Szabad Újság, 1992. december (2. évfolyam, 271-295. szám)
1992-12-07 / 276. szám
4 Szabad ÚJSÁG Mezőgazdaság 1992. december 7. Én, mint jogosult személy... avagy Megesszük az aranytojást tojó tyúkot? A pozsonyi nagypiacon sétálgatok, s gyönyörködöm a sokféle áruban. Igaz ugyan, hogy szinte több a Törökországból behozott kabát, ruha, bóvli meg a Szabadkából csempészett olcsó konyak, mint a zöldség és gyümölcs, de azért ezekből is van elegendő. Sőt. Óriási almák Hollandiából, hófehér, hatalmas gerezdű fokhagyma Törökországból, paradicsom ugyaninnen, őrölt csemegepaprika Spanyolországból. Csodálatos virágok szintén Hollandiából... Keresem a csallóközi, mátyusföldi kofákat; mintha megcsappant volna a számuk, és a portékájuk sem annyira mutatós, mint a nagyban árusító, külföldi áruval kereskedőké. De azért a kispénzű városiak inkább tőlük kérik az egy főzéshez összeválogatott zöldséget, a karfiolt, a kiló vöröshagymát, a kisebb gerezdű, de öt koronával olcsóbb fokhagymát. Téli retek, cékla alig van, mert olcsóbb, mint a konzervált uborka, paprika, hamar elfogy. A több kilós hófehér káposztafejek körül nem sokan tolonganak, drága, s egy átlagos család számára túl nagyok... Annál többen sorakoznak a káposztáshordók körül, pedig az ecetes illat, a sápadt, éretlen csemege szemmel láthatóan nem stupavai. Az igazi, jó savanyítottkáposztával majd biztosan csak a karácsonyi piacra jönnek ki a stupavaiak, akkor viszont majd jól megkérik az árát. Ennek most tizennégy korona kilója. „Olcsóbb a déligyümölcs, mint a hazai", súgnak össze méltatlankodva a nyugdíjasok. Számolgatják pénztárcájukban az aprót, majd egy csokorka zöldpetrezselyemmel, öt-tíz tojással a táskájukban elindulnak hazafelé. A tojás valóban szép, nem is drága, vagyis a boltokban kaphatónál olcsóbb: 1,60-1,80 (a főváros üzleteiben 2,10-2,20 korona). A borkimérések körül vidám a hangulat és nagy a forgalom. De a legkeresettebb borkorcsolya már nem a pecsenye, a kolbász, hanem a lángos. A friss, jó házikenyér egymás után vándorol a megrakott szállitóautókról a városiak kezébe. „Addig vegyük, ámíg drágább nem lesz ez is,“ hallom a hátam mögött. Hát igen. A kenyérgabona tonnája már 3300 korona, s a malomipar tájékán újabb drasztikus liszt- és gabonaáremelésről suttognak. A kövér, sárga kacsákra csak rárápillantanak az emberek, ezeket inkább az állandó kuncsaftok (a tehetősebbek) viszik. A havifixből élő vevő inkább a boltban vásárol baromfit. Még mindig olcsóbb, mint a sertésvagy a marhahús.) Házinyulat híréért sem látni, a hal is drágább, mint azelőtt. Sokan döntenek a húsos sertéscsont mellett, ez „csak“ 25 korona... És aki jól el tudja készíteni, legalább úgy jóllakhat belőle, mint a kilencven koronás combból. Cigányasszonyok ágyneműt kínálnak, bőrkabát, karácsonyfadísz, férfizoknik, női bugyik lépten-nyomon, táskából, asztal sarkáról, adják-veszik minden mennyiségben, filléres árkülönbséggel, isten tudja milyen minőségben. De hol vannak a söprűk, fakanalak, a kalitkák, a facsemeték, a sütőtök? Szotyola meg pattogatott kukorica ugyan még kapható, de a gyere-Címe: Rosemary K. Mahoney, a VOCA területi képviselője Dusán Őechvala a VOCA csehszlovákiai igazgatója VOCA, Blanická 28 120 61 Praha 2, Tel. /02/ 259022 250 777, Fax /02/ 251 278. kék inkább a rágógumiárus felé húzzák apjukat. Káprázik az ember szeme a tarka forgatagtól, s van min meditálnia. Tagadhatatlan. a látvány tetszetős. Mégis hiányérzetem van. Persze: nincsenek itt az őstermelők, a bolgárok Közbeiktatódtak tehát a nagyban felvásárló kereskedők, s azok bizony válogatnak, minél mutatósabb és gyorsabban eladható áru, annál jobb. De ami a lényeg: drága a stand, nem tudja mindenki megfizetni. „így van ez, asszonyom“ - mondja egy erdei gombát kínáló nénike -, „lassan már a petrezselyemzöldet is külföldről hozzák be“. Csak a VOCA segíthet? Számtalanszor utaltunk már rá, hogy mezőgazdaságunk krízisét tudatosan idézték elő. Olyan feltételeket teremtettek, hogy a külföldi mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek kiszorították a piacról a hazai termelőket. Ez idáig minden jel arra mutat, hogy ez továbbra is így marad, s javulás (még) nem várható. A Profit c. lap 47. számában arról olvashatunk, hogy mezőgazdasági szövetkezeteink transzformációs modelljét (is) külföldi segédlettel dolgozták ki. Nevezetesen Donald Cook és George Nielsen (az egyik irányítási, a másik pénzügyi specialista) a VOCA társaság megbízásából négy cseh és szlovák mezőgazdasági szövetkezet működését tanulmányozta az elmúlt évben, hogy azután javaslatot terjeszszenek elő, hogyan lehetne (kellene) átalakítani mezőgazdasági nagyüzemeinket. Tervezetüket Rosemarry K, Mahoney vizsgálta felül, aki a VOCA csehszlovákiai és magyarországi területi képviselője. Mi is a VOCA? önkéntes alapon szerveződött társaság, amelyet a Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség finanszíroz. 1970-ben alakult, hogy segítse létrehozni azokat a kisebbnagyobb mezőgazdasági szövetkezeteket, üzemeket, amelyek korszerűbb módon, hatékonyabban képesek termelni, mezőgazdasági terményeket feldolgozni. 1970-1990 között a VOCA több mint ezer tervezetet dolgozott ki Afrika, Ázsia, Közel-Kelet, Latin-Amerika és a Karib-térség országai számára. Tehát elsősorban a fejlődő országok nagyon kezdetleges viszonyai közepette kellett korszerűbb gazdálkodási módot, modellt javasolnia. A térségünkben lezajlott demokratikus változások arra késztették a VOCA szakembereit, hogy Lengyelország, Magyarország, Bulgária és Csehszlovákia számára is olyan modelleket dolgozzanak ki, amelyek lehetővé teszik a modern piacgazdaság feltételeihez való alkalmazkodást. A VOCA adatbankkal, szaktanácsadó testülettel rendelkezik. Készségesen segít pénzügyi, irányítási, jogi, marketing kérdésekben, a felnőttoktatás megszervezésében, az állategészségügyi tanácsadásban, a farmergazdálkodás kialakításában, stb. 1990-től hazánkban több mint 60 tervezetet készített el a VOCA a mezőgazdaság számára. Most - természetesen - elsősorban a szövetkezetek transzformációjában kíván közreműködni, de magángazdák is fordulhatnak kirendeltségéhez, mivel mind a szerkezeti, mind a pénzügyi és a beruházási kérdésekben tanácsot tud adni. A VOCA általában kéthetes - három hónapos időtartamra küldi ki szakembereit az adott ország meghatározott területére, üzemeibe, farmjaira. Megtéríti a repülőjegyüket, teljes ellátásukat. A fogadó ország VOCA-irodája a tolmácsot fizeti. Tanácsadó segítségük tehát nem túl költséges, viszont egészen biztosan rendkívül hasznos. Telefonon, faxon vagy írásban a VOCA csehszlovákiai igazgatójához fordulhat bármelyik üzem, vagy magángazda. Transzformáció: fából vaskarika? Falunkbeli szomszédasszonyom szemrehányóan mondja, „hát nem jöttél el a gyűlésre!“ És, mi volt, mit mondtak? kérdezem tőle. „Tulajdonképpen nem is tudom, mindenféle paragrafusokra hivatkoztak, s biztattak, hogyha összefogunk, nem vesszük ki a földünket, akkor újra jól működik majd a szövetkezet.“ Itt is azokból a jelekből ítélnek, amelyekből sok más faluban: most milyen jól megy, olcsón adják a csirkét, vágják a disznókat, gabonával fizetnek... Persze, sok helyütt összecsapnak az indulatok, a valós és vélt érdekek. A bonyolult s még bonyolultabban magyarázott tulajdonviszonyok, a bátrabb, hozzáértőbb, földjét visszaigénylő emberekkel szembe fordítják szinte a fél falut. Rémhírterjesztőnek, vészmadárnak titulálják, aki azt állítja, hogy fából vaskarika az egész transzformáció. Az érveket meg sem hallgatják. Pedig azért van benne igazság, hogy ugyanazokkal az emberekkel, az eddigi vezetőkkel nemigen lehet más féle gazdálkodást, más szerkezeti és szervezeti megoldásokat megvalósítani. Hogy ahol eddig pazaroltak, nem használták ki a munkaidőt, ahol lopni lehetett, ott ezután sem lesz másképpen. S hogy a hozzáértő ügyeskedő a hozzá nem értőt könnyen becsaphatja, ha nem érvényesül az igazi demokrácia. Ha pedig saját „zsebre megy“ ezután is a gazdálkodás a közösben, akkor nem erősödhet meg a szövetkezet. „Akik eddig a húsosfazék mellett ültek, ezután sem igyekeznek onnan máshová“ - vélekednek, akik saját erejükben vagy családjuk összefogásában bízva „kiszállnak“ a közösből. Őket viszont minden lehetséges módon és eszközzel akadályozzák a szövetkezetre voksolók. Úgyhogy nem elég a sok állami megszorítás, az új, nehezen érthető és még nehezített helyzetbe belebonyolódva egymást idegesítik és vádolják az emberek. A prognózisok nem valami biztatóak. Talán a mezőgazdasági szövetkezetek egy része átalakulván valóban megerősödik, s megtalálja a helyét a piacgazdaság feltételei közepette is. Valószínűleg azonban, hogy sok évnek el kell még telnie ahhoz, hogy mezőgazdasági termelésünk újra versenyképes legyen, s hogy a kis- és nagyüzemek világszínvonalú minőséget produkáljanak. Én, mint jogosult személy nem kívánom kivenni a földemet a szövetkezetből. Mert mihez kezdenék vele gépek, szakértelem nélkül? Viszont részvényes sem kívánok lenni, elég volt nekem a vagyonjegyes privatizáció, amelyből nem tudom, viszontlát-e valaki is legalább annyit, amennyit belefektetett. „Csehszlovák for you“ - mondták már akkor is sokan, amikor boldog-boldogtalan a kötvényeket hajszolta. Isten ments, hogy még a földműves-szövetkezettel is így járjunk. Fizessenek csak bérleti díjat (ha lesz miből)... Persze, azért reménykedem, hogy egyik szövetkezet a külföldi, a másik a hazai új modell alapján felkapaszkodik majd a lejtőn. És hogy a farmergazdaságok útjából is elhárulnak az akadályok. Legjobban a néhány hektár földecskéjükben, saját erejükben bizakodó kisgazdákat féltem. Versenyképesek lesznek-e, győzik-e majd a kiadásokat, a termelési költségeket. De talán idejében rájövünk, hogy nem szabad megenni az aranytojást tojó tyúkot: nem hagyhatjuk sem kicsiben, sem nagyban jobban tönkretenni a mezőgazdaságot. Ha csak nem akarjuk, hogy még a kenyerünket is külföldről hozzák be. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET ind a mai napig nincsenek pontos, megbízható információink a reális gazdasági helyzetről. A (megpróbáltatásokkal teli) rendszerváltás óta eltelt időszak ,,se-terv, se-piac" gazdaságpolitikájának eredménye ,,se-pénz, seposztó“. A jelenlegi (kelet-középeurópai) helyzet ellentmondása, hogy miközben a demokrácia távlatai váratlan gyorsasággal tűntek fel a horizonton, a gazdasági helyzet drámai módon romlik. Habár alig múlik el nap az önállóvá szegényült Szlovákia Európához való csatlakozását hangsúlyozó nyilatkozat nélkül - úgy tűnik - a gazdaság nemigen méltatja figyelemre a csatlakozáshoz szükséges feltételeket. Még a hivatalos statisztika szerint is jelentősen csökkent az idén a termelés (színvonala) és a nemzeti jövedelem az előző esztendeivel összevetve. S az előrejelzések szerint további visszaesés várható. Független szakértők - a Csehországtól való elszakadásunkat követően - a nemzeti jövedelem várható zuhanását éves szinten 4-5 százalékban prognosztálják. A leginkább számottevő veszteséget a nyersanyagtermelő ágazatokban jegyezték fel. Ez természetesen kihatott a feldolgozóipari ágazatokra is. Márpedig ha az alapágazatok termelésének hanyatlását nem sikerül megállítani, akkor ez rövid időn belül okvetlenül tükröződni fog valamennyi fogyasztási cikk kiskereskedelmi árában. A következmények elképzelhetők, hiszen máris azt tapasztaljuk, hogy a fogyasztói piacon a helyzet valójában súlyosabb, mint egy éve. A hagyományos termékek tucatjai tűntek s tűnnek el a boltokból. A hiánycikkek listája napról napra bővül. A falusi vásárlók elképedve tapasztalják a városok elszegényedését. Mert például fürdőkádat, fűrészt, tűzhelyet, kazánt, gumicsizmát, téli sapkát, posztókabátot, nagyobb fazekat, kályhacsövet és több egyéb megszokott és szükséges kellékeket hiába is keresnek. Bezzeg van helyette giccses bizsu, drágán vesztegetett bóvli és divatjamúlt, hasznavehetetlen külföldi akármi, minden mennyiségben. Sajnos, nálunk még nincs piac, s lassan már gazdaság is alig. Mert ahol piackutatók lesik a vevő óhaját, ott európai a minőség, és akkor szinte magától adódik a közhely-ízű igazság, olyan termékkel kell piacra menni, amilyet a fogyasztó akar, s olyan áron kínálni, amelyet meg is ad érte. Tágabban értelmezve tulajdonképpen ez a minőség lényege. Persze nem elegendő, hogy egyszer sikerül a vevő kívánalmainak megfelelni. A lényeg éppen az, hogy az adott terméket mindig és legalább ugyanolyan minőségben állítsák elő a vállalatok. Az 1992 utáni európai minőségi szabályok tulajdonképpen ezt az igényt fogalmazták meg. S ez nem kevesebbet jelent, minthogy a hazai termékek és szolgáltatások jelentős része - ha a jelenlegi felkészültséget vesszük alapul - nem képes állni a nyugati konkurenciaharcot az ingadozó és az egyre silányabb minőség miatt. Ráadásul lépten-nyomon gátlástalanul becsapják, megalázzák és meghazudtolják az embert. És nincs apelláta. Nincs intézmény, amelyhez bizalommal, a sérelemért kijáró elégtétel reményében fordulhatna az alulminösített, lesajnált és adózó választópolgár. De hát miféle jogbiztonság várható el egy olyan alakulóban lévő ,.birodalomban", ahol a miniszterelnök az egyik kijelentését a másikkal csapja agyon, és úgy beszél a neki nem tetsző véleményt nyilvánító állampolgárral vagy a kellemetlen kérdéseket fogalmazó újságíróval, mint a rühes kutyával. Miféle jövőkép formálódhat bennünk ebben a hazánkban vallott Kárpátmedencében, ahol középkori módszerekkel és lelkülettel vonják kétségbe a neveinket, anyanyelvűnkhöz, történelmünkhöz, jelenünk s jövőnk alakításához való jogainkat. A hamis éhségsztrájkolással, a dühödt fenyegetőzésekkel, a gusztustalan sajtókampányokkal, a minősíthetetlen „faliratokkal", a politika trójai falovaival és az önkényesen kikiáltott s megszavaz(tat)ott önállóságot örömtüzekkel, patakokban folyó borókapálinkával és világgá röpített kurjongatásokkal ünnepelték. S miután a napokban immár mindnyájunk tudomására hozatott a visszavonhatatlan Szó - Consummatum est, azaz Elvégeztetett! -, tudjuk, hogy január elsejétől egyedül és kizárólagosan a Nagy Szlovák Vezir Szelleme lebeg majd a Nagy- Szlovákia felbós(z)ített Vizei fölött. A győztes párt (ál)prófétáinak jövendölése szerint ekkor kezdődik majd a Teremtés Új Korszaka, amely a Földgolyó újabb államának bizton elhozza a világhírnevet és az ezredfordulóra mindenképpen bekövetkező politikai-gazdasági megdicsőülést. Erre mondják, hogy úgy legyen, vagy hogy - majd meglátjuk. KORCSMÁROS LÁSZLÓ Ugrás a XXI. századba Szlovákia (válsága) nem volt, hanem lesz!
