Szabad Újság, 1992. december (2. évfolyam, 271-295. szám)
1992-12-03 / 273. szám
4 Szabad ÚJSÁG Riport 1992. december 3. Tanintézmény a határ mentén Ipolyságon tulajdonképpen - kisebb-nagyobb megszakításokkal - 1991 óta létezik mezőgazdászképzés. A városban azonban valójában csak 1956 szeptemberében indult be gőzerővel a „szakembergyártás Hol volt, hol nem volt... Ipolyságon és környékén, az Ipoly és a Korpona patak völgyében századokon át jobbára földműveléssel foglalkoztak az emberek. A föld szakszerű megművelésének kitanulására azonban nem nyílott lehetőség. A hegy 1941 őszén indult el Mohamedhez: A városkában Kétéves Téli Mezőgazdasági Iskola létesült. Az első igazgató, Jakab Rezső a környező falvakból verbuvált diáknak 12 parasztfiút. A tanulók a városi hivatal helyiségeiben tanultak, „szakmai gyakorlatra“ pedig haza, saját portájukra, gazdaságukba mentek. Időközben elkezdődött a majdani iskola építése is. A végzős növendékek Aranykalászos gazda címet, jelvényt és bizonyítványt kaptak. Igaz, csak ősszel, miután bemutatták a saját maguk termesztette terményeket! A második évet 30 diák fejezte be. Újabb évfolyam a közelgő front miatt nem nyílhatott. Szerencsére azonban az iskola a vérzivatar ellenére is tető alá került. A világégés után az alma mater épületébe katonák telepedtek. A barbár, ezreket testileg és lelkileg egyaránt megnyomorító szövetkezetesítés azonban új irányító szakembereket igényelt, ezért a besztercebányai kerületi nemzeti bizottság, miután a katonaság kivonult a helyiségekből, az épületben (a zömmel magyarlakta Ipolyságon szlovák tanítási nyelvű) mezőgazdasági iskolát alapított. A tanintézmény tiszavirág e'letű volt: a második évfolyam tanulói már nem is a városban fejezték be tanulmányaikat, ugyanis 1952 tavaszán a falak közé ismét katonai helyőrség kvártélyozta be magát. A földműves-szövetkezetek, állami gazdaságok, valamint gép- és traktorállomások számára azonban szükség volt középkáderekre, ezért a hadfiak 1956 szeptemberében végérvényesen kiköltöztek az alma mater területéről. Megszületett, megnyílhatott a Mezőgazdasági Műszaki Iskola. Az intézmény kis idő múltán új nevet kapott: Mezőgazdasági Műszaki Középiskolává avanzsált. A tanítás már magyarul folyt. Amikor látta, hogy a nagygazdaság napjai meg vannak számlálva, visszatért egykori munkahelyére. A „kis kiruccanás“ azonban rendkívül tanulságos volt számára.- Nincsen komolyabb problémánk - állítja -, csak némiképp elszegényedtünk. Végezzünk gyors számvetést: jelenleg az iskolában szlovákul és magyar nyelven egyaránt folyik tanítás. Tavaly 450 diákjuk volt, most négyszázhúszra csökkent a tanulók Bugyi István iskolaigazgató niuk, amelyek szerződés értelmében vállalták a diákok, jövendőbeli szakembereik továbbképzését. Ez pedig egy személyre évente 1500 koronát jelent. A szaktanintézménybe csak azok a tizenévesek jelentkezhettek, akik igazolni tudták, hogy valamilyen mezőgazdasági üzem garanciát vállalt értük, felvállalta a tanilleték térítését, s egyúttal kötelezte magát arra is, hogy az elhelyezkedésükről is gondoskodni fog. száma. A magyar tagozaton kétszáznyolcvanan tanulnak. Szlovák tannyelvű négyéves operátor-meőgazdasági gépesítő osztályt nem is tudtak nyitni, mivel a szakra mindössze három érdeklődő jelentkezett. Egy határozat értelmében a tanoda „megörökölte“ az Ipolyság határában, a Strojstav üzem területén működő, többek között esztergályosokat és autószerelőket is képező szaktanintézetet is. A diákok a szakismereteket az üzemben sajátítják el, de például testnevelésre az anyaiskola tornatermébe járnak, vagyis buszoznak. A tanulók menetrendi járatokon közlekednek. S ha késik a busz... A múlt év végéig az iskola állami költségvetésből gazdálkodott, január elsejétől azonban „megszűnt a jó világ“, az intézmény úgynevezett járulékos szervezetté vált, ami azt jelenti, hogy az összes üzemeltetési költséget azoknak a gazdaságoknak kellene áll-Régebben Rimaszombattól Párkányig terjedt a vonzáskörzet, most többnyire az Ipoly mentéről és a Lévai, valamint a Zólyomi járás közelebbi községeiből a legtöbb a jelentkező. A mezőgazdasági gépesítés operátora a 4 év tanulmányi idő alatt teljes középiskolai műveltség megszerzése mellett a modern növénytermesztésben használatos gépek kezelésére, karbantartására szérzett szakképesítést. A növénytermesztés gépesítője már csak 3 évig és 4 hónapig tanult, s a záróvizsgák után a gépesített növénytermesztési munkák elvégzésére kapott „jogosítványt.“ Az állattenyésztők a három év alatt a szarvasmarha, a sertés és a juh tenyésztéséhez használatos munkaeszközök és felszerelések kezelését tanulhatták meg. Elméletileg az iskola Szlovákia bármely szögletéből fogadhat tanulni vágyókat, ám az elmélet és a gyakorlat1 között óriási az eltérés. Bugyi István szerint a felelős kormány határozatlansága is közrejátszott abban, hogy csökkent az érdeklődés a tanintézmény iránt. A legtöbb szülő nem is tudta s talán a mai napig sem tudja, milyen képesítést kaphatnak az épület falai között az egyes szakok növendékei. Nem árt erről bővebben is beszélni, íme a teljes kínálat: Az alma mater az 1993/94-es tanévben fiúk és leányok részére NÖVÉNYTERMESZTÉS ÁLLATTENYÉSZTÉS szakot nyit. A tanulmányi idő négy év. A fiúkat váró MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALKOZÓ szak ugyancsak négyéves, s' szintén csupán fiúknak szánt MEZŐGAZDASÁGI GÉPJAVÍTÓ szakon és a már lányokat is hívó MEZŐGAZDÁSZ szakon egyaránt három esztendő a tanulmányi idő. Külön említést érdemel, hogy a diákok a négyéves szakon érettségi bizonyítványt kapnak, a hároméves szakon pedig szakmunkáslevelet szereznek. E mellett persze a tanulóknak lehétőségük adódik személyautó, valamint traktor, továbbá teherautó, motorkerékpár meg rakodókezelői és gabonakombájn vezetői jogosítvány s hegesztői igazolvány megszerzésére is. jr Megy a diák N___ vándorútra Most éppen Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet az iskola neve. Az igazgató Bugyi István gépészmérnök pályázat révén került a posztjára. Győzelme korántsem volt sima győzelem, a csatározások alatt ellenségeket is szerzett magának. Lehet, közülük néhányan még ma is „orrainak rá“. A rossz nyelvek klikkekről beszélnek... Bugyi István nem tartja magát diktátornak. Azt mondja, tud az emberekkel bánni, hisz egy ideig 123 dolgozó főnöke volt. S akadt közöttük néhány kemény fiú is. Egy ideig tanított is az iskolában, aztán egy közeli mezőgazdasági szövetkezetben vállalt állást. Récsei József (A szerző felvételei) 4 gyakorlati oktatást is jól felkészült szakemberek végzik Raksányi Tamás gyorsan kiszámította: egy diák napi ellátása 28 koronába kerül. Ennyiért lehetetlen falatozóban, talponállóban egy nap többször főtt ételt enni, jóllakni. Már pedig egy tizenéves fiatal fiú vagy leány szervezete megsínyli a rendszertelen, hiányos táplálkozást. diákjai olcsó s biztos munkaerőt jelentettek, meg aztán a szakemberképzés biztosításáért állami támogatás is járt. Persze nyert a „bolton“ a tanintézmény is... Már-már a „tanszövetkezetek“ lemorzsolódtak. Az iskola mezőgazdasági gépeivel bérmunkát vállal. Eleddig elsősorban vállalkozók éltek a felkínált lehetőséggel. A tanulók a szakmai gyakorlatot most már csakis a másfél hektáros saját tangazdaságukban végzik. Bérelne az iskola vagy 150-200 hektár földet a környékbeli szövetkezetektől, hadd tapasztalják a „saját bőrükön“ a diákok, milyen is a farmergazdálkodás, ám hiányzik az indulótőke. A diákoknak kollégium is áll a rendelkezésükre, ám az internátus iránt mostanában némileg csökkent az érdeklődés. Drága a koszt, állítják egyesek, holott meggyőződésem, hogy a gyerekek jóval többet „eltízóraiznak“ annál, ami bőven elegendő lenne a teljes napi ellátásukra. Arról nem is beszélek, hogy az ingázók naponta órákat tömött járműveken utaznak. S tegyem mindjárt hozzá, most már a közlekedés is megdrágult. Gágyor Tamás összeg október végéig már 1 millió 300 ezer koronára rúg, s napról napra tovább emelkedik... Az új szakokra már szerződés nélkül is jelentkezhetnek Szlovákia egész területéről az alapiskolák nyolcadikos és kilencedikes tanulói. Nincs tandíj s a három éves szakra felvételizni sem kell!- Van naponta 40-50 kilométert utazó diákunk is - jegyezte meg Petrezsél Tibor -, azt hiszem, a tanulók egy része inkább vonatozik, buszozik, csakhogy ne kelljen felügyelet alatt élnie. Az igazsághoz tartozik az is, hogy változtatni kellene kollégiumunk „zárdajellegén“ is.- A szülők attól tartanak, nekik kell állniuk a tandíjat - érvel tovább az igazgató -, de akadt szövetkezet, amelyben aláírták ugyan a taníttatási költségek fedezését, ám a pénzt könyörtelenül behajtották a hoppon maradt családoktól. No meg előfordult olyasmi is, hogy a gazdaságok egyszerűen felbontották, felrúgták a már meglévő szerződést. Az iskola vezetősége jogi úton behajthatná a tartozást, de...- Azokkal a szövetkezetekkel pereskedjünk - tárja szét a karját az iskolaigazgató -, melyekkel éveken át jó viszonyban voltunk, ahová tanulóink szakmai gyakorlatra jártak, s amelyekről tudjuk, hogy máról holnapra tengődnek? Tavalyról a szövetkezetek 200 ezer koronával tartoznak az iskolának, az Jóska, Andrea, Tamás Elbeszélgettem az iskola néhány diákjával is. Örül Bugyi István, de csak az egyik szeme nevet.- Csak a legszükségesebb kiadásainak fedezésére mintegy 1 millió 500 ezer koronára lenne szükségünk - kesergett -, egy félben lévő épületet nem tudunk befejezni, új gépek vásárlására pedig már gondolni sem merünk. Az iskolában az elméleti oktatásért Petrezsél Tibor a felelős, a szakoktatást pedig Raksányi Tamás irányítja. Récsei József szülei vállalkozók, az idén már tizenhat hektáron gazdálkodnak. ,, Szeretem a földet, a gépeket, az állatokat, a mezőgazdaságot“ újságolta a vékonydongájú fiú, ,,jó lenne kollégiumban lakni, de akkor nem tudnék segíteni apunak, anyunak a gazdaságban, otthon". Magyar Andrea apja szövetkezeti állatgondozó. ,,A barátnőim kicsit meglepődtek, amikor megtudták, hogy a sági mezőgazdasági iskolát választottam“, állította, ,,de nem gúnyolt senki".- Tavaly óta a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Középiskola egy-egy kihelyezett osztálya is működik falaink között - újságolta Petrezsél Tibor -, azt szeretnénk ezzel elérni, hogy a környékbeli gyermekeknek ne kelljen szülőföldjüktől távol tanulniuk, s titkon abban is bízunk, hogy könnyebben bejutnak a főiskolákra, és idehaza, szülőföldükön kamatoztatják majd szakismereteiket. A pártállam idején a mezőgazdasági üzemek szívesen vállalták a tangazdaság megbízatást. Hiszen az iskola Gágyor Tamás már most eltökélte: mezőgazdasági vállalkozó lesz. ,,A gépek kiskorom óta érdekelnek " jegyezte meg, ,,s most már biztosan tudom, tanulmányaim befejezése után földművelő munkaeszközök forgalmazásával szeretnék foglalkozni. A vásárlóknak pedig csak akkor tudok érdemleges árut kínálni, ha tisztában vagyok azzal, milyen munkára, milyen szerkezet a legmegfelelőbb. “ Az Ipolysági Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet remélhetőleg hamarosan a valóság iskolájává válik. ZOLCZER LÁSZLÓ A /övő iskolája?
