Next

/
Thumbnails
Contents