Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1992-11-12 / 255. szám
4 Szabad ÚJSÁG Riport 1992. november 12. Szekercével nem lehet operálni Bagoly mondja a verébnek...? « szavaira valósággal „rácsaptak“ egyes újságok. Ez kell a magyarok összeférhetetlenségét bizonyító cikkekre éhes olvasóközönségnek, ettől emelkedik majd a példányszám. Hogy közben esetleg csorbát szenved a tisztesség, az újságírói etika is, ugyan már, bagatell ügy, ki figyel oda? Anyilatkozat hitelességéről „elfelejtett“ meggyőződni a riporter. Juraj Chrapka a beszélgetésünkig azt hitte, a Národnáobrodaszerkesztőjének nyilatkozott. „Gyorsan, hirtelen történt minden. Atelefonáló azt állította, valamiféle körképet készít a déli régiókban élők életéről.“ A telefoninterjú vége felé, csak úgy mellesleg jegyezte meg, hogy ismerősétől hallotta, miszerint egyszer, valamikor ezerki lencszázhat van nyolcban Duray Miklóst elzavarták Ipolybalogról. Az informátor nevét nem volt hajlandó elárulni, csak annyit említett, hogy az illető magyar nemzetiségű (állítólag ezért is vette „készpénznek“ szavait), s akkortájt az ifjúsági mozgalomban tevékenykedett. Érdekes, Chrapka úr a „súgót" nem óhajtja megnevezni, az eset egyik „szenvedő alanyának“, Duray Miklós képviselőnek anevét viszont gondolkodás nélkül a szájára vette. Azt képzelte, bizonygatta, hogy a telefonáló „diszkréten fogja kezelni“ az Együttélés elnökéről szóló hírt, s nem is csodálkozik, ha Duray úr megütközött a tudósítás rá vonatkozó sorain, hisz ö maga is felháborodott azon, hogy másnap már le is közölték az újságok teljes nyilatkozatát. Szavait, szerinte, kiforgatták, mondatait „átszerkesztették.“ Mindez aligha menti fel őt a bűnösség alól, nyilatkozatáért vállalnia kell a felelősséget. Kijelentette, helyreigazítást fog kérni. Beszélgetése a sajtóiroda munkatársával mintegy öt percig tartott. Ez alatt az öt perc alatt több ezer becsületes (magyar) emberre és egy mozgalom vezető személyiségére dobált sarat! Pogány Erzsébet, az Együttélés sajtótitkára október harmincadikán levelet írt a Národná obroda főszerkesztőjének. A levélben figyelmezteti Juraj Veres urat, hogy a sajtóiroda munkatársának miniriportjára támaszkodó hír valótlanságokat állít, s Duray Miklósra nézve is sértő információkat tartalmaz, ezért azonnali helyreigazítást és bocsánatkérést szorgalmaz... Nyilatkozott az ügyről Duray Miklós, az Együttélés Politikai Mozgalom elnöke is: „Svédországi tartózkodásom idején jutott el hozzám a hír, hogy a szlovák sajtóban ismét valótlan állítás jelent meg rólam. Nem lepett meg, de nem is háborított fel igazán, hiszen a cikk minden hiteles alapot nélkülöző iromány volt. Tulajdonképpen pert is indíthatnék hitelrontás miatt. Úgy gondolom azonban, hogy inkább az ipolybalogi állítólagos kiűzetésem próbáját kellene megtenni - el kellene mennem Ipolybalogra.“ Utóirat: A Pravda szombati számában megjelent sajtóhír szerint pénteken felkereste Nagykürtösön Juraj Chrapkát a Szövetségi Nyomozóiroda munkatársa. Elmondta,hogy részlege feladata a nemzetiségi viszonyok alakulásának a figyelése. A Duray Miklósra vonatkozó kijelentéseiről kérdezte, s a válaszokat feljegyezte Ezek után már valóban érdekelne, ki is szítja nálunk az ellentéteket. S ki hazudik, ki nem mond igazat? (A fényképek Ipolybalogon készültek.) ZOLCZER LÁSZLÓ (A szerző felvételei) Az írás, feltételezem, a járásban és a járáson kívül egyaránt rengeteg tisznak vallják magukat. Nem jött senki ilyen irányú panasszal a polgármesteri hivatalba. (Éppen ezért estek rosszul Fekete úr megjegyzései is. A képviselő úr megvádolta az ipolybalogi, ipolynyéki, valamint a nagycsalomijai papot, s azt állította, hogy félelmet terjesztenek az emberek körében, s mi magyarok rá akarjuk kényszeríteni a nyelvünket, a nemzetiségünket másokra, mindenkire.- Merem állítani, hogy ez nem igaz. Levélben kértünk Fekete úrtól magyarázatot. A járás déli részén dolgozó polgármesterek legközelebbi találkozóján javasolni fogom, tiltakozzunk a Národná obroda vagy a sajtóiroda igazgatójánál a rágalmak ellen...) Természetesen felkerestem a lavinát elindító cikk riportalanyát is, elvégre a sajtóiroda besztercebányai tudósítója Juraj Chrapka szavait idézte. Chrapka úr már várta, hogy valaki felkeresse a cikkel kapcsolatban. Elmondta, hogy rászedte a telefonáló az interjúra - mint szavaiból kiderült -, valójában* nem is tudta, kinek a számára adta az információkat. Mindez persze nem lehet mentség semmire. A beszélgetés alatt izgatott volt, s úgy éreztem, valósággal megkönnyebbült, hogy megmagyarázhatta valakinek a bizonyítványát. Nos, ez a bizonyítvány bizony elég gyengére sikeredett. A közhivatalnok meggondolatlan pletykálkodásával belesodorta magát egy konfliktusba. Csak a tudósítás elolvasása után döbbenhetett rá egyes megjegyzései várható következményeire. Az interjú teljes szövegét magnetofonszalag őrzi. Chrapka úr felelős tisztséget tölt be, nem is csodálom hát, hogy- A szomszédos Ipolynagyfaluban születtem, és ma is ott élek - magyarázta -, de mivel Balogon van a székházunk, a településen van a munkahelyem, tudnék az esetről, hisz akkor mindjárt környékszerte híre szaladt volna, s azóta is örökös élcelődések, csipkelődések témája, s szóbeszéd tárgya lenne. Ilyesmit ugyanis nem felejtenek el egykönnyen az emberek. A településen senki sem tudott Duray Miklós „kivesszőzéséről“ semmit. Első utam Illés Józsefhez vezetett. Nem véletlenül. A nyugdíjas pedagógus abban az időben az alapiskola igazgatóhelyettese volt, párttag volt, s már akkoriban is ő foglalatoskodott a községi krónika szerkesztésével. A volt tanítónak először egykori szomszédasszonya mutatta a cikket, majd Szlovákia keleti csücskében élő rokona szólt neki az írásról. Hiába no, a hír - különösképpen a rossz hír - gyorsan terjed! Illés József precíz ember. Szinte mindent tud a falu életéről. Mondhatnám, mérnöki pontossággal jegyez be a községi krónikába minden Ipolybaloggal kapcsolatos hírt. Ha valaki, hát 6 igazán tudna a történtekről. De nem tudott semmi érdemlegeset mondani. Bodonyi János, a hét falu földjeit egyesítő mezőgazdasági szövetkezet elnöke is rendkívül elcsodálkozott a nyilatkozat szövegén. Nos, magam is így vélem. Felkerestem Nagy Ferencet is, aki ezerkilencszázhatvannyolcban a balogi helyi nemzeti bizottság „első embere“ volt. Nagy Ferenc ma már nyugdíjas, Ipolyságon lakik.- Szó sem igaz az egészből - szögezte le kerek perec -, rágalom, valaki kitalálta a történetet... Én is ekképp gondolom. Ugyanis nekem is emlékeznem illene az esetre, hisz tizennyolc éves voltam, akkor érettségiztem, s Ipolybalog volt az otthonom. Nézzük, miről is van szó tulajdonképpen. Először is: idézzük vissza a „miniinterjú“ teljes szövegét. íme: „O etnickej vojne nechyrovat' Balocké spomienky na M. Duraya Banská Bystrica - ,,0 ziadnych nezhodách medzi obcanmi mad'arskej a slovenskej národnosti v nasom okrese neviem," povedal vedúci sekretariátu Okresného úradu vo Vel'kom Krtísi Juraj Chrapka spravodajkyni TK SR. Reagoval tym na vystúpenie poslanca FZ CSFR a predsedu hnutia Együttélés Miklósa Duraya. ,,Obyvatelia, z ktorych je asi 40 percent mad'arskej národnosti, sú rozhorcení a nechcú, aby sa za nich vyjadrili podobní extrémisti. Najmä nie typu pána Duraya. V Balogu nad Ipl'om si este obyvatelia památajú rok 1968, ked' Miklósa Duraya, ktory sa tam usiloval ziskavaf stúpencov myélienky autonómie mad'arskej menéiny, vyhnali z obce.“ Azaz, magyarul: „Ne terjesszük etnikai háború hírét Balogi emlékek Duray M.-ról Besztercebánya - „Járásunkban a magyar és a szlovák nemzetiségű polgárok között semmiféle ellentétekről nem tudok" mondta Juraj Chrapka, a Nagykürtösi Járási Hivatal titkárságának vezetője az SZK SI munkatársnőjének. Ezzel Duray Miklósnak, a CSSZSZK SZGY képviselőjének, az Együttélés mozgalom elnökének a fellépésére reagált. „A lakosok akiknek mintegy 40 százaléka magyar nemzetiségű, dühösek és nem akarják, hogy helyettük ilyen szélsőségesek nyilatkozzanak. S főleg nem Duray úr típusúak. Ipolybalogon a polgárok még emlékeznek az 1968-as esztendőre, amikor Duray Miklóst, aki ott a magyar kisebbség autonómiája gondolatának igyekezett megnyerni a lakosokat, kikergették a községből.“ Hát ez az ominózus írás és magyar változata. Ezzel, ha jók az információim, a „magyar nagykoalíció“ a járásban az igen előkelő második helyen végzett. S ez már önmagáért beszél. Aligha tudom elhinni, hogy az emberek olyan pártra voksoljanak, melynek képviselőire „dühösek“, s nem is óhajtják, hogy a törvényhozásban érdekeiket érdemben képviseljék. A balogiak dühösek. Való igaz. Most már! De nem Duray Miklósra haragszanak. Juraj Chrapka „önkéntes prókátorkodását" kérik ki maguknak S ezen nincs is mit csodálkozni! Meglepődtek a tudósításon, és fel is háborodtak a hír hallatán a polgárok.- Csak rágalom! - mondta a hatvannyolcas eseményekre jól emlékező középkorú Ilonka asszony.- Provokáció! - jegyezte meg az idős Molnár István, nyugdíjas szövetkezeti dolgozó.- Szemenszedett hazugság! - vágta rá azonnal apám. Ipolybalogon Balogh Gábor a polgármester. A férfi 1966-ban került a községbe. Mint elmondta, a balogiakat és a járás többi magyar lakóját egyaránt „hírbe hozó“ cikk megjelenéséig nem is hallott arról, hogy Duray Miklóst bárhonnan is elkergették volna az emberek. Sőt, fűzte még hozzá, ha az emlékezete nem csal, akkoriban nem is járt az Együttélés jelenlegi elnöke a faluban.- A szóban forgó cikkecskét a munkahelyemen, mindjárt huszonharmadikán reggel olvastam - tudtam meg tőle -, még aznap többen érdeklődtek, egyesek személyesen, mások meg telefonon, s mindenki azt kérdezte, mi igaz a hírből. Mindenkinek azt tudtam mondani, hogy most hallottam róla először. A polgármester saját véleményét is elmondta:- Úgy látom - summázta mondandóját - valakik felülről szítják a tüzet, az egyszerű emberek összeugrasztása a cél, elsősorban azért, hogy a „felsőbb politika“ igazolva látszódjon. Balogon még soha nem fordult elő nemzetiségi konfliktus. A 836 lakosból 51 más nemzetiségű, a többiek magyarA közelmúltban, pontosan 1992. október huszonharmadikán érdekes, módfelett meglepő hír jelent meg egynémely szlovák nyelvű napilap hasábjain. A Národná obroda például címoldalán közölte a nem mindennapi tudósítást. A nyúlfarknyi írásban a szlovák sajtóiroda besztercebányai munkatársa többek között arról számol be, hogy a Nagykürtösi járás magyar nemzetiségű lakosai dühösek Duray Miklósra, elítélik a nevével is fémjelzett irányvonalat, s hallani sem akarnak róla, hogy érdekeiket „Duray típusú" szélsőséges politikusok képviseljék. De ez még mind semmi: A bomba a tudósítás végén robban. A riportalany ugyanis azt állítja, hogy az Együttélés „magyarkodó" elnökét ezerkilencszázhatvannyolcban a ma is zömtességes polgárt megdöbbentett, felháborított. Gondolom, akadnak majd magyar és talán nem magyar képviselők, valamint polgármesterek és átlagpolgárok egyaránt szép számmal, akik írásban is tiltakoznak a nyilatkozatot közlő újságoknál, de legfőképpen az illetékes sajtóiroda igazgatójánál, s a hírt felröppentö „újságírónál“, továbbá Chrapka úrnál, a Nagykürtösi Járási Hivatal felelős dolgozójánál és kikérik a maguk és érintett polgártársaik nevében is, hogy bárki is a nevükben vagy helyettük nyilatkozzon. A hír ugyanis valótlanságokat állít, a riportalany felelőtlenül nyilatkozott, lódított... nem mondott igazat. Mondhatnám, írhatnám most azt is, hogy - hazudott. De nem teszem. A nyilatkozó légből kapott szavaival önmagáról állított ki szegénységi bizonyítványt! Lássuk inkább a tényeket. Juraj mel magyarok lakta Ipolybalogról elűzték, elzavarták az emberek... Nos, tudjuk jól, egy hírnek akkor van csak valódi értéke, ha hiteles, ha igaz, ha bizonyítható, s ha bizonyítják. A megalapozatlan, légből kapott, valótlan kósza hir a „hazugság, rágalom" kategóriába tartozik, s terjesztőjét minősíti. S a terjesztő állításaiért jogi úton felelősségre is vonható! Chrapka azt állította,hogy a.járás „dühös" magyar nemzetiségű lakosai nem kívánják, hogy „Duray-féle“ extrémisták nyilatkozzanak helyettük. A nyár elején tartott választásokon a Nagykürtösi járás választópolgárainak a 25,18 százaléka (a lehetséges 33 437 személyből 7066) éppen a Duray Miklós nevével is fémjelzett Együttélés Politikai Mozgalmat is magába tömörítő Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom - Együttélés - Magyar Néppárt hármas koalícióra adta a szavazatait.
