Szabad Újság, 1992. december (2. évfolyam, 271-295. szám)
1992-12-23 / 290. szám
1 I / ISA« Közéleti és gazdasági napilap Mai számunkban: NYOLCOLDALAS MŰSORMELLÉKLET [jovff HETI TÉVÉ- ÉS RÁPIÓMffSORj Három napig Gyalog Magyarországra Karácsony előtt három napig gyalog határátkelőn át — mindössze 100 méis át lehet jutni a magyarországi Sáto- térré van szükségük az érdeklődőknek, raljaújhelyre a szomszédos Karlata- hogy a két település közötti távolságot SZERDA 1992. december 23. II. évfolyam 290. szám Ára 2,30 korona nyáról (Slovenské Nővé Mesto) azon az ideiglenes határátkelőn, amelyet a két helység polgármesterének megállapodása alapján nyitottak meg. így az eddigi 8 kilométer helyett — amennyi a két helység közötti távolság az állandó megtegyék. Igaz, csak gyalog lehet erre átjutni, de bizonyára sokan akadnak, elsősorban rokonok és ismerősök, hogy egymást meglátogassák, megajándékozzák és kifejezzék jókívánságaikat. tjságmáglya a metróállomáson Az EPM és az MKDM parlamenti képviselőinek (SZK NT) Közös nyilatkozata Társadalmunkban az utóbbi időben szaporodnak az olyan jelenségek, amelyek egyértelműen korlátozzák a demokrácia kibontakozását. A közbiztonsági és a legfelsőbb államigazgatási szervek képviselőinek közömbös magatartása ezzel szemben nem erősíti a jogállam kialakulásába vetett bizodalmunkat. Aggodalmunkat kell kifejeznünk a „skinheadek” garázdálkodása miatt, mellyel az utóbbi hetekben félelmet keltenek a lakosság körében. Idegengyűlöletet gerjesztenek, ugyanakkor magukat a nemzet tisztaságáért harcoló nemzeti irányzatú ifjúságnak nevezik. Cselekedeteik a Szlovákiában élő zsidó, roma és magyar kisebbség ellen irányulnak. Ezt bizonyítják jelszavaik is: ,jude raus” (zsidók kifelé) és a — „Madari za Dunaj” — „Magyarok, takarodjatok a Duna túloldalára”. Egyúttal követelik a magyar mozgalmak vezetői kijelentéseinek és tevékenységeinek^ kivizsgálását is. Elutasítjuk azt, hogy egy ilyen szélsőséges csoportosulás értékelje tevékenységünket és döntést követeljen sorsunk felett. Nem nyugtat meg minket a hivatalos rendfenntartó szervek jelentése, miszerint e fiatalok által szervezett tüntetés nyugodt körülmények között zajlott és egyelőre nem került sor semmiféle erőszak alkalmazására?! Viszont hogyan értékeljük az érsekújvári zsidótemető meggyalázását ez év október 30-án (a nyomozás eredménye még nem ismert), vagy a november végi tardoskeddi pogromot, amikor 18 pozsonyi „skinhead” gyújtogatott és embereket vert (romákat és nem romákat), vagy a legutolsó garázdálkodásukat a pozsonyi malomvölgyi egyetemista kollégiumban, ahol idegen állampolgárságú diákok voltak az áldozatok? Annak ellenére, hogy december 18-án Pozsonyban erőszakos megnyilvánulásra nem került sor, de az ő fellépésük, erőszakosságuk és jelszavaik az idegenek és a nem szlovák nemzetiségű állampolgárok ellen magukban hordozzák a fasizmus csíráit. Hol vannak a rend őrei és mi a kötelességük? Miért tűri a kormány, hogy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa előtt álarcos fiatalok az idegenek, a zsidók és a magyarok ellen uszítsanak, idegengyűlöletet terjesszenek? Közömbösségük hozzájárul Szlovákia valódi képének a kialakításához? Figyelmeztetjük Szlovákia főügyészét erre a veszélyre, folyamatra és felszólítjuk, hogy indítson vizsgálatot nemzetiséggyalázás és fajgyűlölet terjesztése ügyében. Óva intjük a kormányt és az illetékes állami szerveket, hogy ha időben és csírájában nem fojtják el ezen szélsőségeket, később már nem lehet megfékezni ezeket. Javasoljuk, hogy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának Államigazgatási, önkormányzati és Nemzetiségi Bizottsága foglalkozzon ezzel a problémával. Társadalmunknak, amely a demokrácia útján szándékszik haladni az egyesült Európa felé, határozottan el kell utasítania és meg kell gátolnia minden olyan törekvést, amely veszélyezteti a polgárok alapvető emberi és szabadságjogait. Pozsony, 1992. december 21. Az Együttélés Politikai Mozgalom és az MKDM parlamenti frakciója Betlehem főterén csak alig néhány méterre van egymástól a karácsonyi csillag és az izraeli katonák őrtornya Az ünnepre készülő városra a növekvő feszültség a jellemző, ami a megszállt Gazai övezetből kitelepített palesztinok miatt keletkezett (Telefotó: TA SR/AP) Nem tiltották, de nem is tűrték Hetven éve született egy dal Július Binder szerint Carnogursky csak építsen Abban az esetben, ha a magyar féllel nem egyezünk meg, a bősi vízlépcső C variánsának második szakaszát még két és fél éven keresztül építjük — jelentette ki Július Binder, a Vízgazdálkodási Építővállalat igazgatója, aki a szlovák sajtóirodának adott nyilatkozatában azt is állította, hogy az erőmű eddig mintegy 300 millió korona hasznot hozott, amit a további építkezésre fordítanak... Ivan Éamogurskynak, a Hydrostav vezérigazgatójának a Reuter hírügynökségnek adott nyilatkozatáról szólva — miszerint legalább 230 millió dollárra van szükség Bős felépítéséhez, amihez Szlovákia a vízlépcső privatizálásával tudna hozzájutni — úgy vélekedett, hogy Camogurskynak elsősorban építenie kellene, nem pedig a vízlépcső finanszírozásával törődnie. Ez ugyanis a beruházó dolga, nem pedig a kivitelezőé. Hozzáfűzte, hogy a C variánst csakis a bősi vízlépcső révén lehet finanszírozni. A Carnogursky által megjelölt vállalatok és pénzintézetek révén történő privatizálás kérdése nagyon bonyolult, viszont a vízlépcső mindenképpen hasznot hoz — állítja „Bős atyja”, Július Binder. Mezőgazdaság ökológus szemmel A gimnáziumban az osztályfőnököm a legelső osztályfőnöki órán a rövid ismerkedő után két verset írt fel a táblára. Az egyik egy részlet volt a Bánk bánból —„Hazám, hazám” —, a másik pedig a Székely Himnusz „írjátok le! — mondta a tanár —, nem kötelező megtanulni, de illik tudni * Másnap természetesen mindnyájan kívülről fújtuk mind a két verset, aztán énekelni is megtanultuk. Tanulmányaink alatt a részletet a Bánk bánból számtalanszor elénekeltük, de a Székely himnuszt még akkor sem, amikor Magyarországon kirándultunk. Az osztályunk rengeteget utazott, egyszer útban a Fekete-tenger felé, Kolozsvárott szálltunk meg. Este meglátogattak bennünket az erdélyi magyar fiatalok, beszélgettünk, táncoltunk, énekeltünk. Rövid együttlétünk utolsó perceiben az osztályfőnök csendre intette a társaságot, és énekelni kezdte a Székely himnuszt. Az első sora után bekapcsolódtunk. Az erdélyi diákok megkövültén néztek bennünket, sokuk szemében könny csillogott. A refrént — Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk — már együtt énekeltük. A vén kollégium falai beleremegtek. Csanádi György versére hetven évvel ezelőtt írt dallamot a fiatalon elhunyt dr. Mlhalik Kálmán. Hetven éve született egy dal, amelyet nem tiltottak ugyan, de nem is tűrtek még Magyarországon sem. Hetven éve született egy dal, amelyet himnusszá emelt az erdélyi magyarság. Hiába nevezték és nevezik egyesek irredenta versnek, silány éneknek, mégis százezrek, milliók azonosulnak mondanivalójával. „Csak az az ének maradandó — mondta egyszer Béres Ferenc —, amelyben a nép megtalálja önmagát”. Ennél szebben és tömörebben nem lehet megfogalmazni a Székely himnusz és egy nép „kapcsolatát”. Hetven éve született egy dal, amely vágyat és hitet erősít egy népcsoportban, és vált egy nemzet harmadik himnuszává. (farkas) A mezőgazdasági területek jelenlegi mennyiségi és minőségi állapota arról tanúskodik, hogy a szocialista, de még a forradalom utáni rendszer is rosszul gazdálkodott a földekkel. Csehszlovákiában 1949-ben 0,61 hektár mezőgazdasági terület jutott egy lakosra, de 1990-ben már csak 0,438 hektár. Szlovákiában ez 0,462 hektárt tesz ki, ebből 0,285 hektár a szántóföld (Csehországban 0,302). Az egész országban hozzávetőleg 6600 hektár területen vannak hulladéklerakatok, ahol gyakran mérgező anyagokat is tárolnak. A Richmonde-i Egyetem (USA) földméréstan-hallgatői országunkat a „hegyi folyók Szlovákia olyan vízkészlettel rendelkezik, amely Európában párját ritkítja. Ennek ellenére nagykoncentrátumú szerves anyagokat tartalmaz, főleg klórozott szénhidrogéneket, tálán ivóvizünk (a számukra megengedett érték ugyanis 15 mg/1, a felnőttek számára peA szennyezett vizek országa országának” nevezték. A név valóban találóan kifejezi helyzetünket a vízforrások tekintetében. A feltárt és kihasznált vízmennyiség Szlovákiában 72,2 köbméter másodpercenként, Csehországban ez 45,0 m3/s. A legnagyobb felhasználható talajvízkészlet a Csallóközben van. Elmondhatjuk tehát, hogy egyre nő az olyan járások száma, ahol óriásiak az aránytalanságok a kereslet és az ellátás között. A folyamszabályozás és a lecsapolások a földek és egész vidékek kiszáradását okozták és okozzák. Csehszlovákiában az ivóvizek 50 százaléka nem felel meg az 1991. január l-jétől érvényes szabványnak. A víz nehézfémeket (higany, kadmium) és radont. A talajvizek átlagos nitráttartalma a lakótelepek környékén 30 mg/literről 120 mg/l-re, a mezőgazdasági vidékeken pedig 24 mg/l-ről 56 mg/l-re emelkedett. Néhány helyen rendkívüli, 1200-1300 mg/1 értéket is mértek. Ne csodálkozzunk hát, hogy kevés a csecsemőknek adható kifogásdig 50 mg/1). Legnagyobb felületi vízszennyezőnk a mezőgazdaság. A silógödrök, mezei trágyatelepek, trágyalétárolók és műtrágyalerakatok olyan szenynyezőforrások, amelyek nehezen ellenőrizhetőek. így szomorúan konstatálhatjuk csupán, hogy Csehszlovákiában 1990-ben a nagyüzemi sertés-és baromfitenyésztés okozta környezetszennyezés mértéke 150 millió (!) lakos által okozott környezetszennyezésnek felel meg. Kevesen tudják, hogy a nagytenyészetek felett 10-25 méter vastagságú úgynevezett nitrátfelhők jönnek létre, amelyek nagyon nagy veszélyt jelentenek a talajvízkészletre, főleg erős esőzések és zivatarok esetén. Nem véletlen például, hogy a szomszédos Ausztriában rendelet szabályozza az egy helyre koncentrálható tenyészállatok számát. Ilyen környezetvédelmi előírás nálunk nincs... (EP-tüdő)
