Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1992-11-07 / 251. szám
1992. november 7. Kultúra Szabad ÚJSÁG MÁTÓL, »c^=TH»=TFMKFMTA csehszlovákiai magyar írók arcképcsarnoka Évtizedek óta tervezgetik, ám mindmáig szándék csupán - kiadni a hazai magyar íróinkat bemutató lexikont. Bár az irodalom iránti érdeklődés megcsappant, az olvasók a mai szűkös időkben is vásárolnak könyveket. Megveszik a csehszovákiai magyar szerzők munkáit is, ha tudnak róluk. Ha lexikon nincs, legyen legalább egy arcképcsarnok, gondoltuk M. Nagy László remek portréit mustrálgatva. Ezért adjuk közre kortárs íróink és költőink fotóit, a teljesség igénye és mindennemű értékrend felállítása nélkül. Nem az ábécé sorrendjében, nem is az elnyert díjak vagy a megjelent müvek száma alapján rakjuk kéthetenként egymás mellé a fotókat. Az alapvető kiindulási helyzet nagyon gyakorlatias volt - a már elkészült portrékat kezdjük el közölni, bízva abban, hogy rövidesen mindenki lencsevégre kerül, aki legalább egy-két kötetet megjelentetett. Most pedig lássuk, mit mond fényképeiről az alkotó, M. Nagy László, akit egy maga készítette portréval szintén bemutatunk. M. Nagy László: Azt hittem, hasznos munkát végzek- Miért kezdted el az írókat fényképezni? - kérdeztem a maholnap ötven éves, mulyadi származású fényképészt, aki egy esztendeje szabad foglalkozású fotográfus, s akinek munkáival ma is rendszeresen találkozunk a hazai magyar lapokban.- A Nő és más lapok fotóriportereként sűrűn megfordultam Dél-Szlovákiában és eljutottam sok iskolába is. Ha az ember betoppan egy-egy tanintézménybe, természetesen szétnéz, a fotós meg igencsak mereszti a szemét. Voltak iskolák, melyek egyáltalán nem törődtek a környezet kialakításával. A folyosó falain az egyik helyen öt bojnicei tájképet számoltam össze, s ezekből három egyforma volt! Volt - másutt - Auróra, volt Cseljabinszk látképe és így tovább, csak éppen a hazai magyar valósághoz nem volt köze a kiaggatott képeknek. Már ekkor megfordult a fejemben, hogy ezekre a falakra a mi íróink és költőink portréit kellene elhelyezni.- Mikor lett az ötletből valóság?-öt éve kezdtem el a munkát, a budmericei kastélyban, az írók alkotóházában. Itt tanácskozásra gyűtek össze a hazai magyar alkotók; órákon át hallgatták az előadásokat vagy vitáztak, én pedig nyugodtan fényképezhettem őket - ez eszményi lehetőség, ilyenkor jellegzetes az arc. Ritkán történik meg, hogy felkérésre sikerül a kép, a legtöbb ember megjátssza magát, ha fotózzák. Ezek a budmericei képek aztán a fiókomban maradtak, ám jött a rendszerváltás és én munkanélküli lettem. Bár dolgoztam már gyárban is és általában nem félek semmilyen munkától, úgy határoztam, nem szakadok el a mesterségemtől, ha más életet kezdek. így lettem szabad foglalkozású, vállalkozó fotós. Ekkor ismét az eszembe jutott, hogy végigfényképezem az írókat-költöket és felajánlom munkámat a magyar tanítási nyelvű iskoláknak.- Milyen szempontok alapján válogattad meg, kit fényképezel le, s kit nem?- Azzal tisztában voltam, hogy ötven vagy száz képet nem tudok eladni, hiszen az sok pénzbe kerülne. Az első elképzelésem az volt, hogy a két világháború között alkotott írókat is besorolom a gyűjteménybe. Akárhogyan számoltam is, sok lett volna a fotó, ezért az illetékesekhez fordultam tanácsért, de támogatásért is. Első utam az iskolaügyi minisztériumba vezetett, ahol megtudtam, hogy egy fillérrel sem tudnak segíteni, egy listát azonban elkészítettek a tananyagban is szereplő szerzőkről. Ezután Tózsér Árpádot kerestem fel, vele tanácskoztam meg, ki legyen, s ki ne legyen az arcképcsarnokban? így alakult ki a harmincöt-negyven nevet tartalmazó névsor. Fogtam magam és körlevelet fogalmaztam, elküldve ajánlatomat az alapiskolákba, középiskolákba és néhány szakmunkásképzőbe. Száznyolcvannégy borítékot címeztem meg, s összesen tizennégy iskola rendelt képeket! Minthogy a tanintézmények jórésze válaszra sem M. NAGY LÁSZLÓ méltatott, hadd soroljam fel, melyek azok az iskolák, ahová képeket küldhettem: Nagyfödémes, Bodrogszerdahely, Ógyalla, Gúta, Nemesócsa, Csáb, Szímő, Dunaszerdahely (a szakmunkásképzőről van szó), Alistál, Ipolyvarbó, Deménd, Kéménd, Muzsla és Tardoskedd.- Mennyire jövedelmező a vállalkozásod?- Nem jövedelmező, hiszen ahhoz, hogy hasznom legyen rajta, legalább kétezer fényképet kellene eladnom, én pedig éppen az egytizedére kaptam megrendeléseket. Nem kell hangsúlyoznom, mibe kerül manapság a papír, a vegyszerek, az energia és a posta, ráadásul maga a keretezés. Igaz, kaptam egy remek ötletet Dunaszerdahelyröl - ne a szép és drágább fakeretet alkalmazzam, hanem az úgynevezett paszpartot. így is ott tartok azonban, hogy saját magamat szponzorálom, amikor ezzel foglalkozom! Ez ilyen érdeklődés mellett nem kereseti forrás, hiába hittem, hogy hasznos a munkám. Megvallom, én a mai napig hiszek a hasznosságában, ezért újabb körlevelet fogalmazok, hátha a második fordulóban eredményesebb leszek?- Befejezésül arra lennék kíváncsi, ért-e valamilyen kellemes élmény az írók-költók fotózása közben?- Sok szép emléket őrzök; Koncsol László például valóságos kiselőadást tartott nekem a költészetről, miközben fotóztam. Remekül éreztem magam Dénes Györgynél, Ordódy Katalin lakásában pedig még ajtót is javítottam. Sok írót eddig is ismertem, de közelebbről most férkőzhettem hozzájuk. Azt hiszem, ilyen szempontból nyereséges volt a vállalkozásom. BATTA GYÖRGY Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy a kortárs csehszlovákiai magyar írók portréit még mindig megrendelhetik. Az iskolák mellett az óvodák is bejelenthetik igényüket, hiszen néhány toliforgatónk a legkisebbek számára is alkot; könyvtárainkat is érdekelhetik a fotók. Az lenne az eszményi, ha maga a megrendelő sorolná fel, mely írókra-költőkre tart igényt. M. Nagy László postafordultával közli az árakat, s ha véglegessé vált a rendelés, postázza a képeket. Kérjük, az alábbi címre írjanak neki: Fotoagentúra M. N. Ly821 07 BRATISLAVA, Bodrocká 14. Ozsvald Árpád Tóth László Dénes György Ordódy Katalin Dávid Teréz Mikola Anikó Dobos László Tőzsér Árpád
