Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1992-11-07 / 251. szám
4 Szabad ŰJSÁG Gazdaság—Környezetvédelem 1992. november 7. Hogy ne pusztuljanak a fák Az erdők kór- és körképe „Kísértet járja be Európát és Észak-Amerikát; az erdőpusztulás kísértete • Kontinensünkön hatmillió hektár erdő haldoklik • Csehszlovákia a rangsor élén • A nitrogén-műtrágyázás ártalmai • Kimerülőben a genetikai tartalékok © A mamutok sorsára jutnak a fák? • Sírkő az erdőben Ismét kudarccal végződtek Brüsszelben az Egyesült Államok és az Európai Közösség (EK) között az agrárkereskedelemről zajló tárgyalások. Az ok nagyon egyszerű: nem tudtak megegyezni a mezőgazdaság ártámogatásának mértékéről, így az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) hat éve húzódó ún. Uruguayfordulója után még mindig nem tehettek pontot a felek. Pedig óriási a tét, hiszen a világkereskedelem további fellendülését, s ezzel az általános gazdasági stagnálás megszűntét vonná maga után, ha nyélbe ütnék a szerződést Az elmúlt évtized során Közép- és Kelet-Európa erdei nagy területeken és egyre gyorsuló ütemben pusztultak. Csupán öt európai országban: Németországban, Ausztriában, Lengyelországban, (a volt) Jugoszláviában és Csehszlovákiában több mint 6 millió hektár területet érintett az erdőpusztulás, de súlyos károkat jeleztek Magyarország, Románia, Hollandia, Belgium, Svájc, Svédország, Franciaország és az Egyesült Államok területéről, sőt újabban a (volt) Szovjetunió, Nagy-Britannia, Kanada, Olaszország és Spanyolország erdeiből is. E különös, járványszerű betegség első jeleit a 70-es évek elején észlelték az egykori nyugatnémetországi jegenyefenyő-erdőkben. A hetvenes évek végére azonban a betegség a lucfenyőerdőkre is átterjedt, s 1900-ban már nyilvánvalóvá vált a szakemberek számára, hogy egy új jelenségről van szó. A 80-as évektől megindult az erdeifenyő, majd az európai bükk pusztulása is, és ma már mintegy tucatnyi európai erdei fafajta (vörösfenyő, nyír, magas kőris, éger, hegyi juhar, a kocsányos és a kocsánytalan tölgy) nagyobb arányú pusztulásáról vannak adatok. Az erdőpusztulás az egyesített Németország területén a legnagyobb. Az országban az erdők több mint 60 százalékát nyilvánították betegnek. A fafeldolgozó ipar évi veszteségét 100 millió dollárokban számolják. Ausztriában az erdőpusztulás 600 ezer hektárt, az összes erdőterület közel 20 százalékát sújtja. A károk a kelet-európai országokban sem kisebbek. A lista élén Csehszlovákia áll, csaknem 1 millió hektár beteg erdővel — ennek egyharmada teljesen elpusztult. Lengyelországban félmillió hektár a pusztuló erdők területe. Romániában a felmérések szerint 170 ezer hektár erdőt, főképpen erdélyi tölgyeseket támadott meg a betegség. Magyarországon az erdőterület 12 százalékát. Savas esők és titokzatos kórok Európa erdeit a jelek szerint a savas esők és bizonyos természeti stressztényezők (éghajlati hatások és kártevő élőlények) titokzatos és halálos összjátéka pusztítja. Titokzatos azért, mert az elmúlt néhány év alapos kutatásai a mai napig nem alakítottak ki egységes tudományos véleményt arról, hogy milyen hatások okozhatják elsődlegesen az erdőpusztulást. A betegség a fákon észlelt tünetekben: a rendellenes növekedésben, és vízháztartási zavarokban mutatkozik meg. Az erdőpusztulás általános tünetei közé tartozik a különféle kórokozókra való fokozott fogékonyság. Az elhalási kórképek mégis nagyon különböznek azoktól a tünetektől, amelyek a gombák, baktériumok, rovarok, vírusok által terjesztett betegségeket kísérik. És különböznek az aszály, a fagy vagy a gáznemű légszennyező anyagok okozta betegségek tüneteitől is. A kutatócsoportok annyit mindenesetre kiderítettek, hogy a mérhetetlen pusztulásban többek között az éghajlati és talajviszonyoknak, a szennyező anyagok tartós leülepedésének és a faállomány genetikai adottságainak is szerepül van. Az évgyűrűk vizsgálatával például megállapítható: milyen éghajlatváltozást és betegségeket viselt el a tölgy. Az iparvidékeken a fa belsejében lerakódó fémekből még azt is meg lehet tudni, mikor kezdte meg működését a fa közelében épült gyár. A nagymértékű műtrágyáizás következtében jelentősen fokozódott a nitrogén légköri ülepedése. A kiszórt nitrogénműtrágyáknak mintegy 10 százaléka párolgás útján a levegőbe kerül. A savas sők hatására csökkenj) az erdei talajok magnéziumtartalma, noha ennek az elemnek a fotoszintézisnél döntő szerepe lenne. Ugyanakkor megnőtt a mangán- és savanyosodást előidéző kicserélhető ionok mennyisége. A felsorolt és látszólag ellentmondó adatokból kiderül, hogy az erdőpusztulást kiváltó tényezők területenként, fajtánként és állományonként különbözők lehetnek. „Tenni, tenni kell!” A legfontosabb kérdés: mi a teendő, hogy az erdők további pusztulását megállítsuk? A technológiai teendőnk az, hogy a légszennyezést a lehető legnagyobb mértékben csökkentsük. Ezért mindenütt meg kell oldani a szén, a kőolaj és a földgáz kéntelenítését. A személygépkocsikat fel kell szerelni a szennyező gázokat semlegesítő konverterrel, s mielőbb át kell térni az ólommentes benzin használatára. Új szabványokat kell előírni a mezőgazdasági és erdőterületeken alkalmazható műtrágyák mennyiségére stb. A biológiai teendők látszólag egyszerűbbek és olcsóbbak, ám valószínűleg sokkal több időt igényelnek majd. Sok-sok évbe telik, míg kinemesítjük, majd elterjesztjük az iparilag értékes és erdészetileg fontos fafajtáink légszennyezéstűrő változatait. A fák—főként a tölgyek — genetikai tartaléka kimerülőben van. Egy tölgy harminc-harminöt év múltán fordul csak termőre, így genetikailag lassabban alkalmazkodhat, mint a rövid élető egyedek. Meg kell szüntetni például a sarjról szaporítást. Ha például az elöregedett sarjállományokat fokozatosan magról kelt csemetékkel újítjuk fel, ha megszüntetjük a nem megfelelő termőhelyen álló tölgyeseket és egyéb állományokat, ha idejekorán eltávolítjuk a száraz fát és ha színvonalasabb lesz erdővédelmünk, s visszaállítjuk az erdőművelés rangját és becsületét, akkor talán, mérsékelhetjük a pusztulást... Oxigéngyárak a láthatáron? Az erdőpusztulás nemcsak a szakemberek gondja, az egész társadalmat érinti. Megoldása kormányszintű döntéseket, átgondolt gazdasági és környezetvédelmi stratégiát kíván. Az erdők haszna nemcsak a faanyagtermelésben van; társadalmi és környezetvédelmi értéke ennél jóval nagyobb. A fák oxigént termelnek, megtisztítják a levegőt a szén-dioxidtól, csökkentik a zajt, a szelet, a biológiai egyensúly szempontjából nélkülözhetetlen mikroorganizmusok, madarak és állatok életterét képezik. Több pénzre lenne szükség, nehogy késő legyen, s a beteg erdőkkel, fákkal együtt eltűnjenek a madarak, elszaporodjanak a rovarok, az elviselhetetlenségig megnőjjön a levegő szén-dioxid tartalma. Az erdők pusztulása mindenkit foglalkoztat. Egyik ismerősöm nemrég azt javasolta: Létesítsenek oxigéngyárakat, amelyek majd pótolják az elpusztult erdőket. Reméljük sohasem válik valósággá ez a sci-fibe illő ötlet. Jó néhány éve már, hogy az Egyesült Államokban jelképes sírkövekbe vésik a kipusztult állatfajták neveit. A környezetszennyeződés miatt e sírkövek száma évente nő, s félő, hogy hamarosan a kipusztult fafajtáknak is létesíteni kell valahol egy ilyen különös temetőt. Feldolgozta: K. L Gabonahegyek és tejtengerek A jelenlegi forduló a nyolcadik a GATT létrejötte (1948) óta, s egyben a legmerészebb is, mivel most kerültek először terítékre olyan területek, mint a mezőgazdaság, a textilipar, továbbá a beruházások, a szolgáltatások és a szellemi tulajdon. Az újabb vámfalak lebontásában a legfőbb akadályt a mezőgazdaság, különösen az Európai Közösség és az Egyesült Államok közötti agrárszubvenciók, piacok és exporttámogatások ügyében kibontakozott vita jelenti. Agrártámogatás szinte mindenütt van, de az Európai Közösségek „születési rendellenessége”, hogy a mezőgazdaságot súlyos összegekkel dotálja, ugyanakkor a szubvenciók jellegüknél fogva túltermelésre ösztönöznek; a gabona-, vaj- és húshegyeket aztán kénytelenek dömpingárakon elvesztegetni. Ráadásul az EK-n belüli támogatás elviszi a közös kasszába beadott pénz több mint felét. Természetesen az Egyesült Államok is szubvencionálja a mezőgazdaságát, de kisebb mértékben, mint az EK, s áruinak piacot akar, tisztességes versenyben kielégíthető keresletet Talán nem érdektelen, hogy az USA azért is részesíti kisebb segítségben a mezőgazdaságát, mert farmerei a természeti adottságok, a nagyobb földterületek révén olcsóbban, hatékonyabban dolgoznak, mint európai konkurenseik. A carteri idők túlzott farmpolitikáját a nyolcvanas években a reagani szabadkereskedelmi mechanizmusok váltották fel, s Amerikában a családi farmoknak nagy részét el kellett árverezni, mert Washington nem vállalta fel a gazdaságtalan termelés mesterséges fenntartását. Ugyanezt a kötelezettséget nem fogadta el az Európai Közösség tizenkét tagállama. Válaszuk az, hogy a tizenkettek importálnak élelmiszert, méghozzá nem is keveset, a behozatal pedig megegyezik az amerikai kivitellel. A közösségi hivatalnokok ugyanakkor magánbeszélgetéseken elismerik, az agrárpolitika mindinkább az acél- és hajóipar hetvenes évekbeli felkarolásához hasonlít, hosszú távon értelmetlen és drága tevékenység, de belpolitikai okok, választási megfontolások miatt nehéz változtatni. A politika uszályában Éppen az utóbbi érv talán a legmakacsabb akadály a megegyezés útjában. Az újraválasztásáért küzdő George Bush számára hatásos ütőkártya lett volna a választási hadjáratban, ha elmondhatta volna, teljesül az amerikai farmerek kívánsága: leépítik az Európai Közösség túltermelésre serkentő agrártámogatási rendszerét. Európában leginkább a franciák ellenzik az amerikai javaslatot. Mint a világ második legnagyobb gabonaexportőre és további mezőgazdasági termékek nagy szállítója, rendkívül erős agrárlobbyval rendelkezik. A Francois Mitterrand köztársasági elnök által vezetett Szocialista Párt amúgy is sokat veszített népszerűségéből, s nem engedheti meg magának, hogy a népes agrár szavazótábor ellene forduljon. így továbbra is marad az állóháború, pedig még 1990-ben be kellett volna fejeződnie az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény uruguayi fordulójának. Azóta már nem is érdemes számolni az újabb és újabb ^végső" határidőket. Az Egyesült Államok meg a vele azonos nézeten lévő országok hiába követelik, hogy az Európai Közösség tíz óv alatt kilencven százalékkal csökkentsék az export támogatást, 75 százalékkal pedig a belföldi termelés támogatását. Az EK ennél mérsékeltebb módozatba menne bele, öt év alatt 30 vagy hat év alatt 35 százalékkal enyhítené a mezőgazdasági kivitel szubvencióját. Milliárdokról van szó Pedig, hogy milyen hasznos volna az új GATT-egyezmény megkötése, azt jól szemlélteti a világ 24 legfeljettebb országát tömörítő OECD egyik tanulmánya, amelyet az idén tavasszal hoztak nyilvánosságra. Eszerint 195 milliárd dollárral emelkedne a világ összjövedelme, ha megegyezéssel zárulna a Uruguay-forduló. Ám ha a kereskedelem előtt álló összes akadályt elhárítanák, e jövedelem növekedése elérné a 475 milliárd dollárt. És az érem másik oldala? „A megállapodás elmaradása nemcsak a gazdasági javulást és a világban levő gazdasági egyenlőtlenségek mérséklését fenyegeti, hanem a világbékét is" — állítja a tanulmány. A két fél cívódása tehát hat az egész világgazdaságra, így térségünk exportlehetőségeit is nehezíti. Mert hiába bizonyítják szavakban a nyugati politikusok, menynyire fontos Kelet-Európa visszatérése a demokratikus országok soraiba, ha tettekkel nem könnyítik meg az egykori szocialista államok elmaradott, központosított gazdaságainak talpra állását. A segítség része lenne a GATT-tárgyalások sikeres befejezése. Horst Siebert, a német kormány gazdasági tanácsadó bizottságának tagja szintén sürgette a fejlett országokat, nyissák meg piacaikat elsősorban az agrártermékek előtt, mert ezzel nagyot lendíthetnének a fejlődő országok és Kelet-Európa államainak gazdaságán. Ez az óhaj azonban csak az Uruguay-forduló sikeres lezárása után teljesülhet igazán. — bamabás — Januártól magánkézben A Szlovákiai Gyógyfürdők Állami Vállalatához tartozó Csorba-tói Hviezdoslav Gyógyüdülő október elsejétől kevesebb, december közepétől pedig egyáltalán nem fogad fürdővendégeket. A légúti bántalmakban szenvedők által hazánkban jól ismert épület ugyanis január elsejétől magánkézbe kerül. A volt tulajdonos Tatranská §trbán élő örököse igényt tart az épületre, és valószínűleg felszámolja a gyógyüdülőt, mert az épülettel más tervei vannak. Persze januárig még meggondolhatja... (Kép és szöveg: Farkas Ottó) (A szerző felvétele) Újra elmaradnak a könnyítések A viszály almája az agrártámogatás
