Szabad Újság, 1992. december (2. évfolyam, 271-295. szám)
1992-12-15 / 283. szám
1992. december 15. Gazdaság Kezdhetjük a visszaszámlálást Nyakunkon az önállóság 4 Szabad ÚJSÁG__________ Vásárlási tanácsadó, avagy Hogyan kerülhetjük el a kellemetlen meglepetéseket? Karácsonyra készülünk. Ha sokan szerényebben is, mint a korábbi években, azért ajándékok után futkosunk. Valami olcsóbbat keresünk, vagy valami apróságot, ami örömet okoz. Közben - egyre gyakrabban - a saját kárunkon tanuljuk meg, mire kell igazán odafigyelni a megváltozott kereskedelemben és „kereskedelemben“. Garancialevél és használati utasítás Nyakunkon az önállóság, mármint a polgárokén, mármint Szlovákia önállósága. Biztosan van persze olyan polgár, aki nem is tudatosítja, hogy két hét múlva megszűnik létezni az az ország, amelyiket eddig hazájának nevezett, amelyik mindeddig - így, vagy úgy - jogbiztonságot adott, működött, létezett, s leginkább Európa szívének szokták nevezni. Kelet-közép-európai viszonylatban pedig inkább nyugatnak, mint középnek. Megszűnik egy ország, amelyről 1989 novembere után áhítattal beszéltek, tisztelettel ejtették ki nevét, helyzetét pedig úgy értékelték, hogy a posztkommunista országok közül a leghamarabb válhat szociális piacgazdasággal rendelkező jogállammá. Csehszlovákia két hét múlva átadja önmagát a történelemnek. Ugyanakkor nyakunkon Szlovákia önállósága, s ha mennyire is szerettük Prágát, s rajta keresztül Csehországot, benne érdekesen fanyar humorú polgárait, nincs idő nosztalgiázni. Nincs, mert azok, akik oly nagy vehemenciával készítették elő a válást, a szakadást, az új állam megalakítását, ezt a szempontot nem kalkulálták be terveikbe. Mármint azt, hogy az új állapotra fel kell készíteni az embereket, időt kell hagyni az emberi léleknek a kesergésre, akár a könnyekre is, amelyek a nagy fájdalomban a megnyugvás kezdetét hordozzák magukban. De nemcsak a lelkek megnyugvására nem hagytak időt, hanem arra sem, hogy az állam tisztességgel felkészüljön polgárai kiszolgálására. S ez már nagyobb baj. Nagyobb, mert ez a helyzet az új köztársaságot újra abba a stádiumba juttathatja, amelyiket kezdetlegesnek szoktak nevezni. A kezdetlegesség pedig abban nyilvánul meg, hogy az állam kénytelen polgárával szemben az „elnyomó szerv“ szerepét felvállalni és kivitelezni. S eközben tévedés azt hinni, hogy az állam egy megfoghatatlan és utolérhetetlen valami. Nem az, mert az államot konkrét emberek, konkrét szervek irányítják - ráadásul ez esetben kézi vezérléssel. Miről van szó? Arról, hogy a Cseh Nemzeti Tanács az év végéig olyan határozatra készül, amelynek alapján Csehország „belsőleg“ is megtartja Csehszlovákia jogfolytonosságát, vagyis határozatával Csehországban minden eddig érvényes törvény, rendelet és határozat érvényben marad. Másként szólva: Csehország az eddigi szövetségi köztársaság jogállamiságának a szintjén marad, folytatódik a gazdasági, társadalmi reform, az ország polgárai tökéletesen tudatában lesznek jogaiknak és kötelességeiknek - legalább az eddig tudatosult szinten. Aki tehát spekulatív módon arra számított, hogy egy jogi vákuum jön létre, amit esetleg arra használ ki, hogy jogtalanul meggazdagodjon, esetleg a joghézagok miatt érdemtelen alapvagyonhoz jut, az csalódott, s kénytelen lesz stratégiáját átdolgozni a meglévő jogrendszer szerint. A cseh honatyák pedig nyugodtan dolgozhatnak tovább a cseh alkotmányon, amely olyan alaptörvény megszületését jelentheti, amely az eddigieknél is tökéletesebb jogállami rendszert alakít ki. Ezzel szemben Szlovákiának van egy alkotmánya, amelyről csak az beszél pozitív értelemben, aki tudatosan készítette elő az ország önállósulását, miközben tudatosította azt is, ez a kis ország igen nehéz helyzetbe kerül, ezért jó lesz úgy előkészíteni önállóságát, hogy lehessen a „zavarosban halászni“. Ismétlem a kérdést: miről van szó? Leegyszerűsítve és többek között arról, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a Szlovák Nemzeti Párt a minden posztkommunista országra jellemző gazdasági visszaesést arra használt fel, hogy hülyítse a nehéz helyzetbe került állampolgárt az elhibázott gazdasági transzformálás módozataival, szlovákiai gazdasági specifikumokra hivatkozva. Ennélfogva megnyerték a választásokat, de ennélfogva szemben találták magukat a valósággal is, csak ezt utólag sem hajlandók bevallani. Mert való igaz, hogy vannak a transzformálás kapcsán Szlovákiának „gazdasági specifikumai“, csakhogy ezek nem a transzformálás módjával függnek össze, hanem a husáki gazdasági gigantomániával, egészen pontosan azzal a proszlovák szocialista gazdaságfejlesztési elképzeléssel, amelynek eredményeként az ásványi nyersanyagokban szegény, energiaforrások hiányában szenvedő Szlovákia a vas- és acélgyártás országa lehet, sőt, a nehézgépgyártás - ezen belül is a nehézfegyvergyártás - központja lehet. Ez a - gazdasági - állapot pedig nem azt jelenti, hogy a transzformálást más irányba kell terelni, netán lassítani kell, hanem éppen fordítva: megerősíteni a gazdaság átépítésének koncepcióját, a változás folyamatát pedig felgyorsítani. Különben Szlovákia vagy elszigetelődik gazdaságilag a világtól - minthogy a fegyvergyártást nem engedélyezik nyugati partnereink és a világ pénzintézetei -, vagy marad ott, ahol eddig volt: raktárkészletet fog termelni mindaddig, amíg rá nem jön, hogy az embereknek már enniük sincs mit. Mindezt azonban nem hajlandók bevallani a választások győztesei, mert nem ezt ígérték, s félnek a számonkéréstől. Ezért jobb az, ha átmenetileg olyan jogi vákuum, vagy joghézagos helyzet jön létre, amelyben a kormány különböző rendeletekkel szabályozhatja mind a gazdasági életet, mind pedig a ráépülő szociális, egészségügyi és kulturális viszonyokat. Egyrészt: ezzel nem ad teret az esetleges számonkérőknek, másrészt: a kevésbé odafigyelők előtt még sajnáltathatja is magát, mondván, lám-lám, még a törvények helyett is nekünk kell dolgozni, működtetni az országot. Pedig nem történik más, mindössze annyi, hogy a kormány tudatosan vállalja magára az állam szerepét, azt a szerepet, amelyet minden normális országban a törvények látnak el. Merthogy minden normális ország jogállam! Az természetes, hogy a választások győztesei, a DSZM és az SZNP képviselői és vezetői azt állítják, hogy Szlovákia is jogállam, s többek között éppen a már meglévő alkotmányára hivatkozik. Kár is lenne vitába bocsátkozni velük e kérdésben, hiszen ahogy a választásokat demagógiával nyerték meg, s azóta is arrogánsán viselkednek az ellenzékkel szemben, minden bíráló szóra képesek ma is demagógiával és arroganciával reagálni. Ráadásul a szlovákiai választások említett győztesei demagógiájukban szívesen használták az ellenségkép-keresés módszereit is, az ellenvetésekre valószínűleg most is így reagálnának. Ugyanakkor tudatosítanunk kell, nekünk, állampolgároknak, akiknek két héten belül a nyakába szakad Szlovákia önállósága, hogy az alkotmány - mely alaptörvényként irányítja majd újdonsült országunk életét - több mint harminc helyen hivatkozik arra, hogy egy-egy alapvető és létfontosságú kérdést majd a törvény szabályozza. Ilyen például az, hogy hogyan viszonyulnak majd egymáshoz a tulajdonviszonyok, azaz azonos értékű lesz-e az egyéni tulajdon az államival, sőt, szintén az alkotmány szerint, törvény szabályozhatja majdan azt is, az egyéni vagyon hogyan és miként válhat újra államivá. Tudatosítanunk kell azt is, hogy az alkotmány ugyan biztosítja például a munkához való jogunkat, s ebből eredően a tisztességes élethez való jogunkat is, de a törvényre hagyja annak meghatározását, hogyan is kell mindezt értenünk. Kisebbségi állampolgárként pedig még azt is tudatosítanunk kell, hogy az alkotmány megnyirbált jogainak felsorolását azzal zárja: mindezt a törvény pontosítja, s úgy, hogy élve jogainkkal ne sértsük a többségi nemzet érzékenységét és érdekeit. Nem sorolhatom fel az összes joghézagot - avagy a törvények egész rendszerének hiányát -, amely alig két hét múlva nyakunkba szakad Szlovákia önállóságával. Ennek egyrészt a helyhiány az oka, másrészt pedig az, hogy magam sem vagyok jogtudor, csak egy állampolgár, akit hétköznapi életének ügyes-bajos dolgai jogközeibe hoznak, s készülve az önállóságra, keresve a törvényes kereteket, joghézagokat fedezek fel. Lojális és toleráns állampolgárként még azt is elfogadom, hogy a kormány majd tesz róla, rendeletéi nyomán ezen jogi hézagok betömődjenek. Elfogadom, csak lojális és toleráns állampolgárként sem hiszem el, hogy a törvények helyett kormányrendeletekkel vezérelt országot jogállamnak lehet nevezni, különösen, ha ez az ország éppen alakul. Az, persze, megint egy más kérdés, hogy elfogadom vagy nem, önállósága az én nyakamba is szakad. NESZMÉRI SÁNDOR A Szlovák Kereskedelmi Felügyelőség nemrég összegezte tapasztalatait az elektromos fogyasztási cikkek piacán végzett ellenőrzésekről. Megállapította, hogy a privatizációnak köszönhetően nagy mértékben nőtt a kínálat, ugyanakkor a fogyasztók jogainak tiszteletben tartásáról egyre többször feledkeznek meg a forgalmazók. Mire kell ügyelnie a vásárlónak, amikor villamos iparcikket vásárol? Alapvetően tudnia kell, hogy ha a gyártó nem szab meg más jótállási időt, a Polgári Törvénykönyv értelmében hat hónapos garancia jár a termékre. Tehát minden kereskedő, aki ennél rövidebb jótállási időt szab meg az árucikkre, törvénysértést követ el. Azokban az üzletekben, ahol a tartós fogyasztási cikkeket - ugyan olcsón, de - garancia nélkül árusítják, feltehetőleg nyugati bolhapiacokról származó, selejtes vagy rejtett hibájú terméket forgalmaznak, melyre nem fogadnak el reklamációt, s tulajdonképpen egy ilyen vásárláskor azt kockáztatjuk, hogy egyszeri használatra szóló árucikket veszünk, melynek élettartama a szerencsénkén múlik. A leggyakoribb jogsértés, hogy a kereskedelemben külföldi árucikkeket használati utasítás nélkül forgalmaznak. (Nálunk az előírások értelmében szlovák vagy cseh nyelven mellékelt használati utasításról van szó.) A használati utasítás ugyanis fontos információkat tartalmaz a vásárló számára. Az egyik információcsokor a beszerelési és működtetésiüzemeltetési utasítás. Pl. egy telefax, egy számítógép vagy egy videó érthető használati utasítás nélkül nagy gondot jelenthet még egy szakembernek is. Rendkívül fontosak a biztonsági előírások, melyek egyrészt magát a terméket védik a károsodástól, másrészt: a használójuk életét. Ezek azok az információk, amelyek olyan adatokra vonatkoznak, hogy pl. egy elektromos kés a tisztításakor meddig meríthető a vízben; hogyan moshatók el a különféle konyhai robotok, mixerek, habverők stb.; hogy mennyi élelmiszer tehető egyszerre egy fritőzbe. A vásárló életének védelme szempontjából fontosak a figyelmeztetések olyan elektromos eszközök esetében, amelyeket pl. a fürdőszobában használunk. Az SZKF összegyűjtötte, milyen A szlovák kormány gazdasági tanácsa úgy döntött, maximalizálja a sertéshús árát, ahogy arra a cseh kormány felkérte őt. Csakhogy ez a maximális ár Szlovákiában valamivel magasabb, mint Csehországban, így tehát egyáltalán nem biztos, hogy az intézkedés eléri célját cseh szempontból is. Holott egy vámuniónak éppen ez lenne a lényege. Nos, ez az állapot is mutatja, sok buktatója van a még látszólag könnyen létrejött megegyezéseknek is. A jó szerződések és tisztességes kapcsolatok alapja, hogy mindkét fél betartsa Ígéretét. Csehország számára - de nemcsak Csehországéra- főpróba is a húsprobléma. Ha ugyanis január elsejét követően - amikor életbe lép a vámunióról szóló szerződés - a mostanihoz hasonló esetekben nem sikerül azonos árakban megegyezni, s nem jár sikerrel az unió egyeztető bizottsága sem, az egyik országrészből a másikba ellenőrizetlenül és szabályozatlanul „távozhat“ majd minden olyan termék, amelyet a másik területen magasabb áron lehet értékesíteni, az egyik helyen hiányt, a másikon extrahasznot teremtve. A szlovák fél most - úgy látszik- nem akarta nagyon „megvágni“ a mezőgazdaságot, a húsfeldolgozókat és a kereskedőket, ezért hagyja, hogy Szlovákiában drágább legyen a sertéshús, mint Csehországban. Meg egyébként is: hagyhatta, hiszen utasítások hiányoznak leggyakrabban - számunkra érthető nyelven is. íme, néhány, melyet ajándékozónak, megajándékozottnak jó tudni! Az elektromos kenyérpirító használójának tudnia kell, hogy a pirított kenyérszelet lángrakaphat, ezért a pirítót nem szabad függöny, vagy más gyúlékony anyag közelében használni. Úgy kell elhelyezni, hogy szemmel állandóan ellenőrizhető legyen. Az elektromos hajszárító, hajsütővas használati utasításának tartalmaznia kell, hogy fürdőkád, medence, vagy más nagyméretű, vízzel teli edény közelében nem használható. A túlnyomásos edények esetében figyelmeztetni kell a vásárlót, hogyan lehet biztonságosan használni az edényt, s milyen nyomásnál szabad csak kinyitni. Az üveg vagy kerámia főzőlapot, esetleg hősugárzó felületet tartalmazó elektromos berendezések használati utasításának tartalmaznia kell a figyelmeztetést, hogy megrepedezett felülettel már nem szabad használni azokat, mert életveszélyesek. A gözvasalók és spriccelős vasalók használati utasításának tartalmaznia kell, hogy víztartályuk csak akkor tölthető fel, ha előbb kihúzzuk a konnektorból a villáskapcsolót. Talán ennyi is elég, hogy felhívjuk a vásárlók figyelmét: kérjék a használati utasítást számunkra érthető nyelven, ha elektromos fogyasztási cikket vásárolunk. Ráadásul: akkor, ha nem általánosan ismert információkról van szó, hanem speciálisakról, s ezeket a fogyasztó nem kapja meg hivatalos nyelven, a Polgári Törvénykönyv értelmében kártérítést követelhet a kereskedőtől, ha emiatt kára keletkezik. A lényeg azonban az, hogy legyen érthető használati utasítás, mert nemcsak az árucikk károsodhat, hibásodhat meg szakszerűtlen használat esetén, hanem az ember élete is veszélybe kerülhet. Ha a vásárló nem kap használati utasítást hivatalos nyelven, az törvénysértés. Jogában áll felhívni a Szlovák Kereskedelmi Felügyelőség figyelmét erre a mulasztásra, mely büntetést róhat ki a törvényszegőkre. Mindannyiunk érdeke ugyanis, hogy a zsebünkre menő üzletek tisztességes feltételeit betartsa mindkét fél. (n) Szlovákiában a húsárak miatt nemigen háborgott a sajtó, a tömegtájékoztató eszközök, legfeljebb a vásárló, de a boltok hangja nem hallatszik messzire. Ráadásul Szlovákiában inkább enyhe húshiány jelei mutatkoztak, nem lett volna logikus a nagyobb arányú árcsökkentés. A mezőgazdaságot is másképpen szándékoznak kezelni a kormány részéről) mint Csehországban, tehát a pillanatnyi helyzet érthető. Bonyolultabb a jövő lesz. Az Európai Közösség feltételül szabta Csehszlovákiának a vámuniót. Ezzel kell az utódállamoknak bizonyítaniuk, hogy valóban békésen váltak el és képesek továbbra is jó viszonyban együttműködni. Ha azonban a gazdaságpolitikai törekvéseket nézzük egyik vagy másik oldalon, nem tarthatjuk kizártnak, hogy ilyen érdekütközések a jövőben is lesznek, s hogy nem kell mindig jól végződniük. Ha pedig nem végződnek jól, előbb-utóbb a vámuniónak is vége szakad. A messzemenő következtetések levonása előtt azonban hadd támaszkodjunk régi jó tapasztalatainkra: az ünnepek után várhatóan megint felszabadítják a húsárakat. Ünnep után, jóllakottan kevésbé haragos a vásárló; s Szlovákia egyébként sem akarta húsbehozatallal letörni a húsárakat, mint Csehország. A húsiparnak meg így is megvan az árun a tisztességes haszna,-ts-A vámunió buktatói Szlovákiában drágább a hús
