Szabad Újság, 1992. december (2. évfolyam, 271-295. szám)

1992-12-16 / 284. szám

4 Szabad ÚJSÁG Tallózó 1992. december 16.- Ne vegye szívére! Én is egy hónappal ezelőtt munkanélküli voltam és most vállalkozó vagyok!- Nem veszem a szívemre. Én egy hónappal ezelőtt még vállal­kozó voltam... Miroslav Kristofík rajza, NÁRODNÁ OBRODA TM hajtóművel, amely megfelel a leg­szigorúbb környezetvédelmi előírá­soknak, 1996-1997 években kerül gyártásra az egészen új nehéz teher­­autó-tipus. A személyautók vonatkozásában folytatódik a Tatra 613 alaptípusának A TATRA feléledöben Koprivnicén holding-típusú vállalat lesz A jövő év első negyedére a koprivni­­cei Tatra RT autógyárral már lekötöt­ték 1300 tehergépkocsi értékesítését. Miroslav Vystavél kereskedelmi igaz­gató szerint a második negyedévben az értékesítési osztály ennél nagyobb megrendelésekre számít. A vásárlók zöme a FÁK-ból, Kínából, érkezik, ők nem képesek az egyharmadával drá­gább nagynevű nyugati cégek gyárt­mányait megvenni. A megrendelések 60 százalékát pénzben, a többi barter­­üzlet keretében, tehát viszontszállítás­­sal térítik. Ennek ellenére idén veszteségünk félmilliárd korona lesz. Ebben tükrö­ződik, hogy júniustól novemberig leállt a vállalat és nem termeltünk - mondja a vezetés alelnöke, Miroslava Hrnőíro­­vá. - A termelés kiesés egyben a kop­­rivnicei Tatra programváltásának a kezdetét is jelentette. Hozzáidomul a gyár a jelenlegi és várható hanyat­láshoz. Ezért a jövő évben sem számí­tunk nyereségre. Azok a jelentős beru­házások, amelyeket legfontosabb részvényeseink eszközölnek (ezek többnyire nagy beruházási alapok), meghozzák az első eredményeket, de ez most még csak a veszteségek csökkentését jelenti. 1993-ra készítik elő a T 815 típus néhány korszerűsített változatát T3 korszerűsítése. Néhány módozata például Nagy-Britanniában érvényesül. „A világszerte megjelenő recesszió következtében stragégiai külföldi part­ner a mi profilunk számára elérhetet­len“ közli Miroslava Hrncífová. „Az együttműködésre tehát csak némely szakosított termelésben van kilátás, pl. részelemek végtermékként való szállításában. A partnerekkel most már az önálló társaságok tárgyalnak, amelyek a holding típusú szerkezet keretében alakulnak. A tagozódás ma­gába foglalja nemcsak a két fő gyárt­mányt, tehát a teher- és személyautó gyártást, hanem az egyes szakágakat is, mint pl. a kohászati részt, stb." - tájékoztat Miroslava Hrncífová. Lukás Havlas Prágában bemutatták a korszerűsített Tatra 613 típusú gépkocsit. Javultak menettu­­lajdonoságai, környezetkímélő hajtóműve van Fotó: MAFA - Jlftí TUREK Saját kastélyának udvarán lakik A körülmények át le. Ladislav ároufek kastélyának udvarán lakik. A körülmények úgy hozták, hogy a sokáig még igencsak takaros kastély pusztulásnak indult, helyiségeit egyszer erre, másszor arra használták, most legfeljebb barátságta­lan raktárnak valók. Őroufekék a- kastély udvarán építettek maguknak egy apró sze­rény családi házat. Abban laknak. Van itt még egy érdekesség: a legkeményebb álla­mosításokat és kollektivizálásokat is meg­úszta ez a kastély, ami Csehszlovákiában igazán egyedülálló. Ma a ároufek házaspár ezt mondja: „Kár, hogy nem vették el tő­lünk...“ Távolról még mindig impozáns az épület. A Lévai járásban Borfö (Brhlovce) fölött egy dombon magasodik, mintha azt hirdetné: én vagyok itt a legszebb. De közelebbről már nem ilyen a látvány. Levert vakolat, lyukas háztető, kitörött ablakok, az egyik sarka kidőlt, bonyolult fémszerkezet támogatja, hogy ne dőljön ös§ze. Az állványzat vascsö­vei úgy állnak ki a falból, mint a túlmérete­zett spagettik. A falon lyuk, amelyen belátni az egykori lakószobákba. A szűk udvaron kis ház, a tulajdonos - most társtulajdonos - Ladislav Sroufek a konyhába invitálja a riportert. Az ablakból a kastély egykor parádés homlokzata lát­ható.- Jobb lett volna, ha elvették volna. így semmink sincs a kastélyból, senki sem kárpótol semmiért. Amikor még jelentkeztek a vásárlók, egész jó állapotban volt, a sarok nem dőlt ki, a tető is ép volt... De hát azok a körülmények...“ - mondja a panaszko­dás felhangja nélkül az őszhajú, lágy tekin­tetű öregúr. Kék vér folyik talán ereiben? Dehogy, a család a dél-csehországi Treboii melletti Chlumból származik. A monarchia idején fuvarosok voltak, főleg fát szállítottak a környék erdeiből Ausztriába. Ebből spó­rolták össze vagyonukat és Ausztriában gazdaságot vásároltak. De jöttek az új kö­rülmények. 1918-ban létrejött Csehszlová­kia. Az apa nem akarta, hogy a gyermekek elnémetesedjenek és visszavágyott Treboii vidékére. Csehszlovákiába települt vissza és 1924-ben vásárolta meg ezt a kastélyt. Két évvel azután született Ladislav. Már Szlovákiában, már idevalósinak érzi magát. Cseh létükre a Szlovák Állam idején nem űzték ki őket. Jóban voltak itt az emberek­kel, a bérmunkát az apa rendesen megfizet­te, s jóban volt az Élelmiszer Szövetkezet elnökével is. Az pedig a falu fő gárdistája volt. Nem ártott. Akkoriban sikerült apának kifizetnie az adósságokat, amelyek felgyü­lemlettek. 1945-re sem emlékszik rossz szívvel. Elsőknek a harckocsizok jöttek, azok ren­des gyerekek voltak. Aztán a ferdeszemű lovasok, akik elvittek mindent, ami elmozdít­ható volt. Akkor hallotta először életében Ladislav, hogy ő burzsuj. A magtárban aludt a család, a kastélyban az orosz parancs­nokság volt. De azután javult a helyzet. Az adósságok visszafizetve, fellendülésre vár­tak. A választásokon győzött a Demokrata Párt, és apa demokrata volt... ároufek úr nem nagyon akar emlékezni a kollektivizálás időszakára, amikor kisöpör­ték a padlást és nem földművesek akartak földművesszövetkezetet. A nyomás nagy volt. ároufek apa végül is aláírta a belépést. Fia paradox módon védelmezi a szövetke­zetei. Traktoros, majd teherautó-sofőr, vé­gül főenergetikus lett belőle a szövetkezet­ben. Becsületesen dolgozott mindvégig, büszke is rá. Csak ez a kastély ébreszt emlékeket. Tokosztásból érkezik a feleség. Elmeséli, hogy ez a kétszázötven éves újbarokk épü­let mindig is szolgált másokat is. Az első köztársaság idején egyik termében iskola volt. Ide járt Ladislav is. A ázlovák Állam alatt fináncok bérelték a helyiségeket. 1948 után már nem béreltek, csak hivatalos cé­dulát lobogtattak és betelepedtek. A mama a hatvanas évekig a kastély földszintjén pnE im lakott. „Aztán felépítettük ezt a házat“ - mondja ároufek úr. - „Ha akkor a házra költött pénzt a kastély kijavítására fordítot­tuk volna, ma nem így nézne ki. De hát nem lakhattunk benne, az előírások szerint túl­méretezett volt.“ „A szülők elhaltak, ma­gunk maradtunk. Kár, hogy itt és nem másutt építettük fel házunkat, most nyugod­tan nyugdíjasként éldegélhetnénk“ - mond­ja ároufekné.- „A mienk volt mindig, de nem mozdul­hattunk vele. El akartuk adni a kastélyt, majdhogynem ajándékba. A körzeti mú­zeum érdeklődött iránta nyolcvanhétben. Az a kastélytól, amely már olyan volt, mint púp a hátukon. Az üzletet Sroufek úr a többi kilenc társtulajdonos nevében is kijárta. S akkor ébredt fel a kilencek egyikében a tulajdonosi érzület: nem egyezett bele. Úgyhogy a kastély ma is eladó. Ha sok a pénz a pénztárcá­jukban és mocorog a vállalkozói ked­vük, van esélyük. Persze, az ár már nem a régi, amelyet a JNB állapított meg annak idején „szakértője“ által. Annyiból ma már egy fél Favoritra sem futná. Az öregúr élet bölcsességgel szemléli a helyzetet, rájött, hogy nem elég a holnapra gondolni, mert évtizedek múltán egészen más helyzet alakulhat ki. A körülmények úgy hozták... Mi­lyen körülményeket alakítunk ki most? Ladislav Sroufek számára ma már a kastély, amelyet ráhagytak szülei, azt a tiszteletet jelképezi, amelyet ősei munkája iránt érez. LUBOMÍR CHORVATOVIŐ (A szerző felvétele) igazgató rendes ember volt, csak pénze nem volt. Még azt a nyolcvan ezer koronát sem volt képes összekotorni, amennyire a „szakértő“ felbecsülte.“ ároufekékat milliomosoknak tekintették és a járási nemzeti bizottság a „szakértő becslése alapján“ így állapította meg a kas­tély értékét: kastély telek kút gazdasági épületek 53 463 14168 1 250 11 483 összesen: 80 364 korona Ez volt a kastély értéke. A becsüs igen jól tudott bűvészkedni a számok­kal. Nem csoda, hogy most éppen hasonló becslések miatt börtönben ül. Érdeklődött a kastély iránt a mo­­chovcei villanyerőmű, de a lévai kultu­rális osztály nem engedélyezte az el­adást. Aztán most végképp nem kultu­rális látványt nyújt. Mikor dőlt ki az épület sarka? Tizenhárom évvel ez­előtt. Trágyát robbantottak a közelben. A gyerekeknek tűzijáték volt. A tufa alapkőzetben a robbanások érdekes módon terjedtek és a kastély falain megjelentek az első repedések. Egy idő múltán a sarok kiborult. Trágya­szórástól tönkrement kulturális emlék... Idén végképp meg akartak válni Nálunk is kezd ismertté válni a HOSPI­CE kifejezés. Jelentését szeretném pontosan megmagyarázni, mert lehetősé­gem nyílt, hogy Nagy-Britanniában megláto­gassak egy ilyen intézményt. Gyakorlatilag szakosított kórházról van szó, amely a hal­doklókról gondoskodik. Az USA után Ang­liában is növekszik az ilyen intézmények száma. A Hospice-ok létrehozásának az volt az alapgondolata, hogy a haldokló em­bernek különleges, erre szakosodott intéz­ményes gondoskodásra van szüksége. A Hospice-okba olyan pácienseket he­lyeznek el, akiknél már megállapították be­tegségük stádiumát és várható pontos idő­tartamát. Főleg rákbetegek, balesetek áldo­zatai, és más súlyos betegek kerülnek ide. Az a közép-angliai Hospice, amelyet meglá­togattam ún. miniintézmény, befogadóké­pessége 30 páciens. A betegek szobái kertre nyíló üvegfallal vannak ellátva, a fek­vőhely felfújható vánkosokból áll, minden ágy úgy szabályozható, hogy ne kerülhes­sen sor a „túlfekvésre“ és ezzel kapcsola­tos szövődményekre. Mi a Hospice? Kórház a haldoklók számára A kórházban kápolna van, ahol a pácien­sek kívánsága szerint tartanak istentisztele­tet. A papnak szabad bejárása van a kór­házba. Mint gyógyszerészt meglepett, hogy a nővér súlyos esetekben és elviselhetetlen fájdalomnál saját döntése alapján beadhat heroint. A haldoklónál már nem áll fenn a függősség kialakulásának veszélye, itt a haldoklás megkönnyítéséről van szó. A gyógyszerek beadását igen szelleme­sen oldották meg. A beteg bőrébe bárhol kis injekciós tüt szúrnak, amely kapcsolódik egy apró méretű adagolóhoz. Ez biztosítja, hogy a beteg folyamatosan kapja meg gyógyszerét és ne kelljen injekciózással háborgatni, vagy infúzióval fekvésre kényszeriteni. Az adagolóval a beteg koriá­­tozás nélkül mozoghat. Próbaképpen ma­gamnak is beadattam egy ilyet a csuklóm fölé. A beszúrás szinte fájdalommentes volt, Slovensky denník Ludové noviny pre Slovensko kezemmel bármilyen tevékenységet folytat­hattam. Etikai szempontból kellemesen megle­pett, hogy minden beteg állapotát analgeti­­mukkal stabilizálták, úgyhogy itt senki sem jajgat, nem panaszkodik a fájdalmakra, ami nálunk bizony nem magátol értetődő. A haldoklók hozzátartozói bármikor bejö­hetnek, itt-tartózkodásukat nem korlátozzák. Vannak itt vendégszobák és a hozzátarto­zók az éjszakát is itt tölthetik. A beteg kérésére haza is szállítják, s otthonában látják el. A szakosított kórház finanszírozása az állam hatáskörében van, de nem csekélyek a hátramaradottak hozzájárulásai és ado­mányai sem. Az adományozók pénzt, vagy orvosi felszereléseket ajándékoznak Nagy- Britanniában bevett szokás, hogy emberek, főleg diákok ingyen bejárnak segíteni. Ilyen önkéntesek tartják rendben a kertet, szol­gálnak fel a büfében, vagy végeznek más kisegítő munkát. Népszerű művészek, közéleti személyi­ségek gyakran ajánlanak fel segítséget, járulnak hozzá az ilyen intézmények fenn­tartásához. Nálunk kissé meglepő az ilyen szakosí­tott intézmény gondolata. Meg kell azonban mondani, hogy a britek a halandóság tényét nálunk sokkal racionálisabban értelmezik. Az orvost gyakran kérik meg, hogy halálos betegségük tartamát lehetőleg pontosan mérje fel, s így a hátra levő időben elintéz­hessék ügyeiket. Az elkerülhetetlen közelgő halál tudatában sokan választják a Hospice-1 ban való elhelyezést, ahol kiváló gondosko­dásban van részük és a lehetőségek szerint fájdalommentes távozásuk is biztosított. Dr. JARMILA MATOVIÓOVÁ A Tíidóbetegsegek Kutatóintézetében Kórismével a TBC ellen A jelenlegi civilizációs betegségek egyre inkább a szervezet védelmi mechanizmusát támadják. Sajnos, egyre nagyobb teret hó­dit a tuberkulózis is. A Magas-Tátrában levő Nová Polianka-i Tüdőbetegségek Kutatóin­tézetében új, nem hagyományos módszert dolgoztak ki ennek az alattomos betegség­nek a korai felismerésére. A katonai kuta­tóintézet parancsnokával, MUDr. Marián Bobovcák ezredessel beszélgetünk a prob­lémáról. Az intézet tevékenységét a korai kóris­mére, az általános tüdő-megbetegedések­re, az allergia, asztma, a tüdő daganatos KtaODNÍSOBBOlH megbetegedése és a tuberkulózis gyógyítá­sára összpontositja. A diagnosztikában - kórismében - korszerű berendezések­kel büszkélkedhetnek, modern műsze­rek, számítógépek segítik munkájukat, ami bizony a hasonló intézményekben még nem általános. A TBC létrejötte ma is a szociális ténye­zőkből fakad, például az alkoholizmusból, s az utóbbi időben a HIV-vírus, az AIDS kórokozója is kihat a tuberkulózis terjedésé­re. A gyors és pontos diagnózis az hatásos­­sabb gyógyítást, a fertőzés veszélyének csökkenését, a legyengült szervezet ellen­állóképességének javítását teszi lehetővé. Az intézetben alkalmazott diagnosztika a kór megállapításának idejét a korábbi kilenc hétről két napra rövidíti le. A PCR segítségével elvégzett elemzés - ez az új módszer neve - nemcsak gyors, hanem igen érzékeny is, a tüdő TBC megállapítása mellett képes felfedni bármely testrész megbetegedését, s a HIV-vírust is kimu­tatja már olyan stádiumban, amikor még egyéb ismérvei nem ütköznek ki. A mód­szer jól használható a bűnüldözésben is, hiszen igen rövid idő alatt képes bizonyíté­kokat szolgáltatni a biológiai nyomok alapján. Csehszlovákiában elsőkként ebben az intézettben végeznek ez év májusa óta PCR-elemzéseket. Ma már „bejáratott“, ál­talános tuberkulózist felderítő módszerré vált. Az intézet kapacitása lehetővé teszi más kórházak pácienseinek kivizsgálá­sát is. Nem zárkóznak el tapasztalataik átadásától, szívesen iskolázzák be a sze­mélyzetet e módszer alkalmazására más intézményekben is. ÉVA JONÁKOVÁ

Next

/
Thumbnails
Contents