Szabad Újság, 1992. december (2. évfolyam, 271-295. szám)
1992-12-05 / 275. szám
8 Szabad ÚJSÁG Színes Állati divatos ARGENTÍNÁBÓL Görényemberek az őserdő mélyén Még a kannibálok is undorodnak... Azt hittem eddig, hogy a munkámért minden áldozatra kész vagyok - mondja Armand Baffrey antwerpeni kutató. - A butuák szagát azonban mindössze fél napig bírtam, aztán elmenekültem. Az Új-Guinea szívében élő, mintegy négyszáz lelket számláló törzset eddig minden kalandor kutató túl büdösnek találta ahhoz, hogy tanulmányozza, inkább lemondott a felfedezés öröméről és dicsőségéről. Svéd misszionáriusok egy csoportja eddig a távoli sziget szinte minden eldugott pontján sikerrel hirdette az Úr tanait, de amikor megérezte a butuák szagát, szent könyveim majdnem eldobva menekült illatosabb tájakra. Baffrey, a belga kutató azért fél nap alatt is kiderítette a szörnyű görényszag okát: ezek a nyomorultak kizárólag valami puffasztó babfélével táplálkoznak, és csak a maguk készítette, dakának nevezett sörszerű kotyvalékkal öblítik le a leöblíthetetlent.- Körülbelül úgy érzi a közeledő - mondja André Clement, Baffrey tudóstársa -, mintha egy döglött birkanyáj tetemein mászkálna, és nem tudna másra gondolni, mint hogy véget vessen ennek a lidércnyomásnak. A görényembereket a szaguk nemcsak a felfedezőktől, de a kannibáloktól is megmenti: van, amitől az emberevők is undorodnak. Borospince a torony alatt A pisai toronyról nem mondható ei, hogy mára már nem ferdül tovább. A tizennégy és fél ezer tonnás épület, amely Pisa jelképe és fő idegenforgalmi látványossága, az évszázadok során négyzetméternyit süllyedt a viszonylag puhább talajba, s hajlásszöge 5,6 fokos. Két éve már nem mászhatnak fel a lépcsőin a turisták, de így is állandóan veszélyben forog. A városi hatóságok a műemlékvédelemmel karöltve ezért állandó feltárási és erősítési munkálatokat végeznek. Ezek során nemcsak arra kapnak választ, hol és hogyan végezzék el a szükséges támasztást, anélkül, hogy az a látvány rovására menjen, hanem rövid idővel ezelőtt a késői római időkből való, értékes leletekre bukkantak. Többek között felfedezték egy ötödik századból való lakóház maradványait, csaknem épen maradt kerámia étkészlettel és bor tárolására, felszolgálására használatos amforával. E feltárások anyagához képest a torony viszonylag „fiatalkorú“ - csak nyolcszáz éves. Abszolút realista inspiráció adja az alapját az új Buenos Aires-i módinak. A marhaexportjáról híres ország most divatkreációit is a jól bevált „boci-design“-na\ akarja a figyelem középpontjába állítani. Abban ugyanis az idei évben már semmi felkavaró nincsen, hogy a testhez simuló ruhák mindent megmutatnak - mi több,- olyan látszatot keltenek, mintha a hölgyek iába egyenesen hónaljból nőtt volna ki. A „királynő“ feje porba hullt Jó éjt, Higany Frédi! ...Nyilván kevesen jönnek rá a címből, kiről is van szó tulajdonképpen. De ha elárulom, hogy a higany angol neve mercury... na ugye, leesett a tantusz! Minden idők egyik legnagyobb rockzenekara, a Queen (magyarul: királynő) tragikus sorsú énekesére, Freddie Mercuryre emlékezünk. A Queen együttes 1970-ben alakult, s hamar meghódította a világot. Számtalan nagylemez, rengeteg gyönyörű dal őrzi Freddie felejthetetlen, csodálatos hangját. Ki ne emlékezne például a Bohemian Rhapsodyra, vagy a Wie are the Championstaó Az i6zonyú kór sajnos nincs tekintettel még a művészetre sem. Sőt! A legtöbbet a nagy művészek, híres sztárok köreiből aratja. Bizony, nem lehet könnyű egy sztárnak! Szinte fuldokolnak a pénzben, dicsőségben, az egész világ ismeri, milliók imádják őket... na és a nők! Nők? Ugyan már! Hiszen ez olyan megszokott! Mennyivel izgalmasabb egy férfi számára... egy másik férfi. így lehetett ezzel szegény Freddie is. S közben eszébe sem jutott, hogy őt is utolérheti a legrondább halál iszonyú kísértete, az alattomos, lassan támadó, de annál iszonyúbb kínokkal nyúzó, rettegett borzalom - az AIDS. Csodálatos karrier - iszonyú halál. De ameddig ereje bírta, addig dolgozott. Végigdolgozta életét, lendületét, tehetségét még a biztos halál tudata sem törte le. Tovább készítette felvételeit, énekelt, ha csak ereje engedte, bár-----Brian May gitáros elmondása szerint - az utolsó időkben embertelenül sokat szenvedett. Az életéért harcolt - annak minden percéért, hogy egy pillanatig se éljen hiába. Ez a nagy darab, izmos, kirobbanóan energikus, fantasztikusan mozgékony - valóban, igazi higany - hindu származású showman valóban nem élt hiába. Élete nyomot hagyott mindenütt, ahol szeretik a zenét. Utánozhatatlan hangját ezer közül is felismerik, évek múlva is; emléke messze túléli őt, hangját a legjobb lemezek őrzik. Valóban, ez egy nagy élet volt. Azért persze, neki is megérte. Hiszen mintegy nyolcmilliónyi vagyont keresett tehetségével. Igazán meglepő, hogy ebből a hatalmas öszszegből egy lyukas garast sem hagyott egyetlen AIDS-alapítványra, sem kutatásra. Talán elfelejtette volna? Vagy azt gondolta, ha én meghalok, minek törődlek másokkal? „Szerelmeiről“ azonban nem feledkezett meg. A legtöbbet Mary Austin, a legjobb barátnő kapta, és örökölt a férfiszerető is. Az elárvult zenekar azonban kitesz magáért, Freddie helyett is, az ő emlékére is. A Freddie utolsó koncertjeiből lassanként befolyó összegek mind AIDS-kutatásokra mennek így a Bohém Rapszódia újabb kiadásának bevétele is. A Freddie halála előtt feljátszott dalokat is szeretnék kiadni - bevételeikből jelentős összegekkel támogatják majd az AIDS-alapitványokat. Azért az lenne a legjobb, ha Freddie Mercury és a többi nagynevű áldozat tragédiája végre ráébresztené az embereket arra, hogy az életünkkel nem ajánlatos hazardírozni. Bizonyára ezt üzenné Freddie is, ha szót kapna a túlvilágból. Életed legyen mindnyájunknak intő jel. Jó éjt, Freddie!-zsé-1992. december 5. Tudományos szenzáció A gleccserember titka Alig egy éve, hogy a Tiroli-Alpokban, Ausztria és Olaszország határán, mintegy 3200 méteres magasságban egy férfi tetemére bukkantak. Korát először 500 évre becsülték, később azonban a radiokarbon-módszer segítségével kiderült a szenzáció: Ötzi - ahogyan újabban nevezik - 5300 évig feküdt jégkoporsójában. A gleccserember rendkívüli lehetőséget jelentett a tudósok számára, hiszen ez idáig még sohasem állt módjukban hasonló vizsgálatokat végezni. Az egyiptomi múmiákat ugyanis különleges módon kezelték, és a bebalzsamozás előtt belső szerveiket is kiszedték. Ötzi viszont teljesen véletlenül, közvetlenül a valóságból csöppent jégkoporsójába. Lawrence Barfield brit archeológus rendkívül találóan így fogalmaz erről:,.Olyan ez, mintha az ember a múzeumban járna. Körös-körül mindenütt kőszerszámok, ősrégi kerámiatárgyak, aztán amikor befordul a sarkon, egyszer csak ott van előtte a tárgyak idézte kor embere a maga teljes valóságában...“ Ma még csak találgathatjuk, ki is volt valójában a gleccserember. Eredetére persze azonnal többféle elmélet is született, amelyekre a nála talált tárgyakból - rézfejsze, egy félig kész íj, bőr nyílvesszőtök, amulett, kőtör, bőrzsinegre fűzött gyógyhatású gombák - következtetnek. Van, aki azt állítja, hogy Ötzi pásztor volt, mások szerint meg vadász. Vannak, akiknek meggyőződésük, hogy drágakövek vagy értékes ásványok után kutatott a hegyekben, sőt olyanok is akadnak, akik sámánnak vélik. A vizsgálatok mai állása szerint valószínűleg azok állnak a legközelebb az igazsághoz, akik a leghétköznapibb foglalkozást tulajdonították a Tirolo Embernek, vagyis akik azt állítják, hogy pásztor volt. Akkoriban Európa éghajlata jóval melegebb volt. A legeltetés ekkora magasságban azért volt előnyös, mert a legelő kialakításához itt már nem kellett fát irtani. A feltételezések szerint Ötzi társaival együtt az Alpok déli lejtőin legeltette az állatokat. Egy idő után azonban valószínűleg elszakadt a társaitól, mert eltörött az íja, és az új készítéséhez megfelelő fára volt szüksége; ennek beszerzéséhez azonban lejjebb kellett mennie. Az időjárás hirtelen megváltozhatott, és a gleccserember hófúvásba kerülhetett. A hideg elől egy völgyteknőben találhatott menedéket, ahol az éhes és halálosan kimerült Ötzi, fejét bal vállára hajtva, mély álomba zuhant. Tragikus végét a hirtelen lehűlés, a hófúvás és a kimerültség okozhatta. Csupán a véletlennek köszönhető, hogy ilyen hosszú idő után megtalálták. Először nem is tulajdonítottak nagyobb jelentőséget ennek a szenzációs felfedezésnek. Innsbruckban, ahol ideiglenesen elhelyezték, bárki megnézhette, megérinthette. Nem csoda, hogy hamarosan gombásodás támadta meg testét. Csak öt nap múlva vitték megfelelő hőmérsékletű és légnedvességű helyre, ahol azóta is van, és naponta csupán harminc percig vizsgálható. Az eddigi eredmények alapján Ötzi halálakor 25-35 éves, 160 cm magas lehetett, súlya pedig körülbelül 50 kilogramm volt. Sötét, mintegy kilenc centiméteres haja volt, ami azt jelenti, hogy már 5300 évvel ezelőtt is nyiratkoztak az emberek. Testén érdekes tetovált jeleket is felfedeztek. Mivel ezek a jelek a ruházattal fedett testtájakon voltak, nem valószínű, hogy a törzsi megkülönböztetést szolgálták, inkább csak a viselőjük számára volt jelentőségük. A tetovált jelek azért is óriási jelentőségűek, mert általuk nyilvánvalóvá vált, hogy a korábbi feltételezés, miszerint a tetoválás születése 2500 évvel ezelőttre tehető, téves. A gleccserembernél talált tárgyak közül különösen a bőrből készült nyílvesszőtök örvend nagy becsnek, mivel a világon ez az egyedüli ilyen lelet a neolit korszakból. Óriási jelentőségűek voltak továbbá a mellette talált nyílvesszők is, amelyek közül kettőnek már volt hegye és toliból készült iránykiegyenlítője is. Ez utóbbi azt bizonyítja, hogy a 3500 évvel ezelőtt élt Ötzinek ballisztikai alapismeretei is voltak. A tudósok fantáziáját a nála talált bőrzsinórra erősített két gomba is jócskán megmozgatta, amelyeknek - mint később kiderült - fertőzésmegelőző hatásuk volt. Valószínűleg ez lehetett a legősibb elsősegélycsomag. Ezek azonban még csak az első eredmények, s Ötzi bizonyára még nagyon sok meglepetést tartogat számunkra. Egy biztos: mind több’ tudós szeretne bekapcsolódni a kutatásokba. Sőt, olyan hölgyek is akadtak, akik szívesen vállalták volna a mesterséges megtermékenyítést Ötzi mélyhűtött spermáival. Nagy csalódásukra azonban a tudósok megállapították, hogy a jégkoporsóból való szakszerűtlen kiemelés közben a gleccserembert - sajnálatos módon - kasztrálták. A szenzációs lelet nemzetközi viszályra is okot adott. Azon a helyen ugyanis, ahol a tetemet megtalálták, nincs pontosan kijelölve a határvonal, így nem tudták eldönteni: osztrák, illetve olasz-e Ötzi. Reméljük, a tudósok végül is győzedelmeskednek a politikai és kommersz érdekek felett, és a gleccserember az egész emberiséget gazdagítja majd sok hasznos ismerettel arról a korról, amelyben élt, s amelyről olyan keveset tudunk. (rácz)
